7/10 - De csak Pollack miatt Nem tudom, hogy Martin Stellman és Brian Ward cseszték-e el a forgatókönyvet, Sydney Pollack baltázta-e el a romantikus szál felépítését vagy egyszerűen nem működött a kémia Nicole Kidman és Sean Penn között, de az biztos, hogy a film legbénább része az volt, ahogy a szövetségi nyomozó és a tolmácsnő egymással bénázik. Kár volt ezért, mert minden egyéb szempontból jól sikerült alkotás ez. Na jó, van olyan jelenet, ahol minden snittnél más frizurája van Silviának (Kidman), ez már szinte komikus pár perc, de másba nem érdemes belekötni.
Amolyan politikai krimit látunk. Van egy tolmácsnő az ENSZ-ben, meg van egy fiktív afrikai banánköztársaság, amelynek a megorbánult és közutálatnak örvendő eln... több»
Nem tökéletes, de nagyszerű Nem való mindenkinek, de aki bírja Wim Wenderst, annak nagyon is. Engem rendesen beszippantott, annak ellenére, hogy a harmadik harmadban találtam kivetnivalót. Ez a csávó egy mágus, na. A cím nemigen volt magyarra fordítható, a Halál Palermóban félrevisz, mert a néző hajlamos lesz gyilkossági ügyet, krimit várni. A Palermo shootingban a shooting jelenthet ugyan lövést/lövöldözést, de fotózást is. És itt valójában a történetnek több köze van az utóbbihoz, bár kisebb mértékben az előbbihez is, de nem az a meghatározó. A főszereplő egy menő fotós, aki egyfajta értékrendi/életközepi válságban találja magát és az életen és halálon filózgat. A rendező Ingmar Bergmannak és Michelangelo Antonionina... több»
intelligens vígjáték Laza, de intelligens kis vígjáték, viszonylag egyszerű romantikus történettel. Nagyon jól sikerült összeraknia a rendezőnek, jók voltak a színészek és klasszak a dumák. Remek szórakozás, ajánlom mindenkinek.
Alulértékelt Szerintem a Coen nővérek nagyon jól megcsinálták ezt a filmet! A látványvilág hibátlan, kivéve a komcsi írók tengerparti villáját, mert abban feltűnően modern a falburkolat és a konyha, egyszerűen rosszul választották meg a helyszínt. A szereposztás parádés, a rendezés erős. A nővérek kicsit trollkodtak a szereplők neveivel is, a Mannix például mániákusra hajaz, de Laurence Laurentz rendező neve is milyen már...
Josh Brolin az egyik nagy filmstúdió gyártásvezetőjét játssza valahol az 1950-es években, szórakoztató betekintést kapunk az akkori filmes munkába, aztán a kommunista forgatókönyvírók elrabolják a George Clooney által alakított színészt, aki épp a Hail, Caesar! forgatásán dolgozik. V... több»
Biztonsági övvel Egy igazán nyomorult szekta világába kapunk irtó nyomasztó betekintést Louis Theroux dokumentumfilmjében. Még csak a felénél tartok, de kezdek teljesen kiborulni. Ennek a beteg szubkultúrának egyik ünnepelt személye az az Andrew Tate, aki jónéhány évig arról volt ismert a magyar hírfogyasztók előtt, hogy Budapesten élt és időnként összetört valami drága autót meg leginkább csaló befektetéstoborzó tevékenységet szervezett. Fúj, de alávaló figurák ezek. Theroux viszont nagyon érdekes dokumentumfilmes, még sose találkoztam a munkáival, pedig nagyon profi. Kicsit se szívbajos, néha azt vártam, hogy mikor mos be neki valamelyik tirpák egy nagyot. Tutira hiányzik belőle valami gén, ami a félelemér... több»
COPS megfilmesítve Van valamelyik amerikai csatornán ilyen rendőrségi show, ha ott járok az országban, és a tévét nyomogatom, mindig belefutok. COPS a neve. Na, ez pont ugyanaz, csak kicsit köré raktak egy karcsúcska sztorit. Érdekes ötlet, de engem nem annyira fogott meg. Jake Gyllenhaal és Michael Pena persze tök jó, emelik a produkció színvonalát. Ha valami miatt, akkor miattuk érdemes nézni. Húzónévnek beletették Anna Kendricket is, aki nem sokat tesz hozzá, igaz, nem is húzza le a filmet.
Aki szereti az ilyen testkamerás dokumentumjellegű rendőrségi anyagokat, az ezt is bírni fogja. Technikailag arról szól, hogy van két rendőr, folyton járőröznek, ha nem, akkor a rendőrörs öltözőjében vannak, a maradék 2... több»
Nem kell hozzá szeretni az énekest Sose volt a világom Robbie Williams zenei repertoárja, másfajta zenék érdekeltek mindig, a Take That meg az abszolút mélypont volt, ha az jött a zenei csatornán, ami épp ment a háttérben annak idején, akkor mindig azt a pár percet használtam ki, hogy elmenjek mosdóba vagy kerítsek valami harapnivalót. Tény, hogy a szólókarrierje alatt már érezhető volt, hogy jó, amit csinál, csak engem pont nem hozott lázba. Ennek ellenére ez a film magával ragadott, és nagyon tisztelem az énekest azért, hogy ennyire elénk tárta a belső démonjait, amelyekkel küzdött eddigi élete során.
Ez egy önterápiának tekinthető mű amúgy, és a befejezés alapján van okunk feltételezni, hogy bevált a gyógymód. Érdekes mego... több»
Csináljunk klisés filmet divatos témában! Nehéz lehet ellenállni manapság annak, hogy hollywoodi filmmunkások a mesterséges intelligencia kockázatairól forgassanak. Timur és csapata (Timur Bekmambetov rendező, Marco van Belle forgatókönyvíró és a többiek) nem is állt ellen. A következmény egy közepes film.
A többnyire kétszemélyes kamaradisztópiában a kiváló dolgozó de alkoholbeteg rendőr a rögtönítélő mesterséges intelligencia előtt találja magát egy székhez bilincselve. Kezdődik a pár órája meghalt felesége gyilkossági ügyének tárgyalása a Mercy nevű AI bíróság előtt. Hogy kicsit jobban szoronghassunk, a római jog alapját képező ártatlanság vélelme helyett itt bűnösség vélelme van, a vádlottnak meg van másfél órája, hogy bizonyíts... több»
A végéig egyre jobb lesz Nagyon komolyan épül a film íve. Az elején ki van téve pár előjel, hogy idővel itt beteg dolgok fognak történni, de aztán egy órán át csupán karakterépítés és cselekmény-előkészítés zajlik. Idővel beindulnak a dolgok, majd egyre gyorsulva olyan menet következik, hogy az utolsó fél órában már kapaszkodunk, és még egy frappáns lezárás is jutott a legvégére.
De figyelem: pörköltszaftos trikójú antifeministáknak nem ajánlom a megtekintését, ők ki fognak akadni, mindenki más nyugodtan nekiláthat, nagyon jól fog szórakozni. Ja, bocsánat, nárcisztikus pszichopaták se nézzék, ha mégis, akkor ők fognak igazán betriggerelődni.
A cselekménybe nem másznék bele, mert nehéz spoiler nélkül bármit kiemelni... több»
Filmmúzeum Stephen King szerintem az egyik legtúlértékeltebb író a világon, és a közelmúltban túl sok gyenge filmadaptációt láttam a könyveiből. Mostanra összeállt számomra egy mintázat, ami mentén felépíti a történeteit és megállapítottam, hogy nagyon egy kaptafára dolgozik.
Azt hiszem, a sok szempontból kiváló Stanley Kubrick és Jack Nicholson tehet róla, hogy ilyen magas polcra került az író a filmes világban (Ragyogás). 27 évvel azon film után Mikael Håfström rendező nyilvánvalóan még mindig erősen a hatása alatt áll, nem egyszer erősen megidézi a referenciaalkotás képi világát és hangulatát. Annyira, hogy egyáltalán nem 2007-esnek érződik a műve, hanem legalább húsz évvel öregebbnek.
A történetbe... több»
Hol vannak az alkotói szabadság határai? Amenábar nálam korábban már bizonyított, de ezúttal szerintem túltolta a bringát. Ha valaki ebből a filmjéből próbál a bemutatott történelmi korra vonatkozó ismereteket szerezni, az úgy fog járni, mint aki az Origóról vagy Indexről szerzi a mai világra vonatkozó értesüléseit. Gyakorlatilag a saját filozófiai mondanivalójának teljes mértékben alárendelte és meghamisította a valóságot. A tudományos felvilágosultság és egy növekvő befolyású vallási csőcselék konfliktusát ábrázolja, és ennek érdekében nem átallja az erőteljesebb hatáshoz szinte barátokköztesen leegyszerűsíteni, kétdimenziósítani a szereplőket és a szembenálló csoportokat. Hová lett az öt évvel azelőtti komplex látásmód, amit A b... több»
8/10 a saját műfajában kiváló Denis Villeneuve jól teljesített ezúttal is mint rendező, bár nyilván a forgatókönyvön is sok múlt. Ha szereted a krimiket, akkor nyugodtan nézd meg. Kisebb hibák akadnak, a vége visszaesésnek tekinthető, meg rohadt hosszú is, de mégis működik. A karakterek kicsit sztereotipizáltak, azért ez is az igazsághoz tartozik. Az utolsó fél óra átmegy kicsit gagyiba, ezért csak 4 csillag jár.
A pokolba vezető út Bille August megmutatja nekünk, hogy hová vezet az, ha valaki egy akarat nélküli gyökér. Ha úgy tetszik, szemlélteti "a pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve" mondást. Nem egyedül találta ki, egy könyvet dolgozott fel - amúgy remekül. A film végén a stáblista meg segít rájönni, hogy miért voltak a tájak oly sokszor rendkívül ismerősek: a nevek fele magyar, szóval gondolom, a forgatás egy része is nálunk zajlott. Arról lövésem sincs, hogy miért adta a filmnek A csók címet, szerintem félreviszi a nézőt, annál már a nem túl sokatmondó eredeti regénycím is pontosabb lett volna.
Nagyon frusztráló nézni, ahogy a főszereplő gyengesége mindent tönkretesz, de nagyon szépen van mindez elénk tá... több»
Toxikus anya Egy nagyon könnyen követhető és értelmezhető filmet rendezett Hanna Bergholm, és bár kicsit már túl könnyű is volt a feladvány (kevesebb jóindulattal úgy is fogalmazhatunk, hogy a kelleténél talán szájbarágósabb volt), jár érte a kiváló értékelés, azt hiszem. Egyrészt a téma jelentősége, másrészt a színvonalas kivitelezés miatt. Komoly esélyt látok arra, hogy a leegyszerűsítések szándékosak voltak annak érdekében, hogy minél többen megértsék a mondanivalót.
Aki horrorra számít, az koppanni fog, ez egy sima pszichológiai szimbolizmus. Tinja egy tizenegy-két éves lány, az önző anyja lelki fogságában. Megfigyelhetjük ahogy felneveli azt az énjét, aki képes magáért kiállni ezzel az anyával szemb... több»
Hű, ez nem jó Egy fanatikus ökoterrorista szekta (vagy nevezhetjük kommunának) életébe nyerünk bepillantást egy beépülő és szexuális okból elgyengülő ügynökön keresztül egy meglehetősen irritáló és rosszul rendezett és hangosított harmadosztályú filmben.
Szirupos történet Korea-fan tinédzsereknek Ez egy 2022-es japán film 2025-ös remake-je. Kíváncsi lettem volt az eredetire, de nem leltem fel magyar felirattal, pláne nem szinkronnal. Na, de itt van ez, azt állítják, hogy elég hű átirata a japán változatnak. Ami azonnal nyilvánvaló lett számomra, az az, hogy erősen korhatáros alkotás, mégpedig fordított értelemben: bazi öregnek éreztem magamat, miközben néztem.
Ez egy nagyon-nagyon tinifilm, a hatéves koruktól K-popon felnőtt tizenévesek (főleg a lányok) imádni fogják. Én legalább háromszor idősebb vagyok a célközönségnél és lány se vagyok, így kicsit eltévesztettem a házszámot. Különösen az első negyven perc volt gyötrelem, azt olyannak éreztem, mint egy koreai videoklipet popzene n... több»
mi a 7&*%@#$?!? Negyed órát bírtam idegekkel. Ez alatt nem derült ki, hogy a meglehetősen irritáló esettanulmány a toxikus pozitivitásról vagy egy különleges szellemi fogyatékosságról fog-e szólni, de nem jártam utána. Sally Hawkins mindenesetre remekül adja a péklapát-pozitív idiótát.
Hajógeddon Michael Bay három évvel az Armageddon után ismét hozta a formáját, másfél óra édes petting után beindult a pirotechnika és mészárszék, bár ez amúgy is benne volt a pakliban a cím alapján. A látványon komoly hangsúly volt, de közben elég sok sebből vérzett az egész alkotás, és nem csak konkrét, hanem főleg átvitt értelemben. Bár konkrét vérből is sok volt.
Mindenki is szerepelt, a szereposztás kiemelkedően erős lett. A történetvezetésben néha meghökkentő ugrások voltak, a moziváltozatot minden bizonnyal egy 5-6 órás rendezői verzióból sikerült hentesbárddal a háromórás fájdalomküszöbig visszacsonkolni. Bay nagyon fel lehetett csesződve, hogy erre kényszerítették, mert mintha direkt otrombán l... több»
72 A tolmács (2005)
Nem tudom, hogy Martin Stellman és Brian Ward cseszték-e el a forgatókönyvet, Sydney Pollack baltázta-e el a romantikus szál felépítését vagy egyszerűen nem működött a kémia Nicole Kidman és Sean Penn között, de az biztos, hogy a film legbénább része az volt, ahogy a szövetségi nyomozó és a tolmácsnő egymással bénázik. Kár volt ezért, mert minden egyéb szempontból jól sikerült alkotás ez. Na jó, van olyan jelenet, ahol minden snittnél más frizurája van Silviának (Kidman), ez már szinte komikus pár perc, de másba nem érdemes belekötni. Amolyan politikai krimit látunk. Van egy tolmácsnő az ENSZ-ben, meg van egy fiktív afrikai banánköztársaság, amelynek a megorbánult és közutálatnak örvendő eln... több»