Megnéztem, és már homályba vész az egész, pedig pár nap telt el azóta, hogy láttam. Borzalmasan unalmas és felejthető. Nincs semmi, ami magával ragadná a nézőt, csak üveges tekintettel nézzük, ahogy az egyik szereplő, Tamira (Mohana Krishnan), karikás, beesett szemmel, némán, egy füstös befőttesüveggel a kezében sétál, és megpróbálja elhitetni velünk, hogy van valami az üvegben, és az egy szörny és húst eszik. Miért etette, ha tudta, hogy egy szörny lakik az üvegben? Hogy került oda az üvegbe? Oda költözött be, vagy rádobták az üveget, amikor még kicsi volt? Aztán, a főszereplőnek, Samidhának (Megan Suri) mint nekünk is, elfogy a türelme, és kiüti az osztálytársnőjének a kezéből a füstös befőttesüveget.
Itt kellett volna, hogy elkezdődjön valami, de nem történt semmi. (Gondoltam is: vége a filmnek? De még csak fél órája nézem.) Azt megtudjuk, hogy az üveg lakója egy Ghoul volt, egy Démon, aki húst eszik, és magányos embereket öl. Biztosan van más magyarázata a filmnek, az indiai fiatalok beilleszkedésének problémája az amerikai tinik közé, de én azt láttam, amit bemutattak, nem akartam túlgondolni. A magány és az elszigetelődés a mai világban már sajnos mindennapos probléma, legyen bármilyen vallású az ember.
Ez egy tiniknek készült film szerintem, és nem mondhatnám, hogy a horror kategóriába tartozik. Többet kellett volna megtudnunk az osztálytársnőről, Tamiráról (Mohana Krishnan), aki szorongatja a befőttesüveget, és az érzéseiről és a hindu folklórban szereplő Démon céljáról. Nem éreztem semmi izgalmat a film nézése közben. Nem ért annyit, hogy ezen agyaljak egész este. Üresnek éreztem a filmet annak ellenére, hogy a film készítői valami nagyon komoly dolgot akartak átadni ezzel a történettel. Szerintem nem sikerült. A magány és a szégyen szó többször is elhangzik, de nem értem, miért kellett volna, hogy szégyenkezzenek, vagy miért voltak magányosak? Itt sem marad el a nagy összecsapás az üveglakó lénnyel, de hanyagolható a cselekmény. Aztán mindenki boldog a film végén, a szem alatti karikák eltűnnek, kisüt a nap, és vége. Én meg legyintettem egyet rá, mert nem tetszett. A mellékszereplőkre nem is emlékszem, nem egy kiemelkedő alkotás. A rendező és a forgatókönyvíró egy azon személy: Bishal Dutta. Nem tudom, hogy ki volt a célközönség , kihez akart szólni a rendező. Egyszer nézhető darab, szerintem.
59 Ahol a sötétség lakozik (2023)
Sam (Megan Suri), az indiai-amerikai tinédzser konzervatív anyjával és asszimilálódott apjával él egy idilli külvárosban. Sam kulturális bizonytalanságai egyre nőnek elhidegült... több»
