Az 1992-es A kéz, amely a bölcsőt ringatja egy feszült, kegyetlen thriller volt, amelynek nagyon is érthető és erős alapkonfliktusa volt. A történet egyik legjobb része az volt, ahogyan megmutatta, mennyire kényelmetlen és kiszolgáltatott helyzetben érezhetik magukat a nők egy nőgyógyászati vizsgálaton, különösen akkor, ha az orvos visszaél a bizalmukkal és a hatalmával. Ez nem egyszerű háttérelem volt, hanem Peyton Flanders (Rebecca De Mornay) – mintha csak ráírták volna a szerepet – történetének tragikus kiindulópontja. A nőgyógyász férjének visszaélései és az azt követő tragédia táplálták azt a személyes gyűlöletet, amelyből Peyton bosszúja megszületett. Ezért volt világos, hogy miért éppen Claire Bartel (Annabella Sciorra) családját szemelte ki. Nemcsak úgy betoppant egy véletlenszerű család életébe, hanem egy konkrét sérelem miatt akarta tönkretenni azt. Ráadásul egy kiegyensúlyozott, szerető családot választott, amelynek békéjét belülről kezdte szétrohasztani. Ez tette igazán nyomasztóvá az egészet, mert a néző pontosan látta, mit veszélyeztet Peyton.
Hirdetés
Az is remekül működött, ahogy a család lassan rájött, hogy a kedvesnek és segítőkésznek tűnő dada valójában nem az, akinek mondja magát. Claire először csak apró jelekből kezd gyanakodni, majd a korábbi események és Peyton viselkedésének ellentmondásai lassan összeállnak benne egy képpé. A fordulat akkor válik igazán hátborzongatóvá, amikor kiderül, hogy Peyton valójában a meggyilkolt férfi özvegye, és tudatosan épült be Claire családjába. Ezzel a néző számára is értelmet nyer az addigi sok furcsa és nyugtalanító mozzanat. Az eredeti filmben tehát Peyton valódi személyének felismerése szervesen kapcsolódik a bosszú történetéhez, és nem pusztán egy utolsó pillanatban előhúzott csavar.
Az új film ehhez képest mintha csak kölcsönvette volna az eredeti címét, aztán teljesen más történetet akart volna elmesélni. A régi film lényegét adó bosszúmotívum itt már korántsem olyan erős és egyértelmű. Az új család ráadásul eleve tele van feszültségekkel, így sokkal nehezebb elhinni, hogy egy külső szereplő valóban egy harmonikus otthont rombol szét. Ahelyett, hogy egy stabil család lassú összeomlását néznénk végig, inkább egy eleve ingatag családi helyzetet kapunk. A készítők közben igyekeztek minél több mai társadalmi témát beemelni, de ettől a film nem lett mélyebb, csak túlzsúfoltabb. Nem tett hozzá semmit!
Különösen erőltetettnek hat a hatéves gyerek identitására épített szál, amely szerint a gyermek felnőve férfi szeretne lenni. Nem azzal van baj, hogy egy film ilyen kérdésekről beszél, hanem azzal, hogy ennek ebben a thrillerben egyszerűen nincs helye. Inkább egy utólag hozzáadott aktuális témának érződik (időhúzás), mint a történet szerves részének. Az eredetiben a konfliktus szorosan összefüggött a szereplők múltjával és a bosszú logikájával, az új változatban viszont sok minden egyszerűen csak ott van. Hiába próbálják modernebbé és összetettebbé tenni a történetet, közben elveszik belőle azt az alattomos feszültséget és világos motivációt, amitől az eredeti működött. Ha ennyire más történetet akartak készíteni, tényleg felmerül a kérdés: miért kellett ugyanazt a címet használni? Számomra az 1992-es film sokkal keményebb, következetesebb és emlékezetesebb. Az új pedig végül csak egy gyengébb utánzat lett.
A külvárosban élő pár, Caitlin és Miguel felbérelik a kedvesnek tűnő Pollyt, hogy vigyázzon újszülött gyermekükre. Polly valódi szándékai azonban sokkal sötétebbek... több»
Szereplők: Mary Elizabeth Winstead, Maika Monroe, Riki Lindhome, Martin Starr, Raúl Castillo
