A Teremtés koronái Imádom ezt a filmet! Az életben figyelem a férfiak viselkedését és folyamatosan meg tudnak nevettetni. Mikor felnyitják egy kocsi motorháztetejét, és ott állnak hárman a bonyolult motor és vezetékek halmaza előtt és csak nézik, mintha Navier–Stokes-egyenletet kellene megoldaniuk. Számos vicces percet szereznek nekem.
Egy kritikában azt olvastam, hogy a karakterek taplók. Lehet. De ha nem lennének ennyire bunkók és őrültek, a filmből csak egy nagyon felejthető nyomozós mozi maradt volna. Terry Hoitz (Mark Wahlberg) folyamatos idegbaja, eszelőssége és a kollégák ugratása, ahol mindenki partner ebben, aki nincs benne, adja meg számunkra a film velejét. E nélkül nagyjából a tizedik percnél ela... több»
Miért gondolják a férfiak, hogy az egyedül töltött estéinken csipkés fehérneműben, combfix harisnyában és tűsarkú cipőben nézzük a tévét? Sokunknak tették már fel ezt a kérdést férfiak. Ilyenkor a helyes válasz valami olyasmi lenne, hogy: „Semmi nincs rajtam, az ágyon fekszem, és rád gondolok.” Még akkor is ezt kell mondanunk, amikor éppen egy kinyúlt pólóban, portörlő ronggyal a kezünkben takarítunk.
A Sex and the City pontosan ebből az illúzióból építkezik. Abból a férfifantáziából, hogy a nő akkor is nő marad, amikor senki sem látja. Végignéztem mind a 94 részt, mini drámák, koktélok és orgazmusok végtelen váltakozását. A sorozat kétségtelenül fontos volt: nyíltan beszélt női vágyról, szexről, magányról és barátságról egy olyan időszakban, amikor ezt még mindig felszabadítónak érezték.
De közben nagyon furcsa képet fest a... több»
Instant film, instant szex. 18 éven felülieknek! Az egyik legordenárébb film tinikről, amit valaha láttam. Tíz perc után elkezdtem markolászni a plüsspatkányomat, idegi alapon. (Komolyan úgy éreztem, szükségem lenne egy bokszzsákra, ha ez a színvonal kitart a film végéig).
Ki a célközönség? Azt reklámozzuk, hogy mindenki mindenkivel? Nincs ezekben a lányokban tartás? Egyszer felpróbálják őket a fiúk, aztán tovább állnak! A film annyira összemossa a barátságot, a vágyat és a státuszversenyt, hogy egy ponton már senki nem embernek, csak fogyóeszköznek tűnik. Mondjuk Tristan (Simon Rérolle) — a továbbiakban HMCS, azaz Helyi Menő Csávó — nem a legrosszabb példány, de ettől még nem lett szimpatikusabb számomra.
A film olyan, mintha összeturmi... több»
Esti borzongás, kisebb-nagyobb zúzódásokkal Ha kint elcsendesedett minden, és ránk telepedett a sötétség súlya, ha megnyúltak az árnyak a komor sarkokban, húzzuk össze magunkat a fotelban, és engedjük, hogy a félelem jeges ujjai időnként megérintsék a lelkünket. Ilyenkor különösen jó érzés egy pillanatra ellenőrizni, hogy az ajtó tényleg be van-e zárva, majd csak futólag benézni az ágy alá, mert ez a történet könnyen rá tud ülni az ember idegeire.
A Vak rémület nem a klasszikus értelemben vett látványos brutalitással próbál hatni, hanem sokkal inkább a képeken és az atmoszférán keresztül dolgozza meg az ember idegrendszerét. A film már az elején nem húzza az időt, hanem viszonylag gyorsan beleenged a történet közepébe, ami ettől még ... több»
Hiába a sok bunyó, nincs élet a filmben! A 70%-os tetszési indexből arra következtettem, hogy a film valószínűleg inkább a fiúknak szól a sok bunyó miatt. Én viszont véletlenül csöppentem bele ebbe a történetbe. Nem olvastam el a tartalmát, csak elkezdtem.
A történet (a forgatókönyvíró: Daniel Bernardi) egyszerű, mint a faék és biztosra veszem, hogy senki nem fogja eltörni a fotel karfáját idegfeszültség miatt. A film eleje izgalmas lett volna a bokszmérkőzéssel, ha látom, hogy a ring körül állnak a nézők és szurkolnak. Ehelyett a háttérben ücsörögtek, álldogáltak, és még két nőt is mutatnak egy asztalnál, akik ebben a jelenetben teljesen feleslegesek voltak, szerintem. Tudtommal nem így szokták nézni a meccseket, főleg ha fogadás... több»
„ A nyúlon túl?” Valami újat vártam. Egy friss történetet annyi gyenge horror után. Azt hittem, talán a film vége majd ütni fog, de első nekifutásra csak a negyedéig jutottam. Kellett két hét, hogy „regenerálódjak”. Aztán adtam neki még egy esélyt. Hátha tényleg a „nyúlon túl” (Gyalog galopp) kezdődik valami, ahol átélhetjük az izgalom minden egyes percét, és végre megérkezik a várva várt lélegzetelállító történet.
Sajnos a nyúl támadása, az a két perc izgalmasabbra és viccesebbre sikeredett, mint ez a százperces történet. Inkább a kivitelezésről (Corin Hardy negyedik alkotása) van szó, mint az eredetiségről, és ez azt jelenti, hogy időről időre belebotlottunk néhány nagyon hasonló filmbe, és az az érzésün... több»
Már kétszer néztem végig a filmet, egy kukkot sem értek belőle, mert sem angolul, sem magyarul nem találtam meg, de nagyon tetszik! A végével van gondom, de majd rájövök arra is! Érdemes megnézni!
„Hát minden-minden e világon álomba ködlő furcsa álom?” (E.A.Poe) Világszerte, évszázadokkal ezelőtt rejtélyesen köddé vált hajók bolyonganak az óceánok felszínén a való világban az utasaikkal, amire azóta sincs ésszerű magyarázat. És mégis szem és fültanúk látni és hallani vélik az éj leple alatt a matrózok vég nélküli sóhaját vagy az egykor bulizós, gazdag vendégek énekét, akik itt élnek közöttünk. A ködből átszűrődő rideg fényekkel a szakadt vitorlájú, só és alga lepte fregattokkal feltűnnek a múltbéli bűnök, a rémülettől és a gyilkosságtól tágra nyílt szemű leprás halottak, ott lebegnek a tenger mélyén, de most, hogy újra leszállt a köd, visszatérnek, hogy visszavegyék, ami az övék.
A történet egy tábortűz meleg és barátságos fénye és egy pont éjfélt ... több»
"Ha békét akarsz, készülj a háborúra." Publius Flavius Vegetius Renatus Ha egy rossz szomszéd mellé költözünk, mikor jön el az a pont, amikor olyanná válunk, mint a megszállott szomszédaink? Amikor annyira gyűlölnek, elég, ha tudják, hogy élünk, és lélegzünk és mindent megtesznek azért, hogy pokollá tegyék az életünket. Az apró beszólások, a jelentéktelennek tűnő zajok és a folyamatos megfigyelés érzése mind hozzájárulnak a feszültséghez. Legyen az egy lámpa vagy bulizás, de kimeríthetetlen a tárházuk ahhoz, hogy bosszantsák a mellettük élőket.
A magyarázat néha, hogy nem élik a saját életüket. Hiszen miért fektetnek annyi időt és energiát abba, hogy a másikat bosszantsák? Elmennek a végletekig, és sajnos néhány esetben gyilkossággá fajulnak a viták. „Megéri e... több»
Visszatérés, ami nem érint meg Nem tudtam ráhangolódni a filmre. Végig érezhető, hogy videójáték-adaptáció, a túlburjánzó CGI inkább eltávolít, mint bevon. Az első rész sem fogott meg, de ennyire üres, hangulat nélküli filmre nem számítottam. A színészek igyekeznek, a zene (Akira Yamaoka) baljós, de nem emlékezetes. Christophe Gans rendezése és forgatókönyve és a karakterek kidolgozottsága sajnos nem ad valódi lelket a köd mögé. Végül csak a homály marad, ami eltakarta a történetet és a reményt. Még a legjobb szándék sem tudta életre kelteni a film súlytalan pillanatait.
A film végén engem csak egyetlen dolog érdekelt: a szék A történet úgy kezdődik, mint mostanság a legtöbb horrorfilm: semmi rejtély, semmi misztikum, csak egy családi dráma vagy nevezzük inkább szociokriminek.
A három főszereplő, az anya, Ramóna (Danielle Deadwyler), a fia, Taylor (Peyton Jackson) és a kislány, Annie (Estella Kahiha) folyamatos, rettentően unalmas vitája, az ordibálás, a villanyszámla meg az „R” betű hasa kezdett már az agyamra menni. (Már ekkor megfogalmazódott bennem, hogy nem érdemes végignézni.) Leginkább ezek maradtak meg bennem, meg pár repülő serpenyő. Nem igazán izgalmas és vérfagyasztó kezdés. Azt sem tudom, hogy hányszor hangozhatott el a” T” név, vagyis Taylor rövidítve, de nagyon sokszor. Igen karcsú szövegkönyv! ... több»
Poppynak hogyan sikerült ennyi ideig életben maradnia? Mi gátolta meg abban, hogy áthajtson egy piros lámpán? Azok táborát erősítem, akiknek nem tetszett a film. Mások vagyunk, más elvárásokkal!
A film két egyetemi hallgató barátságát mutatja be, Poppy (Emily Bader) és Alex (Tom Blyth). Majdnem egy évtizeden át együtt nyaralnak, és a legjobb barátoknak nevezik magukat. A filmben közel két órán át nézzük, ahogy köröznek egymás körül, míg végül – megdöbbentő módon – összejönnek. Nőként végignézve ezt az alkotást erősen kétlem, hogy a nők így viselkednének. A férfiak pontosan tudják, miről beszélek. Pont azt testesíti meg Poppy, amitől a férfiak menekülnek. Nem szeretik, ha eszünk az autóban, ha miattunk késnek, vagy ha bezárjuk az autót a kulccsal együtt. Ezt én is alátámasztom! Ezeknek a jelenetekne... több»
Amikor 60 évesen még maffiatag vagy, a legfelső emeleten lakik a célpont, de nincs lift a házban! Levegőt! Nem jött át a film üzenete! Rettentően unalmasan kezdődik, már ott tartottam, hogy kikapcsolom, de aztán feltűntek a maffiafőnökök is! A párbeszédek felélénkítettek és a filmnek is jót tett. Így viszont inkább lett akcióvígjáték, mintsem thriller.
Két részre osztanám a történetet: az egyik, ahol Ghost Dog (Forest Whitaker) életmódját követjük nyomon, ami a szamuráj-etikán alapul (az 1659-1716-ban írt Hagakure könyv alapján,Jamamoto Cunetomo tollából, nálunk 2024-ben adták ki, és már megrendeltem). Az ő monológját hallhatjuk, erőtlenül suhogtatja a szamurájkardot, nézzük, ahogy sétálgat az utcán és pár rosszfiút hűvösre tesz. Ez lenne az akcióvonal? Nem éreztem sem az erőt, sem a fé... több»
Egy igazi csemege geg (slapstick)-rajongóknak! Egy klasszikus brit vígjáték, amely a vizuális humorra építve meséli el egy család tengerparti nyaralását.
A családtagok típusaik szerint könnyen azonosíthatók, még ha nevük kevésbé fontos is a történetben. A családtagok: nagypapa (Ronnie Barker), aki még mindig sűrűn forgolódik a csinos nők után; a felesége (Barbara New), a szenvedő típus, a Csengetett Mylord Mabelje; a fiuk (Ronnie Corbett), a maga 155 centiméterével az örök optimista („Casanova wannabe”), aki minden percben „tüzelésre” készen áll; a lányuk (Madge Hindle), a fehérbőrű, kissé teltkarcsú nő amolyan "sosem szexeltem és nem megyek férjhez"-típus; az unoka, a megátalkodott igazi rosszcsont; és marad egy kakukktojás, akit nem t... több»
Mindenki higgadjon le! A Nap ugyanúgy felkel és lenyugszik akkor is, ha nem nézzük végig ezt a förmedvényt! Huh! Kemény menet volt! Megint figyelmen kívül hagytam az apró jeleket! Egy filmajánló oldalon állandóan belebotlottam ebbe a filmbe: hol mint horror, hol mint thriller, hol mint vígjáték! Nocsak! (Ilyen csapdába már belesétáltam, ennek ellenére mégis lenyomtam a play gombot.)
Nos, el kell hogy mondjam, egyik műfajból sem fedeztem fel benne egy ångströmnyit sem! Egy jeleneten nevettem csak, amikor valami félelmetesnek tűnő aláfestő zene szólt és a képen láthattunk két fát egy sötét erdőben. Eszelősen nevettem! Tulajdonképpen ez volt a „legviccesebb” és „legfélelmetesebb” jelenet a filmben. Vicces azért, mert a zene mást sugallt, mint a kép, viszont „félelmetes” volt a két fa!
Nem tudok ráj... több»
„Akkor hol van mindenki?” Enrico Fermi Nobel-díjas fizikus állítólag ebéd közben tette fel a kérdést Fermi‑paradoxon rejtély: végtelen hely, végtelen lehetőség és mégis csend van. A filmben nem szaladgálnak Alienek, nincsenek emberevő marslakók, de valami mégis vonzza az igazi sci-fi rajongókat ebben a filmben! A végtelen univerzum, amit az emberi elme nem képes felfogni, mert a tér kiterjedése sehol sem ér véget. Tegyük fel, hogy az általunk ismert univerzumon kívül még számtalan létezik, ahol egy univerzumban kb. 2 billió galaxis van, mely galaxisokban kb. 400 milliárd csillag pislákol. (Ezek nagyon nagy számok és a bolygókat még nem is említettem! ) Pont ezért hihetetlen sokak számára és számomra is, hogy csak a Földön alakult ki élet. Csak a Föld nevű bolygó a 2 × 10²³ számú bolygók kö... több»
Egy „igaz” barátság sötét oldala Az igaz barátnők között vannak íratlan szabályok. Nem nyomulunk rá a másik pasijára, nem adjuk meg a telefonszámunkat annak a férfinak, aki a barátnőnknek tetszik, megosztjuk egymással a jót és a rosszat – és még sorolhatnám. A film megnézése után óhatatlanul a saját barátnőim jutottak eszembe. Ezek a barátságok még gyerekkorunkban kötődtek, és azóta is működnek. Persze néha akad egy kis „ajtócsapkodás”, de az sosem férfi vagy irigység miatt történik.
Sajnos az első tíz percben óvatosan kezdtem becserkészni a gépemet, hogy leállítsam a filmet, annyira unalmas volt, de rájöttem, hogy olvastam a film tartalmát, ezért elvetettem ezt az ötletet. Mikor elkezdődött az igazi történet, meglepően hih... több»
Nem tudom eldönteni, hogy szimplán unalmas vagy inkább szánalmas a film! Karácsony napjára keresgéltem recepteket Gordon Ramsay műsoraiból (szerettem volna elszakadni a hagyományos töltött káposztától), mikor felfigyeltem a Szerelem konyhája című romantikus filmre, melyben szerepet kapott. Hogy a pokolba került Gordon ebbe a filmbe, ráadásul pont egy romantikus filmbe? Ő, aki egy lengőajtó mögül lép a kamerák elé üvöltözve, késsel a kezében, a kis fehér rövidujjú köpenyében? Bármit el tudok képzelni, de, hogy egy romantikus filmben udvaroljon valakinek, azt nem! Inkább egy maffiózós filmben látnám szívesen.
Nem hagyott bennem mély nyomot a rövidke szerepe, de szerencsére nem udvarol senkinek, csak felbukkan a film elején és a végén, ahol hozza megszokott stílusá... több»
Metamorfózis Több negatív kritikát olvastam a filmről, mint amennyit szerettem volna, de szerintem az idei év egyik legerősebb atmoszférájával rendelkező filmje. (Gondoljunk csak a Szívszemű c. huszadrangú alkotásra! Brrrrrrrrrr!)
Ajánlott sötétben nézni, kizárva a külvilág zaját, hogy az idő suttogása és a félelem lüktetése átjárhassa minden egyes porcikánkat. Ez a fajta félelem, amely lassan növekszik, nem ereszt, és mégis életben tart minket. Csak mi tudjuk, hogy mitől félünk, senki más, és a félelem óráiban olyan lassan múlik az idő, mintha egy ólomsúly húzná vissza az óramutatókat, és a hangja, ahogy odébb vánszorog, egyszerre visszhangzik és lüktet a fejünkben. A külvilágtól elvágva, a semmi közep... több»
Nem vagyok őrült, de ... Akkor szólt volna nagyot a film, ha a végén az életben maradt főszereplők hajóját (ahogy a naplementében siklik a vízen, mindenki boldogan mosolyog) felborítja egy moszaszaurusz, és mindenkit felfal! És üresen siklik tova a hajó a tengeren. De ez, ahogy az életükért rohantak még pár perce (mint minden részben), és most Doloresszel a hátizsákban, egytől egyig mosolyognak, ettől már kifordul a gálám.
Nem tetszik, hogy kiszámítható a történet; én már a film közben is megtizedeltem volna a főszereplőket egy kicsit a történet írója helyében. Sőt, azt mondanám, hogy a producereknek le kellett volna söpörniük ezt a forgatókönyvet az asztalról! Amikor Teresa (Luna Blaise) lóg a csónak szélén, már o... több»
71 Pancser police (2010)
Imádom ezt a filmet! Az életben figyelem a férfiak viselkedését és folyamatosan meg tudnak nevettetni. Mikor felnyitják egy kocsi motorháztetejét, és ott állnak hárman a bonyolult motor és vezetékek halmaza előtt és csak nézik, mintha Navier–Stokes-egyenletet kellene megoldaniuk. Számos vicces percet szereznek nekem. Egy kritikában azt olvastam, hogy a karakterek taplók. Lehet. De ha nem lennének ennyire bunkók és őrültek, a filmből csak egy nagyon felejthető nyomozós mozi maradt volna. Terry Hoitz (Mark Wahlberg) folyamatos idegbaja, eszelőssége és a kollégák ugratása, ahol mindenki partner ebben, aki nincs benne, adja meg számunkra a film velejét. E nélkül nagyjából a tizedik percnél ela... több»