Kellett tíz perc a film után, mire észhez tértem. Tátott szájjal néztem végig a filmet, annyira rossz volt. Szerintem halálra röhögték magukat a forgatókönyvírók/rendezők (Scott Beck és Bryan Woods), hogy egy ilyen művet tesznek le az asztalra. Én is röhögnék a helyükben! Sci-fi, thriller? Ez a két szó elég, hogy tömegeket vonzzon be a mozikba. Voltak jelek, hogy kerüljem ezt a filmet, csak nem vette figyelembe őket. A film thriller (borzongás) része abban rejlik, hogy zaklatottá válsz, hogy egy ilyen filmre ültél be, a sci-fit pedig láttad az első pár percben a galaxisok fotóiról (köszönjük szépen). Gondoltam a film elején, „ebből lesz valami”, de igazából az első pár képkocka után le is állíthattam volna a filmet. A narrátor bár próbált egy kis drámai hangulatot belevinni a filmbe, de nem jött ö... több»
„A stílus maga az ember.” Pár másodperc elég egy idegen számára, hogy a ruházatunk és a viselkedésünk alapján véleményt alkosson rólunk. Ami viszont nem látszik, hogy mi lakozik a lelkünk legmélyén. Elég merész húzás volt a film megálmodóitól ennek a lassú tempójú, de annál frappánsabb gengszterfilmnek a megalkotása. Főleg, hogy a mai rohanó világban sokan az akciódús és látványos filmekért rajonganak. A történet egy helyiségben, az úri szabó Leonard (Mark Rylance) műhelyében játszódik. Aminek örültem, hogy legalább két egyperces jelenetet kaptunk egy az utcáról a műhelyre látó szemszögből, különben eluralkodott volna rajtam a klausztrofóbia. A szereplőgárda 14 fő mindössze. A film hangulata eleinte barátságos, és a színek, tónusok melegséget, biztonságot árasztanak. (Ehhez hasonló színvilágot az Amszterdam című filmben láttam.) A benti meleg műhely és a tetőtéri ablakon megálló hó közö... több»
Húúúúúúúú! A sokak által rettegett 80-as évek! Többen rettegnek a 80-as évektől, és az akkor készült filmektől, mint a mostanában készült legdurvább horror moziktól. Igen, el kell hogy szomorítsak mindenkit, de már akkor is éltek emberek a Földön, nem pedig dínók szaladgáltak önfeledten a sztyeppéken. Persze ettől függetlenül lehet rettegni tőle! A komoly horrorfilmeken edződött nézők legyintenek erre a filmre, de mégis érdemes egyszer megnézni, egy könnyű lightos thriller kedd estére. Bár a filmet 2018-ban mutatták be a mozikban, a 80-as évek érzését hozza vissza, pár régi slágerrel, más öltözködési stílussal, mint a mai és más életfelfogással. Újságkihordás, bringázás, mobil- és netmentes élet és a „rettegett” disco. (Gondolom, már so... több»
Egy mese felnőtteknek hétfőre, ha még hiszünk a csodákban. Energiával tölt fel, és megadja a kezdő lendületet egész hétre. Nagyon sok negatív kritikát olvastam a filmről, és most kiállok mellette! Nagyon könnyed a történet, és azt sugallja, hogy ha nagyon hiszünk valamiben, és kitartunk mellette, az sikerülni fog. Igaz, inkább egy kedves meseformába öntve, és inkább gyerekekről szól a film és egy iskola megmentéséről, mely bontásra lett ítélve (már láttunk rengeteg ilyen filmet), de ez mégis egy kicsit jobb, egy kicsit más, egy szerethető darab. Skeeter (Adam Sandler), aki egy Los Angeles-i szállodában gondnok, egy kicsit komolytalan, felnőtt férfi létére, aki arra vár, hogy, ő kaphassa meg a szálloda igazgatói székét. A várt előléptetésről szóló álmok szertefoszlanak, amikor Richard Nottingham (Richard Griffith... több»
Megerőszakoltak egy filmmel! Ilyen sem volt még! Online barátok? Helikopter szülők? Mi van? Nem tudom, hogy a mai huszonéves lányokkal és fiúkkal mi van, és mi zajlik közöttük, mert azon már túl vagyok, de ez nagyon durva, ahogy beletolják a képünkbe ezt a történetet. Inkább erőszaknak éreztem, mint egy könnyű romantikus filmnek. Borzalmas! Annak ellenére, hogy ránk akarnak tukmálni egy romantikus filmet, túl erőszakos volt. Nem tetszett, a heves, kapkodó Meddie (Jennifer Lawrence, és az sem érdekel, hogy Oscar-díjas, nem nyűgözött le a színészi játéka). Semmi komikusat nem találtam a szerepében. Inkább szánalmas volt. Túl erőltetett és agresszív volt. A tengerparton meztelenül verekedni egy nőnek? Értem, hogy a fiú nem tudja megvédeni mag... több»
„A bostoni fojtogató” történetét most már láttuk minden szemszögből, de hol marad a drámai izgalom? A történetet ismerjük, és láttuk már a gyilkos, az áldozatok és a nyomozók szemszögéből (1968-as film), és most az újságírók szemszögéből. Ezzel ki is merítettük a témát, azt hiszem. Nem sodort magával a történet, nem volt lendülete, így számomra csak egy szimpla, fordulatokban szegény alkotás marad. Túl sok volt a meleg szín a filmben, a barna, a meleg sárga által számomra túl barátságosnak tűnt. Ha egy sorozatgyilkosról készítünk filmet, inkább hideg színeket, kéket, szürkét kellett volna használni, úgy kicsit nyomasztóbb és félelmetesebb lett volna. Meg kellett néznem az 1968-as filmet, összehasonlítás végett. Nos, az a film egy kicsit fojtogatóbbnak tűnik, mivel az a film a teljes történ... több»
A bosszú olyan, mint a folyó, melynek fenekét csak akkor érjük el, ha megfulladunk. Érdemes belevágni a film nézésébe, annak ellenére, hogy nem igazán lehet besorolni sem a thriller, sem a horror kategóriába. Ez benne az új és eredeti. Minden benne van, ami egy izgalmas történethez kell. Kivételesen nem nagyvárosokban üldözzük a gonoszt, hanem a lenyűgöző Afrikában. Három zsoldosnak, Rafanak, a lazának (Roger Felmont Sallah), Minuitnak, a raszta hajú sámánnak (Mentor Ba) és Chakanak, a csatos lakkcipőneks (Yann Gael) kell kiszabadítaniuk egy mexikói drogbárót Guineából, és elvinniük Dakarba, busás fizetségért. Afrika, bár gyönyörű és izgalmas hely, mégsem az állatoktól kell tartani (szokás szerint), hanem a gyanúsan viselkedő vendéglátótól, Omartól (Bruno Henry), ha a segí... több»
Túl sokan és túl sokat sikítoznak egyszerre. Inkább idegesítő volt, mint félelmet keltő. Sem egy csipet borzongást, sem egy csipet rémületet nem éreztem a film nézése közben, pedig nagyon vártam már, hogy láthassam, mit alkotott a forgatókönyvíró (Akela Cooper). A díszlet nagyon tetszett, korhű volt, elég sötét és félelmetes, és nagyon jó helyszín lett volna egy horror filmhez, amit végigizgulhat a néző. Sajnos ez itt elmaradt, mármint az izgalom. Már a film elején úgy éreztem, hogy egy sablonos és unalmas filmet látok. Minden egyes ijesztő jelenetet megelőzött valamiféle kopogás vagy lánccsörgés, gyertyák lobbanása, ezzel adták tudtunkra, hogy valami történni fog, és elmúlt annak a varázsa, hogy a frászt hozzák a nézőre. Valak (Bonnie Aarons) elég ritkán tűnik fel szerintem, el... több»
A halált választjuk vagy az életet? Egy film mindenkinek, mert egyszer mindenki megöregszik Mielőtt megnézném Tom Hanks új filmjét, gondoltam, megnézem a 2015-ös, eredeti svéd filmet. Csak kíváncsiságból, hogy melyik fog jobban tetszeni nekem. Igazán megható történet, és elmondhatjuk, hogy nagyon sok idős embernek, akiket mogorvának és zárkózottnak látunk, megvan a maguk története, hogy miért is lettek ilyenek. A film Ove furcsa világába kalauzol minket. Fiatalon megmosolyogjuk vagy kinevetjük az ilyen idős embereket, akik morcosak. Az idő múlásával viszont mindenkinek kicsit elcsendesedik a lelke, és mindenkinek meglesz a maga története. Ove, mikor már eltemetett mindenkit, aki tiszta szívvel szerette, már nem látja sok értelmét az életnek. Rolf Lassgård (Ove) nagyon jól játssza a... több»
Csapás, csapás hátán Egészen véletlenül keveredtem bele ebbe a történetbe. Kerestem volna egy szép romantikus filmet, de állandóan ezt a sorozatot „dobta a gép”. Gondoltam megnézem a 2022-ben készült filmet, talán már kiforrta magát annyira a történet, hogy mindenki boldog. Nem így volt. Ennyi évődést, vergődést, szakítást, kibékülést nem láttam 119 percben. Volt egy a „A szürke ötven árnyalata” film érzésem, de az sokkal színvonalasabb ennél a filmnél, pedig aztán ott is van vergődés rendesen. De ez? Lehet, hogy inkább a „365” sorozatra hasonlít. Mindenki tudja, hogy az élet nem mindig habos torta, de ez a - menj, maradj, mégis menj, ne menj- belesűrítve egy filmbe, megfekszi a gyomrot, és a film végén megkönn... több»
Retró vasárnap Olyan gyönyörű volt a hajnal, a madarak vígan csiviteltek, a nap, ahogy felkelt, az maga a csoda, gondoltam, miért nem vigyem le az energiaszintemet a béka fenek alá a jó öreg Hetedik című filmmel. Nem láttam már vagy 10 éve. Sok jelenet már a homályba veszett, de a varázsából semmit sem veszített. A maga nemében egy kiemelkedő darab volt, és még most is az. Megtöltötték tartalommal és ismét lenyűgözött. (Nem is tudom, hogy hova tűntek a jó forgatókönyvírók.) Az biztos, hogyha írnom kellene egy TOP 20-as listát a legjobb filmekről, biztosan benne lenne ez a remekmű. (Elnézve a 2023-as mozikínálatot, nem mondhatnám, hogy lebilincselő, így kénytelen vagyok a régebbi filmek közül mazsolázni.) D... több»
Egy szerethető vígjáték, hat munkanélküli férfiról, akik a legnehezebb időkben próbálják megtalálni a boldogságot az életben. Péntek estére remek kikapcsolódást nyújt a film. Sheffield egykor virágzó brit acélgyára mára bezárta kapuit, a munkásait szélnek eresztve. Két barát, Gary "Gaz" Schofield (Robert Carlyle) akinek gyerektartást kell fizetnie, de nincs egy centje sem és barátja Dave Osbourne (Mark Addy) akit felesége tart el, kisebb lopásokból tartják fent magukat. Kapóra jön egy a városban fellépő chippendales csapat, akik telt házas bulikat tartanak, csak nőknek.
Gaz fejében megszületik az őrült ötlet. Ők is megtanulhatnak táncolni és vetkőzni és lehetnek akár jobbak, is mint a hivatásos chippendales csapat. Beindul a project. Hozzájuk csapódik két volt kolléga, Gerald Arthur Cooper (Tom Wilkinson) aki hat hónapja nem árulta el a feleségének, hogy kirúgtá... több»
Egy film, amibe sokak bicskája bele fog törni Peter Greenaway saját forgatókönyve alapján és saját rendezésében készítette el ezt a remekművet, melyen, ha sikerül végignézni, utána még sokáig gondolkodni fogunk rajta. (Gyermekkoromban már láttam ezt a filmet, igaz, nem sokra emlékeztem belőle, gyerekként inkább a rajzoló rajzaira koncentráltam. Imádok rajzolni és a mai napig festek képeket.) Ahogy leültem a „kedvenc fotelembe”, és elkezdtem nézni a filmet, szépen apránként kezdett előttem kirajzolódni a történet. A film vége viszont most is ledöbbentett, mint egykoron. Gyomorforgató, még most az a véleményem. (Persze ne egy horrorisztikus jelenetre gondoljunk. Ez annál jóval több!) Egy 1694-ben, Angliában játszódó rizsporos parókás, kos... több»
Érdekes, hogy a romantikus filmeket a nők nézik, pedig a férfiaknak kellene, mert honnan is ismernék meg a női lelket, ha nem az ilyen filmekből? (Persze, ne ezzel kezdjünk!) A történet ismerős. Mindenkinek ismerős, hiszen láttuk már százszor, csak más szereplőkkel. Az eleje szomorú, a közepe közepes, a vége happy. Semmi kiemelkedő nincs benne, talán a rengeteg SMS-t leszámítva. Egy gyászoló fiatal nő, Mira Ray (Prijanka Csopra), aki elzárkózik a külvilágtól, miután meghal a szerelme, szerelmes SMS-eket küld a halott szerelme telefonjára. Nem is sejti, hogy a telefonszámot már kiadták másnak, így egy idegen kapja non-stop az üzeneteket. Mira testvére, Suzy Ray (Sofia Barclay) unszolására Mira belemegy egy internetes társkereső oldalról helyesnek vélt férfival egy randevúba. A nagy randevú, két év visszavonulás után, egy bárban, ami rosszul sikerül. (Bevallom, ott... több»
„Olyan játékost akarok, aki a »tökét« nem a bokszra használja.” Ennél inspirálóbb filmet nem igen lehet találni! A film hihetetlen energiával taglózza le a nézőt. Egy tehetséges baseballjátékos élete (csipet humorral, csipet rasszizmussal fűszerezve), akiben volt tehetség és akarni vágyás. Bár soha nem volt írott szabály, de a baseballcsapatok mindig rasszok alapján voltak szétosztva, egészen 1947-ig, amikor Jackie Robinson (Chadwick Boseman) tehetsége áttörte ezt a bőrszín alapján felállított falat. Az afroamerikai játékosok leszerződtetése lassú folyamat volt, és évekbe telt, mire elfogadták őket mint csapatjátékost. Imádom a baseballt (Dodgers, szinte mindenki hallott már róluk), az amerikai futballt, a kosárlabdát, na és persze a teniszt (Novak Djokovic a kedvenc). Valami hihetetlen embertömeget tu... több»
1945 Dánia. Tizenévesek az aknamezőkön. Furcsa érzés kerített hatalmába a film nézése közben, és vívódtam magamban, a jó és a rossz csapott össze bennem. Van egy öt éve megszállt és felszabadult ország, Dánia, és vannak a német hadifoglyaik, akik főleg babaarcú fiatal fiúkból állnak, olyan tizenöt, tizenhét éves fiúk, akik még az anyukájuk után sírnak. Megrázó. A foglyok feladata, hogy a világ legrosszabb munkáját végezzék el. Az ő feladatuk a németek által elhelyezett aknák megtalálása és hatástalanítása egy gyönyörű, elhagyott tengerparton, főleg úgy, hogy sokuk még nem is látott aknát, nemhogy hatástalanította volna azt. 45000 aknáról van szó. (Állítólag kétezer német tinédzsert, fiatal katonát küldtek ki az aknamezőkre, a felü... több»
„Én az egyenlőség barátja vagyok, ezt kijelentem ország és világ előtt.” A kevés jó magyar filmek közül az egyik kedvencem. Vasárnap délelőttre remek kikapcsolódás. Régen még tudtunk jó filmeket csinálni, a mostani mind gatya. Kerülöm is a mostani filmnek nevezett valamiket. Ez a film igazán visszaadja a régi magyar életet. Szabadság, szalonna, jó kenyér és bor. Rideg Sándornak köszönhetjük ezt a remek történetet. Sokan irtóznak az akkori élettől, de biztos, hogy jobb volt, mint most. Persze akkor nem volt mobil meg net, mégis nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb életet éltek az emberek. Az biztos, hogy kevesebb ember halt meg szívprobléma miatt. Nem tudom nem leírni, hogy agrárország voltunk, mindent megtermeltünk a jó zsíros magyar földben, és szomorúan néztem a f... több»
Egy gyilkos elméjéhez milyen út vezet? Mennyire sérülhetünk meg mi, ha meg akarjuk tudni, milyen félelmetes és szörnyű titkokat őriz a gyilkos a fejében? A film, ami a bőrünk alá is bekúszik. A kedvenc angol filmajánló oldalamat bogarászva találtam rá erre a thrillerre. El sem kellett olvasnom a film tartalmát, mert a szereplők között megláttam azt a színészt, aki a frászt hozza rám, Sean Harrist. Nagyon jó színésznek tartom, mert olyan érzéseket vált ki belőlem, amire kevés színész képes, pusztán a színészi játékával. Van benne valami ördögi. (Gondoljunk csak bele: Prometheus, Távozz tőlem, Sátán! stb.) Azok a fekete szemek, az a szúrós tekintet, a kiszámíthatatlan mozdulatai: az egyik percben nyugodt, a másikban egy őrjöngő vad... több»
Vágóhíd 1917. „A remény veszélyes dolog”. Sok negatív kritikát olvastam a filmről, nekem kimondottan tetszett a film, de nem vagyunk egyformák. Egy magával ragadó, fordulatos, izgalmas és látványos dráma, Észak-Franciaország lövészárkaiból és csatamezőiről. Kapaszkodjunk, mert a történet beszippantja az embert, és megszűnik a külvilág. Két őrvezető, Schofield őrvezető (George MacKay) és Blake őrvezető (Dean-Charles Chapman) bajtársak, parancsot kapnak, hogy a németek által már megszállt ellenséges területen keresztül jussanak el egy távol állomásozó alakulatukhoz, ezzel megmentve több száz bajtársuk életét, mivel a németek „stratégiai visszavonulást” hajtottak végre, ami arra utal, hogy megfutamodtak. Val... több»
Nem kertelek: aki a film felét „túléli”, a többi már megy magától. Borzalmasan hosszú, vontatott és nyomasztó a film. Értem, hogy megvilágosodása volt a forgatókönyvíró/rendezőnek (megint egyazon személy) (Hlynur Palmason), de nekem nem igazán jött át a film mondanivalója. Amennyiben Izland barátságtalan és zord időjárását akarta bemutatni, az sikerült. Nyáron a sziget fekvése miatt a nappalok hosszúak, és éjszaka is szürkületi derengés tapasztalható, ami egy kicsit megőrjíti az embert, télen viszont csak pár órára kel fel a nap. Gleccserek, tavak, terméketlen lávamezők, sivár homok és az izlandi zuzmó. Csodálhatjuk és rettegjük egyszerre. De ettől még nem lesz jó egy film. Lehet, hogy az élet körforgása a téma? Ezt egy elpusztult ló testének bemutatásával ... több»
61 65 (2023)
Szerintem halálra röhögték magukat a forgatókönyvírók/rendezők (Scott Beck és Bryan Woods), hogy egy ilyen művet tesznek le az asztalra. Én is röhögnék a helyükben! Sci-fi, thriller? Ez a két szó elég, hogy tömegeket vonzzon be a mozikba. Voltak jelek, hogy kerüljem ezt a filmet, csak nem vette figyelembe őket. A film thriller (borzongás) része abban rejlik, hogy zaklatottá válsz, hogy egy ilyen filmre ültél be, a sci-fit pedig láttad az első pár percben a galaxisok fotóiról (köszönjük szépen). Gondoltam a film elején, „ebből lesz valami”, de igazából az első pár képkocka után le is állíthattam volna a filmet. A narrátor bár próbált egy kis drámai hangulatot belevinni a filmbe, de nem jött ö... több»