Juki-onna

„A szaladgálásokat már jól betanultam” ( Regős Bendegúz )
Nem szeretem a zombis filmeket. Valahol azt olvastam, hogy ez a film kötelező darab minden zombi rajongónak. Én nem vagyok rajongó, csak kíváncsi, ezért belevágtam. Igaz, a tavalyi filmbe már belekukkantottam, de akkor is csak azért, mert férfi kollégáim felhívták a figyelmemet arra, hogy Alfának milyen méretes a hímtagja. Ha már ők is rácsodálkoztak, én sem hagyhattam ki. Ehhez képest az én filmemből vagy kivágták ezt a jelenetet, vagy valami más történt, mert én bizony nem láttam semmit. Nagy bánatomra. (Persze a méret nem mindig párosul a nemzőképességgel.) Visszatérve a filmhez: kíváncsi voltam, mit nyújt a nézőnek a Csonttemplom. Szerettem volna megtudni, hogy maradt-e a jól bevált rece... több»

Mi mennyire? Mit?
A századik percnél kezdődik a film, vagyis kezdődött volna, ha pár perc után nincs vége. Addig, amit látunk, már a nem mérhető unalomkategória. A science-fiction, a horror és a dráma műfajainak határai manapság elmosódtak, és minden filmre ráaggatják, ha éppen úgy tartja kedvük a filmkészítőknek. (Mi pedig rohanunk a moziba egy kis borzongásért, és nem tesszük zsebre, amit kapunk.) A „horror” egyébként is nézőhívogató jelző. Inkább a látvány az, ami érdekli a nézőt, nem a monológok. (A sci-fi nem a monológok helye.) Ha eszembe jut A dolog című 1982-es film, akkor ehhez képest számomra ez a film nem evolúció, hanem devolúció. Miközben a technika rengeteget fejlődött, a sci-fi, a horror és a... több»

Ha ez lett volna az első rész, nem nézem meg a másodikat!
Nem tudom, hányan jöttek ki a moziból csalódott arccal, de én biztosan. Pontosan azok az elemek hiányoznak a filmből, amelyek felejthetetlenné tették az első részt. (Azt hiszem.) Kicsit nyálasra sikeredett a film! Hol van az a munkahely, ahol rengeteg fogyókúrázó nő össze van zárva és mindenki szeret mindenkit!? Ilyen hely nem létezik! Miranda Priestly (Meryl Streep), aki az első részben arról volt híres, hogy kíméletlen munkaadó, itt olyan esendő, ellentétben Andy Sachs-szal (Anne Hathaway), aki mindent megold, mindenkit megvéd és mindenkit szeret. Még Emily Charltonnal is barátságot köt, pont azzal a kollégával, aki az első részben kinevette és megalázta. Ez már nekem túl szép, hogy igaz ... több»

Egy újabb film, amivel ki akartak készíteni
Egy aprócska elmezavar lépett fel nálam a film megnézése után. Nem ugrott be hirtelen, hogy milyen évet is írunk – 1970-et vagy 1980-at? Valahogy kimásztam az ágyból, sötétben kivánszorogtam a fürdőbe, és belenéztem a tükörbe. Nagyon rosszul nézek ki. Nem értem, pedig pocsékul érzem magam. A hőséget okolom azért, hogy elindítottam a filmet és egy kritikát, ami felkeltette az érdeklődésemet. Nem igazán találom a megfelelő szót erre a filmre. Egyet biztosan tudok: botrányos. Gondolom, ez egy művészfilm akart lenni, de nem sikerült. Ez inkább olyan „vacak az élet, úgyis meghalunk” film. A történet fonala: vagy rajta leszel vagy alatta. Én alákerültem. Nem is értem, hogyan sikerült ezt a film... több»

A film címválasztása csak a véletlen műve
Az 1992-es A kéz, amely a bölcsőt ringatja egy feszült, kegyetlen thriller volt, amelynek nagyon is érthető és erős alapkonfliktusa volt. A történet egyik legjobb része az volt, ahogyan megmutatta, mennyire kényelmetlen és kiszolgáltatott helyzetben érezhetik magukat a nők egy nőgyógyászati vizsgálaton, különösen akkor, ha az orvos visszaél a bizalmukkal és a hatalmával. Ez nem egyszerű háttérelem volt, hanem Peyton Flanders (Rebecca De Mornay) – mintha csak ráírták volna a szerepet – történetének tragikus kiindulópontja. A nőgyógyász férjének visszaélései és az azt követő tragédia táplálták azt a személyes gyűlöletet, amelyből Peyton bosszúja megszületett. Ezért volt világos, hogy miért épp... több»