A történetet ismerjük, és láttuk már a gyilkos, az áldozatok és a nyomozók szemszögéből (1968-as film), és most az újságírók szemszögéből. Ezzel ki is merítettük a témát, azt hiszem. Nem sodort magával a történet, nem volt lendülete, így számomra csak egy szimpla, fordulatokban szegény alkotás marad. Túl sok volt a meleg szín a filmben, a barna, a meleg sárga által számomra túl barátságosnak tűnt.
Ha egy sorozatgyilkosról készítünk filmet, inkább hideg színeket, kéket, szürkét kellett volna használni, úgy kicsit nyomasztóbb és félelmetesebb lett volna. Meg kellett néznem az 1968-as filmet, összehasonlítás végett. Nos, az a film egy kicsit fojtogatóbbnak tűnik, mivel az a film a teljes történetet, az összes szereplőt és a cselekményeket is felöleli, nemcsak az újságírók munkájára koncentrál. Itt egy kicsit beszűkül a történet, és ott rekedünk a Record American irodájában.
A történet elején felesleges volt az időbeni ugrálás, mert semmi értelme nem volt, nem is értettem, hogy a rendező miért tulajdonított ennek nagy jelentőséget, de az biztos, hogy így egy kicsit hosszabb lett a film. Loretta McLaughlin (Keira Knightley) az életstílusokkal foglalkozó ambiciózus riporternő volt az első, aki az első három gyilkosságot összeköti, és egy szexuálisan aberrált gyilkos képe kezd kirajzolódni előtte. Kolléganőjével, Jean Cole-al (Carrie Coon) együtt kezdik felderíteni a szörnyű gyilkosságokat, időt nem sajnálva és a családjukat elhanyagolva keresik és közvetítik a történéseket a lapok címoldalán. Szép teljesítmény volt, és rendelkeztek kellő bátorsággal, főleg hogy az arcképüket is közzétették a cikkeikhez. Ez már magában felhívás a keringőre a gyilkosnak. Egy kis cidri azért volt a filmben, mikor egy férfialakot lát a háza előtt Loretta, és ennyi volt. Vártam valami igazán izgalmas jelenetet, valami olyat, ami nyugtalanító hatást vált ki belőlünk, de a film elveszíti a nézőit. A rendező inkább a „nő szerepe a férfiak által uralt világban a munkahelyen és a családban”-ra helyezi a hangsúlyt. Matt Ruskin forgatókönyvíró/rendező nem remekelt, pedig meg kellett volna ragadnia az üstökénél a lehetőséget, hogy egy jó sztorit kihozzon ebből a borzalmas történetből. A rendezés sem volt kimagasló. Ez az én véleményem. A zenére nem emlékszem, és nem is vagyok biztos benne, hogy volt, pedig egy jó zenével emelni lehet a drámai hatást, de ez elmaradt.
69 A bostoni fojtogató (2023)
A hírhedt bostoni fojtogató néven elhíresült sorozatgyilkos és Loretta McLaughlin története, az első riporteré, aki megtalálta az összefüggéseket a nyomozás során, amely... több»
Szereplők: Keira Knightley, Chris Cooper, Carrie Coon, Alessandro Nivola, Robert John Burke
