Hülye cím (De az eredeti se sokkal értelmesebb...)
Hmm, felettébb fura alkotás. A két forgatókönyvíró megegyezik a két főszereplővel, és egyikük a rendező. Ettől még lehetett volna jó, de nem lett. Néha azért működött, de többnyire olyan volt, mintha amit felettébb kínos alakok hoznak össze. Lehet, hogy Covino és Marvin valóban felettébb kínos alakok és ez jött át a káosz nézése közben, amit teremtettek. A 3 csillag, amit adtam, semmiképp se fordítandó 6/10-re a decimális skálán, csakis 5/10-re, és azt is csak a jobb pillanatok miatti könyörület okán. Nagyjából a 2 és 3 csillag között vacilláltam.
A történetben volt potenciál, de sikerült eléggé elcseszni. Két párt látunk, a férfiak egymás legjobb ba... több»
Hatásos Olvastam a filmmel kapcsolatban olyan kritikai jelzőt lejjebb, hogy hatásvadász. Egyezzünk ki egy "hatásosban". Amenábar mint félig chilei, félig spanyol rendező természetesen latin temperamentummal rendelkezik, tehát nem az érzelmek elkenegetése vagy túlbonyolítása az erőssége. A rendezés letisztult és erőteljes, felesleges mellékszálak és körülmények nem viszik el a figyelmünket. Javier Bardem itt bebizonyította, hogy a legjobbak egyike, a színészi teljesítménye elsöprő. Csak tudnám megszokni, hogy Nicholas Cage megszokott magyar hangját kapta ezúttal, nem a szokásost. Külön poén, hogy itt mint mozgáskorlátozott kopasz egészen sokban hasonlít a 2020-as évek Nicholas Cage-figurájára, de ezt... több»
Kösz, nem Lehet, hogy én vagyok az anyámasszony katonája, de én ebből nem kérek. Tiszta öncélú és felesleges az egész. A feleségem nézte a beteg Squid Game-et is, arra se voltam vevő, én nem vágom, ezek mire jók.
Stephen King meg elmehet a halálfa szárára. Tegnapelőtt olvastam az első Stephen King-könyvemet, lehet, hogy az utolsót is egyben, nem tudom. Az a címe, hogy Menekülő ember, álnéven írta három évvel A hosszú menetelést követően. Iszonyú rosszul és nívótlanul volt megírva, de lehet, hogy csak a magyar fordítás lett silány, nem tudom. De nem túl változatos írói fantáziára vall, hogy rövid időn belül ír két ennyire hasonló logikára épülő történetet.
Amúgy meg ha tényleg az volt a könyvben, hogy... több»
Haladóknak való Lars von Trier teljesen ki tudja készíteni az embert, engem is rendesen felhúzott párszor, miközben ezt az alkotást néztem. De a végére el kellett ismernem, hogy amit csinált, az működik. Azon csodálkozom, hogy ennyire sok embernek átjött, hiszen ez azért egy nagyon nem szokványos film, Björköt pedig többen viselik nehezen, mint ahányan szeretik. A kissé kattant, de kétségtelenül zseniális izlandi énekesnő tökéletesen hozta le von Trier szándékát, színésznőként is masszív teljesítményt nyújtott. Annyira kettőjük produkciója volt, hogy Catherine Deneuve, Peter Stormare és David Morse csak asszisztált mellettük, és ezt az ő tehetségük és játékuk teljes elismerése mellett gondolom így.
Nem semm... több»
mindenkinek Ez egy terápiás jellegű feminista film, amit a f@sziknak is látni kell. Karoline Herfurth nagyot ment, megy neki ez a rendezősdi. Az első részt nem láttam, nem tudom, hogy mennyit tett volna hozzá, de nem volt hiányérzetem. Sanszos, hogy be fogom pótolni. Meglehetősen csajos a film hangvétele, én férfiként másképp vagyok bekötve, így a saját szubjektív nézési élményem olyan 4 csillagra jön ki, hiszen nekem ez kicsit idegen terep. De a témája és az üzenetei miatt megérdemli az összes csillagot, semmi kétség.
a Hallmark vígjátékok szerelmeseinek Ez a film olyan, mint a legtöbb, futószalagon készülő republikánus vígjáték, csak ebben több olyan színész is van, akik már voltak A kategóriás produkcióban is. Különben annyira nem vészes, valójában nézhető, csak a helyén kell kezelni.
Szegény Beau Bridges Kate Winslet és Idris Elba hozta a szokásost ebben a közepes filmben, ahol a Bridges klán csak egy rövid beugró erejéig képviseltette magát, mielőtt a forgatókönyvíró sajnálatos módon leszámolt vele.
Elveszik az indiaiak munkáját Hű, gyerekek, ez ám a vizuális orgia! Mumbaiban féltékenyek is lettek, mert ami itt megy, az eddig a bollywoodi akciófilmek szakterülete volt. Tankcsapdákon átszaltózó tankok, a levegőben faroló repülőgépek, képtelen mélyvízi szabadtüdős merülések és minden más, amit csak el tudtok képzelni. Csak itt nincs a végén indokolatlan össztáncjelenet. Illetve még lehet, mert még hátravan egy kevés idő, csak voltak menet közben elég nagy mélypontok, és elkezdtem megírni az értékelésemet. Most azonban jön fel megint a színvonal, vagy csak megtanultam, hogyan kell nézni.
Jalmari Helandernek volt már egy ilyen dobása, az nem sikerült rosszul, azon el lehetett szórakozni, ha az ember nem vette komolyan. ... több»
Egy seggfej anatómiája Irdatlan fura egy filmet csinált Andrew DeYoung. Azt gondoltam, hogy jól megharagszom rá érte, de most nem tudom, mitévő legyek. Mert a maga perverz módján jó volt. De basszus, arról szólt a száz perc, hogy van egy totálisan bicskanyitogatóan gyökér fazon, akit nem nagyon tud hová tenni a környezete. Próbálna ő kapcsolódni másokhoz, de teljesen el van fuserálva, és így totális kudarcra van ítélve a szándéka. Mi pedig egyszerre értjük meg a környezetének a menekülését és sajnáljuk őt magát, és közben markoljuk a karfát, mert Craig elviselhetetlen karakterét ugyancsak nehéz nézni.
Na, de mire jó ez az egész? Őszintén, olyan sokat nem tudok magammal vinni ebből a bizarr alkotásból, hacsak azt n... több»
Felhőtlenül vicces Nagyon közel voltam hozzá, hogy 5 csillagot adjak rá, de azt hagyjuk meg az igazán különleges filmeknek. Mindenesetre Vladimir Rodionov egy olyan vígjátékot rakott elénk, ami folyamatosan vicces, nem egyszer röhögős, sőt, sok poén egyenesen térdcsapkodós benne. És ezt a kissé idegesítő Élodie Fontan se tudta lerontani! Kiváló választás, ha valaki másfél órányi laza szórakozásra vágyik.
Ez egy csoda Daniel Rezende páratlan képi világgal, érzékenységgel és szépséggel dolgozta fel Valter Hugo Mãe regényét. Kellett hozzá vagy húsz perc, mire ráhangolódtam, de onnan fogva át is adtam magam az élménynek.
A mágikus realista stílusú alkotás tíz, római számozású fejezetből áll, mintegy ezzel is utalva arra, hogy amit látunk, az egy könyv adaptációja. Az irodalmi kapcsolódást erősíti a narráció és a fejezetek kezdetekor megjelenő pár szónyi, rövid sornyi szöveg, ami alighanem a könyvből származik. Apró érdekesség, de maga a könyv is megjelenik a filmben, de csak mintegy véletlenül.
Külön érdemes szólni a képi világról, mert ilyet ritkán látni. Minden egyes beállítás olyan, mint egy festmény. A s... több»
Megosztó Nagyon nem való mindenkinek, de nekem bejött. Az a titka, hogy nem szabad komolyan venni, ez egy idétlenkedő film és azt jól csinálja. Kicsit olyan volt, mintha Family Guy-t vagy hasonlót néztem volna. Annyira azért nem volt vicces, de ez is rendben volt.
Egynek oké Nem találtam a hozzáadott művészi értéket Ellen Kuras alkotásában: amit a film ábrázol és elmesél, azt már ezer különféle interpretációban láttuk, és most ez is ennek a terjedelmes kaleidoszkópnak egy újabb darabja lett. Technikailag minden rendben volt, csak nem adott újat. Kate Winslet patentül alakítja a visszaemlékező idős fotóst, a felidézett emlékeihez viszont már nem volt kellő formában, de ezt, mondjuk, illik elnéznünk. Lee Miller munkásságát nem ismertem, és mivel szívesen foglalkozom a történelemmel, az ismeretterjesztő faktor miatt érdemes volt megnéznem, más szempontból sajnos nem lesz emlékezetes.
Magyar viszonylatban eléggé ott van Most végeztem vele, egyelőre még gondolkodom, hogy akkor ez most szólt-e valamiről vagy nem. Egyelőre a 'vagy nem' tűnik valószínűbbnek. Nincsenek világraszóló megfejtések és üzenetek, de Salamon András meglehetősen jól keverte a paklit, tényleg egész jól fésülődnek össze a szálak, a jelenetek sora a film címével ellentétben nem random, hanem átgondoltan halad egy irányba, hogy a vége felé összeálljon a kép.
Már az első jelenetek is világossá teszik, hogy itt most egy puzzle-t fogunk összerakni, és a legtöbb néző (hozzám hasonlóan) bele fog menni a játékba: ők jól fognak szórakozni. Olyanok is lesznek, akik azt mondják, hogy az egész egy baromság, és felhagynak majd vele: ők lesznek keveseb... több»
Megtörtént alapokon Vera és Wolf Berlinben éli a középosztálybeli életét. Van két gyerekük, az egyikük speciális képességű és extra figyelmet igényel. Wolf kissé kiégett, de sikeres alkalmazott valami ENSZ projektnél, Vera meg épp otthon van a gyerekekkel. Kb. mindketten az idegösszeomlás szélén egyensúlyoznak, de a gyereküket leszámítva néhány átlagos kihíváson kívül nem világos, hogy miért.
A lányuk címadó kijelentésén felbuzdulva otthagynak mindent, és két évre elhúznak random helyekre a világban. Elvileg a lányuk jobb fejlődése érdekében, és hogy több figyelmet tudjanak egymásra fordítani. Wolfnak van egy támogató anyja és egy merev nézőpontokkal rendelkező apja, akinek még vén korára van mit fejlődnie, de... több»
Kinek mi teszi tönkre... Nekem meg a Jane Austen tette tönkre az életemet című film tehette volna tönkre az életemet, nagy mázli, hogy időben leálltam vele. Amíg bírtam idegekkel, addig egy eléggé érdektelen valami kezdett kibontakozni, amihez nem tudtam kapcsolódni, és ebben a jellegtelen szereplők sem segítettek. Cserébe már felsejlett, hogy miféle happy end felé fog tartani majd az egész, miután lefutott a várhatóan szintén megjósolható összes klisé, ami egy ilyen történetben dukál.
Egy írói ambíciókkal rendelkező, kicsit bénácska és nagy bánatára vénlányosan érintetlen francia könyvesbolti eladónőt látunk szerencsétlenkedni, aki bekerül valami bentlakásos angliai Jane Austen-alkotói táborba (ha jól értem), és ah... több»
Átlagos Éppen hogy átlagos, de azért nézhető vígjáték, viszont az, hogy mexikói, egy picit érdekesebbé teszi számomra, onnan mégis ritkábban jönnek filmek. Különös azt figyelni, ahogy egy a miénknél is korruptabb és romlottabb intézményi rendszerű országban viccelődnek a saját nehéz társadalmi helyzetükön és szembeszállnak a romlott rendőri vezetőikkel. Azt ennyi.
Színvonalra és megoldásaiban nagyjából egy magyar vígjátékra emlékeztet A bátrak órája, és ezt nem hízelgő értelemben írtam. Szente Legénybúcsúját leveri azért, de nem sokkal. Ariel Winograd rendezőnek semmi esetre sincs oka rá, hogy büszke legyen a munkájára, került ki az ő keze alól ennél sokkal jobb munka már, nem is egy. Mintha meggon... több»
Az alucsákósoknak lett igazuk Nem tudom, hogy meg merjem-e nézni a koreai eredetit valamikor, mert úgy vélem, Yorgos Lanthimos rendezése nélkül csak egy erős közepest érdemelt volna. 4-5 csillag között haboztam, végül a rendező eredeti stílusát és hangvételét honoráltam azzal, hogy a jobb értékelés felé billentem.
Jesse Plemons hibátlanul hozza a laposföldhívő konteós baromarc karaktert, Emma Stone meg jó, ahogy azt megszoktuk, de itt most nem volt annyira komplex az ő szerepe, hogy kibontakozhasson. A többieket nagyjából nem ismerjük, a megnagyisodott Alicia Silverstone kivételével, akinek aztán végképp jelentéktelen szerep jutott, és nagyjából összesen kb. 60 másodpercig játszhatott.
A sztoriba nem lehet belemenni spoi... több»
70 Übergáz (2019)