Nyáron a párom

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A People We Meet on Vacation alapvetően egy laza, nyári romkom benyomását kelti, és talán pont ezért érződik kicsit furcsának a megjelenítése: sokkal jobban működött volna egy klasszikus nyári premierként. Ez persze inkább hangulati kérdés, nem a filmet minősíti, de az élményhez sokat hozzáadott volna az évszak. A két főszereplő közötti kapcsolat már a kezdetektől többet ígér, mint amennyi végül valóban kibontásra kerül. Mire ténylegesen „lesz köztük valami”, addigra a kémia számomra már kifulladt, pont akkor, amikor igazán működnie kellett volna. A főszereplő lány karaktere ráadásul kissé komfortzónán kívüli: gyakran idétlen, nehezen azonosulható, és felnőtt karakterként ez a viselkedés kevésbé üt, mint egy tinis közegben tenné. Őszintén szólva a történet egészének is jobban állt volna, ha fiatalabb szereplőkkel mesélik el. Mindezek ellenére a film kellemes kikapcsolódás, elszórva kifejezetten jó poénokkal és könnyed pillanatokkal. Nem hagy mély nyomot, de nem is ez a célja. Akinek még nincs meg, annak egyértelműen nyári nézésre ajánlom, naplemente, limonádé mellé jó kikapcsolódás lehet.

Nagyon nem egy klasszikus netflixes romkom, és ez kimondottan az előnyére válik. Azt nem mondom, hogy rettentően emlékezetes, de ebben a műfajban kimondottan üdítő, és így egy teljesen kellemes meglepetés. A humora kimondottan erős, még akkor is, ha ... Többcsak vígjátékként nézek rá. Ha csak kikapcsolódnál egy filmen, ami nem igényel tőled túl sokat, ezzel nem igazán foghatsz mellé. Ha már romkom, akkor az legyen ilyen.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Egy újabb film, ami bemutatja, hogy nem igazán létezhet fiú-lány barátság. Poppy és Alex a főiskolai tanulmányaik alatt ismerkednek meg. Már az első találkozásuk alatt vicces jelenetekbe keverednek, és már ekkor kiderül, hogy mennyire különböznek. Alex kissé konzervatív, nem vágyik többre, mint amit a kisvárosi élet adhat neki. Ezzel szemben Poppy a kalandot keresi, és az az álma, hogy folyton utazhasson. Rá is veszi Alexet, hogy menjen el vele egy nyaralásra, és az annyira jól sikerül, hogy a fiú megfogadja, ezentúl minden évben szakít egy hetet rá, hogy a lánnyal lehessen. Ezeket a nyaralásokat követhetjük végig, ahogy a lány ráveszi “nyaralós Alexet”, hogy kilépjen a komfortzónájából, és olyan dolgokat tegyen, amiket sima Alex sosem tenne. Kettejük között nem csoda, hogy komoly barátság alakul, de mi egyértelműen látjuk, hogy a lány többet akarna. És amikor egy intim pillanatban megmutatkozik a fiú előtt, akkor mindennek vége, összevesznek, és a fiú két évig nem áll szóba vele. Itt kezdődik a film eleje. Hogyan is lehetnének együtt, amikor ennyire különböző az életük? Meglepően jó film a mostani felhozatalhoz képest, így bátran ajánlom megnézésre. Bár nekem egy kicsit zavaros volt az időben ugrálás, és azt sem értem, hogy hogyan lettek ennyire jó barátok, a film homályban hagy néhány dolgot. Alex pedig nem mutat érzelmeket a lány iránt, kettejük közt nem az igazi a kémia szerintem. De azért tetszett.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Emily Henry első regényadaptációját kíváncsian vártam annak ellenére, hogy eléggé finnyás vagyok a romantikus filmek terén. Már érdekesen indul, mert az Újoncok c. sorozatból ismert meleg katona (Miles Heizer) - akit ebben a filmben nem tudom hogyan ... Többhívnak - meleg esküvőjére készülnek a főszereplőink, ez valamiért kimarad az előzetesből. Szerencsére ez az ominózus esküvő háttérbe szorul egészen a végéig, de valljuk be, nem igazán voltam kíváncsi rá. Itt még a 2 és 3 csillag között lavíroztam. A cselekmény nem lineáris, visszaugrik az időben 10-12 évet, majd fokozatosan megy előre, de közben a jelen történéseit is látjuk rövid ideig. Minden év egy-egy történetet ölel fel, de végül kimaradnak évek. Majd választ is kapunk annak miértjére. A hosszú dialógusok kicsit untattak, de komoly mondanivalóval bírnak, és a történet legkevésbé sem akar másnak látszani, mint ami valójában: egy romantikus regény adaptációja. Nem lett olyan drámai hangvételű, mint az Előző életek, de majdnem olyanra sikerült, azért 10 évet így elpocsékolni, amit a karakterek ebben leműveltek, az szinte már drámai. Tehát nálam nem jött át a romkom szitu, sokat nem is nevettem rajta, inkább többet lehetne sírni. A befejezés legalább tetszett, és ezt egy nagy "VÉGRE!" sóhaj kísérte. Mivel személyesen is megérintett valamennyire, ezért 4 csillagra kúszott fel, de hasra nem estem tőle.