Nagyon kemény arcok és nagyon kemény helyzetek London sötét utcáiról Egy hírportálon ezt a címet olvastam: „Nyugtatót kellett bevennünk, olyan izgalmas ez az új akciósorozat”. Ezt ez kicsit túlzásnak érezném, hogy nyugtató után nyúljanak a nézők, de tény, hogy nem macska-egér, bújócskázós filmről van szó. Akinek tetszett a Peaky Blinders sorozat, pont jókor van jó helyen. Mi történik, ha az alvilág első számú gengsztercsalád főnökét, Wallace Finnt (Colm Meaney) megölik? Elszabadul a pokol, mindenki gyanús lesz, és a bandák, akik az utcákat uralják, egymásnak esnek.
(Véletlenül találtam rá erre a sorozatra, Peaky Blinders: John Shelby [Joe Cole] filmjeit bogarászva. Van a srácban valami nagyon jó, és néha olyan a szeme, amikor kicsit hunyorít, mintha az egész ... több»
Kész téboly Lehet, hogy egyedül leszek a véleményemmel, de nem vagyunk egyformák. Nekem nem tetszett a film.
A történet, ahol játszódik, buja, vad, gyönyörű, emberi kéz alig érintette nemzeti park, ahol túl sok rejtélyes, megmagyarázhatatlan eltűnés történt. Elsőre azt hihetnénk, hogy kísérteties és homályos történetbe csöppenünk, de inkább egy zavaros történetbe, aminek a vége éppoly kusza, mint a film maga. Az aláfestő zene is baljóslatú, nyugtalanító, hiába a szép képek a gyönyörű erdőről. (Mennyire meg tudja határozni a látványt a zene, hihetetlen!)
A kis bájos főszereplőnk, Lennon (Georgina Campbell, aki a Barbár című filmben játszotta a főszerepet, eszembe se jusson az a film!) egy kezdő erdőkerü... több»
Minden út a pincébe vezet Sokszor elgondolkodtam azon, hogy amikor leülünk megnézni egy horrorfilmet, mit is várunk igazából. Mit szeretnénk? Rettegést, vérontást, erőszakot, kínzást vagy elég, ha egy szellem átsuhan az ebédlőn? Ha jó a film, sajnos a hatása alá kerülök, és a legdurvább jelenetek lejátszódnak a fejemben villanyoltás után újra meg újra. Akkor miért is nézem? Csak kíváncsiságból? A mostanában készült egynéhány horrorfilm az én véleményem szerint messze elmarad azoktól az elvárásoktól, amiket szeretnénk. Itt felhoznám az 1981-ben bemutatásra került The Evil Dead című filmet. Ott aztán volt cidri rendesen, pedig nem volt még CGI, de a maszkmesterek és a szereplők iszonyatosan jól játszottak. Nem elég a n... több»
Egy kemény férj, aki nem ismer tréfát A 1990-es évek majd minden thriller filmjében megszoktuk, hogy a gonoszt, a rosszfiú, miután leütöttük egy serpenyővel, lelőttük, leszúrtuk egy nagy késsel (ami mindig kéznél van), egy másodpercre azért magához tér, hogy a kiszemelt áldozatát megölje, és a nézőket ne hagyja félelem nélkül. Ez a jelenet itt sem marad el, de ennek ellenére azt mondom, hogy igazán jól megírt és egyedi a történet és a film is izgalmas. (Nancy Price volt a történet szülőanyja, aki 1925-ben született. Remélem, nem a saját tapasztalásait vetett papírra.) Néha nyomasztó, kiábrándító, és néha erőszakos a film. A nyitó jelenet: a tengerparti idill, mely a szabadságot, szépséget, a nyugodt életet mutatja be a néző szám... több»
Egy nős férfi segélykiáltásai Al Bundy (Ed O'Neill) egy meggyötört lelkű családapa, akinek a legszánalmasabb élete van a Földön, aki mellett úgy elsuhant az élet, hogy észre sem vette. Ami megmaradt: két szemtelen kölyök, Kelly Bundy (Christina Applegate), a könnyen megszerezhető nő és Bud Bundy (David Faustino), pont az ellentéte, a feleség, aki egy vörös hajú, lusta, tűsarkakon tipegő, munkanélküli sárkány, Peggy Bundy (Katey Sagal), akinek a hangja úgy vág, mint a beretva és a dicsekvő szomszéd házaspár, akik boldog életet élnek, és ezt nem is rejtik véka alá. Bundy, aki minden reggel munkába megy, a kis szürke öltönynadrágjában, nyakkendővel, megsemmisülve, éhesen, és mégis minden nap optimistán lép be az otthonába ... több»
Mi hányszor kapnánk elő a mobilunkat, és indítanánk hívást, ha tudnánk, hogy valaki bosszút áll helyettünk az ellenségeinken? (Nem szám szerint gondoltam!) Két idegen ember, akik keresztezik egymás életútját. Nem tudtam, hogy Stephen King regénye alapján készült a film. Mostanában úgy érzem, hogy egy kicsit fáradtak a történetei, de ez az én véleményem, lehet, hogy csak én nem vagyok elég szemfüles mostanság. Ebben a történetben annyira kevés a felkavaró jelenet, sőt bátorkodom kijelenteni, hogy nincs benne felkavaró jelenet, mármint a horror kategóriába sorolható jelenet, hogy akik nem bírják a horrorfilmeket, ők is bátran megnézhetik. Vártam valamit a filmtől, amit nem kaptam meg. Csak egy csipetnyi borzongást. A Kedvencek temetője messze túlszárnyalja ezt a történetet. Mivel nem olvastam ezt a regényt, lehet, hogy a forgatókönyvíró nem adta ... több»
Imádok az éj leple alatt meztelenül fürödni, ott érzi az ember, hogy igazán szabad, főleg, ha ott van egy jó pasi is A telihold ezüstös fényében a vízben megmártózni, nincs annál szebb érzés egy jó pasival! Két test és egy csók, és mintha a lelkünk összeforrna. Persze itt erről szó sincs! A filmben már azt sem értem, hogy miért vagyunk 1992-ben. Ez valamit meghatároz a történet szempontjából? Csak azért, mert nincs a medence szélén csúszda? És a kislány, aki nem tud aludni? Ki a fene menne ki éjszaka, hogy kihalásszon egy kis műanyag hajót? Ez annyira fontos volt éjszaka? (Én biztosan hagynám a francba reggelig, miért kell éjszaka mászkálni?) A hajót, ami műanyagból készült, tudjuk, hogy a víz a felszínre hozza. Fizika! Eddig a medence alján volt? Már a film elején éreztem, hogy a történet zsenge, mint a h... több»
Amikor a férfi igazán szeret Bár kívülről egy szerető család életébe csöppenünk bele, de belülről emészti a métely. Egyik percben a tengerben lubickolunk félmeztelenül, a másikban férfiak beöltözve keresnek radioaktív hulladékot. Elég élesek a vágások. A nagy kérdés: sosem értettem, hogy a férfiak miért futnak olyan nők után, akik más férfiakkal is flörtölnek, vagy talán még messzebbre is elmennek. Miért nem jó az olyan asszony, aki megteremti az otthon melegét, főz, mos és mondjuk, egy kardigánt kötöget esténként? A férfiaknak kell a kihívás, az izgalom, a vadászat. Ami azt illeti, nekem is, pedig nő vagyok. És itt merül fel bennem a nagy kérdés: ha a férfiak az ilyen nőket szeretik, akik más férfiakkal is flörtölnek, ... több»
Egy műfaj, ami lassan homályba vész. Egy zseniális történet krimirajongóknak. Ebben a filmben egy percig sem ül le a történet. Minden egyes perc tele van feszültséggel. Olyan komoly szereplőket láthatunk együtt, mint: Sean Penn, Ed Harris, Gary Oldman, John Turturro és a zene: Ennio Morricone. Azt hiszem, hogy ez az öt név még a mai napig nem keveset képvisel. Sokat letettek az asztalra. Ennek a filmnek van tartalma, van cselekménye, és igazán izgalmas. Nem kell félni attól, hogy túl véres a film, mert nem, de izgalom, az van bőven. Nem is értem, hogy miért és hogyan tűntek el a krimirajongók és a krimi forgatókönyvírók. Mindenki már a thrillert és a horrort habzsolja? Minél véresebb és erőszakosabb legyen. Erre van igény, vagy csak ezt a műfajt lehet eladni? (Hell’s... több»
Én egy kicsivel több közelharcra számítottam Kicsit lassú tempójú a film, de lehet, hogy csak nekem. Megnéztem az első évad öt részét, és nem igazán voltam lenyűgözve tőle. Nem éreztem semmi izgalmat, pedig szeretem a háborús filmeket, ha jók. A levegőben a jelenetek olyan semmilyenek lettek, de hiszen itt van már a CGI! Miért nem lehetett olyan jeleneteket összehozni, ahol mondjuk a két ellenséges pilótagép egymás mellé repül, vagy hasonlók? Itt csak pörgünk a célzó helyről, hol a gép tetején, hol a gép alján, kis füstpamacsokat eregetünk, vagy azokba lövünk, már ebben sem vagyok biztos. A pilótákban tetszik, hogy vannak kabaláik, vagy egy kutyusuk, mint Clevennek (Austin Butler), az egyetlen jó pasinak a filmben. Tetszik, hogy mielőt... több»
Ha elindulunk egy lejtőn... Tény, hogy nagyon durva és erőszakos a film. Csak erős idegzetűeknek ajánlom. Nos, hogy tegnap sikerült levinnem az energiaszintemet, úgy látom, hogy még dagonyázom ebben az érzésben egy kicsit, aztán, holnap, mint a főnix madár, újjászületek. Elolvastam a kritikákat a Mafab oldalán, és egyet is értek velük, de három férfit is ismerek, „nem úgy”, akiknek a felesége hasonló munkával keresi a kenyerét, mint itt a főszereplő. Nem török senki felett pálcát, bár én nem élnék ilyen pasival, de van, aki úgy tekint erre, mint egy sima munkára. Persze a CO hegesztés jobb munka lehet, mint a Flashdance filmben? Elfogadnák a férfiak? Ha megismerkedünk egy nővel, és azt mondja, hogy hegesztő egy gyárban... több»
Befordultam, és nem a konyhára Nagyon mélyre levitte az energiaszintemet a film. Úgy másztam le majdnem a szófáról, mint A kör című filmben Samara a tv-ből. Rettentően mély, sötét, rejtélyes és nyomasztó a történet. Tele van nyugtalanító jelenetekkel, és rémálmaink lehetnek tőle, ezért közvetlenül lefekvés előtt nem ajánlom. A film után elgondolkodtam, hogy tudott ilyen történetet írni a forgatókönyvíró és egyben a rendező Gareth Evans. Nem tudom elhinni, hogy egy madárcsicsergős, napsütötte reggelen ilyen történet jusson eszébe valakinek. Ehhez be kell zárkózni legalább egy hétre egy sötét szobába, egyedül szerintem. Pár angol kritika miatt szántam rá magam ennek a filmnek a megnézésére. Már a bevezető zene is félelmetes... több»
Az igazi félelem: amikor belenézünk a sötétségbe, az ismeretlenbe. Kerüljük a közösségi szobát a visszaeső szexuális bűnözők telepén. Ez csak egy vicces szösszenet volt a huncut és nőcsábász Fox Muldertől (David Duchovny). Mielőtt belemerülnénk a filmbe, tudnunk kell, hogy a történet valós orvosi kísérletekre támaszkodik. Az emberek előszeretettel kísérleteznek az embereken és az állatokon, rengeteg fájdalom és szenvedés árán. Vladimir Demikhov 1954 februárjában vitathatatlanul legfurcsább kísérlete során egy kutyafejet ültetett át egy másik kutyára, a gazdakutya szívéhez kötött érrendszeri kapcsolatok segítségével. Figyelmen kívül hagyva a kritikusok elítélését, folytatta ezt a sajátos kísérletezési vonalat, és idővel egyre sikeresebbé vált. Transzplantáci... több»
A pilóta üzeni, hogy megrepedt a motor, de majdcsak felszállunk valahogy „Ilyen nincs! A tököm tele van!” Ezzel a mondattal meg is adja a kezdő lendületét és hangulatát a filmnek Kevin Kline. Persze ez előtt van egy kis bevezetés. Mikor Kate, a bájos (Meg Ryan) elengedi a vőlegényét, Charlie-t (Timothy Hutton) ( nekem nem jön be a pasi, tőlem mehetne bárhova) Párizsba egy konferenciára, és este jön a hívás, ahol közli a vőlegény, hogy elhagyja Kate-t, mert megismerkedett egy francia istennővel, és szerelmes, mint egy szonettban vagy egy filmben. A nők az ilyen szavak hallatán összeomlanak. Csak keresgéljük a szétesett darabkáinkat, és próbálunk felállni, mert a nagy Ő el akar hagyni minket. Aztán összeszedjük a bátorságunkat, és nekivágunk a nagy útnak, hogy viss... több»
Egy iskola, ahol a tanárnak a rossz jegyért golyó jár. Elborzadtam a történeten, főleg mert megtörtént események, egy tanár elbeszélése alapján íródott a forgatókönyv (Scott Yagemann). Nehezen emészthető a történet. Az biztos, hogy nem egy nyugdíjas állás tanárnak lenni ebben az iskolában. A lelkes tanárok, akik szeretnék átadni a tudásukat, fenyegetést vagy golyót kapnak. Mekkora erő és elhivatottság kell ahhoz, hogy egy tanár egy támadás után visszamenjen tanítani? Mikor minden reggel imát rebegünk, mielőtt bemennénk az osztályterembe? Mikor minden egyes kis rezdülést remegés követ? Mikor elhomályosul a látás a félelemtől, de erősnek kell látszani? A napi szintű megaláztatás az erőszakos diákok részéről, és még a kollégáktól sem kapunk segítsé... több»
A férfiak szerint a nők nem angyalok, pedig azok vagyunk! Amikor a férfiak azt hiszik, hogy ők irányítanak minket, közben mi mindig egy lépéssel előttük járunk. Vicces! Egy Oscar-díjas film egy magyar származású rendezőtől, Kertész Mihálytól, aki Budapesten született, és Amerikában telepedett le, bebizonyítja, hogy lehet vígjátékot csinálni erőszak, dráma és szexjenetek nélkül is. Igazán bájos a film. A főszereplő családfő, Clarence Day (William Powell, aki Oscar-díjat kapott ezért az alakításért) egy bankár, aki igazán szerethető figura. Szigorú, igazságos, állandóan zsörtölődő, és mégis megmosolyogtatja a nézőt, legalábbis engem megnevetett. Nagyon tetszik a színészi játéka. Ha valami olyat hall, vagy lát, ami neki nem tetszik, a mozdulatai, aho... több»
Nagyon beteg egy film Nem igazán tartozik a horror kategóriába, én inkább a thriller filmek közé sorolnám. (Norvégiában nem nevetnek az emberek?) Hogy lehet egy ilyen nyomasztó történetet kitalálni? Az energiaszintemet olyan mélyre levitte, hogy alig tudok kikecmeregni belőle. Egy forgatókönyvet ne csak azért írjunk meg, mert unatkoztunk! Ezt a történetet én csak annak tudom be, hogy szétunta magát Viljar Bøe. Persze Ő a film rendezője is. Nem éreztem félelmet a film nézése közben, inkább a döbbenet lett úrrá rajtam. Megint feltettem magamnak a kérdést: ez meg mi? Már azt sem értettem, hogy a főszereplő Christian (Gard Fartein) lakásában miért van valaki, aki kutyának van beöltözve egy ócska jelmezbe, és úgy is v... több»
Miért kell megtapasztalni a háború borzalmait újra és újra? Akkor jobban értékeljük a békét? Az első percektől egy film zenéje megalapozza a film hangulatát. Itt csend volta film elején, túl nagy csend! Viszont az aláfestő zene először valahogy nem illett a cselekményhez, de aztán egyensúlyba került a képi világgal, elnyerte végső formáját, és félelmetes és szép volt egyszerre, pedig csak három hangból áll. Nem tudom elfelejteni a zenét, mint ahogy a látottakat sem. Nem szeretem a háborús regényeket, ezt sem olvastam, így tehát az újdonság erejével hatott rám a film. Felix Kammerer főszereplő remek választás volt (azok a nagy, kék, szelíd szemek), de a többi szereplő is nagyon jól játszott. A történet, amit átélhetünk, félelmetes és borzalmas. 19 éves fiúk az iskolapadból rögtön a h... több»
„Az élet nem egy hosszú, nyugodt folyó.” Szépen, lassan tépi szét a lelkünket ez a történet. Mindig csak egy kicsit vesz el belőlünk, és a film végére nem marad semmi. Itt nincsenek szerető szülők és testvérek, aranyos nagybácsik, szeretet, szerelem, boldogság. Itt csak a kegyetlenség, az erőszak, a megalázás marad, mindez hidegen tálalva. Még a rosszak szabadon vannak, addig a jókat, ketrecbe kell zárni. Mindig csak a jók hibásak! Már az első percekben felkapjuk a fejünket a történések láttán, és nem tudunk szabadulni tőle, mert hajt bennünket a kíváncsiság. (Persze mindenkiből más érzelmi reakciót fog kiváltani ez a történet.) Egy a „szerető apa”: Mike Munrow (Clemens Schick) által gyermekkorában megnyomorított férfi életét követ... több»
Átkozott szép nap ez a gyalogságnak Ezt a filmet csak úgy lehet nézni, ha kizárjuk a külvilág zaját. Át kell élni minden pillanatot, és akkor egy olyan világba repít minket a történet, amit mi még nem láttunk közelről. Nekem nagyon tetszett a film, főleg, hogy egy igaz történetet mesél el a forgatókönyvíró: Chris Roessner. Persze láttunk már rengeteg Irakban játszódó háborús filmet, de mindegyik egy kicsit más. Vannak kiemelkedő darabok és van a középkategória. Számomra ez egy kiemelkedő darab, még ha nincs is benne annyi közelharc, amit elvárnánk egy háborús filmtől, ennek ellenére egy percig sem unatkoztam. A film elején, már Irakban, az amerikai támaszponton készülnek a katonák a bevetésre, és a zenei aláfestés tökéletes a ... több»
72 London bandái (2020)
Egy hírportálon ezt a címet olvastam: „Nyugtatót kellett bevennünk, olyan izgalmas ez az új akciósorozat”. Ezt ez kicsit túlzásnak érezném, hogy nyugtató után nyúljanak a nézők, de tény, hogy nem macska-egér, bújócskázós filmről van szó. Akinek tetszett a Peaky Blinders sorozat, pont jókor van jó helyen. Mi történik, ha az alvilág első számú gengsztercsalád főnökét, Wallace Finnt (Colm Meaney) megölik? Elszabadul a pokol, mindenki gyanús lesz, és a bandák, akik az utcákat uralják, egymásnak esnek. (Véletlenül találtam rá erre a sorozatra, Peaky Blinders: John Shelby [Joe Cole] filmjeit bogarászva. Van a srácban valami nagyon jó, és néha olyan a szeme, amikor kicsit hunyorít, mintha az egész ... több»