Az egyik legbájosabb rajzfilm, amit valaha láttam! Felnőtteknek is ajánlom, mosolyt csal az arcunkra. 1961-ben készült szovjet rajzfilm (animációs film), ahol Hagymácska, vagyis Chipollino véletlenül rálép Citrom herceg lábára. Itt kezdődnek a bonyodalmak. Csupán 40 perces a mese, de érdemes végignézni. Az, hogy régi, nem veszített az értékéből, és ne riasszon el senkit, mert igaz, hogy nem digitális technológiával készítették, de a maga nemében páratlan és aranyos. Chipollino, egy vidám és kedves hagyma fiúcska, foltozott kantáros nadrágban. (Vannak még kantáros gyereknadrágok?) Nagyon aranyos! Mikor véletlenül rálép Citrom herceg lábára, a dühös herceg megparancsolja, hogy találják meg a bűnözőt, és zárják börtönbe. Az öreg Chipollone, Chipollino apja, hogy megmentse fiát, magára veszi a b... több»
A sóvárgás és az irigység, rossz párosítás, de van, akinél bejön! Zseniális a történet! Olvastam negatív és pozitív kritikákat is a filmről. Vegyes érzésekkel ültem le a tv elé, főleg, hogy megint egy azon személy a forgatókönyvíró és a rendező!: Emerald Fennell. Kivételesen nem csalódtam benne! Azt mondjuk, nem értem, hogy miért sorolták vígjáték kategóriába is a filmet, mert el sem mosolyodtam! Inkább döbbenetes a történet. A gazdag emberek helyét átveszik a szegények? Eljött az idő? Oliver, aki egy szegény és sebezhető fiúnak adja ki magát, finoman beépül egy gazdag család életébe. Még mi is elhisszük, hogy egy tragikus múltú, szegény családból származik, aki csak szeretne egy igaz "barátot". Ő is egy ragadozó a sok közül! Itt már a férfiak sem érezhetik magukat biztonságba... több»
Dobjuk le a textilt! Tizennyolcas karikás kritika! Biztosan sokan látták a filmet. A férfiak, gondolom, legyintettek egyet rá, vagy elaludtak a film közben, még a nők egy része csak az erőszakot vélték felfedezni, én a bujaságot és az erotikát. Beállítódás kérdése. Jó, a film végén volt némi erőszak (nekem sem tetszett, senki sem szereti, ha megverik, se nők, se férfiak), de a történet lényege két ember egymásra találása, a testüknek és a vágyaiknak felfedezése és a szenvedély. (Egy kritikában azt olvastam, hogy kevés a meztelen jelenet. Ez nem pornófilm, a meztelenséggel teljesen tönkre tették volna a filmet.) Lehet, hogy sokak számára erőszakos ez a film. A forgatókönyvírók: Kelly Marcel, Patrick Marber, Mark... több»
Üdv a digitális Pokolban! Még jó, hogy nem közvetlenül lefekvés előtt néztem meg. Persze mindig voltak aranyásó nők és férfiak , még a kosztümös filmekben is találkozhatunk velük, de azt hittem, hogy ez már lecsengett. Egy barátom mondta, hogy nézzem meg a filmet, miután engem és pár barinőmet is megtalált valaki, vagy valakik egy közösségi oldalon, hogy a barátom szeretne lenni és foglaljak le neki egy ötcsillagos szállodában szobát. (Mivel nem beszél magyarul az illető, én meg nem beszélem annyira jól az angol nyelvet, ezért már hamvában hunyt ötlet volt! Néha ennek is van előnye! ) „Bízhatsz bennem és szeretlek” írta! (Itt már kezdett egy kicsit gyanús lenni a dolog! ) Amikor ezt meghallom, akkor, már fel is vesz... több»
Vajon mi alapján választják ki a sorozatgyilkosok az áldozataikat? Nos, ez az a film, amit a forgatókönyvíró/rendező: Chad Ferrin megálmodott, és papírra vetett. Miután elkészült a forgatókönyvvel, jó messzire el kellett volna hajítania, és mindenki boldogan élhetne! Egészen véletlenül botlottam bele ebbe a filmbe. Szó szerint ezt dobta a gép! Mielőtt elkezdtem volna nézni a filmet, utánaolvastam a Wikipédián, valóban volt egy kanadai sertéstenyésztő sorozatgyilkos, akiről a történet szól. „Robert William Pickton, más néven: Disznótenyésztő gyilkos vagy Mészáros, egy kanadai sorozatgyilkos, sorozaterőszakoló, egykori sertéstartó és lehetséges kannibál, akiről azt gyanítják, hogy az egyik legtermékenyebb sorozatgyilkos a kanadai történelemben.” Nem véletle... több»
A rossz út választása mindig könnyebb, mert sima, az igazságért harcolni az igazi kihívás! Nagyon tetszett a film, de megviseli az ember lelkét. Csapásokat kapunk újra meg újra, de felállunk, és megyünk tovább, és harcolunk az igazságért. Mondhatni, hogy a történet egy részét az élet írta. „A Ludvig von Kahlen által épített ház már nem létezik, és a helye ismeretlen. A Kongenshus Emlékparkban emlékkövet állítottak fel az ő nevével .” (Wikipédia) Sajnos nem sok adatot találtam Ludvigról. Olyan megpróbáltatásokon, megaláztatásokon ment keresztül és küzdött egy célért, és nem adta fel, mert a saját hazájának a javát szolgálta volna, de a disznófejű nagyurak csak kinevetik. Annyi szenvedést élt át Ludvig Kahlen (Mads Mikkelsen), hogy egy emberöltő is kevés lenne ehhez. Bár egy egyszer... több»
Nagyon jó lehetett volna a film! De... Csak pár ember rontotta el a sztorit: a forgatókönyvírók: William Butler és Aaron Strongoni, a rendező: William Butler, a vágó: M. Scott Smith és a szereplők: Michael Turner (Michael Paré), Karen Bolding (Kelly Stables) és Frank Miller (Tom Sizemore). Persze láttam már rosszabbul vágott filmeket is, de itt pont, amikor a tetőfokára hágna a hangulat és a borzongás: cut, és ennyi! Elengedik a nézőt, és mi lebegünk ég és föld között, és próbálunk kapaszkodót találni a filmben, de nincs semmi. Utána megint meglepetések érnek, aztán megint elengednek. Olyan, mint egy libikóka! Nem lehet átélni a filmet, mert zavaros. Ha valóban megtörtént események ihlették a filmet, akkor valakinek jobban oda ke... több»
Férfiaknak, tanmese azoknak, akik kifelé kacsingatnak a valaha jól működő házasságukból, és nem szép a történet vége Nem igazán tudok pártatlanul írni a filmmel kapcsolatban, hiszen nő vagyok a szó legszorosabb értelmében. Elnézést kérek előre is a párkapcsolatokról szóló véleményem miatt. Sosem értettem, hogy a mai „divatot” követve a férfiak miért dobják el a valaha működő házasságukat egy bizonytalan, ám „most” gyönyörűnek látszó új kapcsolat reményében. Úgy vélik, hogy „na most” egy fiatalabb nő mellet megtalálják a fiatalságukat és a boldogságot? Nem feltétlenül, sőt a többség pórul jár. Elnézést, hogy a filmmel kapcsolatban a személyes érzéseimet is beleviszem, de engem mindig felháborít és felzaklat, amikor egy valaha boldog kapcsolat tönkremegy. Persze én is voltam szárnyaszegett, és én is voltam n... több»
Nem volt szószátyár, ha hihetünk a filmnek Az első húsz percben alig szólal meg a főszereplő: Napóleon (Joaquin Phoenix). A szövegkönyve igen vékonyka lehetett: „igen”, „nem”, ebben ki is merül a mondanivalója. De aztán a film felétől hallhatunk összetettebb mondatokat és gondolatokat is. Nehéz szülés volt! Forrong a nép, de ő csak áll némán. Én is úgy ültem a tv előtt, mint a fotón a szereplőnk. Az unalomból a „Tűz!” kiáltásával rántott ki, aztán vissza is süllyedtem az unalomba. Kicsit lendületesebb és mozgalmasabb filmre számítottam, ami magával sodor. Nem sok minden történik, de az legalább jó hosszan nyújtva. Nem tetszett a film. A rendezőt, Ridley Scottot, szeretem, imádom, nem keveset tett le az asztalra, de ez valahogy nem si... több»
Ha az unalmat mérni lehetne... Nyitott voltam a téma iránt, így kíváncsian vártam a filmet. Az első húsz percben még követhető a film, de számoltam a másodperceket, perceket, annyira vontatott a cselekmény. Néha az unalom köde telepedett rám, és nehezítette el a szempilláimat. Inkább megerőltető volt végignézni a filmet, mintsem felpezsdült volna az ember egy jó és izgalmas történettől. Csapongunk ide-oda. Néha két Hold is van az égen, néha egy sem, néha látni vélünk valamit, aztán mégsem látjuk, meg is történne valami, de mégsem történik meg, így hoppon maradunk. Tény, hogy az a három ijesztő egy másodperces jelenet, amiben ki is merül a film horror része, az egy villanás, ez után ami megmarad a nézőnek: egy zavaros tört... több»
Vannak, akik csak benéznek a gonoszság ablakán, és vannak, akik átmásznak az ablakon. Kezet fogunk az Ördöggel, és utána elsétálunk mellette. Mikor először láttam a sorozatot, annyira a hatása alá kerültem, hogy alig tudtam kijönni a Peaky Blinders érzésből. És jó volt ez az érzés, ami nem ereszt, fogva tart, és a rabja lettem. Buja és szemérmes, szenvedélyes és fájdalmas, néha kegyetlen, egyszerre izgalmas és lehangoló. Belesüllyedtem az ágyamba, miközben néztem. Most újranéztem a sorozatot, természetesen már nem volt olyan hatással rám, mint először, de azt mondhatom, hogy még nem láttam ilyen összetett filmet, ahol minden egyes rész hihetetlenül berántja a nézőt a világukba. Megszűnni látszik minden, ami körülöttünk van, a város zaja, az idő és az élet rohanása. Csak Ők va... több»
Szeretnék elbeszélgetni az íróval, Todd Calgi Gallicanóval, milyen emlékei vannak a karácsonyról Az egyik legrosszabb karácsonyi film, amit valaha láttam. A legjobb szereplő: Majom Bob, egy plüss játékállat (választhattak volna aranyosabb pofijú majmot), és nem is értem, miért cipelik mindenhova, majdnem minden jelenetben szerepet kapott. Azért jó színész Majom Bob, mert nem hall, nem lát, nem beszél, és nem mozdul, csak ha rángatják. Azt sem tudom, hogy hol vagyunk, kikhez állítunk be karácsonykor, mint a főszereplő nő: Charlotte Sanders (Heather Graham) sem, és a vendéglátók, Valentino (Matt Cedeno) és neje, Jackie Jennings (Brandy Norwood) sem értik, hogy mit keresünk ott. Ez már elég gázos kezdés! A vendéglátók és a vendégek is be vannak feszülve (én meg kezdtem betépni), de azért c... több»
Mindig a történés előtt vagy után, sosem ott! Átmászunk fél Arizonán, hogy valami történjen. Elfáradtam. A film háromnegyedéig nem történik semmi, vagyis szinte semmi. Elsuhanó árnyakat látunk, pár rablót és utána kezdődik a sivatagban mászás, közel két órán keresztül. Borzalmasan fárasztó és unalmas szerintem. Mikor mindenki eltűnik a kisvárosi rendőrőrsről, addig sem igazán mozgalmas a film, de ott kezd unalmassá válni a film, és még csak a film elejénél tartunk. Négy ember: a seriff Franklin (Kurt Russell), egy aggódó férj, Arthur (Patrick Wilson), egy idős úr, Chicory (Richard Jenkins) és egy talpig úriember, Brooder (Matthew Fox), velük baktatunk egy órán keresztül. A seriffet és az aggódó férjet megértem, de hogy a többiek hogy ka... több»
„Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák.” Ernest Hemingway Ritkán születnek olyan emberek, akiket csodálunk az elszántságukért, a bátorságukért és a kitartásukért. Ők a bátrak és az igazak. A film igaz történet alapján készült, és köszönhetjük a forgatókönyvíróknak: Joel Coen, Ethan Coen, Richard LaGravenese és William Nicholson. 1941-ben járunk, amikor rajtaütésszerű légicsapást mért Japán az Egyesült Államok Csendes-óceáni Flottájának Hawaii-szigeteken lévő fő támaszpontja ellen. Főszereplőnk, Louis Zamperini (Jack O’Connell) egy amerikai bombázó tiszt, akinek része volt diadalban, de sokkal több fájdalomban. (Nagyon tetszettek a hangeffektek és a légi felvételek, ahogy hirtelen a felhők mögül felbukkannak az ellenség gépei, az apró füstpamacsok, ... több»
Ez egy olyan film, aminek a nézésekor csak egy kérdőjel jelenik meg a fejünkben. Mi volt ez? Borzasztó! Elolvastam pár kritikát. Tőlem írhatnak szépet és jót is, nem tudom, hogy az alapötlet kiknek a fejében született meg, de szörnyű. Gabriel Bier Gislason író/rendező rendezői debütálása számomra itt véget is ért. Nem is szeretnék senkit untatni a történet részleteivel, elég annyi, hogy egy fennhéjázó partner szülőjét mutatják be, és szerepet kap Dybbuk, egy gonosz szellem is, aki rátapad vagy belekapaszkodik valakibe, és miután elérte a célját, elhagyja. Bár az író/rendező, Gabriel Bier Gislason a rendezői debütálása során érzelmi mélységet próbál belecsempészni a történetbe, szerintem nem sikerült. Lehet, hogy csak én nem értettem a mondanivalóját, de már megint nekem ... több»
Hangolódjunk a karácsonyra habkönnyű filmekkel! (Csak ne ezzel!) New Yorkban, a Rockefeller központban már felállították a karácsonyfát. Az idei fa 80 méter magas, és a fényeket már meggyújtották, amit megünnepeltek és megcsodáltak az arra járók. Gyönyörű! Látva ezeket a képeket, kicsit megelégeltem a 2023-as depressziós horrorfilmeket. (Persze, ha jön valami új, azért megnézem, csak nem nagyon láttam igazán szórakoztató filmet vagy egy kiemelkedő vígjátékot az idén. Napóleont viszont nagyon várom!) Valami könnyű filmet szerettem volna látni, amitől nem ver le a víz. Így találtam rá erre a kis valóban súlytalan filmre. Persze nem egy kiemelkedő darab, egyszer nézhető. A pasik szerintem már öt perc után horkolni fognak, így azt mondom, hogy csajos film. A ... több»
Amikor azt hiszed, hogy csak egy rossz álom volt, és reggel rádöbbensz, hogy ez a valóság. Természetesen senki kedvét nem szeretném elvenni attól, hogy megnézze a filmet. Ezen kívül hiszek a jó és a rossz létezésében, hiszen nem lenne egyik sem a másik létezése nélkül. Ebben az esetben egy kicsit eltúlozták szerintem a történetet. Valahol azt olvastam, hogy „többször le kellett állítani a filmet, mert annyira durva”. Szerintem ez csak reklámfogás. Akik horrorfilmeket néznek, azoknak ki vannak párnázva az idegeik. Be kell vallanom, hogy egy szót sem értettem a filmből, mert nem beszélem a spanyol nyelvet. Én első gyomorra végignéztem. Egy jó horrorfilmhez nem igazán kell nyelvtudás, mert a látvány és a zene az, ami meggyötörhet. Az Alien film ilyen volt, és azóta sem láttam hasonló... több»
Ismét egy golyóálló katona Kicsit eltúlzott volt a sok kegyetlenkedés száz percben. Ebben a filmben minden borzalmat bemutatnak, amit az emberek elkövethetnek egymással. Volt itt: mérgezés, szúrás, lövés, akasztás, erőszak, verés stb. Sok volt és felesleges. Nem lett izgalmasabb a film ettől, inkább undor fogott el. Nem kétlem, hogy az életben is ennyire kifordultak magukból a harcban elgyötört katonák, de mégis, sok. Aztán egy idő után már nem érzünk semmit, csak szeretnénk, ha minél előbb vége lenne a filmnek. Németországban, Sonnebergben egy kicsi faluban vagyunk a háború végnapjaiban, ahol a német katonák az elüldözött lakosság házaiban élelmet és aranyat keresnek. Egy katona, Heinrich (Robert Maaser), akinek eleg... több»
A siker felé vezető utat „Cápák” szegélyezik. Számomra igazi élmény volt ez a remekmű. Régen láttam ennyire sodró lendületű alkotást, ahol le nem veszem a képernyőről a szemem, nehogy kihagyjak egy percet is. Egy igazi pénzcsinálós film, aminek az eredeti forgatókönyvét az élet írta. Nincs lövöldözés, autósüldözés, csak pár jó barát, akiknek köszönhetjük, hogy a mobiltelefonunkkal e-mailezni is tudunk. Az ő reményteli felemelkedésükről és bukásukról szól a film. Minden jelenetnél megfeledkezünk magunkról, és egy megfogalmazhatatlan érzelmi hullámvasúton érezzük magunkat. 1996-ban járunk, Waterlooban, ahol Mike Lazaridis (Jay Baruchel) és Doug Fregin (Matthew Johnson) a Research In Motion nevű kicsi technológiai vállalat vezetői, akik eg... több»
Ismét egy rejtélyes gyilkosság Kenneth Branagh-től és Michael Greentől, ami úgy kisiklott, mint a vonat, amin utaztak. Csodálatos lehet az Orient expresszen utazni, hálófülkében aludni, közben robogunk a célállomás felé. Itt a célállomást nem érjük el, nemcsak a filmben, de a történet átélésében sem. A hálófülkéknek az étkezőkocsinak a barátságos, meleg hangulata, a barna faburkolattal, az nagyon jól el lett találva. Pompás tájon vonatozunk, szépek a felvételek, ahol a kis makettvonat zakatol. A vonatállomások tisztasága a meleg sárgán világtó utcai lámpák a sötétben olyan, mint egy téli képeslap. Ha ez alapján kellene értékelni a filmet, akkor nálam öt csillagos lenne, de sajnos belekeveredünk egy gyilkosságba egy furcsa nyomozóval, akinek túlméretezett, fültől fülig érő bajusza van (olyan, mintha egy kis m... több»
83 Hagymácska (1961)
1961-ben készült szovjet rajzfilm (animációs film), ahol Hagymácska, vagyis Chipollino véletlenül rálép Citrom herceg lábára. Itt kezdődnek a bonyodalmak. Csupán 40 perces a mese, de érdemes végignézni. Az, hogy régi, nem veszített az értékéből, és ne riasszon el senkit, mert igaz, hogy nem digitális technológiával készítették, de a maga nemében páratlan és aranyos. Chipollino, egy vidám és kedves hagyma fiúcska, foltozott kantáros nadrágban. (Vannak még kantáros gyereknadrágok?) Nagyon aranyos! Mikor véletlenül rálép Citrom herceg lábára, a dühös herceg megparancsolja, hogy találják meg a bűnözőt, és zárják börtönbe. Az öreg Chipollone, Chipollino apja, hogy megmentse fiát, magára veszi a b... több»