Megnéztem, hogy nektek már ne kelljen Legfeljebb az ellenségeimnek kívánnám, hogy nézzék meg, de szerencsére nincsenek, így nem tudom, kit bátorítsak ilyesmire. Ja, megvan: senkit. Legyen nektek elég, hogy én beleszaladtam. Tökre el fogom spoilerezni, úgyhogy ha mégis meg akarod nézni, akkor ne olvasd el.
A fényképezés és a hangulat mindenképp érdekes, összességében ennél több jóra nemigen bukkantam. Kétórányi műfajon kívüli furcsaságot képzeljetek el, amiben fél óra után teszik ki a címet. Gyakorlatilag egy "hülye emberek hülyeségeket csinálnak" jellegű alkotást tett le elénk az istenverte Óliver Laxe. A nyitójelenetben hangfalakat pakolnak ki valahol a marokkói sivatagban, majd egy afféle időskori rave partyt látunk hosszasan... több»
Könnyed Laza vígjáték az illiberális Egyesült Államokból, mely nem üti le a témából adódó összes magas labdát, de így is szórakoztató marad. Ha valaki hozzám hasonlóan a stáblistán előkelő helyen szereplő Bobby Cannavale és Pete Davidson miatt nézné meg, annak előre szólok, hogy az említett urak körülbelül 15-20 másodpercre tűnnek fel az egész filmben. Mégsem bánom, hogy beugrottam a félrevezető információnak; Monica Barbaro, aki leginkább onnan lehet ismerős, hogy a FUBAR című bűnrossz sorozatban ő játszotta az Arnold Schwarzenegger által alakított főszereplő lányát, nagyon szerethetően és jól vitte a főszerepet.
A cselekmény egy képtelen ötletre épül, de megtanultuk, hogy amióta a Narancsember vez... több»
Harmadosztály Valahogy szokásommá vált, hogy elkerülöm az Adam Scott szereplésével készült filmeket. Most eltértem ettől az elvemtől, hát... a jövőben következetesebb leszek. Nem tudom, mi köze van neki mint színésznek a rossz rendezéshez, de valahogy nem hozza meg a filmkészítők szerencséjét. Na mindegy is, legyen ez az ő baja.
Ez a film nálam körülbelül három részre tagolódik. Az első szakasz a leghosszabb, kiteszi a játékidő kétharmadát vagy háromnegyedét is. Ezt úgy jellemezném, hogy az izgalommentes thriller szakasza. A második szakasz a B-movie menet. Itt a sarokba szorított bűnöző úgy viselkedik, mint egy sarokba szorított zombi valami Asylum-produkcióban. Nagyon röhejes minden ebben az ütemben, én... több»
Ír gettódráma Eben a műfajban (nyomasztó, önsorsrontó külvárosi prolinyomor-pornó) az angolok a legerősebbek, de úgy látszik, az írek is értenek hozzá, hogy kell ilyen életről lehozós igazi lesújtó szociohorrort forgatni.
A helyszín az írországi Cork legótvarabb underclass környékeinek egyike, ahol az intézetis Christy (neve ellenére fiú, biztos Krisztián) köt ki a bátyja családjánál néhány héttel a 18. születésnapja előtt. Fél óránál még nem tudni, hogy miért került ki az intézetből, és én nem is fogom megtudni. A bátyja szobafestő, nyomja a melót, van neki és a nőjének egy pár hónapos gyereke, akinek a mobiltelefon és az azon lejátszott mindenféle videó a bébiszittere. Ez nettó elhanyagolásos bántalmazá... több»
Nekem ez nem megy Fél óra volt a szintidőm. Amikor a gyerekeim kicsik voltak, néztük a Z, a hangya című Pixar-filmet, ennek is volt pár áthallásos pillanata, csak itt épp birkákkal - ezek voltak a viccesebb részletek, csak nem voltak túl eredetiek.
Megtévesztett a magas értékelés minden filmes portálon, meg senki nem szólt, hogy ez gyerekfilm, azt hittem, hogy felnőtteknek készült. Mivel a gyerekeim már felnőttek, nagyon felkészületlenül ért, hogy mennyire gyermeteg az egész. Amennyire emlékszem, az a sok Pixar-film, amit a gyerekekkel néztünk annak idején, nem volt ennyire bugyuta, azok felnőtt nézőknél is működtek. Van pár jelentős szereplő, kíváncsi vagyok, hogy őket hogy sikerült rávenni erre a mutatvány... több»
Most épp aktuális Mivel augusztus 27-én, pár nappal ezelőtt, volt szíves a börtönben felfordulni Ratko Mladic, ez a film, amely véletlenül került elém, így 19 év távlatából most kapott egy különös, pillanatnyilag ismét aktuális felhangot.
Műfajilag nem is tudom, minek nevezzem: leginkább egy egészen egyedi hangulattal rendelkező háborús újságírós/haditudósítós drámaként jellemezném. Richard Gere egy bevállalós tudósítót alakít, van neki egy régebbi operatőrje (Terrence Howard), aki szintén kapja rendesen a kiképzést az öreg mellett, meg hozzájuk csapódik egy kopasz újonc (Jesse Eisenberg). Diane Krugert ne keressétek nagyon, ha valaki csak miatta nézné, akkor kár a gőzért, alig szerepel.
Szóval van ez a tudós... több»
then we take Paris Nem fogom végignézni, mert szerintem sz@r, de Aznavour Párizsban olyan lehetett, mint Leonard Cohen New York Cityben. Restellem, hogy egy órája nézem, de csak ennyi jut az eszembe, nem próbálom szépíteni, ennyire futotta.
minek nevezzelek Hogy mondjam, hogy ne legyen mindenki megsértődve, akinek ez tetszik...? Hm, érdekes volt, de ha még jobb lett volna, akkor nekem is tetszett volna.
Muzeális érdekesség Eléggé olvasós vagyok, de Balzacról lepattantam, mert olyan volt nekem a 21. században olvasva, mintha mezopotámiai kőtáblákkal akarnám magamat szórakoztatni. Kortárs irodalomhoz vagyok szokva, a 19. századi irodalmi stílus pont annyira avult el, mint a régi filmnyelv, nekem nem csúszik könnyen. Úgyhogy a magas értékeléseken felbátorodva megörültem, hogy találtam egy klassz adaptációt, amely segíteni fog közelebb kerülnöm a nagy francia klasszikushoz.
A történet nagyon egyszerű, a narrátor állandóan beszél, szóval a könyv felét felolvassák. Balzac tréfarépát reggelizett írás előtt, a narrátor szövege tele van elég béna poénokkal és túláradó modoroskodással. Nem tudom, hogy maga az író volt i... több»
Spagettisci-fi nem gyerekeknek Lehet, hogy jó, csak 40-45 évvel fiatalabbnak kellene lennem hozzá (58 vagyok). Bár akkor most talán megálltam volna a fejlődésben. Mindenesetre megtudtuk, hogy hogyan csinálnak szuperhősös filmet az olaszok, mármint olyankor, amikor bénák. Mert ennél tudnak jobbat is, ha összeszedik magukat. Ez inkább állt közelebb a vontatott magyar filmhagyományokhoz.
Gabriele Mainetti követte el, az ő műve volt a Szörnyek cirkusza is, hát az se volt valami épületes. A vontatottság és a szerkesztési ritmusproblémák mellett égbekiáltóan gyermeteg is a film. Mégse alkalmas gyerekek számára, mert a szokásos ifjúsági filmekhez képest itt kicsit több a szexuális tartalom, ami nem csak simán kilógó cicikben mu... több»
Jobb, mint vártam Ügyes csávó ez a Chava Cartas, nagyon korrekt filmet forgatott a megtörtént esemény alapján. Mindazonáltal nem ez lesz az az alkotás, aminek a hatására megindulnak a letelepedni vágyó tömegek Mexikó felé. Ha belegondolok, hogy valamikor a hályogkovács magabiztosságával másodmagammal körbeutaztuk az országot - basszus, ma már nem merném megismételni.
Ez most nem az a műfaj, amikor Benicio del Toro a csillogó rendőrségi pisztolyával hatásos közelin vágja tarkón a festőien cserzett arcú Danny Trejót, miközben Michael Pena ijedten ejti el a rendőrfánkos dobozt a járőrautó anyósülésén, amit hosszas pirotechnikai és autós jelenetek követnek. Ez a tipikus mexikói kartelles akciófilmes zsánernél sok... több»
Nem dobtam el az agyam Értetlenül állok a lelkes vélemények előtt, szerintem ez egy kifejezetten B-kategóriás, gyenge film. Nem mai darab, de 2003-ban már illett volna ezt magasabb színvonalon megvalósítani. Ne feledjük, négy évvel korábban jelent meg a Harcosok klubja: ha a tudathasadásos típusú filmekkel hasonlítjuk össze, akkor az még ma is kiállja az idők próbáját, és több évtizeddel modernebbnek hat ennél. Ez az Azonosság című film viszont a tudathasadás témáját kizárólag mint olcsó szenzációelemet használta, hogy a film végén majd hű, de meg tudjunk lepődni.
Jelentem, nem lepődtem meg hű, de nagyon, inkább a fejemet csóváltam. Rendkívül túlírtak voltak a dialógusok és egyes jelenetek, szájbarágós és esetlen ... több»
Nem sokra Ez egy melankolikus New York-i típusú vígjáték (hivatalosabb definíció szerint egy fanyar humorú, karakterközpontú romantikus dráma-komédia), melyben a szépen idősödő Kevin Szalonna és egy kezdődő demenciával küzdő öregnek a felesége között szövődik egy amolyan időskori biztonságos kapcsolat. Ahogy ebben a műfajban szokásos, életeket és sorsokat látunk, kicsit szomorkásan szórakoztató formában elmesélve.
A kimondhatatlan nevű Stan Olszewskinek (Kevin Bacon) van egy lánya is, ő valamennyire szét van csúszva, zenész próbál lenni, de hiányzik még valami az áttöréshez, addig is mindent beszed, ami a keze ügyébe kerül. A demens öreg (Judd Hirsch) felesége, Cynthia akkor jön a képbe, amikor a táv... több»
Ellentétes irányú fejlődések Hát van ez így, Emily Blunt egyre jobb, Steven Spielberg meg egyre rosszabb. A végeredmény egy elégségesen jó, elégségesen látványos és még épp megfelelően szórakoztató nyári mozi.
Maga az alapkoncepció szavatossága mostanra lejárt. A Men in Black például 29 évvel ezelőtt jelent meg, annak az erőssége az volt, hogy Tommy Lee Jones és Will Smith együtt nagyon klasszul és sok humorral játszott, na meg közel harminc éve a "hú, itt vannak köztünk az idegenek" gondolata még sokkal izgalmasabb lehetett. "Ha megtudnád, hogy nem vagyunk egyedül, ha valaki megmutatná, bebizonyítaná neked, az megrémítene?" - írja a bemutatószöveg, de most komolyan, ki az, aki azt hiszi, hogy a világegyetemben csak mi ... több»
Nem igazodtam el rajta Gondoltam, ha már holnapután Izlandra utazunk, kiváló ötlet lesz ezzel a dokumentumfilmmel alapozni. Eltelt fél óra, de már negyed órája nem gondolom.
Adok némi támpontot, ami alapján el tudjátok dönteni, hogy nektek be fog-e válni. Egy nagyon lelassult filmet képzeljetek el, amiben 75%-ban gleccsereket lehet látni felülről, oldalról és alulról, 25%-ban pedig a vén Árni bát, aki semmire nem emlékszik, meg a családját. Őket főleg huszonéves családi videókon látni, annak megfelelő érdekességű és minőségű csíkos és homályos snitteken. Nem tudom, kicsoda Árni bá, de nem lettem rá kíváncsi, a családja se vonta magára a figyelmemet.
A film eddig elmondta, hogy a gleccserek érdekesek (mindenféle i... több»
gyenge A két főszereplő miatt többet vártam, főleg Tilda Swinton miatt, ő azért többnyire megválogatja, hogy miben szerepel. Az első fél óra elég jó is volt, éreztem a potenciált a filmben, de aztán kissé szétszaladt az egész és a spirituális alternatív stb. helyett felépült egyfajta lakossági romantikus film. Voltak a rendezésnek jobb pillanatai, de összességében nem működött kellően jól.
Te jó ég! Jordan Roberts filmje nem talált be nálam. Szétcsúszó szenvedéstörténet, melankolikus érfelvágás, nem szerethető szereplők, gazdaságos de hamis országábrázolás jellemzi az egészet.
Alise (Vera Farmiga) és Connor (Csókás Márton avagy Marton Csokas) egy családi trauma után el van akadva, párterápiáznak, a fiuk (Wes) meg azt találja ki, hogy mongol. Egy lányuk is van, néha ő is előfordul, neki az a fő tulajdonsága, hogy néz. Néha csodálkozva, néha megütközve, néha rosszallóan. Volt még egy gyerek, akit elvesztettek, nem tudjuk, mennyi ideje, mennyi idős korában és miért, de a traumatizált szülők között megszűnt az intimitás, a gyerekek sincsenek jól.
Egy darabig megy a körbe-körbe szenvedés, A... több»
Pszichológiai hardcore Ez egy rettenetes sztori, amely az 1970-es évek Németországában játszódik, abban az országban, amely hatalmas felvilágosodáson és civilizálódáson ment keresztül addigra. Michaela (Sandra Hüller) egy mérgező anya mellett nő fel, ez az anya az egész családot hazavágja. A lányt kezelik betegként, pedig az anyját kellene kezelni. Elképesztő belegondolni, hogy hány ilyen család lehet, ahol a családtagok a legkülönfélébb megküzdési technikákkal próbálják túlélni a reménytelen helyzetüket, mert nem jutott még el hozzájuk a lélekorvoslás, a pszichológia gondolata.
A vallással semmi bajom, de az egyházak hihetetlen, mennyi bajt hoztak már a világra, nagyon rossz volt látni, hogy még fél évszázaddal ... több»
Szakzsargonos cím A ghostlight a színházi világban az az egy szem fény, amit fennhagynak, amikor már mindenki hazament. Van erre több magyarázat, például hogy ne potyogjanak random karbantartó és egyéb jöttmentek a zenekari árokba az éjszaka. Ez általában egyetlen csupasz lelógó villanykörte. Ebben a filmben ez a fényforrás a gyász és remény szimbóluma.
Az elején gyorsan húz be a sztori, hogy aztán ugyanolyan gyorsan kiköpje a nézőt (tisztelet a legkitartóbbaknak). Dancsi, az útépítő melós arc családi hullámvölgyben van, persze nem csak ő, ez kollektív kihívás. A csendben szenvedő felesége és az önsorsrontó módon lázadó lánya is vele tart az önszopatás caminóján. Dan esetében úgy hozza az élet, hogy az épp ak... több»
Méltatlan a francia vígjátéki hagyományokhoz Kínszenvedős szomorújátékot hozott nekünk Emmanuel Patron és Armelle Patron, akik, gondolom, testvérek. Hálával tartozom nekik azért, hogy legalább rövid lett.
Van egy idősebb házaspár, akik megnyerik a lottón a 150 millió eurós jackpotot, de ezt nem kötik a felnőtt gyerekeik orrára, hanem kitalálják, hogy Kambodzsában létesítenek árvaházat. Ami persze derék, csak a gyerekek annyira rossz anyagi állapotban vannak, hogy a legambiciózusabb is százezer eurót kér, amikor némi kedvezményképpen a szülők lehetőséget adnak, hogy kérjenek valamennyit, ami lehetővé teszi számukra, hogy boldogok legyenek. A két másik gyerek egyike egyévnyi, a másik bő egyhavi minimálbért kér... Kapnak fejenként százeze... több»
63 Tánc a sivatagban (2025)
Legfeljebb az ellenségeimnek kívánnám, hogy nézzék meg, de szerencsére nincsenek, így nem tudom, kit bátorítsak ilyesmire. Ja, megvan: senkit. Legyen nektek elég, hogy én beleszaladtam. Tökre el fogom spoilerezni, úgyhogy ha mégis meg akarod nézni, akkor ne olvasd el. A fényképezés és a hangulat mindenképp érdekes, összességében ennél több jóra nemigen bukkantam. Kétórányi műfajon kívüli furcsaságot képzeljetek el, amiben fél óra után teszik ki a címet. Gyakorlatilag egy "hülye emberek hülyeségeket csinálnak" jellegű alkotást tett le elénk az istenverte Óliver Laxe. A nyitójelenetben hangfalakat pakolnak ki valahol a marokkói sivatagban, majd egy afféle időskori rave partyt látunk hosszasan... több»