Szerezd meg a Mafab medálokat, és mozizz ingyen egész évben! » Login  
81%

Nyugaton a helyzet változatlan (2022)

Im Westen nichts Neues
Filmadatlap
 
30
Szereplők
18
Vélemények
15
Képek
6
Videók

Galéria (15)

Daniel Brühl
Felix Kammerer
Albrecht Schuch
Felix Kammerer
Albrecht Schuch
Felix Kammerer

Videók (6)

 
kabel   2023. 03. 05.

legújabb vélemény

0
Ez egy háborús film

Egy gyönyörűen felvett és bemutatott háborús film, ami azonban semmi újat sem mond vagy mutat. Szinte minden jelenetet többször láthattuk már más filmekben, ezért a remek zenei aláfestésen és a kiváló hangmérnöki munkán kívül másért nem tudom ajánlani filmet azoknak, akik sok háborús filmet néznek. Gondolom, az átlag filmezőnek ez biztos izgalmas, és vannak pontok, ahol tényleg az, de nem igazán láttam semmit itt, ami új szemszögből mutatott volna be egy borzasztó történelmi eseményt.

 
CURICA88   2022. 11. 06.

a nap véleménye

1
Miért kell megtapasztalni a háború borzalmait újra és újra ? Akkor jobban értékeljük a békét?

Az első percektől egy film zenéje megalapozza a film hangulatát. Itt csend volta film elején, túl nagy csend! Néha a csend hangosabb minden szónál. Viszont az aláfestő zene először, valahogy nem illet a cselekményhez, de aztán egyensúlyba került a k... teljes kritika»

 
Tonyka   2022. 11. 05.

0
A múlt tanmeséje a mának

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Ez az a film, amit kettő évvel ezelőtt teljesen más szemmel néztünk volna. Az érzések, a gondolatok, a film üzenete kesernyést ízt hagy a szánkban, és aktuálisabb, mint valaha. Kissé bosszantó, hogy nem tanulunk a történelmünkből, a hibákat elkövetjü... teljes kritika»

 
szemtelen   2022. 10. 29.

0
Embertelen szenvedés

Perverz dolog háború miatt kihirdetett veszélyhelyzetben háborús filmet nézni. Elfajult, abnormális világunk olyan körülményeket teremt, amikor többször is fogat kell mosni a rossz szájíz miatt. Megéri a szájöblítés, ezt a filmet látni kell, aktuálisabb, mint valaha. A 17 éves Paul Bäumer módjára fogalmunk sincs, mi zajlik a csatatéten, tudásunk távol áll a valóságtól. Remarque művét először 1929-ben adták ki, mint az első háborúellenes regényt. 1930-ban már filmet készítettek belőle és megérdemelten nyerte el a legjobb film és a legjobb rendező Oscar-díját. A mostani 2022-es verzió ismét megragadja a könyv lényegét, rendíthetetlen a háború ábrázolásában, a valósághű cselekmények, a háború szörnyűségeinek és borzalmának bemutatásában. Sok híres és kevésbé híres háborús filmet is megnéztem már /Saving Private Ryan, Dunkirk/, de amit Edward Berger rendező és csapata itt művelt, az még mindig hihetetlen, és a háború legrémségesebb ábrázolása, amit valaha láttam. Amit bánok, hogy nem nagyvásznon sikerült megnézni a filmet, de talán egyszer az is összejön! Nézzétek, nagyon jó!

 
drg0602   2022. 12. 28.

0

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Na, csináltak a Ryan közlegény megmentése óta egy nagyon szuper, jól elkészített háborús filmet. Nagyon tetszett, hogy német szemszögből láttuk az első világháborút, és kimondottan, hogy egy csapat katona szemszögéből láttam a mértéktelen brutalitást... több»

 
stewie_griffin_2005   2023. 02. 04.

0

Volt benne pár jó csatajelenet, de sajnos a szereplők bemutatása nem túl mély volt, ezért nem jött be annyira. Volt benne egy kb. 1 éves időugrás, amit szerintem el lehetett volna kerülni. Pozitívum volt viszont, hogy a compiégne-i fegyverszünet megk... több»

 
Fikatours_blogger   2023. 01. 04.

0

Megnézetném a Putyinnal ezt a filmet, és aztán házi feladatot íratnék vele, mi volt a történet tanulsága.

 

A film alapját Erich Maria Remarque német író regény adja, a Nyugaton a helyzet változatlan, mely 1929-ben jelent meg. A történet igazából saját élményeit tükrözi, azokból az a hónapokból merítkezve, melyeket az első világháború nyugati frontján töltött 1917-ben, a megsebesüléséig.

(Cinematograph)
 

A film technikailag nem egy régebbi film remake-je, hanem egy könyv új adaptációja. Ian Stokell és Lesley Paterson írta a forgatókönyvet Erich Maria Remarque 1928-as regénye alapján.

(Hupka Adrián)
 

A film már évek óta készült. Eredetileg Mimi Leder és Roger Donaldson rendezte volna Ian Stokell és Lesley Paterson forgatókönyve alapján.

(Hupka Adrián)
 
A halál színe: kék – Kritika Edward Berger Nyugaton a helyzet változatlan című filmjéről
2023.01.10 — Szerző: Bence Erika

Naivitás azt gondolni, hogy egy háborúellenes alkotás, mint amilyen Edward Berger filmje, a Nyugaton a helyzet változatlan, vagy az alapját képező, 1929-ben napvilágot látott Erich Maria Remarque-regény a legkisebb befolyással is lehet a globális értelemben vett militáns erőkre és törekvésekre.
hirdetés
Jelenet a Nyugaton a helyzet változatlan című filmből Kép forrása: Netflix
Jelenet a Nyugaton a helyzet változatlan című filmből
Kép forrása:
Netflix

Az Im Westen nichts Neues című eredeti mű már a megjelenése után alig egy évvel, 1930-ban vászonra került, Oscar-díjas adaptációja (All Quiet on the Western Front, Lewis Milestone rendezésében) a regénnyel együtt hamar a következő háborút üdvözlő mozgalmak, elsősorban a nácik támadásainak és megsemmisítő akcióinak céljává vált. A háborúellenes műalkotásnak az intellektuális élményadás melletti egyetlen lehetséges hatása – legyen szó, mint ez eseteben is, egy remekműről – az egyén meggyőzése és felvértezése lehet a háború mint társadalom- és kultúraellenes képződmény propagandája ellen. Éppen ez a kompetencia hiányzik a Nyugaton a helyzet változatlan főhőse, Paul Bäumer (Felix Kammerer) és társai életéből is, amikor könnyű prédájává válnak a környezetükben, sőt iskolájuk falai között megnyilatkozó háborús uszításnak. Úgy kerülnek az iskolapadból a franciaországi harctérre, egyenesen a nyugati állóháborúba, hogy lelkesen hiszik: a könnyen megszerezhető dicsőség, a hősi példává válás egyenes útjára léptek. A lövészárkokban folyó értelmetlen öldöklés során azonban nemcsak azt tapasztalják meg, hogy semmi hősies nincs abban, hogy patkányokkal és hullákkal teli, térdig érő sárban fognak majd megfulladni, puszta kézzel embert ölni, lángszórótűzben elevenen elégni, vagy az ellenség tankjai által halálra tapostatni, de értelmes cél, eszmény, kaland vagy remény se tapasztalható meg egy háborúban. Ez utóbbi momentumok miatt van jelentősége annak, hogy a korábbi két amerikai–brit produkció (1930, 1979) után most Németország filmipara látta aktuálisnak az időt a világhírű regény filmváltozatának elkészítéséhez.

Ebben a műben két, a világháborút közvetlenül megszenvedő ország polgárainak múltképe és világlátása érvényesül, ami elkerüli azt a tipikusan amerikai narratívát, amely a legkegyetlenebb világban és helyzetben is fenntartja az egyéni elszántság diadalának vagy legalább erkölcsi győzelmének illúzióját: a kitartás, a lelki erő és a nagyszerűség poétikáját.

Jó példa erre Sam Mendes 2019-es rendezése, a Bergerével majdhogynem identikus térben és időben játszódó 1917 című film hősképe. A lehetetlen küldetésben a bátyja megmentése miatt személyesen is motivált bajtárs halála után Will Schofield őrvezető (George MacKay) egyedül és érdek nélkül marad, de egyéni meggyőződés hiányában, mi több, hite elvesztését követően is teljesíti feladatát. A Berger-filmben diplomatát alakító Daniel Brühlről eszünkbe juthatnak a Becstelen brigantyk (2009, Quentin Tarantino) végletesen kegyetlen és bosszúálló nehézfiúi. Mindezek, sőt pszichopatikus hajlamaik ellenére is megmutatkozik bennük a személyük mélyén rejlő intellektuális nagyszerűség, a művészi hajlam vagy a humor készsége, és az a meggyőződés is, hogy a jó időben érvényesített bátorság és egyéni áldozat mindent megváltoztat(hatott volna). A Ryan közlegény megmentésének (1998, Steven Spielberg) elrettentően véres jeleneteit, vérzuhatagát is áthatja és belengi a bajtársiasságról, a kiállásról és az erkölcsi megnemesedésről szóló epikus nagyság, miközben a Nyugaton a helyzet változatlan nyers, naturalisztikus és teljes mértékben dehonesztáló képet mutat nemcsak az önmagáért létező, öncélú háborúról, de a katonaság intézményéről is. A regény erőteljesebben domborítja ki a poroszos, durva kiképzésről szóló sztereotípiák hazugságtartalmát, és az új filmváltozat ugyancsak szemléletesen bontja le ezeket: döbbenetes és elrettentő jelenetekben mutatva meg, hogy a katonaság férfivá nevelő fegyelmezés, jól kondicionált emberré képző rend helyett a kiszolgáltatottság és az értelmetlen, sőt eldobható áldozattá válás útjára vezet. Az elvakultság és a durvaság elembertelenít, s ha nem is minden esetben rossz, de mindenképpen önző, érzéketlen emberré tesz. Ilyen például a tisztek cinizmusa a sorozáson, amikor elesettekről lerángatott és kimosott ruhát adnak az újoncokra, s Bäumer észrevételére – „Ez valaki más egyenruhája!” – azt a választ adják, hogy: „Nyugodjon meg, ez a ruha már biztosan nem kell a tulajdonosának!”
Az 1930-as és a 2022-es film plakátjai Kép forrása
Az 1930-as és a 2022-es film plakátjai
Kép forrása

A humánum és a civil élet eszményével való végső leszámolás nagyjelenete a Paul és egy francia katona (mindketten jobb sorsra érdemes kisemberek) között zajló élet-halál harc egy bombatölcsérben. Végletes tragikumának és borzalmának kifejtéséhez már szavak sincsenek, a hörgés, a haláltusa és a kétségbeesés artikulálatlan hangjai közvetítik az iszonyatot. Mi oka van kegyetlenül megölni egy embertársunkat, ha az évek óta húzódó harcnak nemcsak értelme, de egy szemernyi eredménye sincs? A szemben álló csapatok egy négyzetméternyit sem mozdulnak előre. A győztes párizsi bevonulásról alkotott dicsőséges kép éppúgy elsüllyedt a lövészárkok vérrel keveredett sarában, mint Paul majdani egyetemi tanulmányai és Kat (Albrecht Schuch) álma, hogy újra boldog családja legyen. A múlt is elveszett – eltűnt egy átlátható és értelmezhető világ, ahol még lehetett tudni, ki a jó és a rossz, hol az ellenség, és hol húzódik a katonai áldozat és a civil élet tragédiái (mint amilyen Katczinsky gyermekének halála) közti határvonal.

A kritika leginkább azért kifogásolja, hogy a film nem követi hűen a regénynarratívát, mert így kimaradt Paul időleges hazatértének epizódja, amelynek során a civil élettel való meghasonlása folyamatáról kapunk képet. Való igaz, hogy az 1979-es filmváltozat (Delbert Mann rendezése) döbbenetes módon rántja le a leplet az otthon maradottak értetlenségéről, idejétmúlt okoskodásaikról a harci stratégiákat illetően, ám egy ilyen kitérő beiktatása megtörte volna a semmihez sem fogható halálgyár-dinamikát, ami Berger filmjének legfőbb koncepcióját jelenti. Erich Maria Remarque regényének hátországábrázolása a korszakban napvilágot látott úgynevezett hinterland-regények típusára reflektál. A magyar irodalomban elsősorban Tersánszky Józsi Jenő, Munk Artúr és Kuncz Aladár első világháborút tematizáló regényei ilyenek, részben Darvas Gábor „Mindent meggondoltam és mindent megfontoltam” (1930) című naplóregénye is. Számunkra itt azért fontosak, mert hiteles képet festenek a háborús propaganda megtévesztő hatásáról. Mind Munk, mind Darvas beszámol arról, hogy – noha lényegesen idősebbek voltak, mint Paul és tizenéves társai – kétségek nélkül ültek fel a hősi retorikának, és jelentkeztek önkéntesen katonának, ám már csak az új és pusztító harci modor, a frontharc és a lövészárok-háború borzalmai közepette ébredtek rá tévedésükre. Darvas naplóregényében a következőképp reflektál erre az elbeszélő: „Eleinte csak egy kis kirándulási kalandnak számított az egész. Olyan nagygyakorlatfélének. Csak amikor az első halottak véres hulláján ültünk s a sebesültek kínos jajveszékelését hallgattuk, ébredtünk fel. Hohó, itt mégsem vaktöltéssel lövöldöznek.”
Jelenet a Nyugaton a helyzet változatlan című filmből Kép forrása: Netflix
Jelenet a Nyugaton a helyzet változatlan című filmből
Kép forrása:
Netflix

A Paul Bäumer Berger által elénk tárt történetből sem hiányzik a civil élettel való leszámolás folyamata, csak harctéri jelenetekbe illeszkedő apró utalások, mozzanatok formájában nyilatkozik meg. Fokozatosan adja fel korábbi eszményeit.

A művésznek készülő, a francia nyelvtudást műveltségi tényként értelmező fiú, amikor először zajt, mocorgást észlel a lövészárok közeléből, franciául kérdezi, ki van ott. Pánikszerűen nyitott tüzére viszonttűz a válasz, és kis híján életét veszti. A polgári lét fogódzói és értékkategóriái (tanultság, tisztesség, becsület) teljes egészében létjogosultságukat vesztik a lövészárokban. Az utolsó, amiben még hinni képes korábbi elvei közül, a bajtársi önfeláldozás. Kat értelmetlen halálával azonban ezt az utolsó, életben tartó reményt is elveszíti. Ráadásul barátjával nem is harci lövedék, hanem az általuk az éhség szorongatottságában meglopott gazda fiának golyója végez, ami annak döbbenetes példája, hogy a háború minden emberiességet és megértést kiöl az emberből, így akár még a gyermekek is gonosszá válhatnak. Pedig Kathez fűződő kapcsolata, ami egy kényszerű helyzetben felnőtté ért polgárfiú és egy írástudatlan, falusi, de becsületes mesterember barátságának szép példája, a társadalmi különbségek áthidalhatóságával gazdagítja szociális érzékenységét.

Az új film mai befogadója számára (főleg a legújabb háborúk tapasztalata függvényében) már érzelgősnek és hiteltelennek tűnik mind az 1930-as feldolgozásban pillangó után nyúló és lehanyatló kéz metaforikus képe, mind az 1979-es rendezésben elénk állított, lövészárokban rajzolgató, a művészlét eszményét soha fel nem adó katona példája. A film záró epizódja, amelyben a végletes elvakultságot megtestesítő tábornok még a békekötés érvénybe lépése előtti utolsó negyedórában is halálos tűzharcba küldi és áldozza fel ezzel katonáit, az eszménytelenség nihilhez közelítő világtagadását közvetíti. Legtömörebben az a mozzanat érzékelteti mindezt, amikor Paul hátat fordítva (és fiatal bajtársát is erre késztetve) a parancsmegtagadók azonnali kivégzését statuáló jeleneteknek elindul az ellenséges lövészárkok irányába. Nincs tovább, „nincsen remény”, parafrazeálhatjuk némi anakronizmussal a 19. századi költemény refrénjét. Pontosabban egy hajszálnyi azért van. A fiatal katona, aki annak köszönheti életben maradását, hogy félelmében mozdulatlanná dermed a lövészárokban, leveszi a halott Paul nyakáról a selyemkendőt, amit az egyik katonatársuk szerzett egy, a harctéren ritkaságszámba menő szerelmi kalandja során, s felteszi a magáéra. Úgy is értelmezhetjük, hogy a világot romba döntő, militáns, maszkulin elv helyett az élethez hozzáadó, a halál felett végül mindig diadalmaskodó, fennmaradó feminin életelvet viszi tovább.
Jelenet a Nyugaton a helyzet változatlan című filmből Kép forrása: Netflix
Jelenet a Nyugaton a helyzet változatlan című filmből
Kép forrása:
Netflix

Több kritikusa kifogásolja, hogy a Nyugaton a helyzet változatlan 2022-es rendezése hatalmas természeti látványképekbe és intenzív zenébe olvasztja a pusztítás naturalisztikus ábrázolását: vagyis esztétizál a borzalmak fölött. Ehhez viszont azt is hozzá kell tenni, hogy a beúszó, másodpercekig mozdulatlannak ható totálképek a hideg szépség feszültségteremtő hatásával élnek, amit befogadói szempontból kellemetlen zenei aláfestés fokoz. Ennek fényében a rókakölyköket közel hozó kép is inkább a robbanás előtti pillanatok rettenetét közvetíti, mintsem az idill formáit.

bb

Való igaz, hogy az arcokat és a szemek színét közelképek által tükröztető eleven kékségtől a szín árnyalatait megjelenítő tájképek során át vonultatja fel a harctér és a lövészárkok mindent átható kékes-, majd sárszürke látványait, és ebben a kékségben a mustárgáz sárgája és a vér sötétvöröse képezik a hatásos, meleg színek kontrasztját. Van azonban ennek a kékségnek és szürkeségnek elrettentő jelentése is. A halálra vált ember is elkékül, szürkévé válik az ábrázata. Mint amilyen Paul Bäumer arca az utolsó képen: mintha csak ülne és pihenne. Pedig halott.

Reflektálva a bevezetőben említett és tévesnek ítélt elvárásra: az irodalmi szöveg és a reá épülő mozi közvetlen hatást kizárólag az egyes emberre, a befogadóra (legyen olvasó vagy néző, illetve a kettő együtt) képes gyakorolni. Ehhez a feladathoz pedig a Nyugaton a helyzet változatlan új adaptációja mind szöveg-, mind filmnyelvi értelemben adekvát eszközöket érvényesített.
Pontszám 9/10

Nyugaton a helyzet változatlan (Im Westen nichts Neues)

amerikai-német történelmi dráma, 147 perc, 2022.

Rendező: Edward Berger

Író: Erich Maria Remarque

Forgatókönyvíró: Lesley Paterson, Ian Stokell, Edward Berger

Zene: Volker Bertelmann

Szereplők: Daniel Brühl, Albrecht Schuch, Devid Striesow, Michael Wittenborn, André Marcon, Anton von Lucke, Edin Hasanovic

Forgalmazza: Netflix több»