Ha ez lett volna az első rész, nem nézem meg a másodikat! Nem tudom, hányan jöttek ki a moziból csalódott arccal, de én biztosan. Pontosan azok az elemek hiányoznak a filmből, amelyek felejthetetlenné tették az első részt. (Azt hiszem.) Kicsit nyálasra sikeredett a film! Hol van az a munkahely, ahol rengeteg fogyókúrázó nő össze van zárva és mindenki szeret mindenkit!? Ilyen hely nem létezik!
Miranda Priestly (Meryl Streep), aki az első részben arról volt híres, hogy kíméletlen munkaadó, itt olyan esendő, ellentétben Andy Sachs-szal (Anne Hathaway), aki mindent megold, mindenkit megvéd és mindenkit szeret. Még Emily Charltonnal is barátságot köt, pont azzal a kollégával, aki az első részben kinevette és megalázta. Ez már nekem túl szép, hogy igaz ... több»
Egy újabb film, amivel ki akartak készíteni Egy aprócska elmezavar lépett fel nálam a film megnézése után. Nem ugrott be hirtelen, hogy milyen évet is írunk – 1970-et vagy 1980-at? Valahogy kimásztam az ágyból, sötétben kivánszorogtam a fürdőbe, és belenéztem a tükörbe. Nagyon rosszul nézek ki. Nem értem, pedig pocsékul érzem magam. A hőséget okolom azért, hogy elindítottam a filmet és egy kritikát, ami felkeltette az érdeklődésemet.
Nem igazán találom a megfelelő szót erre a filmre. Egyet biztosan tudok: botrányos. Gondolom, ez egy művészfilm akart lenni, de nem sikerült. Ez inkább olyan „vacak az élet, úgyis meghalunk” film. A történet fonala: vagy rajta leszel vagy alatta. Én alákerültem. Nem is értem, hogyan sikerült ezt a film... több»
A film címválasztása csak a véletlen műve Az 1992-es A kéz, amely a bölcsőt ringatja egy feszült, kegyetlen thriller volt, amelynek nagyon is érthető és erős alapkonfliktusa volt. A történet egyik legjobb része az volt, ahogyan megmutatta, mennyire kényelmetlen és kiszolgáltatott helyzetben érezhetik magukat a nők egy nőgyógyászati vizsgálaton, különösen akkor, ha az orvos visszaél a bizalmukkal és a hatalmával. Ez nem egyszerű háttérelem volt, hanem Peyton Flanders (Rebecca De Mornay) – mintha csak ráírták volna a szerepet – történetének tragikus kiindulópontja. A nőgyógyász férjének visszaélései és az azt követő tragédia táplálták azt a személyes gyűlöletet, amelyből Peyton bosszúja megszületett. Ezért volt világos, hogy miért épp... több»
Segített elaludni Az utolsó ház című film számomra hatalmas csalódás volt, mert szinte semmi olyat nem találtam benne, ami igazán lekötött volna. Már a történet elején az volt az érzésem, hogy egy unalmas és kiszámítható film következik, és sajnos később sem változott meg ez a véleményem. A cselekmény rendkívül lassan halad, miközben a készítők mintha folyamatosan azt várnák, hogy a néző majd magától izgalmasnak találja a történetet. Sok jelenet feleslegesen hosszú, és közben alig történik valami, ezért többször is azon gondolkodtam, hogy mikor lesz már vége. A film ugyan megpróbál feszült és félelmetes lenni, de nálam ez egyáltalán nem működött. Ahelyett, hogy izgultam volna a szereplőkért, inkább azt érezte... több»
Amikor a kíváncsiság veszélyesebb, mint maga a bűn A Beugrottam egy olyan thriller, amely már az első jelenetektől kezdve képes magával ragadni a néző figyelmét. A cselekmény fokozatosan bontakozik ki, és ügyesen adagolja az információkat, ezért végig fennmarad a kíváncsiság. A történet nem a látványos akciókra épít, hanem a lassan növekvő feszültségre, amely egyre nyomasztóbbá válik. A rendező kiváló érzékkel teremti meg azt a bizonytalan légkört, amely miatt a néző soha nem lehet biztos abban, mi következik.
A film ritmusa végig kiegyensúlyozott, így egyetlen jelenet sem tűnik feleslegesnek vagy elnyújtottnak. A fordulatok természetesen illeszkednek a történetbe, ezért nem hatnak erőltetettnek vagy öncélúnak. Különösen tetszett, hogy a fe... több»
Egy faj, amelyiknek a gyengeségéből adódik az agressziója Csak egy olyan faj létezik, aki félelemből és gyávaságból öl: az ember. A legbátrabbak a védtelenek, akiknek szembe kell nézniük a veszteségeikkel és a fájdalmaikkal. Háborúk, gyilkosságok és minden, amit az elménk létrehozott, ugyanabból a forrásból táplálkozik: a félelemből. A film pontosan ezt a pusztító ösztönt vizsgálja egy látszólag jelentéktelen vidéki konfliktuson keresztül.
A film témája mindenkire hatással lesz, persze attól is függ, hogy melyik oldalra állunk. Én éhgyomorra néztem meg, és annyira felkavart, hogy nehezen tudom fékezni az érzéseimet. Ez az a pont, ahol az emberi sértettség és bosszúvágy átlép minden ésszerű határt. A másik félnek okozott fájdalom és anyagi kár font... több»
A Teremtés koronái Imádom ezt a filmet! Az életben figyelem a férfiak viselkedését és folyamatosan meg tudnak nevettetni. Mikor felnyitják egy kocsi motorháztetejét, és ott állnak hárman a bonyolult motor és vezetékek halmaza előtt és csak nézik, mintha Navier–Stokes-egyenletet kellene megoldaniuk. Számos vicces percet szereznek nekem.
Egy kritikában azt olvastam, hogy a karakterek taplók. Lehet. De ha nem lennének ennyire bunkók és őrültek, a filmből csak egy nagyon felejthető nyomozós mozi maradt volna. Terry Hoitz (Mark Wahlberg) folyamatos idegbaja, eszelőssége és a kollégák ugratása, ahol mindenki partner ebben, aki nincs benne, adja meg számunkra a film velejét. E nélkül nagyjából a tizedik percnél ela... több»
Miért gondolják a férfiak, hogy az egyedül töltött estéinken csipkés fehérneműben, combfix harisnyában és tűsarkú cipőben nézzük a tévét? Sokunknak tették már fel ezt a kérdést férfiak. Ilyenkor a helyes válasz valami olyasmi lenne, hogy: „Semmi nincs rajtam, az ágyon fekszem, és rád gondolok.” Még akkor is ezt kell mondanunk, amikor éppen egy kinyúlt pólóban, portörlő ronggyal a kezünkben takarítunk.
A Sex and the City pontosan ebből az illúzióból építkezik. Abból a férfifantáziából, hogy a nő akkor is nő marad, amikor senki sem látja. Végignéztem mind a 94 részt, mini drámák, koktélok és orgazmusok végtelen váltakozását. A sorozat kétségtelenül fontos volt: nyíltan beszélt női vágyról, szexről, magányról és barátságról egy olyan időszakban, amikor ezt még mindig felszabadítónak érezték.
De közben nagyon furcsa képet fest a... több»
Instant film, instant szex. 18 éven felülieknek! Az egyik legordenárébb film tinikről, amit valaha láttam. Tíz perc után elkezdtem markolászni a plüsspatkányomat, idegi alapon. (Komolyan úgy éreztem, szükségem lenne egy bokszzsákra, ha ez a színvonal kitart a film végéig).
Ki a célközönség? Azt reklámozzuk, hogy mindenki mindenkivel? Nincs ezekben a lányokban tartás? Egyszer felpróbálják őket a fiúk, aztán tovább állnak! A film annyira összemossa a barátságot, a vágyat és a státuszversenyt, hogy egy ponton már senki nem embernek, csak fogyóeszköznek tűnik. Mondjuk Tristan (Simon Rérolle) — a továbbiakban HMCS, azaz Helyi Menő Csávó — nem a legrosszabb példány, de ettől még nem lett szimpatikusabb számomra.
A film olyan, mintha összeturmi... több»
Esti borzongás, kisebb-nagyobb zúzódásokkal Ha kint elcsendesedett minden, és ránk telepedett a sötétség súlya, ha megnyúltak az árnyak a komor sarkokban, húzzuk össze magunkat a fotelban, és engedjük, hogy a félelem jeges ujjai időnként megérintsék a lelkünket. Ilyenkor különösen jó érzés egy pillanatra ellenőrizni, hogy az ajtó tényleg be van-e zárva, majd csak futólag benézni az ágy alá, mert ez a történet könnyen rá tud ülni az ember idegeire.
A Vak rémület nem a klasszikus értelemben vett látványos brutalitással próbál hatni, hanem sokkal inkább a képeken és az atmoszférán keresztül dolgozza meg az ember idegrendszerét. A film már az elején nem húzza az időt, hanem viszonylag gyorsan beleenged a történet közepébe, ami ettől még ... több»
Hiába a sok bunyó, nincs élet a filmben! A 70%-os tetszési indexből arra következtettem, hogy a film valószínűleg inkább a fiúknak szól a sok bunyó miatt. Én viszont véletlenül csöppentem bele ebbe a történetbe. Nem olvastam el a tartalmát, csak elkezdtem.
A történet (a forgatókönyvíró: Daniel Bernardi) egyszerű, mint a faék és biztosra veszem, hogy senki nem fogja eltörni a fotel karfáját idegfeszültség miatt. A film eleje izgalmas lett volna a bokszmérkőzéssel, ha látom, hogy a ring körül állnak a nézők és szurkolnak. Ehelyett a háttérben ücsörögtek, álldogáltak, és még két nőt is mutatnak egy asztalnál, akik ebben a jelenetben teljesen feleslegesek voltak, szerintem. Tudtommal nem így szokták nézni a meccseket, főleg ha fogadás... több»
„ A nyúlon túl?” Valami újat vártam. Egy friss történetet annyi gyenge horror után. Azt hittem, talán a film vége majd ütni fog, de első nekifutásra csak a negyedéig jutottam. Kellett két hét, hogy „regenerálódjak”. Aztán adtam neki még egy esélyt. Hátha tényleg a „nyúlon túl” (Gyalog galopp) kezdődik valami, ahol átélhetjük az izgalom minden egyes percét, és végre megérkezik a várva várt lélegzetelállító történet.
Sajnos a nyúl támadása, az a két perc izgalmasabbra és viccesebbre sikeredett, mint ez a százperces történet. Inkább a kivitelezésről (Corin Hardy negyedik alkotása) van szó, mint az eredetiségről, és ez azt jelenti, hogy időről időre belebotlottunk néhány nagyon hasonló filmbe, és az az érzésün... több»
Már kétszer néztem végig a filmet, egy kukkot sem értek belőle, mert sem angolul, sem magyarul nem találtam meg, de nagyon tetszik! A végével van gondom, de majd rájövök arra is! Érdemes megnézni!
„Hát minden-minden e világon álomba ködlő furcsa álom?” (E.A.Poe) Világszerte, évszázadokkal ezelőtt rejtélyesen köddé vált hajók bolyonganak az óceánok felszínén a való világban az utasaikkal, amire azóta sincs ésszerű magyarázat. És mégis szem és fültanúk látni és hallani vélik az éj leple alatt a matrózok vég nélküli sóhaját vagy az egykor bulizós, gazdag vendégek énekét, akik itt élnek közöttünk. A ködből átszűrődő rideg fényekkel a szakadt vitorlájú, só és alga lepte fregattokkal feltűnnek a múltbéli bűnök, a rémülettől és a gyilkosságtól tágra nyílt szemű leprás halottak, ott lebegnek a tenger mélyén, de most, hogy újra leszállt a köd, visszatérnek, hogy visszavegyék, ami az övék.
A történet egy tábortűz meleg és barátságos fénye és egy pont éjfélt ... több»
"Ha békét akarsz, készülj a háborúra." Publius Flavius Vegetius Renatus Ha egy rossz szomszéd mellé költözünk, mikor jön el az a pont, amikor olyanná válunk, mint a megszállott szomszédaink? Amikor annyira gyűlölnek, elég, ha tudják, hogy élünk, és lélegzünk és mindent megtesznek azért, hogy pokollá tegyék az életünket. Az apró beszólások, a jelentéktelennek tűnő zajok és a folyamatos megfigyelés érzése mind hozzájárulnak a feszültséghez. Legyen az egy lámpa vagy bulizás, de kimeríthetetlen a tárházuk ahhoz, hogy bosszantsák a mellettük élőket.
A magyarázat néha, hogy nem élik a saját életüket. Hiszen miért fektetnek annyi időt és energiát abba, hogy a másikat bosszantsák? Elmennek a végletekig, és sajnos néhány esetben gyilkossággá fajulnak a viták. „Megéri e... több»
Visszatérés, ami nem érint meg Nem tudtam ráhangolódni a filmre. Végig érezhető, hogy videójáték-adaptáció, a túlburjánzó CGI inkább eltávolít, mint bevon. Az első rész sem fogott meg, de ennyire üres, hangulat nélküli filmre nem számítottam. A színészek igyekeznek, a zene (Akira Yamaoka) baljós, de nem emlékezetes. Christophe Gans rendezése és forgatókönyve és a karakterek kidolgozottsága sajnos nem ad valódi lelket a köd mögé. Végül csak a homály marad, ami eltakarta a történetet és a reményt. Még a legjobb szándék sem tudta életre kelteni a film súlytalan pillanatait.
A film végén engem csak egyetlen dolog érdekelt: a szék A történet úgy kezdődik, mint mostanság a legtöbb horrorfilm: semmi rejtély, semmi misztikum, csak egy családi dráma vagy nevezzük inkább szociokriminek.
A három főszereplő, az anya, Ramóna (Danielle Deadwyler), a fia, Taylor (Peyton Jackson) és a kislány, Annie (Estella Kahiha) folyamatos, rettentően unalmas vitája, az ordibálás, a villanyszámla meg az „R” betű hasa kezdett már az agyamra menni. (Már ekkor megfogalmazódott bennem, hogy nem érdemes végignézni.) Leginkább ezek maradtak meg bennem, meg pár repülő serpenyő. Nem igazán izgalmas és vérfagyasztó kezdés. Azt sem tudom, hogy hányszor hangozhatott el a” T” név, vagyis Taylor rövidítve, de nagyon sokszor. Igen karcsú szövegkönyv! ... több»
Poppynak hogyan sikerült ennyi ideig életben maradnia? Mi gátolta meg abban, hogy áthajtson egy piros lámpán? Azok táborát erősítem, akiknek nem tetszett a film. Mások vagyunk, más elvárásokkal!
A film két egyetemi hallgató barátságát mutatja be, Poppy (Emily Bader) és Alex (Tom Blyth). Majdnem egy évtizeden át együtt nyaralnak, és a legjobb barátoknak nevezik magukat. A filmben közel két órán át nézzük, ahogy köröznek egymás körül, míg végül – megdöbbentő módon – összejönnek. Nőként végignézve ezt az alkotást erősen kétlem, hogy a nők így viselkednének. A férfiak pontosan tudják, miről beszélek. Pont azt testesíti meg Poppy, amitől a férfiak menekülnek. Nem szeretik, ha eszünk az autóban, ha miattunk késnek, vagy ha bezárjuk az autót a kulccsal együtt. Ezt én is alátámasztom! Ezeknek a jelenetekne... több»
Amikor 60 évesen még maffiatag vagy, a legfelső emeleten lakik a célpont, de nincs lift a házban! Levegőt! Nem jött át a film üzenete! Rettentően unalmasan kezdődik, már ott tartottam, hogy kikapcsolom, de aztán feltűntek a maffiafőnökök is! A párbeszédek felélénkítettek és a filmnek is jót tett. Így viszont inkább lett akcióvígjáték, mintsem thriller.
Két részre osztanám a történetet: az egyik, ahol Ghost Dog (Forest Whitaker) életmódját követjük nyomon, ami a szamuráj-etikán alapul (az 1659-1716-ban írt Hagakure könyv alapján,Jamamoto Cunetomo tollából, nálunk 2024-ben adták ki, és már megrendeltem). Az ő monológját hallhatjuk, erőtlenül suhogtatja a szamurájkardot, nézzük, ahogy sétálgat az utcán és pár rosszfiút hűvösre tesz. Ez lenne az akcióvonal? Nem éreztem sem az erőt, sem a fé... több»
56 Az ördög Pradát visel 2. (2026)
Nem tudom, hányan jöttek ki a moziból csalódott arccal, de én biztosan. Pontosan azok az elemek hiányoznak a filmből, amelyek felejthetetlenné tették az első részt. (Azt hiszem.) Kicsit nyálasra sikeredett a film! Hol van az a munkahely, ahol rengeteg fogyókúrázó nő össze van zárva és mindenki szeret mindenkit!? Ilyen hely nem létezik! Miranda Priestly (Meryl Streep), aki az első részben arról volt híres, hogy kíméletlen munkaadó, itt olyan esendő, ellentétben Andy Sachs-szal (Anne Hathaway), aki mindent megold, mindenkit megvéd és mindenkit szeret. Még Emily Charltonnal is barátságot köt, pont azzal a kollégával, aki az első részben kinevette és megalázta. Ez már nekem túl szép, hogy igaz ... több»