Gyöngytyúk is talál szemet Tudjátok, mit? Nem fogom lelkifurdalásos, privilegizált fehér értelmiségi sznobként felpontozni csak azért, mert zambiai film. Amúgy nem volt rossz, csak nem volt különösebben jó se. A cím szimbolikája viszont igazán rendben van. Ehhez persze az eredeti címet kell nézni, ami körülbelül annyit tesz, hogy "A gyöngytyúkká válásról".
Szóval mi is ez a gyöngytyúkos hülyeség? Egyszerű: a gyöngytyúk egyfajta riasztókészülék. Ha fenyegetést érez, akkor rikácsol, amivel figyelmezteti a többi állatot. A főszereplő amolyan riasztókészülékké válik. Egyszerű gondtalan fiatal nőként éldegél, amikor megpatkol a nagybácsi. A nagybácsi egy büdös disznó volt, aki a család nőtagjait erőszakolta, a saját felesé... több»
Az fix, hogy megosztó Azzal kezdem, hogy nem olvastam a könyvet. Nem voltam rá felkészülve, hogy mit fogok látni, ez az Emily Brontë nagyon huncut írónő volt, azt hittem, valami viktoriánus szerelmes nagyregényt fogunk kapni, erre kiderül, hogy 179 évvel ezelőtt írt egy szado-mazo szürke ötven árnyalatás hardcore sztorit.
A kivitelezés pazar, a képi világ, a zene, minden nagyon össze volt pattintva. Nem hagyományos kosztümös film, hanem határozottan modern. A helyszín Yorkshire, ahol mintha majdnem mindig esne az eső. Nem tudom, mennyire volt összhangban a regénnyel a cselekmény, de itt minden nagyon egyben volt. De látatlanban azt is megértem, ha azok, akik olvasták, nem elégedettek ezzel a feldolgozással. De jó... több»
Retro élmény Meghökkentő időutazásra indultam, két okból. Az egyik a régi nagy kedvencem, David Bowie, a másik a film jó értékelése volt. Ami az értékelést illeti, a 40 évvel ezelőtti technikai lehetőségek és az akkori filmek tekintetében akár reális is lehet, bár picit azért szerintem túl van ez értékelve. Mindenképp gyerekfilmként kell nézni, felnőtteknek ez már kissé gyötrelmes. A sztori faék egyszerűségű, és nincs is nagyon felépítve, durr bele a közepébe, semmi karakterformálás, semmi bonyodalom nem lelhető fel. Egy hétéves is jól tudja követni.
A látványvilág többnyire meglepően jó (ahhoz képest, hogy mikor készült), de akad olyan jelenet is, ami inkább a Pirx kalandjait idézően béna kivitelezésű. ... több»
And the winner is... Két évvel a Reality után 2024-ben elkészült a Winner. Ugyanaz a téma, teljesen más a két film. A Reality az NSA iratokat lelkiismereti okokból szivárogtató Reality Winner letartóztatását helyezi fókuszba: azt, ahogy egy házkutatás során fokozatosan megtörik a csajt. Ez most egy sokkal szélesebb spektrumot felölelő film, gyerekkortól a fogságig és tárgyalásig. A realitynek pont az volt az erőssége, hogy egy adott pillanatra fókuszált és így nagyon erőteljes és koncentrált élményt adott. Arra be is varrtam az 5 csillagot, ez se volt rossz, ez most 4-et ért nálam.
Aki nem ismeri a történetet, annyi a lényege, hogy Reality Winner egy nagy igazságérzetű lány valahol asszem Texasban, és a privát é... több»
A szürke márvány rossz, értem? Aki volt már Párizsban és akár egy percet eltöltött a Champs Elysées vonalán, annak kitörölhetetlenül megvan ez az épület, mert legalább annyira a városképhez tartozik, mint az Eiffel torony. A film a torony születésének körülményeibe nyújt némi történelmi és életrajzi betekintést. A kivitelezés olyan kissé tévéfilmes, egész pontosan HBO-s, de ez nem teszi nehezen fogyaszthatóvá, még ha nem is egy IMAX látványmoziról van szó. Persze mondhatjuk, hogy szerencsére.
A nyitó szituáció megadja a remek felütést, ami átsegít a későbbi, néha kicsit laposabb perceken. A büszke francia nemzet építészeti pályázatot hirdetett a la Défense egy, a meglévő diadalívekkel egy vonalban lévő telkének beépítésér... több»
Sally Field Ez a többedik film, amiben Sally Field a főszereplő, és negyed óra alatt tele lesz vele a hócipőm. Mármint a film nézésével. Ez már egy mintázat, amiből ideje levonnom a tanulságot, és kerülnöm mindent, amiben ő játszik.
A film maga egy Hallmark-osztályú produkció, de valójában netflixes. Van egy kis jelentőségű kisvárosi akvárium (Tropicarium-jellegű, de nincs benne cápaalagút, legalábbis ameddig nézni bírtam). Van benne egy beszélő polip, aki valamikor szabadon élt a tenger mélyén, ha lehet hinni neki. Most meg magatartászavaros alsó tagozatosok nézik iskolai kirándulás keretében, ami frusztrálja. Ugyanott van egy takarítónő, akit az említett Sally Field alakít. Apropó, tudja valaki, hogy ... több»
Szerintem a hülye magyar cím miatt maradt ki eddig. Nem vagyok kutyás, így amíg ma utána nem gugliztam, nem tudtam, mi az a si-cu. A legközelebbi tippem az volt, hogy a jiu jitsunak valami szándékos szótévesztése. Hát nem, a si-cu egy ilyen felmosófej-szerű morzsikutyám. Egy ilyet vesznek el a veszélyes rossz hőstől, aminek káros következményei lesznek. Elég lett volna az eredeti cím fordítása, mindenféle sicuzás nélkül. Ugyanis határozottan emlékszem, hogy párszor már a hülye cím miatt dobtam félre tizennégy éven át. Hiba volt. Ti legyetek okosabbak, nézzétek meg mielőbb. Martin McDonagh egy zseni, nem vitás. Nézzétek meg a filmográfiáját, tele van óriási alkotásokkal, aki még nem tanulta meg a nevét, az tegye meg. A hét pszichopata a pár év... több»
közepes film, jó témaválasztás Színvonalát tekintve a "szódával elmegy" típusú hollywoodi vígjátékok szintjén van (tudjátok, amik nagyrészt karácsony előtt szoktak kijönni és rém sablonosak), de a témaválasztás magasabbra emeli nálam.
Célcsoport: alsó tagozat Fantasztikus premier előtti ingyenes lehetőséget kaptam, hogy megnézzem ezt a nem is tudom, milyen műfajú (talán fantasy?) filmet. Amikor a gyerekeim felnőttek, én is rögtön kiöregedtem a Marvel-univerzumból, én is abbahagytam a műfaj követését. És a Mattel se fog visszacsábítani az ilyesmihez, hiába rakták ki a végén a jó nagy cliffhangert, ami alapján már csak az a kérdés, hogy mikor jön a folytatás.
Az első tizenöt perc keményen büntet. Amit el tudtok képzelni, az összes ilyen típusú mozira jellemző klisé felvonult, én meg erősen fogtam a karfát, hogy hajjaj, ha ez lesz 132 percig, akkor nagy a baj. Van, ugye, egy idealisztikus békés és szép világ az Eternia nevű bolygón, ott cseperedik a... több»
Szegény John Az ember a végére nagyon megsajnálja szegény Malkovichot. Ez az a film, amit legalább negyed évszázada néztem meg és azóta akárhányszor megláttam a címadó színészt, ez a zseniálisan fura film ugrott be. Minden egyes alkalommal. Most újranéztem, és ez még mindig odaver! Egy picit ugyan fogott rajta az idő technikai szempontból - főleg ha hozzávesszük a rendkívül tompa hangzású magyar szinkront -, de a forgatókönyv még mindig 10/10.
Erősen metaforikus Semmi tudomásom nem volt róla, hogy ez egy videojáték alapján készült – csak azért néztem meg, mert pár napja én is így keringtem a japán tömegközlekedési rendszerek útvesztőjében, és arra gondoltam, jópofa lesz egy kicsit elszórakozni az ismerős környezeten. Amúgy az is volt, viszont sokkal többet kaptam, mint amire számítottam.
A filmben senkinek nincs neve: csak Elveszett férfi, Gyalogló férfi, Gyerek, Diáklány és Barátnő van. Azt hiszem, senkit nem hagytam ki – elég minimalista az egész. Ja, bocs, van még az Anya a metrókocsiban, a Csecsemő meg az Agybajt kapott utas. Meg még 50–100 statiszta, akik csak pár percnyi jelenetben szerepelnek.
A cselekmény nagy része leírva elképesztően unalm... több»
Tanulságos mese Ez egy 2018-as francia vígjáték angol-amerikai remake-je, az eredetit nem láttam, de ez jópofa lett. A téma feminista, de szerintem úgy van megcsinálva, hogy pár klinikai esetet leszámítva a súlyosabb antifeminista nézők számára is élvezhető lesz. Laza kis film, az üzenet nem túl mély, de tanulságos, és közben szórakoztatóan telik a röpke másfél órás játékidő. Legalábbis ha az ember szereti Sacha Baron Cohent, akkor biztosan. Amúgy már túlvan a Borat fémjelezte extrém idióta korszakán, itt most önmagához képest teljesen konszolidált, érettebb karakterét mutatja.
Damien Sachs (Sacha Baron Cohen) egy londoni reklámügynökséget vezet, tipikus hímsoviniszta főnökként. Egy napon agyrázkódásos bale... több»
Hozta a szintet Az első részt nemrég láttam, az műfajában nagyjából standard színvonalúnak tűnt, a szokásos klisékre felépítve. Néhány színész húzta fel egész jóra, de nekem nem jött át, hogy mitől lett annyira kultikus. Most a második részt némi aggodalommal mentem el megnézni, mert ezek a folytatások rendszerint alulmúlják az első részt, és annyira azért nem volt jó, hogy ez beleférjen. Szerencsére nem csak nem volt visszaesés, de ez a megkésett folytatás számomra kicsit jobbra is sikerült, mint az első.
Maga a cselekmény valamennyire összetettebb lett, jó színészi teljesítményből most se volt hiány, persze főleg Meryl Streep toronymagasan kiemelkedő tehetsége és játéka ragadott meg.
Az első félórában mé... több»
világháborús-bújtatós A befejező tanulságot sajnos nem láttam, mert szétment valami az itthoni hálózatban, és nem tudtam befejezni. Na, mindegy, nem tűnik túl nagy veszteségnek. Azért majd bepótolom. Nagyi mesél a manhattani jómódú unokának a gyerekkoráról, azon belül is, amikor a nácik elől bújtatták. A bújtató srácot csesztetik a gonosz osztálytársak a sántasága miatt, pedig aranyból van a szíve, mint megtudjuk. A végső fontos gondolatoknak híján maradtam, de szerintem nem lehettek olyan nagyon rendkívüliek, körülbelül a témakörben eddig már sokszor felvázolt univerzumban mozgott ez a film is. Technikailag jól volt kivitelezve, teljesen nézhető, ha szereted az ilyen meséket, ahol a kamera ráközelít a nagyi kezé... több»
Khdr Jens nagybácsi valójában Khdr. Na, ezt mondd ki, ha tudod. A szintén komoly kihívást okozó nevű Brwa Vahabpour írta és rendezte ezt a bevándorlós filmet, amely keveseknek lesz kedvence, de a maga módján egész érdekes. Még akkor is, ha eléggé tévéfilmes hangulatú, itt-ott botladozó alkotásról is van szó. Az érdekességet a kulturális betekintés adja. Maga a történet viszonylag hétköznapi, legfeljebb sokan nem találkoznak ilyenekkel.
A szereplők kurdok, akiknek az a híres tulajdonsága, hogy Irak, Irán, Szíria és Törökország egybefüggő területén élő nép, saját nyelvvel és kultúrával, és akiknek az önrendelkezési törekvéseit rendszerint mindegyik felsorolt állam előszeretettel és szívesen szokta ... több»
Nekünk erre itt a valóság Elég hamar telítődtem a neonácik lelki nyomorának boncolgatásával, nekem erre nincs szükségem, egy idő után leállítottam. Egyrészt empatizáljon velük, akinek két anyja van, másrészt örülök, hogy épp túl vagyunk a mi saját társadalmunk szalonképtelen szélsőségeinek átmeneti térnyerésén, egyelőre nem igénylem, hogy emlékeztessenek rá, hogy milyen rongy emberek vannak.
Drogügyi csencsembencsem New York Cityben, azon belül is a Brooklyn déli részén lévő Brightonban játszódó drogügyi rendőrös-bűnözős filmet élvezhetünk James Gray forgatókönyvéből, a saját rendezésében. A szereposztás egészen erős, a film egészen közepes vagy annál csak egy fokkal jobb.
A Grusinsky család jóravaló bűnüldöző népség. Az öreg, de még tökös Burt bá (Robert Duvall) és a rendesebbik fia, Joseph (Mar Wahlberg) ugyanazon a rendőrkapitányságon szolgál és véd, a család fekete báránya, Bobby (Joaquin Phoenix) meg üzletvezető egy diszkóban. Ez a Bobby olyan rossz fiú, hogy még a családnevét is lecserélte. Van neki barátnője is, Eva Mendes alakítja, az ő szerepét nem értettem, nyilván kellett egy nő is a vászonra... több»
Nem tudtam értelmezni Most vagy hülyébb vagyok az átlagnál, vagy csak nagyon nem bírom azt, ahogy ez össze lett rakva vagy nagyon túlértékelt a filmes oldalakon. Mert magas értékeléseket láttam, komoly a szereplőgárda, gondoltam, biztos jó lett. Biztos jó, de nem nekem. Pedig nagyon igyekeztem, becsszó.
Olyan, mintha drogtól szétcsúszott figurák szétesett agyába kirándulnánk, amit ha meg akarnék tapasztalni, akkor vennék 1-2 gramm valamit és kipróbálnám. De még nem volt rá igényem. De valószínűleg az nem is ilyen, nem tűnt hitelesnek számomra. Egy átlag lerobbant drogos élete valószínűleg lehangolóbb és kiábrándítóbb, mint ahogy a rendező elképzelte. Megszerzik végre a következő lövést, beadják maguknak, kidőlne... több»
Inkább rossz, mint jó A rendező nagyot akart alkotni, de az erőlködéstől beszékelt picit. Hát ez nem lett jó, sajnos. Van benne pár érdekes gondolatszikra, de ezeket nem sikerült kidolgozni attól, tartok.
Van egy vatikáni nyomozó, akit Sevillába küldenek, mert van ott egy könnyező Mária-szobor. Rém unalmas körülmények között próbál a család bizalmába férkőzni, mert szerencsére ott még nem tartunk, hogy egy vatikáni detektívnek erőszakszervezeti felhatalmazásai legyenek. Ki kell derítenie, hogy van-e csoda, vagy prózaibb okok állnak a könnyezés mögött.
Akkor nézzük az ünneprontó dolgokat - ki ne nézze meg?
- aki bigottan vallásos és bántja, ha egy csodáról esetleg kiderül, hogy nem az
- aki nem kedveli a halálunal... több»
Ha dokurendező vagy, a játékfilmed nem lesz az igazi Alex Parkinson egy dokumentumfilm-rendező. Abban nem tudom, mennyire jó, de a játékfilmek világában nyilvánvaló, hogy nem mozog otthonosan. 2019-ben már volt erről az esetről dokumentumfilmje, hat évvel később meg fogott 1-2 ismertebb színészt és megcsinálta játékfilmnek is.
Megtörtént esetet dolgoz fel, ami azért megadja az egésznek a súlyát, ugyanis rohadt kellemetlen nézni, ami történik. Búvárharangos mélytengeri búvárok mennek le melózni az Északi-tengeren, ahol történik egy munkahelyi baleset. Az egyik fazon olyan sokáig marad oxigén nélkül, ami minden elképzelésünket meghaladja, közben még mindig nem látszik a megoldás. Nyilván tisztában vagyunk azzal, hogy ez az egyik olyan munkakör... több»
40 Gyöngytyúk (2024)
Tudjátok, mit? Nem fogom lelkifurdalásos, privilegizált fehér értelmiségi sznobként felpontozni csak azért, mert zambiai film. Amúgy nem volt rossz, csak nem volt különösebben jó se. A cím szimbolikája viszont igazán rendben van. Ehhez persze az eredeti címet kell nézni, ami körülbelül annyit tesz, hogy "A gyöngytyúkká válásról". Szóval mi is ez a gyöngytyúkos hülyeség? Egyszerű: a gyöngytyúk egyfajta riasztókészülék. Ha fenyegetést érez, akkor rikácsol, amivel figyelmezteti a többi állatot. A főszereplő amolyan riasztókészülékké válik. Egyszerű gondtalan fiatal nőként éldegél, amikor megpatkol a nagybácsi. A nagybácsi egy büdös disznó volt, aki a család nőtagjait erőszakolta, a saját felesé... több»