Nehezen indult be nekem ez a film, több okból is.
1. Az egyik főszereplő Emma Thompson, akit utoljára a Minden jót, Leo Grande című filmben láttam, ami piszok jó volt, és nagyot alakított benne. Ebben a filmben egy kissé egyszerű, de jóindulatú anyukát alakít, mintha valami ostobenkó vígjáték egybites sztereotip szereplője lenne, ami negyedannyira nem használja ki a képességeit, mondjuk, hogy szakmai visszalépés.
2. Öt perc után már tudtam, mire megy ki a játék, és nagyon komoly összegben mertem volna fogadni, hogy mi lesz a film vége, és tádám, úgy is lett.
3. Amikor a film néhányadik percében egy harmincas szerkesztő azt bírja mondani egy rossz címötletre, hogy „ezt szétadom„, akkor majdnem feladtam, mert egyrészt sz*r volt a címötlet, nem volt rajta mit „szétadni”, másrészt ez a kb. húszévesek szavajárása, teljesen röhejes és mesterkélt volt a jelenet. Akkora vészjelzés volt ez, hogy majdnem le is álltam.
Aztán erős voltam és továbbnéztem, és összességében nem bántam meg különösebben, ma este pont valami nem megerőltetőre vágytam. Azt azért így a végére is kijelenthetem, hogy ez egy olyan tipikus angol vígjáték, amit az angolok (ki más) évtizedek óta szakmányban gyártanak nagy magabiztossággal, 60%-ban Hugh Grant főszereplésével, és mindegyikbe ugyanazokat a kliséket pakolják konténerszámra. Úgyhogy csak óvatosan. Viszont a történet sok szódával elment, a pakisztáni folklór szálra remekül fel voltak pakolva a színek meg dallamok kis kulturális turizmussal, azt annyi meg egy bambi. Ha nem vártok tőle sokat, akkor azt simán hozni fogja. Egy bő három, majdnem négy csillagot megért nálam, mert ez a film legalább szólni akart valamiről, még ha nem is túl bonyolult témáról (hallgassunk-e a szívünkre és legyünk bátrak, vagy simuljunk bele a felénk irányuló elvárásokba – a szerelem és párkapcsolatok példáján szemléltetve). Többet azért nem, mert lássuk be, hogy közhelyes a téma, és persze, attól még a meglévő ötvenezer mellé lehet erről még akárhány ezer további filmet csinálni, csak legyen benne hozzáadott érték. De legalább volt valami olyan téma, aminek van valódi jelentősége.
A harmincas éveikben járó Zoe és Kazim gyermekkoruk óta barátok. Hosszú idő után találkoznak. Zoét érdekli Kazim döntése, hogy miért is hagyományos indiai szertartások... több»
