Egy New York-i típusú filmet látunk (zsidó értelmiségi családdráma), jelen esetben muszlim szállal tarkítva. A családi funkciózavarok és problémák, a konfliktusok és megoldásaik életszerűek és valósak, de erősen érdektelennek találtam a bemutatásukat. Volt az egész film végén egy amolyan „OK, mindent értek, és akkor mi van?” érzésem. Pár egész jó pillanat keveredett annál több amatőr vagy akár röhejes megoldással, de erős csúcsok és hullámvölgyek nem voltak, inkább a stabil középszer dominált.
A szakácsok kifejezetten bénák voltak, lehetett látni egy csomó „így ne” konyhai praktikát, pl. így ne élezz kést soha, így ne hámozz stb. Az is vicces volt, hogy eljátsszák a színészek a muszlim családot az ebédlőasztalnál, röpköd a sok insallah, bismillah meg habibi, azt utána mindenki bal kézzel markolássza az összes ételt, hát ennek még jobban utána kellett volna nézni. Először talán ott égtem ki, amikor a gyerek a konyhában talált egy szószt, mindenki megrémült, amikor belenyalt, mintha minimum mérget fogyasztott volna.
Aztán mondja a gyerek, hogy ez sriracha. Értitek, az a kaliforniai erős pista, nem túl csípős dolog. Aztán azt mondja Abe (a hősünk), hogy de hiányzik belőle a lime, és mondja az egyik szakács, hogy tudja. Itt vetem közbe, hogy a sriracha egy gyári szósz, és nem része a lime, nem tud belőle hiányozni. Na mindegy, viszont a főfőfőszakács arcán ekkor látszik, hogy megérti, hogy úúúúristen, egy hatalmas tehetségre bukkant a gyerekben. LOL. Lolcsi. Na mindegy, nézzétek, ha nincs más, de ne várjatok valami észvesztő dolgot.
71 Ízek, imák, gyerekek (2019)
A 12 éves Abe azért főz, hogy összehozza családja izraeli és palesztin tagjait, ám végül minden balul sül el.
Szereplők: Noah Schnapp, Mark Margolis, Seu Jorge, Dagmara Domińczyk, Gero Camilo
