A kegyelem fajtái

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Yorgos Lanthimos a Szegény párák zajos sikere után visszatért a rendezői pályája kezdetét fémjelző weird waves-alapokhoz és egy groteszkségében leginkább a Kutyafoghoz fogható antalógiát rakott le az asztalra. A három, egymással csak nagyon lazán öss... Teljes kritika

Szeretem Yorgos Lanthimos filmjeit, nagyon bírom a száraz, érzelemmentes humort és extravagáns karaktereket, akik teljesen felforgatják a tipikus filmes archetípusokat. Ez a film valahogy mégsem ütött akkorát. Lehet, ez a kicsit ingerszegény látványv... Többilág, hihetetlen lassú tempó vagy minimális történet miatt volt. A film három szürreális sztoriból áll, melyek talán leginkább mások szeretete és a kapcsolatok erőssége körül forog. A Kinds of Kindness az érzelmek maximalizálásával láttatta ezt, és a színészek tökéletesen bemutatják ezt az alternatív valóságot. A rendező szinte mindegyik filmje kicsit ilyen, talán a tökéletes Lobsterhez hasonlít ez a legjobban, azonban az kicsit szebben tálalta a metaforáját, bár a humora hasonló volt. Bármennyire is sötét film ez, volt, hogy hangosan felnevettem jeleneteken. A film legnagyobb hibája a tempója. Egyszerűen nincs két és fél órányi történet itt, és nincs, ami kompenzáljon más területen, mint pl. a Poor Things vizuális orgiája vagy a Lobster apróbb vicces elemei. A Kinds of Kindness lényegesen laposabb, mint a korábbi filmek, és világának furcsaságának feltárása nem volt annyira izgalmas. A kevesebb több, szerintem egyórányi tartalom simán kivágható. A színészek játéka kiváló, a hangulat is ott van, de mégsem tudom ajánlani átlagos filmnézőknek ezt, csak azoknak, akik fogékonyabbak egy művészfilmes hozzáállásra.

Ugyan a rendezőnek eddig csak a Szegény párák című filmjét láttam ezen kívül, semmi kétség, hogy hamarosan pótolom az összes többi alkotását is. Ilyen szinten abszurd, beteg, mégis humorosan előadott filmet még egyik másik rendezőtől sem láttam, absz... Többolút fekszik a stílusa, imádom az ilyenfajta fekete humort. Gyakorlatilag nincs olyan rész a filmben, amit előre meg lehetne jósolni, klisékről szó sincs, mindig tud valami újat mutatni. A színészgárda elsőrangú, a kép világ úgyszintén, megérdemelt az 5 csillag.

Ez egy mocsok, undorító film. Néhol felfordult a gyomrom, néha dühös-türelmetlenül vártam, hogy történjék már valami, meg, hogy Jesse Plemons rusnya képét kelljen bámulnom hosszú időkön át, hagyjuk már! Egy jó dolog azért volt: Margaret Qualley, aki szebb, mint az anyukája volt.