Kezdjünk el aggódni, ha kívántuk már, hogy „Engem szeressen a világon a legjobban!” Nagyon bátor és vakmerő ez a film. Van új a Nap alatt! Végre! Észrevétlenül sétált be ez a film az életembe, és rögtön lehengerelt. Erre vártunk sokan, hogy egy olyan történettel lepjenek meg minket, mint ez az alkotás! Olyan volt, mint egy hullámvasúton ülni, ahol egyre magasabbról zuhanunk alá a mélybe és a sötétségbe. Az alapötlet egyszerűnek tűnik, de nem tesszük zsebre, amit kapunk! Csak én voltam, és a film. Megszűnt a világ körülöttem. Nem tudtam betelni vele és szerettem volna befogadni minden egyes másodpercét. Ez volt az a film, ahol egy percre sem lankadt a figyelmem és még a fejemet sem mertem elfordítani, nehogy kihagyjak egyetlen jelenetet sem! Szinte belebizsergünk. Az eleinte... több»
Mi volt ez a »rossz pornó«-s típusú cincogó szexfilmzene egy horrorfilmben? A Port.hu oldalán olvastam erről a filmről, és egy mondat elég is volt: „A Nobody Sleeps in the Woods Tonight egy szép tisztelgés lett a Péntek 13. és a többi kultikus erdős-kempingezős-szörnypofás film előtt.” Na, azért ne fussunk ennyire előre! Ha nem tetszett volna a szerzőnek a film, akkor »tele van klisékkel« jellemezné, így viszont tisztelgésnek nevezi. Én ezt valahogy nem így éltem meg!
Ráadásul a filmben az emberhús-evés sokkal inkább hasonlít a Halálos kitérő című filmre. Csak azért, mert van pár kempingező, nem lesz rögtön Péntek 13. a filmből! Inkább a Micimackó: Vér és méz és társai-filmekhez lehet hasonlítani. Nem ez volt az év filmje, az biztos! Csak kb. tíz olyan agyatlan fil... több»
Ez lenne 2025 legjobb romantikus vígjátéka? Az arcizmom sem rándult! A Filmtekercs oldalán találtam ezt a bevezető mondatot: „A Páratlan páros egy hamisítatlan romkom, de szerencsére sokkal többet tartogat a nézői számára, mint amit a műfajtól várhat az ember.” Szerintem nem. Egyáltalán nem tartogat semmit. Ez egy film, nem az élet. Éppen ezért, amikor romantikus filmet nézek, szeretnék egy kicsit elszakadni a hétköznapoktól: bájos nőket, szívtipró férfiakat, látványos románcot és valamiféle romantikus fantáziát szeretnék látni. Talán ez is része annak, hogy a néző azonosulni tudjon valamelyik szereplővel – esetemben legalábbis ez lenne az egyik női főszereplő. Bevallom, először azt hittem, francia filmet nézek, de nem.
És bár egy romantikus vígjátéknál nyil... több»
„A szaladgálásokat már jól betanultam” (Regős Bendegúz) Nem szeretem a zombis filmeket. Valahol azt olvastam, hogy ez a film kötelező darab minden zombirajongónak. Én nem vagyok rajongó, csak kíváncsi, ezért belevágtam. Igaz, a tavalyi filmbe már belekukkantottam, de akkor is csak azért, mert férfikollégáim felhívták a figyelmemet arra, hogy Alfának milyen méretes a hímtagja. Ha már ők is rácsodálkoztak, én sem hagyhattam ki. Ehhez képest az én filmemből vagy kivágták ezt a jelenetet, vagy valami más történt, mert én bizony nem láttam semmit. Nagy bánatomra. (Persze a méret nem mindig párosul a nemzőképességgel.)
Visszatérve a filmhez: kíváncsi voltam, mit nyújt a nézőnek a Csonttemplom. Szerettem volna megtudni, hogy maradt-e a jól bevált recep... több»
Mi mennyire? Mit? A századik percnél kezdődik a film, vagyis kezdődött volna, ha pár perc után nincs vége. Addig, amit látunk, már a nem mérhető unalomkategória. A science-fiction, a horror és a dráma műfajainak határai manapság elmosódtak, és minden filmre ráaggatják, ha éppen úgy tartja kedvük a filmkészítőknek. (Mi pedig rohanunk a moziba egy kis borzongásért, és nem tesszük zsebre, amit kapunk.)
A „horror” egyébként is nézőhívogató jelző. Inkább a látvány az, ami érdekli a nézőt, nem a monológok. (A sci-fi nem a monológok helye.) Ha eszembe jut A dolog című 1982-es film, akkor ehhez képest számomra ez a film nem evolúció, hanem devolúció. Miközben a technika rengeteget fejlődött, a sci-fi, a horror és a... több»
Ha ez lett volna az első rész, nem nézem meg a másodikat! Nem tudom, hányan jöttek ki a moziból csalódott arccal, de én biztosan. Pontosan azok az elemek hiányoznak a filmből, amelyek felejthetetlenné tették az első részt. (Azt hiszem.) Kicsit nyálasra sikeredett a film! Hol van az a munkahely, ahol rengeteg fogyókúrázó nő össze van zárva és mindenki szeret mindenkit!? Ilyen hely nem létezik!
Miranda Priestly (Meryl Streep), aki az első részben arról volt híres, hogy kíméletlen munkaadó, itt olyan esendő, ellentétben Andy Sachs-szal (Anne Hathaway), aki mindent megold, mindenkit megvéd és mindenkit szeret. Még Emily Charltonnal is barátságot köt, pont azzal a kollégával, aki az első részben kinevette és megalázta. Ez már nekem túl szép, hogy igaz ... több»
Egy újabb film, amivel ki akartak készíteni Egy aprócska elmezavar lépett fel nálam a film megnézése után. Nem ugrott be hirtelen, hogy milyen évet is írunk – 1970-et vagy 1980-at? Valahogy kimásztam az ágyból, sötétben kivánszorogtam a fürdőbe, és belenéztem a tükörbe. Nagyon rosszul nézek ki. Nem értem, pedig pocsékul érzem magam. A hőséget okolom azért, hogy elindítottam a filmet és egy kritikát, ami felkeltette az érdeklődésemet.
Nem igazán találom a megfelelő szót erre a filmre. Egyet biztosan tudok: botrányos. Gondolom, ez egy művészfilm akart lenni, de nem sikerült. Ez inkább olyan „vacak az élet, úgyis meghalunk” film. A történet fonala: vagy rajta leszel vagy alatta. Én alákerültem. Nem is értem, hogyan sikerült ezt a film... több»
A film címválasztása csak a véletlen műve Az 1992-es A kéz, amely a bölcsőt ringatja egy feszült, kegyetlen thriller volt, amelynek nagyon is érthető és erős alapkonfliktusa volt. A történet egyik legjobb része az volt, ahogyan megmutatta, mennyire kényelmetlen és kiszolgáltatott helyzetben érezhetik magukat a nők egy nőgyógyászati vizsgálaton, különösen akkor, ha az orvos visszaél a bizalmukkal és a hatalmával. Ez nem egyszerű háttérelem volt, hanem Peyton Flanders (Rebecca De Mornay) – mintha csak ráírták volna a szerepet – történetének tragikus kiindulópontja. A nőgyógyász férjének visszaélései és az azt követő tragédia táplálták azt a személyes gyűlöletet, amelyből Peyton bosszúja megszületett. Ezért volt világos, hogy miért épp... több»
Segített elaludni Az utolsó ház című film számomra hatalmas csalódás volt, mert szinte semmi olyat nem találtam benne, ami igazán lekötött volna. Már a történet elején az volt az érzésem, hogy egy unalmas és kiszámítható film következik, és sajnos később sem változott meg ez a véleményem. A cselekmény rendkívül lassan halad, miközben a készítők mintha folyamatosan azt várnák, hogy a néző majd magától izgalmasnak találja a történetet. Sok jelenet feleslegesen hosszú, és közben alig történik valami, ezért többször is azon gondolkodtam, hogy mikor lesz már vége. A film ugyan megpróbál feszült és félelmetes lenni, de nálam ez egyáltalán nem működött. Ahelyett, hogy izgultam volna a szereplőkért, inkább azt érezte... több»
Amikor a kíváncsiság veszélyesebb, mint maga a bűn A Beugrottam egy olyan thriller, amely már az első jelenetektől kezdve képes magával ragadni a néző figyelmét. A cselekmény fokozatosan bontakozik ki, és ügyesen adagolja az információkat, ezért végig fennmarad a kíváncsiság. A történet nem a látványos akciókra épít, hanem a lassan növekvő feszültségre, amely egyre nyomasztóbbá válik. A rendező kiváló érzékkel teremti meg azt a bizonytalan légkört, amely miatt a néző soha nem lehet biztos abban, mi következik.
A film ritmusa végig kiegyensúlyozott, így egyetlen jelenet sem tűnik feleslegesnek vagy elnyújtottnak. A fordulatok természetesen illeszkednek a történetbe, ezért nem hatnak erőltetettnek vagy öncélúnak. Különösen tetszett, hogy a fe... több»
Egy faj, amelyiknek a gyengeségéből adódik az agressziója Csak egy olyan faj létezik, aki félelemből és gyávaságból öl: az ember. A legbátrabbak a védtelenek, akiknek szembe kell nézniük a veszteségeikkel és a fájdalmaikkal. Háborúk, gyilkosságok és minden, amit az elménk létrehozott, ugyanabból a forrásból táplálkozik: a félelemből. A film pontosan ezt a pusztító ösztönt vizsgálja egy látszólag jelentéktelen vidéki konfliktuson keresztül.
A film témája mindenkire hatással lesz, persze attól is függ, hogy melyik oldalra állunk. Én éhgyomorra néztem meg, és annyira felkavart, hogy nehezen tudom fékezni az érzéseimet. Ez az a pont, ahol az emberi sértettség és bosszúvágy átlép minden ésszerű határt. A másik félnek okozott fájdalom és anyagi kár font... több»
A Teremtés koronái Imádom ezt a filmet! Az életben figyelem a férfiak viselkedését és folyamatosan meg tudnak nevettetni. Mikor felnyitják egy kocsi motorháztetejét, és ott állnak hárman a bonyolult motor és vezetékek halmaza előtt és csak nézik, mintha Navier–Stokes-egyenletet kellene megoldaniuk. Számos vicces percet szereznek nekem.
Egy kritikában azt olvastam, hogy a karakterek taplók. Lehet. De ha nem lennének ennyire bunkók és őrültek, a filmből csak egy nagyon felejthető nyomozós mozi maradt volna. Terry Hoitz (Mark Wahlberg) folyamatos idegbaja, eszelőssége és a kollégák ugratása, ahol mindenki partner ebben, aki nincs benne, adja meg számunkra a film velejét. E nélkül nagyjából a tizedik percnél ela... több»
Miért gondolják a férfiak, hogy az egyedül töltött estéinken csipkés fehérneműben, combfix harisnyában és tűsarkú cipőben nézzük a tévét? Sokunknak tették már fel ezt a kérdést férfiak. Ilyenkor a helyes válasz valami olyasmi lenne, hogy: „Semmi nincs rajtam, az ágyon fekszem, és rád gondolok.” Még akkor is ezt kell mondanunk, amikor éppen egy kinyúlt pólóban, portörlő ronggyal a kezünkben takarítunk.
A Sex and the City pontosan ebből az illúzióból építkezik. Abból a férfifantáziából, hogy a nő akkor is nő marad, amikor senki sem látja. Végignéztem mind a 94 részt, mini drámák, koktélok és orgazmusok végtelen váltakozását. A sorozat kétségtelenül fontos volt: nyíltan beszélt női vágyról, szexről, magányról és barátságról egy olyan időszakban, amikor ezt még mindig felszabadítónak érezték.
De közben nagyon furcsa képet fest a... több»
Instant film, instant szex. 18 éven felülieknek! Az egyik legordenárébb film tinikről, amit valaha láttam. Tíz perc után elkezdtem markolászni a plüsspatkányomat, idegi alapon. (Komolyan úgy éreztem, szükségem lenne egy bokszzsákra, ha ez a színvonal kitart a film végéig).
Ki a célközönség? Azt reklámozzuk, hogy mindenki mindenkivel? Nincs ezekben a lányokban tartás? Egyszer felpróbálják őket a fiúk, aztán tovább állnak! A film annyira összemossa a barátságot, a vágyat és a státuszversenyt, hogy egy ponton már senki nem embernek, csak fogyóeszköznek tűnik. Mondjuk Tristan (Simon Rérolle) — a továbbiakban HMCS, azaz Helyi Menő Csávó — nem a legrosszabb példány, de ettől még nem lett szimpatikusabb számomra.
A film olyan, mintha összeturmi... több»
Esti borzongás, kisebb-nagyobb zúzódásokkal Ha kint elcsendesedett minden, és ránk telepedett a sötétség súlya, ha megnyúltak az árnyak a komor sarkokban, húzzuk össze magunkat a fotelban, és engedjük, hogy a félelem jeges ujjai időnként megérintsék a lelkünket. Ilyenkor különösen jó érzés egy pillanatra ellenőrizni, hogy az ajtó tényleg be van-e zárva, majd csak futólag benézni az ágy alá, mert ez a történet könnyen rá tud ülni az ember idegeire.
A Vak rémület nem a klasszikus értelemben vett látványos brutalitással próbál hatni, hanem sokkal inkább a képeken és az atmoszférán keresztül dolgozza meg az ember idegrendszerét. A film már az elején nem húzza az időt, hanem viszonylag gyorsan beleenged a történet közepébe, ami ettől még ... több»
Hiába a sok bunyó, nincs élet a filmben! A 70%-os tetszési indexből arra következtettem, hogy a film valószínűleg inkább a fiúknak szól a sok bunyó miatt. Én viszont véletlenül csöppentem bele ebbe a történetbe. Nem olvastam el a tartalmát, csak elkezdtem.
A történet (a forgatókönyvíró: Daniel Bernardi) egyszerű, mint a faék és biztosra veszem, hogy senki nem fogja eltörni a fotel karfáját idegfeszültség miatt. A film eleje izgalmas lett volna a bokszmérkőzéssel, ha látom, hogy a ring körül állnak a nézők és szurkolnak. Ehelyett a háttérben ücsörögtek, álldogáltak, és még két nőt is mutatnak egy asztalnál, akik ebben a jelenetben teljesen feleslegesek voltak, szerintem. Tudtommal nem így szokták nézni a meccseket, főleg ha fogadás... több»
„ A nyúlon túl?” Valami újat vártam. Egy friss történetet annyi gyenge horror után. Azt hittem, talán a film vége majd ütni fog, de első nekifutásra csak a negyedéig jutottam. Kellett két hét, hogy „regenerálódjak”. Aztán adtam neki még egy esélyt. Hátha tényleg a „nyúlon túl” (Gyalog galopp) kezdődik valami, ahol átélhetjük az izgalom minden egyes percét, és végre megérkezik a várva várt lélegzetelállító történet.
Sajnos a nyúl támadása, az a két perc izgalmasabbra és viccesebbre sikeredett, mint ez a százperces történet. Inkább a kivitelezésről (Corin Hardy negyedik alkotása) van szó, mint az eredetiségről, és ez azt jelenti, hogy időről időre belebotlottunk néhány nagyon hasonló filmbe, és az az érzésün... több»
Már kétszer néztem végig a filmet, egy kukkot sem értek belőle, mert sem angolul, sem magyarul nem találtam meg, de nagyon tetszik! A végével van gondom, de majd rájövök arra is! Érdemes megnézni!
„Hát minden-minden e világon álomba ködlő furcsa álom?” (E.A.Poe) Világszerte, évszázadokkal ezelőtt rejtélyesen köddé vált hajók bolyonganak az óceánok felszínén a való világban az utasaikkal, amire azóta sincs ésszerű magyarázat. És mégis szem és fültanúk látni és hallani vélik az éj leple alatt a matrózok vég nélküli sóhaját vagy az egykor bulizós, gazdag vendégek énekét, akik itt élnek közöttünk. A ködből átszűrődő rideg fényekkel a szakadt vitorlájú, só és alga lepte fregattokkal feltűnnek a múltbéli bűnök, a rémülettől és a gyilkosságtól tágra nyílt szemű leprás halottak, ott lebegnek a tenger mélyén, de most, hogy újra leszállt a köd, visszatérnek, hogy visszavegyék, ami az övék.
A történet egy tábortűz meleg és barátságos fénye és egy pont éjfélt ... több»
74 Megszállottság (2026)
Nagyon bátor és vakmerő ez a film. Van új a Nap alatt! Végre! Észrevétlenül sétált be ez a film az életembe, és rögtön lehengerelt. Erre vártunk sokan, hogy egy olyan történettel lepjenek meg minket, mint ez az alkotás! Olyan volt, mint egy hullámvasúton ülni, ahol egyre magasabbról zuhanunk alá a mélybe és a sötétségbe. Az alapötlet egyszerűnek tűnik, de nem tesszük zsebre, amit kapunk! Csak én voltam, és a film. Megszűnt a világ körülöttem. Nem tudtam betelni vele és szerettem volna befogadni minden egyes másodpercét. Ez volt az a film, ahol egy percre sem lankadt a figyelmem és még a fejemet sem mertem elfordítani, nehogy kihagyjak egyetlen jelenetet sem! Szinte belebizsergünk. Az eleinte... több»