Egy filozofáló bérgyilkos David Fincher filmjeit végigböngészve nem mondhatnám, hogy mindegyik alkotása elnyerte a tetszésemet. Van egy, ami persze mindenki kedvence, amit talán mindenki látott: a Hetedik című film. Ott is egy higgadt gyilkossal volt dolgunk, de abban a filmben olyan impulzív jelenetek és hanghatások voltak, amik feszültté tették a nézőt. Itt Michael Fassbenderrel filozofálgatunk egy kicsit, mély gondolatokkal próbálja magát és minket higgadttá tenni, míg összeszereli a hangtompítós puskáját. Aztán ülünk és várunk, csak várunk egy ablak mögött, hogy végre feltűnjön az áldozat, miközben mormolja: „Ne legyél empatikus, ne bízz senkiben.” Úgy hangzik, mint egy zenei frázis. (Sajnos többször is halljuk e... több»
Nem volt a filmben élet Nem voltam elragadtatva a filmtől. Olyan semmilyenre sikeredett. A Wikipédiát áttanulmányozva sokkal szövevényesebb és bizarrabb volt ez az ügy, mint amit itt a filmben bemutattak. Ez inkább csak egy szűkre szabott történet, amiből hiányoznak az igazi összeesküvések, a tragikus kivégzés és még nagyon sok minden. Persze akkor lehet, hogy négyórás lett volna a film, de meg lehetett volna csinálni két részben is. Ahogy elolvastam a két királynő életét, nem éltek valami boldog életet. Mária (Saoirse Ronan) katolikus és VIII. Henrik lánya, I. Erzsébet (Margot Robbie) protestáns vallású, mely minden baj okozója lett. És a férfi tanácsadók! Hiába voltak királynők, nehéz lehetett a sok maga malmára ... több»
Péntek esti borzongás. Számomra az egyik leghátborzongatóbb horrorfilm, amit valaha is láttam. Itt nem elsősorban az ijesztgetésekre helyezték a hangsúlyt, bár abból is kapunk bőven. Nem is a boncolás az ijesztő a történetben, inkább az, amit megtudunk Jane Doe-ról. Az apa, Tommy Tilden (Brian Cox) és fia, Austin Tilden (Emile Hirsch), akik egy kisváros hullaházában boncmesterek, kapják a feladatot, hogy egy ismeretlen női holtestet boncoljanak fel, mivel a halál oka ismeretlen, főleg, hogy egy pincében találtak rá a holttestre félig elásva, és semmi arra utaló nyom nincs, hogy erőszakos halált halt volna. A boncterem egy pincében, gyéren megvilágított helyen van, és a furcsa, hogy a folyosón a kanyarban a falra v... több»
Agyoncsapták a történetet. Én semmi esetre sem nevezném Harrison Fordot nyuggernak, hiába töltötte be a 81. évét, nem keveset tett le az asztalra. (Senkire sem mondom, megalázó, és ha szerencsénk van, akkor mi is leszünk egyszer nyuggerek. Nem szeretem ezt a szót. Ez az én véleményem.) Tény viszont, hogy már nem igazán neki való ez a szerep. Harrison Fordnak inkább a megfontolt üzletember szerep áll jól, mint A 42-es című filmben. Az Indiana Jones első két része nagyon tetszett, izgalmas volt, látványos és misztikus. Keresni az Inkák kincsét a dzsungel mélyén, vagy a Frigyládát, melyről alig tudunk valamit, sokkal izgalmasabb volt, mint egy valóban létező tárgyat megtalálni. Nekem egy kicsit erőltetett, bár akciódús, ... több»
Nagyon jól indul a film, de lehagyták a végét. Két fiatal hátizsákos lány Ausztráliában a semmi közepén? Igazán csábító a fiatalok számára, hogy felfedezzenek egy ismeretlen földrészt, de a nagy kérdés: hazatérnek-e valaha is? Sokan nekivágtak a nagy útnak, és sokan nem tértek haza soha. Egy ilyen ismeretlen helyen egy lepusztult kocsmában munkát vállalni, ahol az ausztrál férfiak munka utáni szórakozása a berúgás, az erőszak, veszélyes munkának tűnik. Az isten háta mögötti kocsmát Billy (Hugo Weaving) vezeti, aki szintén nem veti meg az italt, és akinek az a fontos, hogy az alkalmazott lányok legyenek kedvesek a vendégekkel, mert akkor nagyobb lesz a forgalom. A két főszereplő, Liv (Jessica Henwick) és barátnője, Hanna (Julia Garner) eg... több»
Ismét egy horrorfilm, amin talán jobb lett volna, ha még egy kicsit dolgoznak. Megnéztem, és már homályba vész az egész, pedig pár nap telt el azóta, hogy láttam. Borzalmasan unalmas és felejthető. Nincs semmi, ami magával ragadná a nézőt, csak üveges tekintettel nézzük, ahogy az egyik szereplő, Tamira (Mohana Krishnan), karikás, beesett szemmel, némán, egy füstös befőttesüveggel a kezében sétál, és megpróbálja elhitetni velünk, hogy van valami az üvegben, és az egy szörny és húst eszik. Miért etette, ha tudta, hogy egy szörny lakik az üvegben? Hogy került oda az üvegbe? Oda költözött be, vagy rádobták az üveget, amikor még kicsi volt? Aztán, a főszereplőnek, Samidhának (Megan Suri) mint nekünk is, elfogy a türelme, és kiüti az osztálytársnőjének a kezéből a füstös bef... több»
A világot sokféle tűz emészti: a kapzsiság a harag, az önzés tüzei. Nagyon sajnálom, hogy ilyen szörnyű dolgok megtörténhettek és megtörténnek a mai napig. A gyilkosság, a felesleges erőszak az ember sajátja. Nincs még egy ilyen faj a Földön, aki annyi életet oltott ki, mint az ember csak azért, hogy vágyait valóra válthassa. Scorsese egy igaz, de elfeledett történetet mesél el, mely David Grann könyve alapján készült. Gazdag, árnyalt történetmesélési képessége, itt is megmutatkozik, bár a film kicsit hosszabb a kelleténél, és párszor leül a sztori. (Voltak a történetben üresjáratok, és néha annyira sűrű volt a vágás, hogy nem igazán tudtam, hogy mikor, hol és kinek a házában vagyunk. A hosszabb jelenetekben viszont nem nagyon történik semmi.) 1920. Oklahoma... több»
Remélem Keanu Reeves kikeveredik ebből a John Wick labirintusból, mert arra sorsa jut, mint Nicolas Cage. Őszinte leszek. A film után szó szerint rosszul voltam, és erős kétségeim támadtak, hogy valaha is megnézek egy Reeves-filmet. De jaj! Már hirdetik az ötödik részt? Egy kislány kezét fogja John Wick egy képen. Látom, orrvérzéséig nyomják, és tényleg beszippantja Reevest ez a filmnek nevezett akármi. Már a nyitójelenetnél elveszítettem a fonalat. Sivatagban, lóháton vágtázunk, és John Wick lel pár rossz fiút. Várjatok, még le sem ültem a tv elé, és már folyik a vér? Vagy ez volt a zárójelenet a harmadik részben? Nem láttam az ezt megelőző részeket, de nem hogy veszítettem volna, inkább nyertem, úgy érzem. A sivatag után felbukkan John Wick mindenhol és mindenkor, és mindenki őt akarja. John a... több»
Nem sikerül megugrani az 1973-as lécet, CGI ide, CGI oda. Úgy gondolom, hogy egyszer nézhető a film, és még így is többet kapunk a kelleténél, persze nem a jóból. Valahogy csak nem sikerül csinálni egy jobb filmet, mint az eredeti. A rendezői változatról már ne is beszéljünk. Talán túlságosan a látványra koncentráltak a rendezők, ami nem rossz, de közben kicsúszik a kezeik közül a történet. A feszültséget annak idején szépen fel kellett építeni, hogy elkezdjünk borzongani. Most elég egy sötétből felbukkanó, vállra tett kéz és hozzá valamilyen hangeffektus, hogy azt mondjuk „na, ez egy jó horrorfilm volt”. Azt is megtudjuk, hogy nem elég, ha felszólítjuk a Sátánt, hogy hagyja el a gyermek testét. (Ezt már mindenki tudja! Hahó! A forgatókönyvíróhoz n... több»
„Nem látsz senkit, nem hallasz semmit, csak felszolgálsz.” Nem voltam elragadtatva a filmtől. A megtörtént eseményeket feldolgozó film inkább a polgárjogi mozgalmakra helyezi a hangsúlyt, mint Eugene Allen életére. Én egy szép életrajzi drámát szerettem volna látni, és nem erőszakot. Persze borzasztó dolgok történtek 1954 és 1970 között Amerikában, a faji szegregáció, az eltérő rasszhoz tartozó személyek fizikai elkülönítése idején, de a film címe: A komornyik. Ha belegondolunk, nem kis dolog egy gyapotültetvényről felküzdenie magát valakinek a Fehér Házba. Érdekelt volna Cecil Gaines vagyis Eugene Allen (Forest Whitaker) munkája, hétköznapjai, esetleg egy kis ügyetlenkedés (nem hiszem el, hogy ennyire unalmasan teltek a munkában töltött órái, vagy ... több»
Ennek a filmnek a megnézéséhez nincs jó napszak, de közvetlenül lefekvés előtt nem ajánlom. Képesek vagyunk megölni valakit, hogy utána éveken át rohadjunk a börtönben? Van, aki ezt az utat választja. Ebben a filmben képet kapunk arról, hogy milyen az emberiség és hogy mikre vagyunk képesek, ha az akaratunkkal szembemegy valaki. Ez a történet nem egy szokásos thriller, annál sokkal több. Az emberek egymás iránt érzett gyűlöletét mutatja be, ami iszonyatosan felkavaró. (Régóta szemeztem ezzel a filmmel, és sejtettem a borítókép és a film tartalma alapján, hogy nehezen emészthető lesz, de ennyire?) Egy francia házaspár, Antoine (Denis Ménochet) és felesége, Olga (Marina Foïs) Galíciába költöznek, ahol élvezhetik a vidéki élet nyugalmát és szépségeit. Kis biogazdaságukban zöldséget te... több»
Ahhoz képest, hogy egy kurtizánról szól a történet, csak a lényeg hiányzott, az erotika. Persze nem egy pornófilmet vártam, de annyira izgatott voltam, mikor leültem a tv elé. Kár volt, nem történt semmi. Az életben biztosan érdekesebb volt ez a kapcsolat, de ezt nem sikerült filmre vinni. Kicsit laposra és sekélyesre sikeredett. Nem éreztem a pompát, a csillogást, a bujaságot. Láttam, de nem éreztem. Ültem a fotelban, és nem repültem vissza az időben, XV. Lajos udvarába. Hiába a gyönyörű forgatási helyszín, a sok szép berendezési tárgy, a szép ruhaköltemények, nem fogott meg. Szimpla tárgyaknak tűntek, amik szépek, de unalmasak. Hiányzott a bujaság. Nem láttam fűzőket, ahogy a király szépen lassan kioldozza, nem láttam cérnaharisnyás lábakat, ahogy a férfi finoman végigcsókolja... több»
Nyomokban tartalmazhat 1989-es Pet Semataryt. Tulajdonképpen a film címe bármi lehetett volna, mert csak egy dolgot fedeztem fel, ami az első részben is nagy szerepet kapott, az ásót. Egy jelenettől eltekintve a történet meg sem közelíti az 1989-es filmet. Valaki nagyon rossz munkát végzett a filmgyártás közben. A forgatókönyvírók, Lindsey Anderson Beer és Jeff Buhler mellényúltak a történettel. Inkább zombis film, mint klasszikus horror. A filmben nincs élet (nem a sok halott miatt), nincsenek félelmetes jelenetek, csak pár hirtelen mozdulat, pár hirtelen fellebbenő lepedő, ennyi az ijedség, a többi csak mászkálás Ludlowban, ahonnan nincs menekvés, néha ásás, no meg pár gusztustalan jelenet. Kell hozzá gyomor, az biztos. A nyitójelenet... több»
Hirtelen felindulásból elkövetett kritikaírás. Nos, ha ott ülhettem volna az első vetítésen, ahol a film készítői végignézik a kész filmet, akkor szétcincáltam volna a forgatókönyvet, és a filmtekercset eldobtam volna jó messzire, mint egy frizbit. Amennyiben befektetőként néztem volna végig: szétcincáltam volna a forgatókönyvet, és a filmtekercset eldobtam volna jó messzire, mint egy frizbit, és visszakövetelném a pénzem. Owen Browning (Adam Devine) mint főszereplő és producer egyszerre volt a filmkészítés alapköve, és szerintem itt be is kellene fejeznie a pályafutását, és visszavonulni szép csendben. Észre sem vennék, ha ezt megtenné. Egy-két forgatókönyvírónak is rá kellene jönni, hogy van, amit nem kell erőltetni, mert nem megy. Más... több»
„Semmit sem tenni, maradni és harcolni, vagy elmenni.” Csak magamat hibáztathatom, hogy megnéztem a filmet, pedig elolvastam a tartalmát. Átböngésztem pár kritikát, mindenki dicsérte, én nem teszem! Száz percen keresztül tizenöt nő, velem együtt tizenhat, évődünk egy pajtában, hogy mitévők legyünk. (Alig tudtam nyitva tartani a szemem, annyira izgalmasan tálalták a történetet.) A központi kérdés, hogy semmit sem tenni, maradni és harcolni, vagy elmenni. Nem értettem igazából, hogy ki, mit és miért? Azt sem tudjuk, hogy hol vagyunk, kik vagyunk, és miért mennék el a pajtából. Persze voltak utalások a történetben, de nem kaptunk teljes képet az egészről. Elég fontos részek maradtak ki szerintem, ami által nézhetőbb és érthetőbb lett volna a film. ... több»
Hideg és ijesztő a Norvég és a Svéd humor. A legkevésbé sem mondhatnám, hogy ezt a filmet a vígjáték kategóriába kellene sorolni, inkább a tragédia kategória a megfelelő. Szatírának sem mondhatnám, mert a valóságot még szűkebb értelemben sem ábrázolják komikus vagy ironikus formában, számomra. Döbbenten néztem, ennek ellenére tetszett a film. A főszereplő, Signe ( Kristine Kujath ) meg van győződve arról, hogy sokkal érdekesebb, karizmatikusabb, mint a többi ember a Földön. Minden lehetőséget megragad, hogy az utca embere, a szerelme, aki sikeres szobrász és lopott bútorokból készít installációkat, Thomas ( Eirik Sæther) és barátaik figyelmét felhívja magára. Magam is néha elcsodálkozom, ha látok egy festményt, szobrot, vagy hallok e... több»
Milyen kategóriába sorolható ez a film? Ez az első Poirot film, amit megnéztem Kenneth Branagh főszereplésével és rendezésében. Nem hagyott mély nyomot bennem, egyszer nézhető. Nem igazán volt benne csavar, túl egyszerű volt. Ennél sokkal acélosabb idegzet kellett Agatha Christie regényeihez vagy David Suchet filmjeihez. Inkább természetfeletti horror, mint krimi, viszont horrornak felszínes és gyenge. 1947 Velence. Megvan a maga varázsa, csodálatos nappal, de egy éjszakai viharban a homályos, kavargó víz, sötét gondolák, sötét gondolásokkal, kicsit ijesztő lehet. A nyitóképek szépek, de a sirály támadása és a vízköpőből előbújó patkány kicsit meglepett. A hirtelen és túlságosan hangos és éles hangokból nem volt hiány a filmben. N... több»
„Ki ez a s*ggfej?” – kérdezte Wolfgang Amadeus Mozart. A nép éhezik, és nyögi a gazdagok esztelen pénzherdálását. Franciaország, XVIII. század. Ha azért kerültük a filmet, mert rettegünk a rizsporos parókáktól, és azt hisszük, hogy kottaírás és hegedűcincogás tölti ki a filmet, akkor itt az ideje felvenni a kesztyűt és megnézni a filmet, mert szó sincs ilyesmiről. (Vagyis paróka, az van.) Egy ültetvényen dolgozó rabszolganő egyetlen fia Joseph Bologne (Kelvin Harrison Jr.), aki olyan veleszületett tehetséggel jött a világra, hogy zsenialitásával felnőtt korára még Wolfgang Amadeus Mozartot is sikerült féltékennyé tennie, ő Chevalier. Joseph Bologne-ban volt annyi tehetség, tudás és bizonyítási vágyás, hogy sok száz néző előtt szinte versenyre hí... több»
Macska-egér játék Az Index oldalán ezt a címet találtam: „Taccsra tette az idegeinket ez az új horrorfilm”. Megnéztem az előzetest, tetszett, gondoltam, „na, végre egy izgalmas film”! Már alig vártam az estét. Megvolt a szokásos délutáni edzés, utána egy frissítő zuhany, bevackolás az ágyba, film elindítása. Rá voltam tekeredve a tv-re, annyira vártam, hogy egy izgalmas filmet láthassak, minden idegszálam pattanásig volt feszülve. A nyitójelenet olyan, mint egy tündérmese. Napsütötte, szép kis ház, gyönyörű, fákkal körülvett csodálatos kert, igazán kellemes és megnyugtató képek. (Tapasztaltam már, hogy az ilyen szép helyek, kertek, erdők, többszintes otthonok a gyönyörű napfényben barátságosak, de ha leszáll ... több»
Egy sötét történet férfiakról és kapzsiságról. Elég nyomasztó és lassú tempójú a film, szóval, ha valaki szaladgáló zombikat akar látni, akkor ez nem az ő filmje. A forgatókönyvírók (Anthony Hayes és Polly Smyth) felteszik a „nagy” kérdést a nézőnek, ki mit választana egy ilyen helyzetben? Nem könnyű megválaszolni ezt a kérdést az emberi kapzsiság miatt. A történet egyszerű, mégis feszült thrillert kapunk a film készítőitől, amiben három gyilkosság szemtanúi lehetünk. A történet Dél-Ausztrália forró, kietlen vidékén játszódik. Adott két férfi, egy sofőr, Keith (Anthony Hayes) és egy munkanélküli férfi, Virgil (Zac Efron), többet nem is tudunk meg rólunk. (Bevallom, Zac Efron neve ismerős volt, de egy filmje sem jutott az eszembe. Kellett... több»
68 A gyilkos (2023)
David Fincher filmjeit végigböngészve nem mondhatnám, hogy mindegyik alkotása elnyerte a tetszésemet. Van egy, ami persze mindenki kedvence, amit talán mindenki látott: a Hetedik című film. Ott is egy higgadt gyilkossal volt dolgunk, de abban a filmben olyan impulzív jelenetek és hanghatások voltak, amik feszültté tették a nézőt. Itt Michael Fassbenderrel filozofálgatunk egy kicsit, mély gondolatokkal próbálja magát és minket higgadttá tenni, míg összeszereli a hangtompítós puskáját. Aztán ülünk és várunk, csak várunk egy ablak mögött, hogy végre feltűnjön az áldozat, miközben mormolja: „Ne legyél empatikus, ne bízz senkiben.” Úgy hangzik, mint egy zenei frázis. (Sajnos többször is halljuk e... több»