Na, ezen is túl vagyunk! Nekem nem jött be a film. Az elején még minden normális kerékvágásban zajlik, de amit utána kapunk... Rengeteget utazunk térben és időben. Itt nem úgy van ám, mint a Csillagkapu című filmben, hogy beütjük a koordinátákat, és tudjuk, hova érkezünk, nem!
Van egy erdő, ott van az átjáró. Az átjáróban minden fekete és fehér, egy-két villanás, egy furcsa sziszegő hang (gondolom, a vákuum, ahogy átszippantja a nézőt egy másik térbe), és mi pont oda keveredünk, ahol éppen lennünk kell, és ahol keresünk vagy megtalálunk valakit. (Eleinte még reménykedtem, hogy felbukkan a fák között egy Velociraptor vagy egy Tyrannosaurus rex, és megkergeti a színészeket. Biztos vagyok benne, hogy feldobta volna a ... több»
Inkább gasztronómiai utazás, mint horror A film nyitójeleneténél azt hittem, hogy belekeveredünk egy emberáldozat bemutatásába, de mégsem. Igaz, rám is a frászt hozta, hogy mit kavargatnak, mi az a vérvörös cucc, és mit kántálnak, de ez nem az, aminek látszik. (Bocsi!)
Pár megmagyarázhatatlan eseményt, és pár klausztrofób jelenetet leszámítva (melyek miatt a besorolás horror lett, így gondolom) engem inkább a szakácsok pörgése nyűgözött le, és vonta el a figyelmemet a témáról.
Egy étterem konyhája, ahol a tányérokra kétfalatnyi adagokat mesterien helyeznek el, és viszik ki a vendégek elé. (Csipesszel felhelyezni egy borsószemet az ételre, mellyel feldíszítjük az alkotást, ez maga a művészet. Szerencsére nálunk a bécsi szelet leló... több»
Ez valami vicc? Gondolom, egy nagyon „cute” sztorit akartak bemutatni nekünk a filmkészítők. Mindenki nevetgél, mindenki boldog, mind a 32 fogát látom minden szereplőnek a nagy mosolyfalván. Közben az én véleményem: döbbenetesen rossz a film.
Kétszer futottam neki. Első menet: a film felénél azt vettem észre, hogy elkalandoztak a gondolataim, és nem igazán tudom, hogy miről is szól a film. Újra kezdtem. Második menet: a film végén sem igazán tudtam, hogy miről is szól a film. Újratervezés. Tudtam, csak nem akartam elhinni, hogy 2024-ben itt tartunk. (Gondoltam, hogy elnéztem valamit a film kiválasztásakor, és a feltöltés dátuma 2024. Biztosra akartam menni, ezért feljöttem a Mafab oldalára, és összerezzent... több»
Lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem! 2024. szeptember 29-e, este nyolc óra. A nap már nyugovóra tért, sötétbe burkolózott a szoba. Meggyújtottam egy gyertyát, mely melegséggel árasztja el a szobát, és semmi másra nem vágytam, csak egy könnyed vígjátékra, ezért elkezdtem böngészni a filmajánló oldalakat.
Az egyik ilyen oldalon megpillantottam a tíz legjobb vígjátékok között a Szegény párák című filmet. Bele is vágtam nyomban. Az első tíz percben láttam egy kutyafejű kacsát, egy kacsafejű kecskét és egy lányt, aki összevissza veri a zongora billentyűit. Na, ne! Éjszakára ne! Ennyi volt!
És így találtam rá erre a kellemes hangulatú filmre, ami bár visszanyúl egy tragédia emlékéhez, és ez borzasztó, de ez a történet néha megmosolyo... több»
Egy thriller horrorköntösben! 2024-ben nem brillíroztak és nem kényeztettek el minket jobbnál jobb filmekkel a filmkészítők (szerintem), de itt egy kakukktojás, mely kiemelkedik a többi unalmas alkotásból! Én is egy kicsit gyanakodva, ímmel-ámmal, tétova mozdulatokkal ültem le a tv elé, és azon töprengtem, hogy megint egy film, ahol nekem kell megfejteni a forgatókönyvíró gondolatait, amik értelmetlenek és üresek! A film végén viszont fény gyúlt az agyamba! Mi is kell egy jó filmhez? Végy egy jó forgatókönyvet, egy remek rendezőt és pár jó színészt. A végeredmény önmagáért beszél! Nem igazán horrorfilm, inkább thriller, ezért azon nézőknek is ajánlom, akiknek gyenge a gyomruk! (A horror besorolás valószínű, hogy ebben az... több»
„A házasság egy vacsora, mely desszerttel kezdődik” Már nem igazán értékelik a férfiak a főzés tudományát, pedig fáradságos, időt és figyelmet igénylő munka. Ezt a filmet nem szabad leegyszerűsíteni csak a „főzésre” koncentrálva. A főzés szerelem és művészet! Mikor gondosan kiválogatjuk a hozzávalókat (sajnos már nem a veteményeskertből válogatunk, hanem a boltok polcairól), a legszebb húst, amivel sokan tisztelettel bánnak, hiszen egy állat adta az életét ezért, lépésről lépésre láthatjuk, és szinte érezzük a készülő ételek illatát, az oly ínycsiklandó falatokat, melyek szinte dalra fakadnak a szánkban. (A 19. század végén járunk, mikor még nem voltak ételfutárok!) Minden falatot ízlelgetnek, kielemeznek szereplőink, hiszen a szerelem gyümöl... több»
Szoftpornó! Az olyan, mint a cola light, semmi cukor, csak egy kis édesítőszer! 18 éven felülieknek!
Az elmúlt héten három estémet szenteltem ennek a trilógiának. Nem írok minden részről külön-külön, mert aki látta az első részt, látta mindet! Romantikus kategóriába sorolták a filmet, gondoltam, összehasonlítom A szürke ötven árnyalatával.
A film tizedik percénél kezdtem gyanakodni, hogy a romantikától kezdünk kicsit elkanyarodni, és rögtön bele is csapunk a lecsóba! Igazából még csak sejtéseim voltak arról, hogy kik lesznek a főszereplők, de már ülünk egy repülőn, ahol egy férfit orálisan elégítenek ki, még a következő képkockán, egy nő a vibrátorával hódol az egyszemélyes élvezetnek. (Na, ennyit a romantikáról!)
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak rám hatással ... több»
Mostantól az Alien szó egy filmcímben nekem csak annyit jelent, amennyi le van írva a szótárban! Berobbant az oly régóta várt film! Az Ég összeért a Földdel, a madarak nem csiviteltek, felrobbant az internet, égtek a telefonok, mindenki megrohamozta a mozikat, a napilapok csak erről cikkeztek, mindenki erről beszélt, a kollégáim mintha kaptak volna egy adrenalinlöketet, égett a kezük alatt a munka (vagy csak úgy csináltak), én meg csak álltam szótlanul, és pókerarccal néztem Őket. Még az Index oldalán a kritikus is azt írta, hogy „Megfagyott a vér az ereinkben az új Alien-filmtől”! (Gondoltam, ajánlok a kritikusnak pár jóval félelmetesebb filmet, ha ettől megfagyott benne a vér, hogy mit szólna azokhoz a filmekhez?)
Én már az első húsz perc után tudtam, hogy ez nem az én filmem! (Minden... több»
Utáltam a filmet! Miért futok bele az ilyen filmekbe mostanában? Múlt héten a Longlegs, most meg ez! Ha horrorkategóriába sorolnak egy filmet, ami meg sem közelíti azt a műfajt, sőt még a kanyarban sincs, akkor senki ne csodálkozzon, hogy néhányan lepontozzák! Úgy látom, mostanában ez valamiféle húzószó lett, hogy horror. (Mindenki horrorfilmet csinál? Gondolom, így többen nézik meg, mintha az uncsi, pszichológiai thriller vagy a szociodráma besorolást kapta volna!) Bevallom, én is emiatt néztem meg, de mennyire sajnálom a ráfordított időt! (102 perc, amit hasznosabban is eltölthettem volna, de ki tudta előre?) Borzasztó volt! Az egyik legunalmasabb film volt, amit valaha láttam! Nem csak unalmas, de lehangol... több»
A maga nemében valóban egyedi alkotás! A film végén rám boruló sötétség és csend a barátaim lettek. Bár egymagam néztem végig a filmet, mégsem voltam egyedül, mert megmaradt a józan eszem! A kusza és áporodott hangulatú, összevissza vagdosott történet utáni zavaros gondolataim szertefoszlottak, és tudtam, hogy a holnap szebb lesz, és abban is biztos voltam, hogy ezt a filmet soha többé nem akarom végignézni. Nem tomboltak bennem érzések, sem kérdések, csak mereven ültem, és némán bámultam a tv kéken világító színét. Valamiféle megmagyarázhatatlan külső erő hatására zökkentem csak ki ebből az állapotból, mely abban is segített, hogy kikapcsoljam a készüléket. Nem a filmben látott jelenetek fészkelték be magukat az agyamba, inkább ... több»
Óvakodj az unatkozó, intelligens diáklányoktól! Nekem tetszett a film. Nem azt mondom, hogy ez volt 2024 legjobb filmje, de érdemes megnézni. Sokan írják, hogy unalmas. Szerintem inkább lassú tempójú, ami nem baj ebben az esetben! (A besorolást nem értem! Olvastam, hogy vígjáték, attól nagyon messze járunk, és azt is olvastam, hogy horror.) Nos, ha arra számítunk, hogy az ajtó mögött bujkáló árnyékokra vadászunk a kezünk ügyébe eső első tárggyal, akkor csalódás fog érni minket. Ez az, ami! Egy vérlázító, nyugtalanító, kicsit pornográf és néha undorító történetbe vezet minket az író és egyben a rendező: Jade Halley Bartlett. (Van egy olyan érzésem, hogy a való életben az ilyen és ehhez hasonló történetek lejátszódtak már nem egyszer!) Taná... több»
Egy agyhalott film Mielőtt belevágtam volna ebbe a filmbe, megnéztem az 1999-ben készült A csaj nem jár egyedül című alkotást. Nos, ez nem annak a filmnek a folytatása, inkább a témáját tekintve ugyanaz, csak pepitában. Itt egy fiút választanak a főszereplő lányok, hogy bálkirályt faragnak belőle. A történet semmi újdonságot nem mutat, sőt inkább azt kell hogy mondjam, hogy katasztrófa! Az 1999-es filmnek, mint ennek is, R. Lee Fleming Jr. volt a forgatókönyvírója. Semmi extrát ne várjunk! Nem is értem, hogy miért mondják, hogy ez folytatás? A folytatás az lett volna, ha a régi szereplőket láthatjuk viszont, csak felnőttként! Inkább ez egy különálló történet, vagy nem is tudom, hogy mi! A két film közötti külö... több»
Számomra csalódás volt a film Vagy nekem nem sikerült ráhangolódnom a filmre, vagy rossz a film. Guy Ritchie filmjeit, főleg a régebbieket nagyon szerettem. Az egyszerűségében rejlett a szépsége és a zsenialitása. A Blöff, A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső, Sherlock Holmes, felejthetetlen alkotások, és imádom őket! A zenei aláfestésük is felejthetetlen volt. Valahol a betétdalokban úgy éreztem, hogy azonos az ízlésünk. Ezekkel a filmekkel letett valamit a „nagy asztalra”! A párbeszédek, a poénok, a színészek zsenije felejthetetlen. Nos, ez az alkotás inkább egy olyan akciófilm, vagy inkább azt mondom, hogy nagyon hasonlít egy Mission: Impossible-filmre. Már vártam, mikor csendül fel Lalo Schifrin zenéje, amitől m... több»
Senkiben sem fog mély nyomot hagyni! Acélosabb idegzet kellett a hasonló témájú 1980 és 1995 között készült filmekhez! Gondoljunk csak A kéz, amely a bölcsőt ringatja és a thriller műfajában jeleskedő alkotásokra. Jelen filmünk alaptörténete jó, de a forgatókönyvíró (Sarah Conradt) olyan ziccereket hagyott ki, hogy az égbekiáltó, és emiatt kaptunk egy bár izgalmasnak induló, de ellaposodó, unalmas drámát, egy kis pofozkodással és némi méreggel. Ha a két filmet kellene összehasonlítani, akkor toronymagasan végezne Rebecca De Mornay főszereplésével a fent említett film. A mostani filmünkben a főszereplőink: Celine (Anne Hathaway) és Alice (Jessica Chastain). A film bevezetése kellemes és csodás, persze tudtam, hogy lesz valami gi... több»
67 A hold hegyei (1990)
Azt hiszem, érdemes időt szakítani erre az izgalmas, de nem túl pörgős filmre, mely Sir Richard Francis Burton és John Speke feljegyzései alapján készült. Jó szórakozást!