Mormota nap Ez a magyar Groundhog Day (Idétlen időkig)! Vannak, ugye, azok a filmek, amikor újra és újra ugyanaz a nap ismétlődik, mert a főszereplő beragadt egy elizélt időhurokba. Vagy mert rájött valami trükkre, amitől újra és újra vissza tud menni. Na, ez a kettő kombinációja, de inkább az utóbbi, és van neki egy tipikus magyarfilmes sutasága is, ami megadja a semmihez nem fogható kárpát-medencei thriller-hangulatot. Aztán lehet ezt még tovább fokozni, hiszen a főhősünk egyenesen ilyen kistérségi Skynetté változik, aki a háziorvosát, mint amolyan T-800-ast visszaküldi egy fontos megbízatással. És akkor a háziorvos csak úgy mellesleg, mint Biff a sportalmanachhal, meghekkeli a lottót, szóval terítékr... több»
Kategóriájában egész jó Aki Ryan Reynolds miatt nézné, az nem lesz elégedett, mert enyhén szólva nem fogja eleget látni. Az ismertetőben benne van, úgyhogy nem spoiler, de szegényt igen hamar a másvilágra küldik. Azonban vannak még bőven színészek a szereposztásban, akik jók és végig szerepelnek, úgyhogy semmi vész. És 2016-ra, amikor ezt forgatták, már Kevin Costner is kiválóan megtanult színészkedni. Tehát teljesen jó lett, nézhető és szórakoztató. Nem tudom, hogyan kerülte el a figyelmemet az elmúlt 10 évben ez a produkció, talán mert totál alul van értékelve a filmes oldalakon.
Az elején még úgy néz ki, hogy kapunk egy hatezredik titkosügynökös, klisés filmet, de aztán szerencsére gyorsan kiderül, hogy a forgat... több»
Rétegfilm Akkor nézzed, ha szereted az elborult, házivideós kivitelezésű alternatív filmeket, amelyekben bénáznak! A kevesebbet foglalkoztatott Fiennes tesó (Joseph) egy olyan csodabogarat játszik, akinek van egy elmélete azokról, akik önpusztításra hajlamosak. Ezt el kívánja adni biztosítótársaságok számára. Ez eddig logikus, kölcsönösen előnyös üzleti modell. Az egyik társaság ad neki pár hetet, hogy igazolja az elméletét és melléadnak egy jócsaj munkatársat. A továbbiakban szórakoztató hülye kis esettanulmányokat láthatunk olyan emberekről, akik hülyén ölték meg magukat, valamint nézhetjük, hogy a munkatársak az együtt töltött idő alatt összejönnek-e. Olyan az egész, mintha egy YouTube bakiparádé é... több»
Pygmalion 100 Mindenki emlékszik G. B. Shaw darabjára, amiből Cukor György csinált zenés darabot és az volt a lényege, hogy a suttyó, csóró Audrey Hepburnt felturbózzák szalonképesre, aztán ami először álomszerűnek hatott, az a végére csak nem lesz az igazi. Kismillió filmnek a története ez, vannak különféle változatai, és manapság elvárt a végén a bonyodalmak után a happy end. Például, hogy a gazdag fickó végül elvegye feleségül a prostiból faragott micsoda nőt.
A feleségem meg szeretné nézni a 2026-os folytatást, ezért ma frissítésként újranéztem vele az elsőt. Úgy találtam, hogy teljesen sablonos, de a maga módján szórakoztató, bár elég csajos, így sok férfi fog picit szenvedni közben (tudom, miről bes... több»
Nézd meg, aztán mondd meg te! Niall Williams regényéből Polly Steele készített egy érdekes, számomra kifejezetten transzcendens jellegű filmet, nagyon erős hangulattal. A kritikai visszajelzések alapján ez nem mindenkinek jött át hasonlóan, de szerintem egy próbát mindenkinek megér, mert csodás a fényképezés, és három komoly színészt (Brosnan, HBC és Gabriel Byrne) láthatunk olyan karaktereket formálva, amiben én még nem láttam őket. Lenőtt ősz hajú, vékonyodó bőrű, összeborzolt vidéki, ír figurák ők most, és ez önmagában is komoly flash. Szóval technikai és casting értelemben 10/10 a produkció, nem is vitás.
Ha valaki romantikus sztoriként nézi csak, akkor nem akkora durranás talán, mágikus realizmusként nézve azonban m... több»
Mindenki szembe jön az autópályán Rá nem jövök, hogy mi a magyarázata, de a legtöbb koreai filmet képtelen vagyok elviselni. A világ legfurább országaiból származó filmeket láttam már, a legtöbbel igencsak tudok mit kezdeni, de Korea valami más, nem tudom, mi a titkuk, miért irritál a filmművészetük annyira. Már az összes környékbeli országnak végignéztem a lehető legkülönfélébb műfajú és minőségű produkcióit, a legtöbbel boldogultam, különösen a Koreából tiszta időben látótávolságra lévő Japánból származó alkotásokkal. De ez a túltekert debilitás és ripacsság, ami ebben van, kiüldöz a világból.
Húsz percig kínoztam magam ezúttal, aktívan, ezalatt olyannak találtam, mint az Amélie csodálatos életének egy különösen elcseszet... több»
Érdekes történet, de nem ragadott magával különösebben. Mindenesetre jó, ha az egyházak nem kapnak állami szintű jogosítványokat, mert abból ilyen agyrém sztorik kerekedhetnek ki.
Még mindig az élet a legnagyobb forgatókönyvíró Az izraeli filmeknek mindig van egy különös hangulatuk, amolyan arab-mediterrán egyveleg. A Majomház is hozza ezt az érzést, és közben egy egészen érdekes, valóságon alapuló történet bontakozik ki előttünk. Egy igen kínos sztoriról van szó, és lehetett volna ezt komorabban is előadni, de szerencsére Avi Nesher vígjátéki keretek közé helyezte.
A helyszín Tel Aviv, 1989-ben. Van egy afféle alkotói holtponton vagy válságban lévő író, aki nagyobb elismerésre gyúr, és ennek hátterében egy nő remélt szerelme húzódik meg, naná. Van is neki egy terve, hogy hogyan lesz híresebb és felkapottabb, hogyan hozza vissza magát a közéletbe. Nem is hülyeség, amit kigondol, bár némi szélhámossággal is jár. A v... több»
Elbuktam Nagyon hamar észrevettem, hogy felültem a lelkes értékeléseknek és úgy töltöttem le ezt a filmet, hogy nem az én világom. Nem tartom kizártnak, hogy élvezhető, de a főszereplő csajnak a teljesen valószínűtlen és péklapát-pozitív karaktere kipenderített a nézésből. Olyan volt, mint egy rodeó, elsőre tudni lehetett, hogy durva lesz, végül 30 percet bírtam, az nem is rossz. Most hagytam abba, de eskü, már nem tudom, hogy mi lehetett a cselekmény, csak annyira emlékszem, hogy a csaj végigvisongta Staub Viktória szinkronhangján, ami tulajdonképpen súlyosbító tényező volt.
Az időzítés fontosságáról Hát gyerekek, ez szerintem jó film lehetett, de sajnos totál nem tudtam rá odafigyelni, mert ami itt 2026 áprilisában Magyarországon zajlik, az az abszolút filmszínház, ami után nem éri el semmilyen 1970-es évekbeli maffiatörténet az ingerküszöbömet. A mindennapjaink sokkal keményebbek, mint ez a marseille-i drogbandás történetke. Talán most egy darabig hanyagolni érdemes ezt a műfajt.
Mi, nézők mint kívülállók Úgy sejtem, hogy Joachim Trier ezt nem nekünk csinálta, hanem saját magának. Remélem, hasznos volt önmaga számára, mert mi ne mentünk túl sokra. Különben technikai értelemben színvonalas munka, nagyszerű a kivitelezés, csak aztán más kérdés, hogy én nem tudtam kapcsolódni ehhez a lélekboncolós családregényhez. Nem éreztem azt, hogy a cselekmény valamilyen univerzálisabb mondanivalónak a hordozója lenne, hanem inkább úgy éreztem, hogy illetéktelenül nézek bele valakiknek a magánéletébe... Off, de az egyik főszereplőnek, Inga Ibsdotter Lilleaasnak meglehetősen tájszólásos a magyar hangja. Elle Fanning pedig remekül játszik, ezt a szintet ki se néztem belőle. Most látom, hogy kapott egy Oscart ... több»
Mostanra történelmi Ez a film 17 év alatt rohadt nagy időkapszulává vált. Azt se tudom, hol kezdjem a felsorolást, hogy miért. Először is, a rendezés mára elég retro. Aztán itt még olyanokat látni, mint Ray Liotta, vagy a még nem ősöreg Harrison Ford. A produkció a Weinsteintől került ki, ők is hol vannak már azóta. Azért az ausztrál színésznőcske indokolatlan meztelenkedései (szintén elavult megoldás) még emlékeztetnek minket, hogy hogy is ment náluk a casting. Na, és hol van már az a világ is, hogy mindenki az USA-ba vágyik, mint minden világok legjobbikába. Tiszta múzeum az egész.
Maga a film egy közepesen érdekes körkapcsolás Kaliforniából, mely arra a mára meghaladott premisszára épül, hogy a világot a köv... több»
Csak az első felét nézzétek! Egész érdekes gazdasági krimi indul, aztán a közepe táján meg már kit érdekel. Kár, volt benne potenciál. Még akkor is, ha nem túl könnyű egy élelmiszer-egészségügyi sumákolásból izgalmas filmet rittyenteni, majdnem sikerült.
Riz Ahmed egy problémamegoldót játszik, a szerepe inkább összekötő, nem pedig kontakt, az eredeti cím pontosabb, ki tudja, miért vitték félre a magyar fordítását. Az van, hogy van egy csaj, aki egy élelmiszeripari cégnél hozzájut az egyik laborszinten megpimpelt termékük nem kívánt mellékhatásait is tárgyaló jelentésre, amit utólag meghamisítanak, kitörölve a terhelő részeket. Na, igen, de a kolléganő eltesz egy példányt. Ezek a gonosz élelmiszeresek viszont durván gono... több»
Feszengős, kényelmetlen Kristoffer Borgli megosztó és kényelmetlen filmet rakott elénk: aki romantikus vígjátékra számított, az nyilván visítva menekült a moziból vagy letargikusan végigszenvedte. Az A24 logó az elején előrevetítette, hogy nem egy sima szórakoztatás vár ránk és úgy is lett.
A színészi játék nagyon ott volt, Zendaya talán az eddigi legjobb teljesítményét hozta, de a többiek is jók voltak, beleértve az engem valamennyire irritáló Robert Pattinsont, aki a főszereplő pár férfi tagját alakította. A rendezés már nem volt ennyire egyértelmű, furán színpadi hangulat lengte be az egészet és volt benne valami különös és bizarr.
Egy kávézóban megismerkedett párt látunk, egy alapvetően őszinte lány és egy hazu... több»
Felettébb közepes Nagyon érdekes ötlet az 1970-es évekbeli Belfast környéki IRA sújtotta időszakba és környékre helyezni egy westernfilmet. Itt a fejvadászok és párbajhősök nem lovon járnak, hanem szépen restaurált, korhű autókon, és nem whiskey-t isznak, hanem whiskyt és persze Guinnesst. További eltérés, hogy az egyik párbajhős nő.
A hézag csak az, hogy ez az átültetés nem bizonyult eléggé érdekesnek. Hiába a viszonylag rövid játékidő, az is kétszer hosszabbnak tűnik a ténylegesnél. De legalább az ír tájak tetszetősek, bár ha valaki azokra kíváncsi, akkor ott van többek között a The Banshees of Inisherin (A sziget szellemei), az is hozza a turisztikai faktort és az legalább egy jó film.
Van ez a Fubar vagy ... több»
Figyelmezzetek! Hagyományosan azok a filmek, melyek Shakespeare életével kapcsolatosak, automatikusan magasabb megítélés alá esnek, felülértékelődnek. Ez érződik Chloé Zhao kínai rendezőnő alkotásán is, melyet Maggie O'Farrell fikciós regényéből forgatott. Összességében jó, de nem szakítja át a vásznat, nem indokolt a hype.
Ez egy modern párkapcsolati, pszichológiai film késő 16. századi köntösben. A drámaíró és színházigazgató fiatalembernek és a feleségének a párterápiája köré szerveződik, melynek eszköze O'Farrell szerint egy újabb színdarab megírása.
Azt látjuk, hogy Bill egy házhoz járó, óraadó latintanár, Shottery-be jár át a Hathaway család hülyegyerekeit tanítani a szomszédos Stratford-upon-Avonból... több»
Kijózanító Igencsak megosztó filmet hozott az A24 Alex Garland (Ex Machina) rendezésében. Voltak, akik a konfliktus okainak, az előzményeknek a felvázolását hiányolták, vagy öncélúnak és üresnek érezték az erőszakábrázolást, de szerintem ők simán másra ültek be, mint amit el akartak nekünk mondani.
Nem mondom, a műfajválasztásban van valami perverz, ugyanis egy háborús tudósítói, felnövéstörténeti road movie-t láthatunk, ebben festi le számunkra elképesztően plasztikusan Garland a háború, különösképpen a polgárháború semmivel alá nem támasztható, elfogadhatatlan brutalitását.
Örülök, hogy nem a választások előtt néztem meg, amikor még sokkal veszélyesebb következményekkel fenyegetett az évek óta erősöd... több»
Mese a táskás emberről Avelina Prat csinált egy filmet, ami körülbelül olyan, mint egy népmese. Főszereplője a jóságos Fernando (Manolo Solo alakításában), akkora táskákkal a szeme alatt, hogy én ekkorákat lehet, hogy nem is láttam még, Horst Tappert a kanyarban sincs.
Maga a film a minőségéhez képest szerintem túlértékelt, és ebben közrejátszhat az, hogy a rendező művészfilmes megoldásokat alkalmazott, például fülbántó hegedűkornyikálást használt zene helyett és ezzel tette melankolikussá az amúgy is szomorkás nagytotálokat, hétköznapi megjelenésű vagy kifejezetten nem szép színészeket castingolt, stb. A nézők meg elhitték, hogy itt akkor nyilván valami felsőbb érték és elvont jelentés található, aztán, gondolom... több»
Érdekes kordokumentum Ez egy eléggé megszokott típusú sportfilm, ha láttál már belőlük párat, akkor mindet láttad. Ennek ellenére vannak benne érdekes dolgok, amik miatt megéri megnézni. Először is, jó időutazás. Mai szemmel iszonyú lepukkantnak és szegényesnek hat az az amerikai környezet, ami 1980 körül legendásan fejlettnek tűnt számunkra. 2004-ben, 24 évvel a Lake Placid-i USA-Szovjetunió hokimeccset és az ahhoz vezető amerikai felkészülést kísérhetjük figyelemmel. Szóval a film is régi, a feldolgozott korszak meg olyan, amikor az amerikaiaknál még furák voltak a frizurák és kicsit bumfordik a ruhák, így Kurt Russell mint edző nagyjából úgy fest, mint egy műanyag Lego emberke.
Ami kitűnik a filmből, az az, ho... több»
81 Zanox – Kockázatok és mellékhatások (2022)
Ez a magyar Groundhog Day (Idétlen időkig)! Vannak, ugye, azok a filmek, amikor újra és újra ugyanaz a nap ismétlődik, mert a főszereplő beragadt egy elizélt időhurokba. Vagy mert rájött valami trükkre, amitől újra és újra vissza tud menni. Na, ez a kettő kombinációja, de inkább az utóbbi, és van neki egy tipikus magyarfilmes sutasága is, ami megadja a semmihez nem fogható kárpát-medencei thriller-hangulatot. Aztán lehet ezt még tovább fokozni, hiszen a főhősünk egyenesen ilyen kistérségi Skynetté változik, aki a háziorvosát, mint amolyan T-800-ast visszaküldi egy fontos megbízatással. És akkor a háziorvos csak úgy mellesleg, mint Biff a sportalmanachhal, meghekkeli a lottót, szóval terítékr... több»