Egy olyan időszakban, amikor a fasiszta politika a világ egyes részein egyre inkább előtérbe kerül, Igor Bezinović rendkívül kreatív dokumentumfilmje, a „Fiume o Morte!” arra emlékeztet, hogy még a legelnyomóbb és leghivalkodóbb diktátorok öröksége is lehet kifejezetten múlandó. A diktátor ebben… Több
Egy olyan időszakban, amikor a fasiszta politika a világ egyes részein egyre inkább előtérbe kerül, Igor Bezinović rendkívül kreatív dokumentumfilmje, a „Fiume o Morte!” arra emlékeztet, hogy még a legelnyomóbb és leghivalkodóbb diktátorok öröksége is lehet kifejezetten múlandó. A diktátor ebben az esetben Gabriele D'Annunzio, az ünnepelt olasz költő és katonatiszt, aki 1919-ben magára vállalta, hogy elfoglalja a politikailag vitatott státuszú Fiume – ma Rijeka – városát, és rövid időre és vakmerően Carnaro olasz régensséggé, önálló városállammá alakítja, ahol ő maga a Duce. E vállalkozás nevetséges önhittségét tárja fel Bezinović filmje, amely a mai Fiume/Rijeka több mint 300 lakosát vonja be, hogy D'Annunzio rövid rémuralmát a neki kijáró tisztelettel, azaz minden tiszteletet nélkülözve dramatizálja.
Az eredmény egyszerre lenyűgöző és nagyon mulatságos – egy hibrid kísérlet. A komolytalan történelmi cosplay mögött azonban lényeges gondolatok húzódnak meg, hiszen Bezinović – aki maga is horvát – elgondolkodik D'Annunzio hírnevén az olasz–horvát határ mindkét oldalán járva, illetve azon, hogy milyen hosszú távú társadalmi hatásai vannak annak, ha a bukott despotákat romantikussá teszik vagy éppen teljesen elfelejtik.
Még akkor is, ha a múltat szemléli, a „Fiume o Morte!” – a cím egy száraz utalás D'Annunzio elavult katonai szlogenjére: „Fiume vagy halál!” – helyet talál egy olyan régió mai patchwork-identitásának ünneplésére, amely az évek során több országhoz tartozott, az ezzel járó demográfiai és nyelvi sokszínűséggel együtt.
(
Szarka Károly)