Juki-onna

„A bostoni fojtogató” történetét most már láttuk minden szemszögből, de hol marad a drámai izgalom?
A történetet ismerjük, és láttuk már a gyilkos, az áldozatok és a nyomozók szemszögéből (1968-as film), és most az újságírók szemszögéből. Ezzel ki is merítettük a témát, azt hiszem. Nem sodort magával a történet, nem volt lendülete, így számomra csak egy szimpla, fordulatokban szegény alkotás marad. Túl sok volt a meleg szín a filmben, a barna, a meleg sárga által számomra túl barátságosnak tűnt. Ha egy sorozatgyilkosról készítünk filmet, inkább hideg színeket, kéket, szürkét kellett volna használni, úgy kicsit nyomasztóbb és félelmetesebb lett volna. Meg kellett néznem az 1968-as filmet, összehasonlítás végett. Nos, az a film egy kicsit fojtogatóbbnak tűnik, mivel az a film a teljes történ... több»

A bosszú olyan, mint a folyó, melynek fenekét csak akkor érjük el, ha megfulladunk.
Érdemes belevágni a film nézésébe, annak ellenére, hogy nem igazán lehet besorolni sem a thriller, sem a horror kategóriába. Ez benne az új és eredeti. Minden benne van, ami egy izgalmas történethez kell. Kivételesen nem nagyvárosokban üldözzük a gonoszt, hanem a lenyűgöző Afrikában. Három zsoldosnak, Rafanak, a lazának (Roger Felmont Sallah), Minuitnak, a raszta hajú sámánnak (Mentor Ba) és Chakanak, a csatos lakkcipőneks (Yann Gael) kell kiszabadítaniuk egy mexikói drogbárót Guineából, és elvinniük Dakarba, busás fizetségért. Afrika, bár gyönyörű és izgalmas hely, mégsem az állatoktól kell tartani (szokás szerint), hanem a gyanúsan viselkedő vendéglátótól, Omartól (Bruno Henry), ha a segí... több»

Túl sokan és túl sokat sikítoznak egyszerre. Inkább idegesítő volt, mint félelmet keltő.
Sem egy csipet borzongást, sem egy csipet rémületet nem éreztem a film nézése közben, pedig nagyon vártam már, hogy láthassam, mit alkotott a forgatókönyvíró (Akela Cooper). A díszlet nagyon tetszett, korhű volt, elég sötét és félelmetes, és nagyon jó helyszín lett volna egy horror filmhez, amit végigizgulhat a néző. Sajnos ez itt elmaradt, mármint az izgalom. Már a film elején úgy éreztem, hogy egy sablonos és unalmas filmet látok. Minden egyes ijesztő jelenetet megelőzött valamiféle kopogás vagy lánccsörgés, gyertyák lobbanása, ezzel adták tudtunkra, hogy valami történni fog, és elmúlt annak a varázsa, hogy a frászt hozzák a nézőre. Valak (Bonnie Aarons) elég ritkán tűnik fel szerintem, el... több»

A halált választjuk vagy az életet? Egy film mindenkinek, mert egyszer mindenki megöregszik
Mielőtt megnézném Tom Hanks új filmjét, gondoltam, megnézem a 2015-ös, eredeti svéd filmet. Csak kíváncsiságból, hogy melyik fog jobban tetszeni nekem. Igazán megható történet, és elmondhatjuk, hogy nagyon sok idős embernek, akiket mogorvának és zárkózottnak látunk, megvan a maguk története, hogy miért is lettek ilyenek. A film Ove furcsa világába kalauzol minket. Fiatalon megmosolyogjuk vagy kinevetjük az ilyen idős embereket, akik morcosak. Az idő múlásával viszont mindenkinek kicsit elcsendesedik a lelke, és mindenkinek meglesz a maga története. Ove, mikor már eltemetett mindenkit, aki tiszta szívvel szerette, már nem látja sok értelmét az életnek. Rolf Lassgård (Ove) nagyon jól játssza a... több»

Csapás, csapás hátán
Egészen véletlenül keveredtem bele ebbe a történetbe. Kerestem volna egy szép romantikus filmet, de állandóan ezt a sorozatot „dobta a gép”. Gondoltam megnézem a 2022-ben készült filmet, talán már kiforrta magát annyira a történet, hogy mindenki boldog. Nem így volt. Ennyi évődést, vergődést, szakítást, kibékülést nem láttam 119 percben. Volt egy a „A szürke ötven árnyalata” film érzésem, de az sokkal színvonalasabb ennél a filmnél, pedig aztán ott is van vergődés rendesen. De ez? Lehet, hogy inkább a „365” sorozatra hasonlít. Mindenki tudja, hogy az élet nem mindig habos torta, de ez a - menj, maradj, mégis menj, ne menj- belesűrítve egy filmbe, megfekszi a gyomrot, és a film végén megkönn... több»

Retró vasárnap
Olyan gyönyörű volt a hajnal, a madarak vígan csiviteltek, a nap, ahogy felkelt, az maga a csoda, gondoltam, miért nem vigyem le az energiaszintemet a béka fenek alá a jó öreg Hetedik című filmmel. Nem láttam már vagy 10 éve. Sok jelenet már a homályba veszett, de a varázsából semmit sem veszített. A maga nemében egy kiemelkedő darab volt, és még most is az. Megtöltötték tartalommal és ismét lenyűgözött. (Nem is tudom, hogy hova tűntek a jó forgatókönyvírók.) Az biztos, hogyha írnom kellene egy TOP 20-as listát a legjobb filmekről, biztosan benne lenne ez a remekmű. (Elnézve a 2023-as mozikínálatot, nem mondhatnám, hogy lebilincselő, így kénytelen vagyok a régebbi filmek közül mazsolázni.) D... több»

Egy szerethető vígjáték, hat munkanélküli férfiról, akik a legnehezebb időkben próbálják megtalálni a boldogságot az életben. Péntek estére remek kikapcsolódást nyújt a film.
Sheffield egykor virágzó brit acélgyára mára bezárta kapuit, a munkásait szélnek eresztve. Két barát, Gary "Gaz" Schofield (Robert Carlyle) akinek gyerektartást kell fizetnie, de nincs egy centje sem és barátja Dave Osbourne (Mark Addy) akit felesége tart el, kisebb lopásokból tartják fent magukat. Kapóra jön egy a városban fellépő chippendales csapat, akik telt házas bulikat tartanak, csak nőknek. Gaz fejében megszületik az őrült ötlet. Ők is megtanulhatnak táncolni és vetkőzni és lehetnek akár jobbak, is mint a hivatásos chippendales csapat. Beindul a project. Hozzájuk csapódik két volt kolléga, Gerald Arthur Cooper (Tom Wilkinson) aki hat hónapja nem árulta el a feleségének, hogy kirúgtá... több»

Egy film, amibe sokak bicskája bele fog törni
Peter Greenaway saját forgatókönyve alapján és saját rendezésében készítette el ezt a remekművet, melyen, ha sikerül végignézni, utána még sokáig gondolkodni fogunk rajta. (Gyermekkoromban már láttam ezt a filmet, igaz, nem sokra emlékeztem belőle, gyerekként inkább a rajzoló rajzaira koncentráltam. Imádok rajzolni és a mai napig festek képeket.) Ahogy leültem a „kedvenc fotelembe”, és elkezdtem nézni a filmet, szépen apránként kezdett előttem kirajzolódni a történet. A film vége viszont most is ledöbbentett, mint egykoron. Gyomorforgató, még most az a véleményem. (Persze ne egy horrorisztikus jelenetre gondoljunk. Ez annál jóval több!) Egy 1694-ben, Angliában játszódó rizsporos parókás, kos... több»

Érdekes, hogy a romantikus filmeket a nők nézik, pedig a férfiaknak kellene, mert honnan is ismernék meg a női lelket, ha nem az ilyen filmekből? (Persze, ne ezzel kezdjünk!)
A történet ismerős. Mindenkinek ismerős, hiszen láttuk már százszor, csak más szereplőkkel. Az eleje szomorú, a közepe közepes, a vége happy. Semmi kiemelkedő nincs benne, talán a rengeteg SMS-t leszámítva. Egy gyászoló fiatal nő, Mira Ray (Prijanka Csopra), aki elzárkózik a külvilágtól, miután meghal a szerelme, szerelmes SMS-eket küld a halott szerelme telefonjára. Nem is sejti, hogy a telefonszámot már kiadták másnak, így egy idegen kapja non-stop az üzeneteket. Mira testvére, Suzy Ray (Sofia Barclay) unszolására Mira belemegy egy internetes társkereső oldalról helyesnek vélt férfival egy randevúba. A nagy randevú, két év visszavonulás után, egy bárban, ami rosszul sikerül. (Bevallom, ott... több»

„Olyan játékost akarok, aki a »tökét« nem a bokszra használja.” Ennél inspirálóbb filmet nem igen lehet találni!
A film hihetetlen energiával taglózza le a nézőt. Egy tehetséges baseballjátékos élete (csipet humorral, csipet rasszizmussal fűszerezve), akiben volt tehetség és akarni vágyás. Bár soha nem volt írott szabály, de a baseballcsapatok mindig rasszok alapján voltak szétosztva, egészen 1947-ig, amikor Jackie Robinson (Chadwick Boseman) tehetsége áttörte ezt a bőrszín alapján felállított falat. Az afroamerikai játékosok leszerződtetése lassú folyamat volt, és évekbe telt, mire elfogadták őket mint csapatjátékost. Imádom a baseballt (Dodgers, szinte mindenki hallott már róluk), az amerikai futballt, a kosárlabdát, na és persze a teniszt (Novak Djokovic a kedvenc). Valami hihetetlen embertömeget tu... több»

1945 Dánia. Tizenévesek az aknamezőkön.
Furcsa érzés kerített hatalmába a film nézése közben, és vívódtam magamban, a jó és a rossz csapott össze bennem. Van egy öt éve megszállt és felszabadult ország, Dánia, és vannak a német hadifoglyaik, akik főleg babaarcú fiatal fiúkból állnak, olyan tizenöt, tizenhét éves fiúk, akik még az anyukájuk után sírnak. Megrázó. A foglyok feladata, hogy a világ legrosszabb munkáját végezzék el. Az ő feladatuk a németek által elhelyezett aknák megtalálása és hatástalanítása egy gyönyörű, elhagyott tengerparton, főleg úgy, hogy sokuk még nem is látott aknát, nemhogy hatástalanította volna azt. 45000 aknáról van szó. (Állítólag kétezer német tinédzsert, fiatal katonát küldtek ki az aknamezőkre, a felü... több»

„Én az egyenlőség barátja vagyok, ezt kijelentem ország és világ előtt.”
A kevés jó magyar filmek közül az egyik kedvencem. Vasárnap délelőttre remek kikapcsolódás. Régen még tudtunk jó filmeket csinálni, a mostani mind gatya. Kerülöm is a mostani filmnek nevezett valamiket. Ez a film igazán visszaadja a régi magyar életet. Szabadság, szalonna, jó kenyér és bor. Rideg Sándornak köszönhetjük ezt a remek történetet. Sokan irtóznak az akkori élettől, de biztos, hogy jobb volt, mint most. Persze akkor nem volt mobil meg net, mégis nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb életet éltek az emberek. Az biztos, hogy kevesebb ember halt meg szívprobléma miatt. Nem tudom nem leírni, hogy agrárország voltunk, mindent megtermeltünk a jó zsíros magyar földben, és szomorúan néztem a f... több»

Egy gyilkos elméjéhez milyen út vezet?
Mennyire sérülhetünk meg mi, ha meg akarjuk tudni, milyen félelmetes és szörnyű titkokat őriz a gyilkos a fejében? A film, ami a bőrünk alá is bekúszik. A kedvenc angol filmajánló oldalamat bogarászva találtam rá erre a thrillerre. El sem kellett olvasnom a film tartalmát, mert a szereplők között megláttam azt a színészt, aki a frászt hozza rám, Sean Harrist. Nagyon jó színésznek tartom, mert olyan érzéseket vált ki belőlem, amire kevés színész képes, pusztán a színészi játékával. Van benne valami ördögi. (Gondoljunk csak bele: Prometheus, Távozz tőlem, Sátán! stb.) Azok a fekete szemek, az a szúrós tekintet, a kiszámíthatatlan mozdulatai: az egyik percben nyugodt, a másikban egy őrjöngő vad... több»

Vágóhíd 1917.
„A remény veszélyes dolog”. Sok negatív kritikát olvastam a filmről, nekem kimondottan tetszett a film, de nem vagyunk egyformák. Egy magával ragadó, fordulatos, izgalmas és látványos dráma, Észak-Franciaország lövészárkaiból és csatamezőiről. Kapaszkodjunk, mert a történet beszippantja az embert, és megszűnik a külvilág. Két őrvezető, Schofield őrvezető (George MacKay) és Blake őrvezető (Dean-Charles Chapman) bajtársak, parancsot kapnak, hogy a németek által már megszállt ellenséges területen keresztül jussanak el egy távol állomásozó alakulatukhoz, ezzel megmentve több száz bajtársuk életét, mivel a németek „stratégiai visszavonulást” hajtottak végre, ami arra utal, hogy megfutamodtak. Val... több»

Nem kertelek: aki a film felét „túléli”, a többi már megy magától.
Borzalmasan hosszú, vontatott és nyomasztó a film. Értem, hogy megvilágosodása volt a forgatókönyvíró/rendezőnek (megint egyazon személy) (Hlynur Palmason), de nekem nem igazán jött át a film mondanivalója. Amennyiben Izland barátságtalan és zord időjárását akarta bemutatni, az sikerült. Nyáron a sziget fekvése miatt a nappalok hosszúak, és éjszaka is szürkületi derengés tapasztalható, ami egy kicsit megőrjíti az embert, télen viszont csak pár órára kel fel a nap. Gleccserek, tavak, terméketlen lávamezők, sivár homok és az izlandi zuzmó. Csodálhatjuk és rettegjük egyszerre. De ettől még nem lesz jó egy film. Lehet, hogy az élet körforgása a téma? Ezt egy elpusztult ló testének bemutatásával ... több»

Az ellenségem ellensége a barátom. Vagy vannak kivételek?
Erőszakos a film, de ezt az erőszakot a szégyen, a folyamatos megalázás és a zaklatás szüli. Adott egy kisváros, mely nyugodt hétköznapjait éli. Szép vidék, kicsi, hangulatos üzletek, viszont a tinédzserek itt sem kímélik egymást, ha valakit kiszemelnek. A gúnyolódások és megszégyenítés mások előtt (ki ne akadna ki ilyentől), főleg, ha megosztják a neten is egymás között. Mit tehet egy visszahúzódó, túlsúlyos tinédzser? Kihez fordulhat segítségért? Kinek merne beszélni arról, hogy bánnak vele, és miket mondanak róla? (Gondolom, sokan úgy vélik, hogy egy túlsúlyos lány vergődéséről szól a film. Talán egy kicsit többről van szó, hiszen minden nap jelen vannak az ilyen megszégyenítések.) Nagyon... több»

Gótikus élmény a Halványkék szemek
Ne a kategória besorolás (krimi, horror) és Christian Bale (ha meglátom a nevét, mindig „egy meztelenül rohanó férfi a kezében egy motoros fűrésszel” kép ugrik be) neve miatt üljünk le megnézni a filmet, mert akkor csalódni fogunk. Ismernünk kellene legalább egy novellát Edgar Allan Poe-tól, hogy valamennyire értékelhessük a filmet, és rá tudjunk hangolódni. Poe munkásságát a gótikus irodalom műfajába sorolják. A film is ezt adja vissza. Én úgy gondolom, hogy van hasonlóság Poe művei és a film között. (Olvastam Poe összes művét a novelláktól kezdve a versekig, és A holló a kedvencem.) Főleg, hogy Edgar Allan Poe (Harry Melling) is szerepet kapott a filmben. Izgalmasan indul a film. Augustus ... több»

Régi bűnnek hosszú az árnyéka.
Talán nem a bűn a megfelelő szó arra, ha egy anya elhagyja a gyerekeit. Nem igazán tudom, hogy mi a megfelelő szó erre. Persze mindenki meg tudja magyarázni tettének okát, de a lényeg, a végeredmény, hogy megtette. Mindenesetre a főszereplőnk Nevel/Cheryl (Ashley Madekwe) teljesen új életet kezd, miután elhagyta gyerekeit és régi életét. Új családot alapít, és kiváltságos életet él egy londoni kertvárosban a jelenlegi férjével, Iannel (Justin Salinger) és két új gyermekével. Aztán felbukkan a múlt. Két idegen, akik folyamatosan Nevel/Cheryl közelében ólálkodnak, és rögtön megértjük a nő furcsa viselkedésének az okát. Két elhagyott árva, akik már felnőttek, válaszokat várnak, bosszúra szomjas... több»

Egy ostoba történet szánalmas végterméke. Borzalmas volt!
Nem ismerem Brandon Cronenberg munkáit, de az biztos, hogy ez a film után óvatosan közelítem meg a filmjeit, ha lehet, inkább elkerülöm. Újra egy mű, ahol a forgatókönyvíró és a rendező is egy azon személy. Nem tudtam, hogy mire vállalkozom, mikor elkezdtem nézni a filmet, gyanútlan és ártatlan voltam a film előtt, viszont utána úgy éreztem, hogy meghülyültem. Egy szürreális, erőszakos, nyivákolós hülyeség. De azt hiszem, a szürreális sem a megfelelő szó erre a filmre. Nincs kategória, amibe be tudnám sorolni. Ilyen filmeket fognak készítenek a jövőben? Az vagy a felemelkedése lesz a filmiparnak vagy a teljes összeomlása. Én az utóbbit gondolom. Egy kritikában azt olvastam, hogy a rendező mé... több»

Ha elveszik, ami a miénk, a harc nem arról szól, ki milyen erős, hanem arról, ki nem adja fel!
Nekem nagyon tetszett a film. Na, jó! A film végén volt egy kis Indiana Jones érzésem, de ettől eltekintve azt mondhatom, végre egy film 2023-ban, amit végigizgultam. Kicsit véres, de ez ne riasszon el senkit! 1944., Finnország. Egy katona, Aatami Korpi (Jorma Tommila), akinek elege lett a háborúból és a vérontásból, aki mindenét elvesztette, egy lóval meg egy kutyussal elindul Finnország kietlen zord tájain (valahogy a szabadság érzését éreztem a csendben és a végtelen tájban), hogy aranyat találjon. A jóisten letekint rá, de amíg nincstelenül bolyongott, nem volt féltenivalója, de már van. Már tudja, hogy nem lesz veszélytelen a további útja, főleg, hogy a visszavonuló vesztes német csapto... több»