Elveszik az indiaiak munkáját Hű, gyerekek, ez ám a vizuális orgia! Mumbaiban féltékenyek is lettek, mert ami itt megy, az eddig a bollywoodi akciófilmek szakterülete volt. Tankcsapdákon átszaltózó tankok, a levegőben faroló repülőgépek, képtelen mélyvízi szabadtüdős merülések és minden más, amit csak el tudtok képzelni. Csak itt nincs a végén indokolatlan össztáncjelenet. Illetve még lehet, mert még hátravan egy kevés idő, csak voltak menet közben elég nagy mélypontok, és elkezdtem megírni az értékelésemet. Most azonban jön fel megint a színvonal, vagy csak megtanultam, hogyan kell nézni.
Jalmari Helandernek volt már egy ilyen dobása, az nem sikerült rosszul, azon el lehetett szórakozni, ha az ember nem vette komolyan. ... több»
Egy seggfej anatómiája Irdatlan fura egy filmet csinált Andrew DeYoung. Azt gondoltam, hogy jól megharagszom rá érte, de most nem tudom, mitévő legyek. Mert a maga perverz módján jó volt. De basszus, arról szólt a száz perc, hogy van egy totálisan bicskanyitogatóan gyökér fazon, akit nem nagyon tud hová tenni a környezete. Próbálna ő kapcsolódni másokhoz, de teljesen el van fuserálva, és így totális kudarcra van ítélve a szándéka. Mi pedig egyszerre értjük meg a környezetének a menekülését és sajnáljuk őt magát, és közben markoljuk a karfát, mert Craig elviselhetetlen karakterét ugyancsak nehéz nézni.
Na, de mire jó ez az egész? Őszintén, olyan sokat nem tudok magammal vinni ebből a bizarr alkotásból, hacsak azt n... több»
Felhőtlenül vicces Nagyon közel voltam hozzá, hogy 5 csillagot adjak rá, de azt hagyjuk meg az igazán különleges filmeknek. Mindenesetre Vladimir Rodionov egy olyan vígjátékot rakott elénk, ami folyamatosan vicces, nem egyszer röhögős, sőt, sok poén egyenesen térdcsapkodós benne. És ezt a kissé idegesítő Élodie Fontan se tudta lerontani! Kiváló választás, ha valaki másfél órányi laza szórakozásra vágyik.
Ez egy csoda Daniel Rezende páratlan képi világgal, érzékenységgel és szépséggel dolgozta fel Valter Hugo Mãe regényét. Kellett hozzá vagy húsz perc, mire ráhangolódtam, de onnan fogva át is adtam magam az élménynek.
A mágikus realista stílusú alkotás tíz, római számozású fejezetből áll, mintegy ezzel is utalva arra, hogy amit látunk, az egy könyv adaptációja. Az irodalmi kapcsolódást erősíti a narráció és a fejezetek kezdetekor megjelenő pár szónyi, rövid sornyi szöveg, ami alighanem a könyvből származik. Apró érdekesség, de maga a könyv is megjelenik a filmben, de csak mintegy véletlenül.
Külön érdemes szólni a képi világról, mert ilyet ritkán látni. Minden egyes beállítás olyan, mint egy festmény. A s... több»
Megosztó Nagyon nem való mindenkinek, de nekem bejött. Az a titka, hogy nem szabad komolyan venni, ez egy idétlenkedő film és azt jól csinálja. Kicsit olyan volt, mintha Family Guy-t vagy hasonlót néztem volna. Annyira azért nem volt vicces, de ez is rendben volt.
Egynek oké Nem találtam a hozzáadott művészi értéket Ellen Kuras alkotásában: amit a film ábrázol és elmesél, azt már ezer különféle interpretációban láttuk, és most ez is ennek a terjedelmes kaleidoszkópnak egy újabb darabja lett. Technikailag minden rendben volt, csak nem adott újat. Kate Winslet patentül alakítja a visszaemlékező idős fotóst, a felidézett emlékeihez viszont már nem volt kellő formában, de ezt, mondjuk, illik elnéznünk. Lee Miller munkásságát nem ismertem, és mivel szívesen foglalkozom a történelemmel, az ismeretterjesztő faktor miatt érdemes volt megnéznem, más szempontból sajnos nem lesz emlékezetes.
Magyar viszonylatban eléggé ott van Most végeztem vele, egyelőre még gondolkodom, hogy akkor ez most szólt-e valamiről vagy nem. Egyelőre a 'vagy nem' tűnik valószínűbbnek. Nincsenek világraszóló megfejtések és üzenetek, de Salamon András meglehetősen jól keverte a paklit, tényleg egész jól fésülődnek össze a szálak, a jelenetek sora a film címével ellentétben nem random, hanem átgondoltan halad egy irányba, hogy a vége felé összeálljon a kép.
Már az első jelenetek is világossá teszik, hogy itt most egy puzzle-t fogunk összerakni, és a legtöbb néző (hozzám hasonlóan) bele fog menni a játékba: ők jól fognak szórakozni. Olyanok is lesznek, akik azt mondják, hogy az egész egy baromság, és felhagynak majd vele: ők lesznek keveseb... több»
Megtörtént alapokon Vera és Wolf Berlinben éli a középosztálybeli életét. Van két gyerekük, az egyikük speciális képességű és extra figyelmet igényel. Wolf kissé kiégett, de sikeres alkalmazott valami ENSZ projektnél, Vera meg épp otthon van a gyerekekkel. Kb. mindketten az idegösszeomlás szélén egyensúlyoznak, de a gyereküket leszámítva néhány átlagos kihíváson kívül nem világos, hogy miért.
A lányuk címadó kijelentésén felbuzdulva otthagynak mindent, és két évre elhúznak random helyekre a világban. Elvileg a lányuk jobb fejlődése érdekében, és hogy több figyelmet tudjanak egymásra fordítani. Wolfnak van egy támogató anyja és egy merev nézőpontokkal rendelkező apja, akinek még vén korára van mit fejlődnie, de... több»
Kinek mi teszi tönkre... Nekem meg a Jane Austen tette tönkre az életemet című film tehette volna tönkre az életemet, nagy mázli, hogy időben leálltam vele. Amíg bírtam idegekkel, addig egy eléggé érdektelen valami kezdett kibontakozni, amihez nem tudtam kapcsolódni, és ebben a jellegtelen szereplők sem segítettek. Cserébe már felsejlett, hogy miféle happy end felé fog tartani majd az egész, miután lefutott a várhatóan szintén megjósolható összes klisé, ami egy ilyen történetben dukál.
Egy írói ambíciókkal rendelkező, kicsit bénácska és nagy bánatára vénlányosan érintetlen francia könyvesbolti eladónőt látunk szerencsétlenkedni, aki bekerül valami bentlakásos angliai Jane Austen-alkotói táborba (ha jól értem), és ah... több»
Átlagos Éppen hogy átlagos, de azért nézhető vígjáték, viszont az, hogy mexikói, egy picit érdekesebbé teszi számomra, onnan mégis ritkábban jönnek filmek. Különös azt figyelni, ahogy egy a miénknél is korruptabb és romlottabb intézményi rendszerű országban viccelődnek a saját nehéz társadalmi helyzetükön és szembeszállnak a romlott rendőri vezetőikkel. Azt ennyi.
Színvonalra és megoldásaiban nagyjából egy magyar vígjátékra emlékeztet A bátrak órája, és ezt nem hízelgő értelemben írtam. Szente Legénybúcsúját leveri azért, de nem sokkal. Ariel Winograd rendezőnek semmi esetre sincs oka rá, hogy büszke legyen a munkájára, került ki az ő keze alól ennél sokkal jobb munka már, nem is egy. Mintha meggon... több»
Az alucsákósoknak lett igazuk Nem tudom, hogy meg merjem-e nézni a koreai eredetit valamikor, mert úgy vélem, Yorgos Lanthimos rendezése nélkül csak egy erős közepest érdemelt volna. 4-5 csillag között haboztam, végül a rendező eredeti stílusát és hangvételét honoráltam azzal, hogy a jobb értékelés felé billentem.
Jesse Plemons hibátlanul hozza a laposföldhívő konteós baromarc karaktert, Emma Stone meg jó, ahogy azt megszoktuk, de itt most nem volt annyira komplex az ő szerepe, hogy kibontakozhasson. A többieket nagyjából nem ismerjük, a megnagyisodott Alicia Silverstone kivételével, akinek aztán végképp jelentéktelen szerep jutott, és nagyjából összesen kb. 60 másodpercig játszhatott.
A sztoriba nem lehet belemenni spoi... több»
Ezzel még várni kellett volna Kate Winslet nagyon rendes, hogy a kisfia forgatókönyvét megfilmesítette. Anyaként mi mást is tehetett volna, és persze a szülői elfogultság okán talán nem is vette észre, hogy ezzel még várni kellett volna. Ugyanis Joe Anders egyszerűen még nem tart ott életkorban és tapasztalatban, hogy ezt a témát, amire vállalkozott, normálisan ki tudta volna dolgozni. Jobb lett volna az érettségének megfelelő feladatot vállalnia. Anyu rendezése mellesleg jó, és saját magán kívül még pár további jó színészt is felfogadott a feladatra. De hiába, ha a forgatókönyv gyenge.
A sztori elég sablonos, még csak néhány perce ment a film, és meg voltam győződve, hogy ezt már láttam, de ezt a megjelenés dátumának el... több»
Tisztán spirituális Ne úgy nézd, mint egy kaszinói szerencsejátékfüggő történetet. Ez egy mélyen spirituális film valójában. Két módon lehet befogadni. Az egyik az, hogy megnézed, de figyelmesen. Aztán alaposan utánaolvasol, hogy mit láttál. Ha nem vagy a kínai buddhista hitrendszer ismerője, akkor ez a lépés nélkülözhetetlen. Ha nagyon figyeltél, akkor ezen a ponton megállhatsz. A másik módszer annyiban különbözik, hogy ezután fogod és rövid időn belül ismét megnézed, hogy minden együtt legyen végül. Én ez utóbbit fogom tenni.
Tömegcikk Másodszor futottam bele, elsőre se volt egyszerű. Azért összességében szórakoztató, de sokszor megdöbbentően kínos és amikor fogy a játékidő, akkor a házastársi konfliktus feloldása teljesen életszerűtlen lóugrásokban és indokolatlan tempóban valósul meg. Tipp: mielőtt nekifogsz, kapcsold le az agyműködésed, jobban jársz.
Az ötlet jobb, mint a kivitelezés Paolo Genovesével szemben magas elvárásaink vannak a Perfetti sconosciuti (Teljesen idegenek) óta, szerintem ezeknek félig sikerült ezúttal megfelelnie, de összességében egy szórakoztató filmet kapunk. Kicsit kevésbé vicces, kevésbé izgalmas, kevésbé drámai, mint a szanaszét remake-elt korábbi alkotása, de megtekintésre így is abszolút méltó. Ezúttal akkora nagy tanulságokat sem vonhatunk le, mint a rendező jobban sikerült régebbi munkájából (kicsiket azért igen), itt inkább a puszta szórakoztatás lehetett a cél.
A helyszín ezúttal is egy lakás, csak az most olaszosan lepukkant és kaotikus, és most 2+8 szereplőnk van. Kettő ezek közül hús-vér ember, a másik 4-4 pedig az ő belső személyiségr... több»
... olyankor fénytörés keletkezik Ha szereted, ha egy filmben kietlen vidéken csúnya emberek nyolcvan percig küszködnek a gyászukkal és a végén nem sok minden sül ki belőle, akkor ez a te filmed. Amúgy szépen volt kivitelezve, de semmi extra.
Drága lehetett, de nem érte meg A francia állam mint megrendelő a magyarhoz hasonlóan nehezen áll ellen annak, hogy kultúrpolitikai megrendeléseket adjon le az általa szponzorált filmipar felé, ezúttal Dumás Sándor klasszikusát dolgoztatta fel, és nem volt szűkmarkú, az nyilvánvaló, látszik, hogy benne van a lóvé Martin Bourboulon és Matthieu Delaporte verziójában. Egyéb szempontból nem tudom dicsérni az alkotásukat. Az első háromnegyed óra nem is rossz, de utána érdemes leállítani, mielőtt az erődbeli éjszakai összezörrenés jönne, mert az már bohózatra hajaz. Vincent Cassel és Eva Green hozza a tőlük elvártat (szegény Eva Greent nem bírom, pedig nem érdemli meg), a különféle vígjátékszínészek viszont eléggé tájideginek eb... több»
különös film Nagyon fura film egy házaspárról, akik hajléktalanná válva túrázni indulnak a dél-angliai partvidéken, majd ez az életformájukká válik. Az anyagiaktól független szabadsággal kapcsolatban van egy értékrendi üzenete, de rendkívül furcsa, sokszor igen unalmas tálalásban.
A filmismertetőt ne olvassátok el, vagy ha késő, akkor próbáljátok elfelejteni. Teljesen tévesen állítja be Mabel szerepét, és nem lenne jó, ha ezzel a szemmel néznétek, félre fogja vinni az élményt.
Ne menjetek drogfutárnak, az nem helyes Brian Helgeland írt és rendezett egy szuper filmet hazai terepen, a szülővárosa, Providence melletti New Bedfordban élő szorgalmas halászok között. De ez nem olyan, mint a National Geographic Rákhalászok meg hasonló dokusorozatai, mert itt ezek a derék, jó munkásemberek egy kisebb rossz döntés következményeként olyan slamasztikába kerülnek, hogy a végére már erősen bánják, de addigra késő.
A rendező - mielőtt írni és rendezni kezdett volna - maga is változatos kétkezi munkákon edződött a tápláléklánc legalján, volt ő minden: hómunkás, papírhulladék-begyűjtő meg hasonlók. Ez nyilván közrejátszott abban, hogy hitelesen, minden pátosz és hülyeség nélkül tudja mutatni a melósok világát, úgy, hog... több»
73 Sisu – A bosszú útja (2025)
Hű, gyerekek, ez ám a vizuális orgia! Mumbaiban féltékenyek is lettek, mert ami itt megy, az eddig a bollywoodi akciófilmek szakterülete volt. Tankcsapdákon átszaltózó tankok, a levegőben faroló repülőgépek, képtelen mélyvízi szabadtüdős merülések és minden más, amit csak el tudtok képzelni. Csak itt nincs a végén indokolatlan össztáncjelenet. Illetve még lehet, mert még hátravan egy kevés idő, csak voltak menet közben elég nagy mélypontok, és elkezdtem megírni az értékelésemet. Most azonban jön fel megint a színvonal, vagy csak megtanultam, hogyan kell nézni. Jalmari Helandernek volt már egy ilyen dobása, az nem sikerült rosszul, azon el lehetett szórakozni, ha az ember nem vette komolyan. ... több»