Az idei év eddigi egyik legjobb sorozata egy fiatal anyáról szól, aki egyedül maradva gyermekével a megélhetés érdekében OnlyFans-modellnek áll. David E. Kelley megtalálja a módját, hogy ez a történet egyszerre szóljon az örökölt családi mintákról, a test szabadságáról, a szexmunka megítéléséről és egy leszakadó társadalmi rétegről is. több»
Olivia Wilde Meghívás címmel remake-et készített egy közelmúltbeli spanyol dramedyből, és ez azon ritka esetek egyike, amikor a feldolgozás határozottan jobb az eredetinél. több»
Homéroszhoz hasonlóan Christopher Nolan is kiváló történetmesélő – epikus magasságokat elérő filmjei a modern kor „eposzaivá” válnak. Az Oppenheimer sikere révén Nolannek lehetősége nyílt arra, hogy az eredettörténetet is filmre álmodja. Nem az a kérdés, hogyan adaptálja a homéroszi eposzt, hanem az: mit jelent Nolan számára az Odüsszeia. több»
Az idős Guy Ritchie azt teszi, amit a fiatal Guy Ritchie is tenne, csak már nem megy úgy neki, mint hajdanán. Erre az önimitációra meggyőző bizonyíték legújabb akciófilmje, a Szürke zóna, ami címéhez híven tényleg szürke. több»
A családon belüli erőszak explicit, nyers és frontális ábrázolására vállalkozott Wojciech Smarzowski. Az Otthon, édes otthon az áldozat pokoljárásának hektikus állapotát komplex narratívába oltja, miközben az intézményrendszer elégtelenségéről és az azt működtető, évezredes viszonylatban hordozott kollektív társadalmi reflexekről készít megosztó mozgóképes manifesztót. több»
A DC univerzumépítése a legfontosabb szuperhős után egy kevésbé központi karakter bemutatásával folytatódott, Supergirl kalandja pedig valóban olyan, mintha egy hosszú sorozat átvezető epizódja lenne. Önmagában is élvezhető, de közben azért gyakran gondolunk arra, hogy mi volt a film előtt és mi jöhet utána. több»
Milyen lehet az emigráció? Hogyan telnek egy Kanadában élő család mindennapjai? Meggyökereznek-e az új kontinensen vagy kulturális különbözőségük akadályozza őket a beilleszkedésben? Sophy Romvari debütfilmjében egy kivándorolt család érzékeny mindennapjaiba nyerhetünk betekintést. több»
Az amerikai független horrorok egyik legsajátosabb új hangja, Jane Schoenbrun röpke öt év alatt eljutott a sundance-es sikerektől odáig, hogy harmadik nagyjátékfilmje nyithatta a Cannes-i Filmfesztivál Un Certain Regard szekcióját. A Teenage Sex and Death at Camp Miasma című őrület nemcsak következetes folytatása az életműnek, de az utóbbi évek talán legszexibb poszthorrorja. több»
Mindannyian ismerjük ezt a helyet: a neonfényeket, az üres folyosókat, az érzést, hogy már jártunk itt korábban. A Backrooms legnyugtalanítóbb felismerése nem az, hogy létezhet egy végtelen labirintus, hanem az, hogy képesek vagyunk otthon érezni magunkat benne. több»
Hét évvel a katasztrofálisan rossz Skywalker kora után új Star Wars-film került a mozikba – végre. De mi végre? A mandalóri és Grogu ugyanis nem túl meggyőző. több»
76 Margo bajban van (2026)