Két királynő (2018)

Fanyalognak a kritikusok A két királynő kapcsán: rossz időzítés (A kedvenc miatt), a történelem meghamisítása (bár konkrétan még nem olvastam sehol azt, hogy pontosan a történetnek melyik részét vette félvállról az alkotás), indokolatlanul hosszú játékidő (na, ebben még némileg egyet is értek). Na és persze itt vannak az erősen spoileres előzetesek (igaz, igaz, de szerintem ettől még nem fulladt merő érdektelenségbe a film, mint ahogy ezt állítják, hisz legalább így részben megérthetjük azt, mi vezetett ehhez a tragikus végkifejlethez). Van alapja bőven a szájhúzásnak, a történelmi filmekhez (hacsak nem a megszállottja a témának valaki) amúgy is kell egy bizonyos hangulat. A két királynő története is lassú mederben folydogált, helyenként még kicsit unalmasnak is mondhatnánk, de mégis van benne valami megfogalmazhatatlan plusz, ami miatt nálam működni tudott. A magyar cím erősen félrevezető. Ennek a filmnek egyértelműen a Saoirse Ronan által életre keltett Stuart Mária a főszereplője. I. Erzsébet már több ízben kapott saját filmet, az őt megformáló Margot Robbie játékidejét tekintve egyértelműen csak a mellékszereplők névsorában kaphatná meg az első helyet. S közben meg annyira kell a karakter, s persze Robbie kisasszony alakítása a filmnek, mint egy falat kenyér. Nagyon, de nagyon jót tett a helyenként kissé vontatottá váló sztorinak, hogy időnként kilépünk Skóciából és Mária bonyolódó életéből, s felvillantják Erzsébet nézőpontját, gondolatait, rajta keresztül a Máriáról kialakított képünk is árnyalódhat kissé. Számomra igazán izgalmas volt megtapasztalni azt, hogyan változik bennem ennek a két nőnek a megítélése: mindkettőjüknek voltak olyan jelenetei, amelyekben szimpátiát keltettek, máskor pedig megvetettem őket egy-egy döntésért, egyszer erős női példaképek voltak, máskor pedig szánalomra méltó figurák. Talán éppen ez az ambivalencia volt szükséges ahhoz, hogy végül minden hibája ellenére pozitívan tudjam értékelni a filmet. S a vitatott történelemhamisítás…Erzsébet és Mária a valóságban kizárólag levélben érintkeztek egymással, na de ez egy játékfilm, ami nem lett volna az igazi anélkül a bizonyos végső találkozás nélkül, amiben végre, annyi várakozás után egy jelenetben láthatjuk ezt a két nagyszerű színésznőt. Abszolút megérte! Akit a színtiszta valóság érdekel, az kutakodjon történelmi dokumentumokban! Na de mi a helyzet a sokak szerint bukásba fulladt feminista vonallal. Szerintem ezzel sem volt semmi baj! Nem nehéz elhinnem, hogy hasonló gondokkal küzdöttek a női uralkodók, főként az erősen férfiközpontú társadalmakban és korszellemben. A két királynőben is láthattuk, hiába egy nő ül a trónon, ha a tanácsadói csak és kizárólag férfiak lehettek. A nők (udvarhölgyek) maximum a divatban, vagy szexuális kérdésekben segíthették az uralkodót, politikai ügyekben kétlem, hogy kikérték volna a véleményüket, az persze más kérdés, hogy ők ezt bánták-e vagy sem. S itt van az anyaság kérdése, ami egy átlagos nőnek is az egyik legfontosabb időszak az életében, de mi van akkor, ha királyi házak túlélése múlik azon, lesz-e örökös vagy sem. A Két királynő képében egy karakterközpontú kosztümös drámát kaptunk, mely sokkal inkább azokra a lelki folyamatokra fókuszál, amelyek Máriában és Erzsébetben végbementek ebben a számukra nem túl kedvező történelmi periódusban. Bár felróhatnánk neki azt, hogy a kelleténél talán lassabb tempóban csordogál, valamint hogy a színházi világból jött Josie Rourke a biztonsági játék mellett döntött (egy csatajelenetet leszámítva a cselekmény belső terekben játszódik, mintha egy színházi előadás lenne, s kevésbé él azokkal a lehetőségekkel, amit a film műfaja ad). Mindezt azonban ellensúlyozzák a korhű díszletek és jelmezek, a jól megkomponált filmzene, valamint Ronan és Robbie játéka, akik ismételten tanúbizonyságot tettek színészi tehetségükről. A kosztümös filmek kedvelőinek abszolút ajánlható, emellett a skót akcentus miatt erősen javallott az eredeti nyelven történő megtekintés.

Lehetett volna A két királynő egy okos politikai thriller, de helyette egy habkönnyű 'drámát' készítettek az alkotók Hollywood talán két legnagyobb ígéretével a főbb szerepekben. Azt kell mondanom, hogy a koncepcióval ellentétben a kivitelezés egyáltalán nem győzött meg. Számomra ez a film az év első csalódása, amitől sokkal többet vártam. Hiába tehát a két remek főszereplő, Ronan és Robbie, nálam ez most csak egy közepes értékelést ért.

Bevallom őszintén sokkal többre számítottam. Igazából a két szinésznő érdekes. Az egész mozi inkább egy színházi darabra, vagy tv filmre emlékeztet. A történelmi hűség pedig igen-igen kérdéses.

Nem tagadom, nekem egy kicsit unalmas volt, szerintem eléggé szűk közönségréteget sikerült belőniök a készítőknek, bár a hangulata nagyon jó. Szerintem egyszer érdemes megnézni, de az biztos, hogy hangulat kell hozzá. Nálam ez sajnos nem volt meg.

A legjobb, amit mondani tudok rá, hogy ambiciózus, de ehhez nem sok extra értéket tud felsorakoztatni. Az előttem szólóval egyetértésben én is leginkább a két színésznőt tudnám kiemelni, de a bárgyú forgatókönyv azért nem igazán segítette egyikük munkáját sem. Mindenesetre ők ketten azok, akik emelik a színvonalat, és a három csillag helyett a gyengébbecske 4-re értékelem a filmet.