„Nem nyersz háborúkat, ha csak foglyokat ejtesz. Mi embereket ölünk, ez a munkánk.” Miért is? Nem kicsit zaklatott fel a film, bár nagyon tetszett, és ismét megerősítést nyert bennem a háború hiábavalósága! Senki számára nem újdonság, hogy a kisfiúk inkább fegyverrel játszanak háborúsdit, addig a kislányok babáznak. Ezt hordozzuk magunkban. A nők a gyermekvállalása és a család összetartása, míg a férfiak a haza védelmének szerepe jutott. Ez addig jól is működik az elméletben, hogy a fiúk háborúsdit játszanak, még nem találják szembe magukat az ellenséggel, akik szintén ezt játszották gyermekkorukban. Az ellenség katonái is gyerekkorukban ilyen játékokkal játszottak, és felnőttként ugyanolyan felkészültek, mint mi. Míg vígan masírozunk az ezredben, napszemüvegben, rágógumizva, Jimi He... több»
Ockham borotvája Megfeledkezünk a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb megoldásról! Örülök, hogy a forgatókönyvíró: Michael Green végre megfeledkezett a tojásméregetésről. A producerek között ott van a nagy kedvenc: Ridley Scott. (Lehet, hogy csak véletlen, de itt is a film ötödik percében feltűnik egy kutyus, mint Scott legtöbb filmjében. Jó ember!) A sztorit mindenki ismeri, így csak a rendezésen múlik, hogy mit kapunk. Tetszik a sok szürke szín. Valahogy passzol a ködös történethez, de mégsem tudja átadni az izgalmat Branagh. Számomra sok apró jelenet kimaradt. Persze ezt megszokhattuk a Poirot-filmekben is, de itt inkább unalommal párosul a gyanakvás. Csak úgy elnézegetjük, de ha lenne jobb, akkor mást nézn... több»
Egy bunkerben rekedt film, ami ott is marad. Az írásom kizárólag a filmről szól, mivel háborúellenes vagyok! A forgatókönyvírótól (Michael Huntsman) rossz ötlet volt két műfajt keverni. Egy háborús film és egy horror? Nagyon jó film lehetett volna, ha szimplán egy háborús filmet ír. A film horror jellege ki is merül abban, hogy látunk pár megégett katonát és egy sötét folyosót. Lapos a történet, és csak annyi történik, hogy a saját bunkerünkből mászunk át az ellenség bunkerébe. Ott mindenki megőrül, de más nem igazán történik. (Mekkorák voltak ezek a bunkerek? Annyi helység van, hogy eltévednék egy ilyen helyen.) A németek bunkerébe vezető folyosó falai egészen szépek és simák. Sehol egy földomlás, egy törött gerenda, csupa szikla. Még... több»
Ha belenézel egy kisállat szemébe, mit látsz? Ők azok, akik boldogan velünk élnek, bíznak, hisznek bennünk és szeretnek. Állatbarátok óvatosan nézzék meg, mert nagy sírás lehet a vége! Már a film első pár perce ledöbbentett. Nem tudtam, hol vagyok. Csak merem remélni, hogy nem „ott”, és nem az történt, amire gondoltam. Mikor megláttam, úgy pattantam ki az ágyból, hogy két lépés után már a gépnél voltam, de aztán megváltozott a helyszín, és lehiggadtam. (Remélem, csak az én fantáziám lódult meg egy kicsit.) A film az emberi kegyetlenséget mutatja be nekünk egy csacsi szemszögéből, az ember által uralt világban. Ebben a filmben nem beszél a csacsi, nem kölcsönöztek neki hangot, csak nézzük azokat a nagy, szomorú szemeket, a nagy füleket, mikor bántják, és menekülnie kell a rövid lábaival, kicsi patáival, ahogy elkezd ügetni, megható. Amikor egy kis állat elindul, hogy megtal... több»
Amikor azt hiszed, hogy csoda történt, pedig a Gonosz eljövetelének a jele Az első két perc számomra izgalmasabb volt a lüktető furcsa hanggal és a fekete-fehér képsorokkal, mint az egész film. Igen, a zene, az félelmet keltő volt. Pár nyugtalanító és gyomorforgató jelenetet leszámítva láttunk már nem egy ilyen filmet. A történet középszerű, nincs benne semmi egyediség, semmi új. Nem mondhatnám, hogy lekötött, egyszer nézhető alkotás, szerintem. A filmet három fejezettre osztották, ami nem oszt és nem szoroz a történet szempontjából. Lehetett volna az egészet egybe lenyomni a torkunkon, de gondolom, a film készítői ezzel is szerettek volna valamit elérni. Nálam nem jött be. Az első fejezet, a főszereplőnk, a bájos Narcisa nővér (Almudena Amor) novícius beilleszkedé... több»
Most mi van? Teljesen összezavartak! Egy kritikában azt olvastam, hogy Marcel egy kagyló. Akkor döntsük már el, hogy micsoda! Csiga vagy kagyló? A csigának két szeme van, Marcelnak csak egy, ha jól láttam. A kagylók meg fej nélküliek a Wikipédia szerint. Összezavartak! Az eredeti címben kagyló van, de legyen csiga! Nem értettem, hogy miért készül egy dokumentumfilm egy puhatestűről. Nem írom, hogy kagyló, mert lehet, hogy csiga! Miért van kiemelve, hogy lábbelis? A nagyiján is volt cipő! Az nem tűnt fel senkinek? Én egyből kiszúrtam! Melyik korosztálynak készítették ezt a filmet, mert az első tíz percben elhangzott, hogy: basszus és a francba szavak. Nem hinném, hogy egy ötévesnek ezeket a szavak ismerni kellene, de ez az én vé... több»
Érdekes a kedves mama és a kedves papa! Ebben a filmben sokan felfedezhetik és átélhetik gyerekkori rémálmaikat. Mindenkié más. Én is megtaláltam az enyémet. Tartottam is attól, hogy a film után, miután lekapcsolom a villanyt, kezdődik nálam a cidri. Ilyenkor olyan éberen alszom, mint a nyuszik, vagy mozdulatlanul fekszem a takaró alatt, csukott szemmel, szapora szívveréssel. Talán azt hiszi a látogató, hogy alszom. (De mi van, ha tudja, hogy nem alszom?) Szerencsére a film vége annyira csapnivalóra sikeredett, hogy feledésbe merült a számomra félelmet keltő jelenet. A történet bővelkedik nyugtalanító részekkel, és amikor azt hisszük, hogy ilyen magas fokon fogunk rezegni, egyszer csak elengednek. Mintha nem történt volna az előbb... több»
Az egyik legbájosabb rajzfilm, amit valaha láttam! Felnőtteknek is ajánlom, mosolyt csal az arcunkra. 1961-ben készült szovjet rajzfilm (animációs film), ahol Hagymácska, vagyis Chipollino véletlenül rálép Citrom herceg lábára. Itt kezdődnek a bonyodalmak. Csupán 40 perces a mese, de érdemes végignézni. Az, hogy régi, nem veszített az értékéből, és ne riasszon el senkit, mert igaz, hogy nem digitális technológiával készítették, de a maga nemében páratlan és aranyos. Chipollino, egy vidám és kedves hagyma fiúcska, foltozott kantáros nadrágban. (Vannak még kantáros gyereknadrágok?) Nagyon aranyos! Mikor véletlenül rálép Citrom herceg lábára, a dühös herceg megparancsolja, hogy találják meg a bűnözőt, és zárják börtönbe. Az öreg Chipollone, Chipollino apja, hogy megmentse fiát, magára veszi a b... több»
A sóvárgás és az irigység, rossz párosítás, de van, akinél bejön! Zseniális a történet! Olvastam negatív és pozitív kritikákat is a filmről. Vegyes érzésekkel ültem le a tv elé, főleg, hogy megint egy azon személy a forgatókönyvíró és a rendező!: Emerald Fennell. Kivételesen nem csalódtam benne! Azt mondjuk, nem értem, hogy miért sorolták vígjáték kategóriába is a filmet, mert el sem mosolyodtam! Inkább döbbenetes a történet. A gazdag emberek helyét átveszik a szegények? Eljött az idő? Oliver, aki egy szegény és sebezhető fiúnak adja ki magát, finoman beépül egy gazdag család életébe. Még mi is elhisszük, hogy egy tragikus múltú, szegény családból származik, aki csak szeretne egy igaz "barátot". Ő is egy ragadozó a sok közül! Itt már a férfiak sem érezhetik magukat biztonságba... több»
Dobjuk le a textilt! Tizennyolcas karikás kritika! Biztosan sokan látták a filmet. A férfiak, gondolom, legyintettek egyet rá, vagy elaludtak a film közben, még a nők egy része csak az erőszakot vélték felfedezni, én a bujaságot és az erotikát. Beállítódás kérdése. Jó, a film végén volt némi erőszak (nekem sem tetszett, senki sem szereti, ha megverik, se nők, se férfiak), de a történet lényege két ember egymásra találása, a testüknek és a vágyaiknak felfedezése és a szenvedély. (Egy kritikában azt olvastam, hogy kevés a meztelen jelenet. Ez nem pornófilm, a meztelenséggel teljesen tönkre tették volna a filmet.) Lehet, hogy sokak számára erőszakos ez a film. A forgatókönyvírók: Kelly Marcel, Patrick Marber, Mark... több»
Üdv a digitális Pokolban! Még jó, hogy nem közvetlenül lefekvés előtt néztem meg. Persze mindig voltak aranyásó nők és férfiak , még a kosztümös filmekben is találkozhatunk velük, de azt hittem, hogy ez már lecsengett. Egy barátom mondta, hogy nézzem meg a filmet, miután engem és pár barinőmet is megtalált valaki, vagy valakik egy közösségi oldalon, hogy a barátom szeretne lenni és foglaljak le neki egy ötcsillagos szállodában szobát. (Mivel nem beszél magyarul az illető, én meg nem beszélem annyira jól az angol nyelvet, ezért már hamvában hunyt ötlet volt! Néha ennek is van előnye! ) „Bízhatsz bennem és szeretlek” írta! (Itt már kezdett egy kicsit gyanús lenni a dolog! ) Amikor ezt meghallom, akkor, már fel is vesz... több»
Vajon mi alapján választják ki a sorozatgyilkosok az áldozataikat? Nos, ez az a film, amit a forgatókönyvíró/rendező: Chad Ferrin megálmodott, és papírra vetett. Miután elkészült a forgatókönyvvel, jó messzire el kellett volna hajítania, és mindenki boldogan élhetne! Egészen véletlenül botlottam bele ebbe a filmbe. Szó szerint ezt dobta a gép! Mielőtt elkezdtem volna nézni a filmet, utánaolvastam a Wikipédián, valóban volt egy kanadai sertéstenyésztő sorozatgyilkos, akiről a történet szól. „Robert William Pickton, más néven: Disznótenyésztő gyilkos vagy Mészáros, egy kanadai sorozatgyilkos, sorozaterőszakoló, egykori sertéstartó és lehetséges kannibál, akiről azt gyanítják, hogy az egyik legtermékenyebb sorozatgyilkos a kanadai történelemben.” Nem véletle... több»
A rossz út választása mindig könnyebb, mert sima, az igazságért harcolni az igazi kihívás! Nagyon tetszett a film, de megviseli az ember lelkét. Csapásokat kapunk újra meg újra, de felállunk, és megyünk tovább, és harcolunk az igazságért. Mondhatni, hogy a történet egy részét az élet írta. „A Ludvig von Kahlen által épített ház már nem létezik, és a helye ismeretlen. A Kongenshus Emlékparkban emlékkövet állítottak fel az ő nevével .” (Wikipédia) Sajnos nem sok adatot találtam Ludvigról. Olyan megpróbáltatásokon, megaláztatásokon ment keresztül és küzdött egy célért, és nem adta fel, mert a saját hazájának a javát szolgálta volna, de a disznófejű nagyurak csak kinevetik. Annyi szenvedést élt át Ludvig Kahlen (Mads Mikkelsen), hogy egy emberöltő is kevés lenne ehhez. Bár egy egyszer... több»
Nagyon jó lehetett volna a film! De... Csak pár ember rontotta el a sztorit: a forgatókönyvírók: William Butler és Aaron Strongoni, a rendező: William Butler, a vágó: M. Scott Smith és a szereplők: Michael Turner (Michael Paré), Karen Bolding (Kelly Stables) és Frank Miller (Tom Sizemore). Persze láttam már rosszabbul vágott filmeket is, de itt pont, amikor a tetőfokára hágna a hangulat és a borzongás: cut, és ennyi! Elengedik a nézőt, és mi lebegünk ég és föld között, és próbálunk kapaszkodót találni a filmben, de nincs semmi. Utána megint meglepetések érnek, aztán megint elengednek. Olyan, mint egy libikóka! Nem lehet átélni a filmet, mert zavaros. Ha valóban megtörtént események ihlették a filmet, akkor valakinek jobban oda ke... több»
Férfiaknak, tanmese azoknak, akik kifelé kacsingatnak a valaha jól működő házasságukból, és nem szép a történet vége Nem igazán tudok pártatlanul írni a filmmel kapcsolatban, hiszen nő vagyok a szó legszorosabb értelmében. Elnézést kérek előre is a párkapcsolatokról szóló véleményem miatt. Sosem értettem, hogy a mai „divatot” követve a férfiak miért dobják el a valaha működő házasságukat egy bizonytalan, ám „most” gyönyörűnek látszó új kapcsolat reményében. Úgy vélik, hogy „na most” egy fiatalabb nő mellet megtalálják a fiatalságukat és a boldogságot? Nem feltétlenül, sőt a többség pórul jár. Elnézést, hogy a filmmel kapcsolatban a személyes érzéseimet is beleviszem, de engem mindig felháborít és felzaklat, amikor egy valaha boldog kapcsolat tönkremegy. Persze én is voltam szárnyaszegett, és én is voltam n... több»
Nem volt szószátyár, ha hihetünk a filmnek Az első húsz percben alig szólal meg a főszereplő: Napóleon (Joaquin Phoenix). A szövegkönyve igen vékonyka lehetett: „igen”, „nem”, ebben ki is merül a mondanivalója. De aztán a film felétől hallhatunk összetettebb mondatokat és gondolatokat is. Nehéz szülés volt! Forrong a nép, de ő csak áll némán. Én is úgy ültem a tv előtt, mint a fotón a szereplőnk. Az unalomból a „Tűz!” kiáltásával rántott ki, aztán vissza is süllyedtem az unalomba. Kicsit lendületesebb és mozgalmasabb filmre számítottam, ami magával sodor. Nem sok minden történik, de az legalább jó hosszan nyújtva. Nem tetszett a film. A rendezőt, Ridley Scottot, szeretem, imádom, nem keveset tett le az asztalra, de ez valahogy nem si... több»
Ha az unalmat mérni lehetne... Nyitott voltam a téma iránt, így kíváncsian vártam a filmet. Az első húsz percben még követhető a film, de számoltam a másodperceket, perceket, annyira vontatott a cselekmény. Néha az unalom köde telepedett rám, és nehezítette el a szempilláimat. Inkább megerőltető volt végignézni a filmet, mintsem felpezsdült volna az ember egy jó és izgalmas történettől. Csapongunk ide-oda. Néha két Hold is van az égen, néha egy sem, néha látni vélünk valamit, aztán mégsem látjuk, meg is történne valami, de mégsem történik meg, így hoppon maradunk. Tény, hogy az a három ijesztő egy másodperces jelenet, amiben ki is merül a film horror része, az egy villanás, ez után ami megmarad a nézőnek: egy zavaros tört... több»
Vannak, akik csak benéznek a gonoszság ablakán, és vannak, akik átmásznak az ablakon. Kezet fogunk az Ördöggel, és utána elsétálunk mellette. Mikor először láttam a sorozatot, annyira a hatása alá kerültem, hogy alig tudtam kijönni a Peaky Blinders érzésből. És jó volt ez az érzés, ami nem ereszt, fogva tart, és a rabja lettem. Buja és szemérmes, szenvedélyes és fájdalmas, néha kegyetlen, egyszerre izgalmas és lehangoló. Belesüllyedtem az ágyamba, miközben néztem. Most újranéztem a sorozatot, természetesen már nem volt olyan hatással rám, mint először, de azt mondhatom, hogy még nem láttam ilyen összetett filmet, ahol minden egyes rész hihetetlenül berántja a nézőt a világukba. Megszűnni látszik minden, ami körülöttünk van, a város zaja, az idő és az élet rohanása. Csak Ők va... több»
Szeretnék elbeszélgetni az íróval, Todd Calgi Gallicanóval, milyen emlékei vannak a karácsonyról Az egyik legrosszabb karácsonyi film, amit valaha láttam. A legjobb szereplő: Majom Bob, egy plüss játékállat (választhattak volna aranyosabb pofijú majmot), és nem is értem, miért cipelik mindenhova, majdnem minden jelenetben szerepet kapott. Azért jó színész Majom Bob, mert nem hall, nem lát, nem beszél, és nem mozdul, csak ha rángatják. Azt sem tudom, hogy hol vagyunk, kikhez állítunk be karácsonykor, mint a főszereplő nő: Charlotte Sanders (Heather Graham) sem, és a vendéglátók, Valentino (Matt Cedeno) és neje, Jackie Jennings (Brandy Norwood) sem értik, hogy mit keresünk ott. Ez már elég gázos kezdés! A vendéglátók és a vendégek is be vannak feszülve (én meg kezdtem betépni), de azért c... több»
Mindig a történés előtt vagy után, sosem ott! Átmászunk fél Arizonán, hogy valami történjen. Elfáradtam. A film háromnegyedéig nem történik semmi, vagyis szinte semmi. Elsuhanó árnyakat látunk, pár rablót és utána kezdődik a sivatagban mászás, közel két órán keresztül. Borzalmasan fárasztó és unalmas szerintem. Mikor mindenki eltűnik a kisvárosi rendőrőrsről, addig sem igazán mozgalmas a film, de ott kezd unalmassá válni a film, és még csak a film elejénél tartunk. Négy ember: a seriff Franklin (Kurt Russell), egy aggódó férj, Arthur (Patrick Wilson), egy idős úr, Chicory (Richard Jenkins) és egy talpig úriember, Brooder (Matthew Fox), velük baktatunk egy órán keresztül. A seriffet és az aggódó férjet megértem, de hogy a többiek hogy ka... több»
64 A gyilkos csapat (2019)
Nem kicsit zaklatott fel a film, bár nagyon tetszett, és ismét megerősítést nyert bennem a háború hiábavalósága! Senki számára nem újdonság, hogy a kisfiúk inkább fegyverrel játszanak háborúsdit, addig a kislányok babáznak. Ezt hordozzuk magunkban. A nők a gyermekvállalása és a család összetartása, míg a férfiak a haza védelmének szerepe jutott. Ez addig jól is működik az elméletben, hogy a fiúk háborúsdit játszanak, még nem találják szembe magukat az ellenséggel, akik szintén ezt játszották gyermekkorukban. Az ellenség katonái is gyerekkorukban ilyen játékokkal játszottak, és felnőttként ugyanolyan felkészültek, mint mi. Míg vígan masírozunk az ezredben, napszemüvegben, rágógumizva, Jimi He... több»