Az elmúlt években színészként feltörekvő Harris Dickinson (A szomorúság háromszöge, Jókislány) első egészestés rendezésével nemcsak azt bizonyítja, hogy képes komoly színészvezetésre és atmoszférateremtésre, hanem azt is, hogy a brit realista filmes iskola félévszázados hagyományához 21. századi hangon tud kapcsolódni. A mihaszna kidolgozatlanságai ellenére egy jövőbeli alkotói életmű ígéretes nyitánya lehet. több»
Miközben a legtöbb rendező igyekszik megőrizni a stúdiók kegyét, Lánthimosz rendre szétcincálja a hollywoodi logikát. A Bugonia a fősodor peremén táncoló groteszk (ál)sci-fi, egyben az emberi kapcsolatokat és a nagyvállalati működést méhkasmetaforába záró társadalmi parabola. több»
A hosszú menetelés, Stephen King elsőként megírt, még álnéven publikált regénye, sokáig elkerülte Hollywoodot, azonban idén szeptemberben végre megérkezett a várva várt filmes adaptáció. A filmváltozat a fokozatos feszültségkeltés terén is magasra helyezi a mércét, ám univerzális szimbólumrendszere, váratlan húzásai és leginkább mély karakterpillanatai révén válik igazán az utóbbi évek egyik legjobb King-feldolgozásává. több»
Michael Shanks filmje a való életben is egy párt alkotó Dave Franco és Alison Brie főszereplésével és egy rendkívül szuggesztív plakáttal hívta fel magára a figyelmet, de a kész mű sajnos nem ad többet a párkapcsolati klisék felsorolásánál, ráadásul a műfaji vonulata sem elég extrém ahhoz, hogy A szer szintű borzongást érezzünk. több»
Szupergyerekek, eltévedt rakomány, wannabe-terminátor kiborg, fókuszálatlan forgatókönyv, idegesítő karakterek, a xenomorphok meg valahol a susnyásban bujkálnak. Nem sok jót tartogat az Alien: Föld. több»
Anders Thomas Jensen rendezése ezúttal is hidat képez a tömeg- és a szerzői film világa között: önfeledt, abszurd szórakozás és drámai fedezettel bíró tanmese a valóság relativitásáról, egyenlőségről, objektum-szubjektum ütközéséről és arról, hogy ha mindenki félkarú, akkor csak egy kézre kell kesztyű. több»
Olasz Renátó első nagyjátékfilmje szokatlan vállalás. Elengedi a forgatókönyvhöz ragaszkodás béklyóját, és szabadesésbe kezd. Könnyen eszünkbe juthatnak erről Tarr Béla farzsebében hordott cetlijei – bármikor rákérdeznek filmjei zsenialitására, csak ennyit válaszol: „Ott voltunk a színészekkel, zsebemben egy-két cetli helyzetekkel, viszonyulásokkal.” több»
A dél-koreai sztárrendező, Park Chan-wook legújabb filmszatírája, a Nincs más választás a mesterséges intelligenciát és a 21. századi kapitalizmust célzó csípős társadalomkritika. több»
Szergej Loznyica új filmjében a naivitás a legnagyobb bűn, amit elkövethetünk. A rendszer ugyanis nemcsak azokat bünteti meg, akik aktívan tesznek ellene, hanem azokat is, akik jóhiszeműen akarják építeni a rezsimet, de rámutatnak a hibákra. több»
A bátor és sokszor meghurcolt iráni rendező, Jafar Panahi legújabb filmje, a Csak egy baleset újabb merész alkotás, ami az elnyomó rendszer elleni bosszú morális kérdéseit feszegeti. több»
80 A mihaszna (2025)