Úgy gondolom, hogy egyszer nézhető a film, és még így is többet kapunk a kelleténél, persze nem a jóból. Valahogy csak nem sikerül csinálni egy jobb filmet, mint az eredeti. A rendezői változatról már ne is beszéljünk. Talán túlságosan a látványra koncentráltak a rendezők, ami nem rossz, de közben kicsúszik a kezeik közül a történet.
A feszültséget annak idején szépen fel kellett építeni, hogy elkezdjünk borzongani. Most elég egy sötétből felbukkanó, vállra tett kéz és hozzá valamilyen hangeffektus, hogy azt mondjuk „na, ez egy jó horrorfilm volt”. Azt is megtudjuk, hogy nem elég, ha felszólítjuk a Sátánt, hogy hagyja el a gyermek testét. (Ezt már mindenki tudja! Hahó! A forgatókönyvíróhoz nem jutott el az info.) Ez is egy felesleges és gusztustalan szál volt.
Aztán a kegyetlenül bántalmazott Reagan anyja a kórházban nem azzal van elfoglalva, hogy mi történt vele, hanem prédikációt tart arról, hogyan kell kiűzni a gonoszt a testből. Ne! Meg volt rá a lehetősége. Néha elengedi a kezemet a történet, és hagyja, hogy azon gondolkodjam, hogy miért is választotta a még meg nem született gyermekét a feleség helyett a férj. Persze megtudjuk, hogy mi történt, de addigra már nem nagyon érdekelt. A történet energiája szétszóródik, és a film fokozatosan elveszíti a lendületét, nem mintha említésre méltó lett volna bármelyik percben is. Túl sokat mászkálunk, túl sokan vagyunk megint. A woodoo papnő azon kevés szereplő egyike, aki szintén felesleges volt a filmbe, csak zavaró tényezőként jött-ment, de előrébb nem jutunk. Ez a film egy drámacsoport beszámolójához hasonlított, egy élménybeszámolóhoz, ahol mindenki szépen, higgadtan elmondja, hogy idáig miket tapasztalt, és milyen megoldást javasol. Nem láttam rettegést vagy félelmet a szereplők arcán. Ráadásul a héten két olyan filmet láttam (Jeanne du Barry – A szerető, és most ez), ahol nőgyógyászati vizsgálaton kell részt vennünk. Ez meg mire volt jó? Nem tetszett a lányok színészi játéka sem. A templomos jelenetet nem értettem, vagy csak nem akarom. Néha látunk valami krikszkrakszot a lányok bőrén, és egy hasonló dallam csendül fel, mint az Ördögűző remekül megkomponált dallama. Már vártam a fejfordítást, aztán az is volt. Egy szó, mint száz, semmi újat nem tudott számomra mutatni sem a rendező, sem a forgatókönyvíró. Ajánlom, hogy aki nem látta az eredeti filmet, az nézze meg egyedül és sötétben a rendezői változatot. Garantált a nem alvás, szerintem.
62 Az ördögűző: A hívő (2023)
SkyShowtime (2024.05.17.)
Ez év őszén lesz 50 éve, hogy bemutatták a filmtörténet egyik legijesztőbb horrorfilmjét, amely világszerte sokkolta a közönséget. Idén októberben egy új rész történet... több»
Szereplők: Ellen Burstyn, Leslie Odom Jr., Ann Dowd, Raphael Sbarge, Okwui Okpokwasili
