„Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák.” Ernest Hemingway Ritkán születnek olyan emberek, akiket csodálunk az elszántságukért, a bátorságukért és a kitartásukért. Ők a bátrak és az igazak. A film igaz történet alapján készült, és köszönhetjük a forgatókönyvíróknak: Joel Coen, Ethan Coen, Richard LaGravenese és William Nicholson. 1941-ben járunk, amikor rajtaütésszerű légicsapást mért Japán az Egyesült Államok Csendes-óceáni Flottájának Hawaii-szigeteken lévő fő támaszpontja ellen. Főszereplőnk, Louis Zamperini (Jack O’Connell) egy amerikai bombázó tiszt, akinek része volt diadalban, de sokkal több fájdalomban. (Nagyon tetszettek a hangeffektek és a légi felvételek, ahogy hirtelen a felhők mögül felbukkannak az ellenség gépei, az apró füstpamacsok, ... több»
Ez egy olyan film, aminek a nézésekor csak egy kérdőjel jelenik meg a fejünkben. Mi volt ez? Borzasztó! Elolvastam pár kritikát. Tőlem írhatnak szépet és jót is, nem tudom, hogy az alapötlet kiknek a fejében született meg, de szörnyű. Gabriel Bier Gislason író/rendező rendezői debütálása számomra itt véget is ért. Nem is szeretnék senkit untatni a történet részleteivel, elég annyi, hogy egy fennhéjázó partner szülőjét mutatják be, és szerepet kap Dybbuk, egy gonosz szellem is, aki rátapad vagy belekapaszkodik valakibe, és miután elérte a célját, elhagyja. Bár az író/rendező, Gabriel Bier Gislason a rendezői debütálása során érzelmi mélységet próbál belecsempészni a történetbe, szerintem nem sikerült. Lehet, hogy csak én nem értettem a mondanivalóját, de már megint nekem ... több»
Hangolódjunk a karácsonyra habkönnyű filmekkel! (Csak ne ezzel!) New Yorkban, a Rockefeller központban már felállították a karácsonyfát. Az idei fa 80 méter magas, és a fényeket már meggyújtották, amit megünnepeltek és megcsodáltak az arra járók. Gyönyörű! Látva ezeket a képeket, kicsit megelégeltem a 2023-as depressziós horrorfilmeket. (Persze, ha jön valami új, azért megnézem, csak nem nagyon láttam igazán szórakoztató filmet vagy egy kiemelkedő vígjátékot az idén. Napóleont viszont nagyon várom!) Valami könnyű filmet szerettem volna látni, amitől nem ver le a víz. Így találtam rá erre a kis valóban súlytalan filmre. Persze nem egy kiemelkedő darab, egyszer nézhető. A pasik szerintem már öt perc után horkolni fognak, így azt mondom, hogy csajos film. A ... több»
Amikor azt hiszed, hogy csak egy rossz álom volt, és reggel rádöbbensz, hogy ez a valóság. Természetesen senki kedvét nem szeretném elvenni attól, hogy megnézze a filmet. Ezen kívül hiszek a jó és a rossz létezésében, hiszen nem lenne egyik sem a másik létezése nélkül. Ebben az esetben egy kicsit eltúlozták szerintem a történetet. Valahol azt olvastam, hogy „többször le kellett állítani a filmet, mert annyira durva”. Szerintem ez csak reklámfogás. Akik horrorfilmeket néznek, azoknak ki vannak párnázva az idegeik. Be kell vallanom, hogy egy szót sem értettem a filmből, mert nem beszélem a spanyol nyelvet. Én első gyomorra végignéztem. Egy jó horrorfilmhez nem igazán kell nyelvtudás, mert a látvány és a zene az, ami meggyötörhet. Az Alien film ilyen volt, és azóta sem láttam hasonló... több»
Ismét egy golyóálló katona Kicsit eltúlzott volt a sok kegyetlenkedés száz percben. Ebben a filmben minden borzalmat bemutatnak, amit az emberek elkövethetnek egymással. Volt itt: mérgezés, szúrás, lövés, akasztás, erőszak, verés stb. Sok volt és felesleges. Nem lett izgalmasabb a film ettől, inkább undor fogott el. Nem kétlem, hogy az életben is ennyire kifordultak magukból a harcban elgyötört katonák, de mégis, sok. Aztán egy idő után már nem érzünk semmit, csak szeretnénk, ha minél előbb vége lenne a filmnek. Németországban, Sonnebergben egy kicsi faluban vagyunk a háború végnapjaiban, ahol a német katonák az elüldözött lakosság házaiban élelmet és aranyat keresnek. Egy katona, Heinrich (Robert Maaser), akinek eleg... több»
A siker felé vezető utat „Cápák” szegélyezik. Számomra igazi élmény volt ez a remekmű. Régen láttam ennyire sodró lendületű alkotást, ahol le nem veszem a képernyőről a szemem, nehogy kihagyjak egy percet is. Egy igazi pénzcsinálós film, aminek az eredeti forgatókönyvét az élet írta. Nincs lövöldözés, autósüldözés, csak pár jó barát, akiknek köszönhetjük, hogy a mobiltelefonunkkal e-mailezni is tudunk. Az ő reményteli felemelkedésükről és bukásukról szól a film. Minden jelenetnél megfeledkezünk magunkról, és egy megfogalmazhatatlan érzelmi hullámvasúton érezzük magunkat. 1996-ban járunk, Waterlooban, ahol Mike Lazaridis (Jay Baruchel) és Doug Fregin (Matthew Johnson) a Research In Motion nevű kicsi technológiai vállalat vezetői, akik eg... több»
Ismét egy rejtélyes gyilkosság Kenneth Branagh-től és Michael Greentől, ami úgy kisiklott, mint a vonat, amin utaztak. Csodálatos lehet az Orient expresszen utazni, hálófülkében aludni, közben robogunk a célállomás felé. Itt a célállomást nem érjük el, nemcsak a filmben, de a történet átélésében sem. A hálófülkéknek az étkezőkocsinak a barátságos, meleg hangulata, a barna faburkolattal, az nagyon jól el lett találva. Pompás tájon vonatozunk, szépek a felvételek, ahol a kis makettvonat zakatol. A vonatállomások tisztasága a meleg sárgán világtó utcai lámpák a sötétben olyan, mint egy téli képeslap. Ha ez alapján kellene értékelni a filmet, akkor nálam öt csillagos lenne, de sajnos belekeveredünk egy gyilkosságba egy furcsa nyomozóval, akinek túlméretezett, fültől fülig érő bajusza van (olyan, mintha egy kis m... több»
Egy filozofáló bérgyilkos David Fincher filmjeit végigböngészve nem mondhatnám, hogy mindegyik alkotása elnyerte a tetszésemet. Van egy, ami persze mindenki kedvence, amit talán mindenki látott: a Hetedik című film. Ott is egy higgadt gyilkossal volt dolgunk, de abban a filmben olyan impulzív jelenetek és hanghatások voltak, amik feszültté tették a nézőt. Itt Michael Fassbenderrel filozofálgatunk egy kicsit, mély gondolatokkal próbálja magát és minket higgadttá tenni, míg összeszereli a hangtompítós puskáját. Aztán ülünk és várunk, csak várunk egy ablak mögött, hogy végre feltűnjön az áldozat, miközben mormolja: „Ne legyél empatikus, ne bízz senkiben.” Úgy hangzik, mint egy zenei frázis. (Sajnos többször is halljuk e... több»
Nem volt a filmben élet Nem voltam elragadtatva a filmtől. Olyan semmilyenre sikeredett. A Wikipédiát áttanulmányozva sokkal szövevényesebb és bizarrabb volt ez az ügy, mint amit itt a filmben bemutattak. Ez inkább csak egy szűkre szabott történet, amiből hiányoznak az igazi összeesküvések, a tragikus kivégzés és még nagyon sok minden. Persze akkor lehet, hogy négyórás lett volna a film, de meg lehetett volna csinálni két részben is. Ahogy elolvastam a két királynő életét, nem éltek valami boldog életet. Mária (Saoirse Ronan) katolikus és VIII. Henrik lánya, I. Erzsébet (Margot Robbie) protestáns vallású, mely minden baj okozója lett. És a férfi tanácsadók! Hiába voltak királynők, nehéz lehetett a sok maga malmára ... több»
Péntek esti borzongás. Számomra az egyik leghátborzongatóbb horrorfilm, amit valaha is láttam. Itt nem elsősorban az ijesztgetésekre helyezték a hangsúlyt, bár abból is kapunk bőven. Nem is a boncolás az ijesztő a történetben, inkább az, amit megtudunk Jane Doe-ról. Az apa, Tommy Tilden (Brian Cox) és fia, Austin Tilden (Emile Hirsch), akik egy kisváros hullaházában boncmesterek, kapják a feladatot, hogy egy ismeretlen női holtestet boncoljanak fel, mivel a halál oka ismeretlen, főleg, hogy egy pincében találtak rá a holttestre félig elásva, és semmi arra utaló nyom nincs, hogy erőszakos halált halt volna. A boncterem egy pincében, gyéren megvilágított helyen van, és a furcsa, hogy a folyosón a kanyarban a falra v... több»
Agyoncsapták a történetet. Én semmi esetre sem nevezném Harrison Fordot nyuggernak, hiába töltötte be a 81. évét, nem keveset tett le az asztalra. (Senkire sem mondom, megalázó, és ha szerencsénk van, akkor mi is leszünk egyszer nyuggerek. Nem szeretem ezt a szót. Ez az én véleményem.) Tény viszont, hogy már nem igazán neki való ez a szerep. Harrison Fordnak inkább a megfontolt üzletember szerep áll jól, mint A 42-es című filmben. Az Indiana Jones első két része nagyon tetszett, izgalmas volt, látványos és misztikus. Keresni az Inkák kincsét a dzsungel mélyén, vagy a Frigyládát, melyről alig tudunk valamit, sokkal izgalmasabb volt, mint egy valóban létező tárgyat megtalálni. Nekem egy kicsit erőltetett, bár akciódús, ... több»
Nagyon jól indul a film, de lehagyták a végét. Két fiatal hátizsákos lány Ausztráliában a semmi közepén? Igazán csábító a fiatalok számára, hogy felfedezzenek egy ismeretlen földrészt, de a nagy kérdés: hazatérnek-e valaha is? Sokan nekivágtak a nagy útnak, és sokan nem tértek haza soha. Egy ilyen ismeretlen helyen egy lepusztult kocsmában munkát vállalni, ahol az ausztrál férfiak munka utáni szórakozása a berúgás, az erőszak, veszélyes munkának tűnik. Az isten háta mögötti kocsmát Billy (Hugo Weaving) vezeti, aki szintén nem veti meg az italt, és akinek az a fontos, hogy az alkalmazott lányok legyenek kedvesek a vendégekkel, mert akkor nagyobb lesz a forgalom. A két főszereplő, Liv (Jessica Henwick) és barátnője, Hanna (Julia Garner) eg... több»
Ismét egy horrorfilm, amin talán jobb lett volna, ha még egy kicsit dolgoznak. Megnéztem, és már homályba vész az egész, pedig pár nap telt el azóta, hogy láttam. Borzalmasan unalmas és felejthető. Nincs semmi, ami magával ragadná a nézőt, csak üveges tekintettel nézzük, ahogy az egyik szereplő, Tamira (Mohana Krishnan), karikás, beesett szemmel, némán, egy füstös befőttesüveggel a kezében sétál, és megpróbálja elhitetni velünk, hogy van valami az üvegben, és az egy szörny és húst eszik. Miért etette, ha tudta, hogy egy szörny lakik az üvegben? Hogy került oda az üvegbe? Oda költözött be, vagy rádobták az üveget, amikor még kicsi volt? Aztán, a főszereplőnek, Samidhának (Megan Suri) mint nekünk is, elfogy a türelme, és kiüti az osztálytársnőjének a kezéből a füstös bef... több»
A világot sokféle tűz emészti: a kapzsiság a harag, az önzés tüzei. Nagyon sajnálom, hogy ilyen szörnyű dolgok megtörténhettek és megtörténnek a mai napig. A gyilkosság, a felesleges erőszak az ember sajátja. Nincs még egy ilyen faj a Földön, aki annyi életet oltott ki, mint az ember csak azért, hogy vágyait valóra válthassa. Scorsese egy igaz, de elfeledett történetet mesél el, mely David Grann könyve alapján készült. Gazdag, árnyalt történetmesélési képessége, itt is megmutatkozik, bár a film kicsit hosszabb a kelleténél, és párszor leül a sztori. (Voltak a történetben üresjáratok, és néha annyira sűrű volt a vágás, hogy nem igazán tudtam, hogy mikor, hol és kinek a házában vagyunk. A hosszabb jelenetekben viszont nem nagyon történik semmi.) 1920. Oklahoma... több»
Remélem Keanu Reeves kikeveredik ebből a John Wick labirintusból, mert arra sorsa jut, mint Nicolas Cage. Őszinte leszek. A film után szó szerint rosszul voltam, és erős kétségeim támadtak, hogy valaha is megnézek egy Reeves-filmet. De jaj! Már hirdetik az ötödik részt? Egy kislány kezét fogja John Wick egy képen. Látom, orrvérzéséig nyomják, és tényleg beszippantja Reevest ez a filmnek nevezett akármi. Már a nyitójelenetnél elveszítettem a fonalat. Sivatagban, lóháton vágtázunk, és John Wick lel pár rossz fiút. Várjatok, még le sem ültem a tv elé, és már folyik a vér? Vagy ez volt a zárójelenet a harmadik részben? Nem láttam az ezt megelőző részeket, de nem hogy veszítettem volna, inkább nyertem, úgy érzem. A sivatag után felbukkan John Wick mindenhol és mindenkor, és mindenki őt akarja. John a... több»
Nem sikerül megugrani az 1973-as lécet, CGI ide, CGI oda. Úgy gondolom, hogy egyszer nézhető a film, és még így is többet kapunk a kelleténél, persze nem a jóból. Valahogy csak nem sikerül csinálni egy jobb filmet, mint az eredeti. A rendezői változatról már ne is beszéljünk. Talán túlságosan a látványra koncentráltak a rendezők, ami nem rossz, de közben kicsúszik a kezeik közül a történet. A feszültséget annak idején szépen fel kellett építeni, hogy elkezdjünk borzongani. Most elég egy sötétből felbukkanó, vállra tett kéz és hozzá valamilyen hangeffektus, hogy azt mondjuk „na, ez egy jó horrorfilm volt”. Azt is megtudjuk, hogy nem elég, ha felszólítjuk a Sátánt, hogy hagyja el a gyermek testét. (Ezt már mindenki tudja! Hahó! A forgatókönyvíróhoz n... több»
„Nem látsz senkit, nem hallasz semmit, csak felszolgálsz.” Nem voltam elragadtatva a filmtől. A megtörtént eseményeket feldolgozó film inkább a polgárjogi mozgalmakra helyezi a hangsúlyt, mint Eugene Allen életére. Én egy szép életrajzi drámát szerettem volna látni, és nem erőszakot. Persze borzasztó dolgok történtek 1954 és 1970 között Amerikában, a faji szegregáció, az eltérő rasszhoz tartozó személyek fizikai elkülönítése idején, de a film címe: A komornyik. Ha belegondolunk, nem kis dolog egy gyapotültetvényről felküzdenie magát valakinek a Fehér Házba. Érdekelt volna Cecil Gaines vagyis Eugene Allen (Forest Whitaker) munkája, hétköznapjai, esetleg egy kis ügyetlenkedés (nem hiszem el, hogy ennyire unalmasan teltek a munkában töltött órái, vagy ... több»
Ennek a filmnek a megnézéséhez nincs jó napszak, de közvetlenül lefekvés előtt nem ajánlom. Képesek vagyunk megölni valakit, hogy utána éveken át rohadjunk a börtönben? Van, aki ezt az utat választja. Ebben a filmben képet kapunk arról, hogy milyen az emberiség és hogy mikre vagyunk képesek, ha az akaratunkkal szembemegy valaki. Ez a történet nem egy szokásos thriller, annál sokkal több. Az emberek egymás iránt érzett gyűlöletét mutatja be, ami iszonyatosan felkavaró. (Régóta szemeztem ezzel a filmmel, és sejtettem a borítókép és a film tartalma alapján, hogy nehezen emészthető lesz, de ennyire?) Egy francia házaspár, Antoine (Denis Ménochet) és felesége, Olga (Marina Foïs) Galíciába költöznek, ahol élvezhetik a vidéki élet nyugalmát és szépségeit. Kis biogazdaságukban zöldséget te... több»
Ahhoz képest, hogy egy kurtizánról szól a történet, csak a lényeg hiányzott, az erotika. Persze nem egy pornófilmet vártam, de annyira izgatott voltam, mikor leültem a tv elé. Kár volt, nem történt semmi. Az életben biztosan érdekesebb volt ez a kapcsolat, de ezt nem sikerült filmre vinni. Kicsit laposra és sekélyesre sikeredett. Nem éreztem a pompát, a csillogást, a bujaságot. Láttam, de nem éreztem. Ültem a fotelban, és nem repültem vissza az időben, XV. Lajos udvarába. Hiába a gyönyörű forgatási helyszín, a sok szép berendezési tárgy, a szép ruhaköltemények, nem fogott meg. Szimpla tárgyaknak tűntek, amik szépek, de unalmasak. Hiányzott a bujaság. Nem láttam fűzőket, ahogy a király szépen lassan kioldozza, nem láttam cérnaharisnyás lábakat, ahogy a férfi finoman végigcsókolja... több»
Nyomokban tartalmazhat 1989-es Pet Semataryt. Tulajdonképpen a film címe bármi lehetett volna, mert csak egy dolgot fedeztem fel, ami az első részben is nagy szerepet kapott, az ásót. Egy jelenettől eltekintve a történet meg sem közelíti az 1989-es filmet. Valaki nagyon rossz munkát végzett a filmgyártás közben. A forgatókönyvírók, Lindsey Anderson Beer és Jeff Buhler mellényúltak a történettel. Inkább zombis film, mint klasszikus horror. A filmben nincs élet (nem a sok halott miatt), nincsenek félelmetes jelenetek, csak pár hirtelen mozdulat, pár hirtelen fellebbenő lepedő, ennyi az ijedség, a többi csak mászkálás Ludlowban, ahonnan nincs menekvés, néha ásás, no meg pár gusztustalan jelenet. Kell hozzá gyomor, az biztos. A nyitójelenet... több»
83 Rendíthetetlen (2014)
Ritkán születnek olyan emberek, akiket csodálunk az elszántságukért, a bátorságukért és a kitartásukért. Ők a bátrak és az igazak. A film igaz történet alapján készült, és köszönhetjük a forgatókönyvíróknak: Joel Coen, Ethan Coen, Richard LaGravenese és William Nicholson. 1941-ben járunk, amikor rajtaütésszerű légicsapást mért Japán az Egyesült Államok Csendes-óceáni Flottájának Hawaii-szigeteken lévő fő támaszpontja ellen. Főszereplőnk, Louis Zamperini (Jack O’Connell) egy amerikai bombázó tiszt, akinek része volt diadalban, de sokkal több fájdalomban. (Nagyon tetszettek a hangeffektek és a légi felvételek, ahogy hirtelen a felhők mögül felbukkannak az ellenség gépei, az apró füstpamacsok, ... több»