6/10 Postásnak mentem "Futni mentem"-szintű majomkodás. A maga módján szórakoztató, de nem szabad nagyon sokat várni tőle. Az olasz észak-dél sztereotípiákra építő bugyuta vígjáték, teljesen kiszámítható és egyszerű klisékre építve.
mindig eljön az unalom Kirby nagy kedvencem, de ő se tudta megmenteni, ígéretesen indult, de befulladt, szeretném azt mondani, hogy nem volt rossz film, de akkor nagyon nagyot hazudnék.
érdektelen, a feléig Semmilyen módon nem tudtam kapcsolódni a szereplők egyikéhez sem, ami igazán különleges dolog, ritkán jön össze ez egy rendezőnek. Update: A második fele jobb, és ott már akad két olyan szereplő is, akikhez már tudtam kapcsolódni.
Az erősebb győz Ez az HBO produkció nem fog sok Oscart learatni; technikai és művészi értelemben bizonytalanabb lábakon áll, mint egy karácsonyi Hallmark vígjáték, de a megtörtént alapú hajmeresztő cselekménye, mondhatni, kötelezővé teszi a megnézését.
Az Egyesült Államokban van pár terület, ahol a hatóságok összejátszanak olyan módon, ahogy ebben a filmben is látjuk. Jelen példában a kirendelt gyám, a bíró és a kórház/idősek otthona egymással szoros együttműködésben ragadozóként kapja el áldozatait, és kipumpálja belőlük az utolsó centet is a vagyonuk (ingatlan, megtakarítások) felszámolásával, amiből az ápolási költségeket: végső soron saját magukat finanszírozzák. Az ottani jogi rendszerben az áldozatok ... több»
La donna è mobile és a többi Az ifjabb Claude Zidi nagyon érdekeset rendezett, és most két érzés viaskodik bennem. Egyrészt ekkora hatásvadász giccset ritkán lát az ember, másrészt meg sok benne a jó dolog.
Ami jó: a szereplők és a szövegeik, a cselekedeteik lazák, a filmet egészséges humor hatja át. Tetszett az is, ahogy az operát olyan műfajként ábrázolja, ami érdemes arra, hogy a mostani fiatal generáció lelkesedjen érte. A kivitelezés franciásan könnyed és természetes.
Na, de hosszabb a negatív lista. A rendező nem volt szívbajos, és összegyúrta több hatásvadász műfaj jellemzőit egy filmbe: a tündérmese/szerencsét próbáló szegénylegényes, a rákos-meghalós, gettós-bandázós és még ki tudja, milyen elemeket, és ezekből... több»
Mély emberi drámák Hát, itt komoly csapatmunka volt: Ian McEwan bazijól megírta, Richard Eyre elképesztően jól megrendezte, és nem meglepetés, de Emma Thompson és Stanley Tucci pedig 10/10-es teljesítményt nyújtottak, mint mindig. Hogy akkor miért nem 10/10 az egész, "csak" 9/10? Nem is tudom, volt az utolsó fél óra cselekményében pár olyan dolog, amit nehezen viseltem; ez nem a film hibája, hanem nekem ezek nem annyira voltak befogadhatók.
Van egy halálelfoglalt bírónőnk Londonban, akinek folyton jó nehéz kórházi dilemmákban kell igazán embert próbáló döntéseket hoznia, de ez megy is neki. Kitűnő szakember, csak az a baj, hogy erre a magánélete is rámegy, mert nincs semmi ideje, figyelme és energiája a férjér... több»
Roman Polanski ehhez a nevét adta?? Delphine de Vigan D'après une histoire vraie című könyvét nem olvastam, az lehet, hogy jó volt, de a film béna a javából. Eva Green mindig is irritált és kiakasztott, de most különösen hozta azt a karaktert, akit le tudnék csapni egy péklapáttal. Nem tudom, hogy a könyv volt-e kevés, vagy a feldolgozás lett-e színvonaltalan, de tulajdonképpen egy, az első pillanattól elég nagy biztonsággal megjósolható sztorit kapunk, és legfeljebb a film harmada környékén már azzal a lelki nyugalommal nyomhatjuk ki a lejátszást, hogy nagy meglepetés már nem jöhet.
Adott egy sikeres párizsi írónő, akire ráakaszkodik egy nárcisztikus pszichopata, aki nekiáll elbizonytalanítani, másoktól elszigetelni, és úgy á... több»
Rákos-rettenetes Beleszaladtam életem száznyolcadik vagy százkilencedik halálos-beteges szerelmes filmjébe, és mivel épp tegnap volt az utolsó ilyen műfajú alkotás, amihez szerencsém volt, ez most úgy hiányzott, mint lufiárusnak a nyílzápor. A Netflix hibátlanul hozza a Hallmark romantikus vígjátékok színvonalát, kinek mi, nekem azok annyira nem jönnek be.
Ami tetszett: Oxford egész jól le van filmezve, ez kellemes nosztalgiázásra adott lehetőséget, jártam oda, ha nem is a nagy híres egyetemre, csak egy másikba, de jó volt újra látni. A produkció művészi értéke viszont technikailag kimutathatatlan, és bár helyenként szórakoztató, összességében lapos az egész. A főszereplők között nincs kémia, egyáltalán nem ... több»
A Hallmark műfaj szerelmeseinek Durván beleszaladtam egy újabb republikánus vígjátékba (nem republikánus persze, csak simán Hallmark jellegű tévéfilm, csak így neveztem el a műfajt régen, mert felülreprezentáltak ezekben a kockás inges déli államokbeli keresztény fehér favágók meg ilyenek). Jelen esetben van egy amerikai lánytársaság, akik Európában utazgatnak, és egyikük bepasizik. A barátja megtudja, hogy halálos beteg, és hoz egy elfogadhatatlan döntést, ami miatt igazából még alacsonyabb értékelést kellene adnom. Eléggé klisés alkotás, bő nyállal és időnként kissé oda nem illő zenékkel, óramű pontossággal szállítja az összes, a műfajtól elvárható pillanatot és érzést. Ha az ilyesmit neked találták ki, akkor fogyaszd eg... több»
Semmi modoroskodás Jólesik olyan filmet látni, amelyben többnyire természetesen és életszerűen zajlik a cselekmény, színpadiasság és túljátszás nélkül. Ebben az alkotásban sem mindenki teljesen természetes (többek között Hank kattos tesójának nyálas megformálásáért járt volna egy jó nagy nyakleves Jeremy Strongnak), de Robert Downey Jr. feltétlenül az. Jó, hogy nem szorult be véglegesen a vasemberes szerepbe, ott annyira nem tudta megmutatni a tehetségét. A másik Robert, a Duvall, nálam továbbra is felemás megítélés alá esik, szerintem azért tartják olyan jónak, mert nagyon régóta van a pályán, és mindenki megszokta. De azért nem volt rossz ő sem.
Maga a történet nem különösebben eredeti, de kellően jól felépí... több»
Seth Rogen komoly oldala Ezt jó pár éve már láttam, amire mindjárt az elején rájöttem, de másodszorra is jó volt megnézni. Egy félrelépős drámára számítsatok, amolyan tanulságos változatban. Búvárkészülékre, védőfelszerelésre, papírzsebkendőre és hasonlókra nem lesz szükség, annyira mélyre azért nem megyünk, 10-es skálán úgy 4-5-öt mutatott nálam a komolyságmérő. Mindenesetre a kanadai filmgyártásnak ismét jár a piros pont.
Seth Rogen játssza a felszarvazandó férjet, ő a megszokott és kissé megunt partnere a tilosban járó feleségnek, akit Michelle Williams alakít. Az ő karakterét a rendező-forgatókönyvíró Bridget Jones, Björk, Csőrike és az Audrey Tautou-féle Amélie figuráiból gyúrta, ami annyira nem tűnt eredeti hú... több»
Erősen csajos Édibédi romantikus vígjáték Hallmark stílusban, a műfaj összes szabályának pontos és fegyelmezett betartásával. Valahogy férfiként se sérültem meg nagyon a megnézésétől, egynek jó volt. Elképzelhető, hogy Marisa Tomei miatt kicsit részrehajló vagyok a filmmel, teljesen jól viseltem, annak ellenére, hogy tényleg olyan, mint a szakmányban gyártott Hallmark izék.
Hat a lom Erős hangulatú és képi világú politikai bűnügyi dráma, nagy hallgatásokkal és jól adagolt feszültséggel. A film 2023-as, és sok országban biztosan nagy hatású lenne a témája, de hazai szemmel kicsit tyúkper jellegű a cselekmény hordereje; mi, mai magyar nézők, nagyobb szabású dolgokkal találkozunk rendszeresen, számunkra ez nudli. Ettől függetlenül a rendezés és az operatőri munka figyelemreméltó.
Mint egy rossz Gyűrűk ura paródia Ebbe a filmbe majdnem belesérültem, annyira gagyi, másrészről viszont óriási szórakozást nyújtott, de ez a megtekintés speciális körülményeinek volt köszönhető. Történt ugyanis, hogy elmentünk a Bem moziba egy meglepetés VHS nosztalgiavetítésre, amihez büntető hangalámondást ígértek. A büntető hangalámondás vissza is repített négy évtizeddel ezelőttre, a szokásos figura mondta alá ezt is, mint akkoriban az összes filmet, beleértve az akkori pornót, amit sose értettem, hogy minek kell lefordítani, de vicces volt (ááá, még, ne hagyd abba, keményebben). A hanghibák is megvoltak, a film nagyobb része angol eredeti hanggal ment, de az utolsó fél óra németül, tökéletes flashbackben volt részünk. T... több»
Ha már nézed, akkor végig Nagyon szerettem volna élvezni, a korán kiírt Pete Davidson és Rachel Sennott miatt, és egyéb jelek is arra engedtek következtetni, hogy jó lesz. De ez sajnos nagyon tré lett, be kellett, hogy lássam. Viszont ha már belevágsz, akkor érdemes a végéig kibírni.
Kuba, amikor nem is olyan tré hely Kubai filmet sem gyakran fúj szembe a szél, marhára érdekes volt nézni. Nem jártam még ott, talán nem is fogok, mert nem akarom nézni, hogy mit művelt Castro a népével és országával. De ebben a filmben egész élhetőnek tűnt a hely, ahhoz képest, ami a valóság az összedőlő házakkal, a lerohadó mindennel, szinte már olyan volt Kuba, mint Magyarország tiszántúli községei az 1970-es években. Maga a film cselekménye faék egyszerűségű, mint egy tekercs óvodai diafilm, a jó értékelésem nem annak köszönhető, hanem hogy bepillanthattam egy ilyen vasfüggöny mögött felejtett világba. Pista egy fekete kisgyerek abban a Kubában, ahol a lakosság valamivel több mint fele fehér, meg vannak fekete meg mulatt ... több»
Ritkán jön szembe ennyire jó film! Hát erre nem voltam felkészülve, hosszú ideje kerülgettem a gyűjteményemben, mert azt hittem, valami fura lesz. Az egy dolog, hogy nagyon érdekes betekintést nyújt a vak emberek hétköznapi kihívásaiba, de a látó színészek is teljesen meggyőzőek, ráadásul Lisszabonban játszódik a történet, ahol pont most nyáron voltam, mi kellhet még? Andrzej Jakimowski nagy mágus! A történet minden szála érdekes volt, és nagyon jó lett az íve a filmnek, hát így kell ezt valahogy jól csinálni.
Hadd legyek ünneprontó Ez a film közkedvelt az értékelések alapján. És ez jogos is lehet, ha valaki úgy nézi, mint 10 évesek részére készült produkciót. Szóval ha azt szeretnénk eldönteni, hogy sz.r-e, akkor először ebben kell dönteni, ha nagyobb gyerekeknek készült mese, akkor remek. Ha a gyerekeket kísérő felnőtteknek is szól, mint egy jóféle szenillás animációs darab, akkor még mindig véleményes, ha kiírják, vagy valahogy jelzik, hogy ez a helyzet. De ez elvileg felnőtt nézőknek szól. És ha ezt nézzük, akkor gáz. Az olaszok mentalitását igazán kedvelem, de hajlamosak agyondebilizált filmeket készíteni, és ezt most is megtették. Elképesztően lehangoló ez a gügyögő szellemi nyomor, még bármi (nem sok jó persze) k... több»
84 Isten hozta Délen! (2010)
"Futni mentem"-szintű majomkodás. A maga módján szórakoztató, de nem szabad nagyon sokat várni tőle. Az olasz észak-dél sztereotípiákra építő bugyuta vígjáték, teljesen kiszámítható és egyszerű klisékre építve.