„Ez egy homoerotikus pöcsharapó klub!” Még sosem láttam ennyire eleven filmet „halott”, divatmániás vámpírokról, és ha szeretjük a brit humort, bár a film új-zélandi, akkor nem fog csalódást okozni, csak rá kell hangolódni. (Nem horrorfilm.) Azoknak is ajánlom, akik nem bírják a vér látványát, igaz, nincs hiány belőle ebben a filmben sem (az is csak pár szerencsétlen balesetnek köszönhető), de valahogy más a tálalás.
Ez egy könnyed mockumentary, vagyis magyarul áldokumentumfilm, mely a filmvígjáték egyik műfaja, amelyet úgy készítenek és vesznek fel, mintha valódi dokumentumfilmet forgatnának. Azt olvastam, hogy a kész forgatókönyvet és szövegkönyveket sosem adták át a szereplőknek, csak nagy vonalakban mondták el a film készítő... több»
Egyenes út az őrületbe A halászok ópiuma a babona? A film atmoszférája nagyon erős, és sötét a hangulata. A forgatókönyvíró, Jamie Hannigan rendesen kezelésbe veszi a lelkiismeretünket, és bizton állíthatom, hogy gondolkodásra bír minden nézőt. A rendező, Thordur Palsson viszont kézen fogva vezet minket, és mi hagyjuk, hogy elérjük a téboly tetőfokát.
Ebben a filmben a természetfelettit, a drámát, a thrillert és horrorelemeket egyaránt felfedezhetjük. (Egy sötét szobában csak a filmre koncentrálva elragadja a lelkünket.) Főleg a babonáról és az átokról szól a film (persze akad benne más is, mivel a horror kategóriába sorolták, és az is), de akiknek gyenge a gyomruk, azoknak is ajánlom. (Nincsenek véres jelenetek,... több»
„Mostanra több lőfegyver-tulajdonos van Ausztráliában, mint 1996-ban volt.” (Shaun Grant) Shaun Grant forgatókönyvíró Martin Bryant, a tömeggyilkos életét tárja fel előttünk Kurzel rendezésében. 1996. április 28-án Ausztrália rossz napra virradt. Martin Bryant Port Arthurban harmincöt embert ölt meg, és huszonhármat megsebesített. A film megtörtént esemény alapján íródott. Martin szerepében a zseniális játékáról ismert Caleb Landry Jonest láthatjuk. (Kurzel munkásságát a 2011-es A snowtowni gyilkosságok, szintén megtörtént események alapján íródott filmjénél ismertem meg. Tetszett.)
A film elején láthatunk egy eredeti dokumentumfilm-részletet, ahol Martin egy kórházban van, miután egy gyújtogatás során megsérült. A rendező és forgatókönyvíró finoman, és hihetetlen mély érzéssel ... több»
A történet előrehaladtával eluralkodott rajtam a pánik, mert nincs itthon alkohol A film A. K. Tolsztoj 1839-ben kiadott, A Vourdalak családja című novellájának adaptációja, melyet a debütáló francia rendezőnek, Adrien Beau-nak köszönhetünk, vagy talán mégsem. A film szembeállítja a... Bla-bla-bla. Szavakat nem találtam, mire a végére értem a filmnek, melyet tátott szájjal néztem végig. (Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Kiszívott belőlem minden pozitív energiát, és ami maradt, azt most írom ki magamból.)
Amerikában mutatták be a kedves rajongóknak ezt a művet, és a bevétel 78 527 dollár volt. Ebből adódik a kérdés: mennyibe kerültek a mozijegyek? Ha tíz cent volt, akkor sokan látták a filmet, viszont ha ötven dollár volt, akkor igen csekély volt a nézők száma a lak... több»
Végzetesen unalmas Nagyon remélem, hogy kilógok azoknak a sorából, akiknek tetszett a film. Boldoggá tett az a tudat, hogy a belefektetett munkából egy szikrányit sem tekinthetek magaménak. (Nem mintha más filmek készítésénél bármilyen szerepet kaptam volna.) Végigszenvedtem, pedig nem akartam. (Nem ezt a filmet akartam megnézni. A 2024-es Jelenlét helyett ezt töltötte fel valaki. Vicces! De ha már elkezdtem, nincs visszaút.)
A film végére már fátyolos könnypára csillogott a szememben, és korhadt váza lettem egy valaha ember formájú lénynek az unalomtól. Mostanság gomba módra szaporodnak a semmitmondó forgatókönyvekből készült filmek, de nem tudom a miértjét. (Álljatok le! Ez egy semmitmondó téma semmitmondó v... több»
Több szempontból is botrányos! 18 éven felülieknek. (A film stílusában írok.) Mi a film üzenete? Mit tanulhatnak a fiatalok ebből a filmből? Azt, hogy keféljünk, mint a nyulak, és éljünk, mint hal a vízben? A diákok, akikről a film szól, olyanok, mint egy nagy, boldog baráti kör. Mindenüket megosztják egymással. Mindenki mindenkivel, mindenhol és mindenkor. Mindenki szeret mindenkit, és komolyan azt vártam, hogy a szülőket mikor vonják be egy csoportos szexbe, vagy hogy Yoshi mikor húzza meg Raquel anyját. Nem kell felháborodni, hiszen a történet elbírná.
Értem, hogy rohanó világban élünk, de nem hiszem, hogy tizenéves lányoknak kellene megerőszakolniuk a tizennyolc éves fiúkat egy sötét sikátorban azért, hogy beléjük sze... több»
„Vétkesek közt cinkos, aki néma” Meddig mehetünk el az iskolai zaklatásban? A film, amit kötelezővé kéne tenni minden iskolában, bár nem biztos, hogy célt érnénk vele. Ez a történet valószínűleg csak a jéghegy csúcsa. Hallottunk több olyan esetről, ahol az áldozatok öngyilkosok lettek, mert már nem bírták tovább a megaláztatásokat, egyesek viszont fegyvert ragadnak.
(Bár a történet elején valós eseményekre hivatkozik a film készítője [a rendező és egyben a forgatókönyvíró: Ilmar Raag], én semmi nyomát nem találtam annak, hogy Észtországban ilyen vagy ehhez hasonló iskolai lövöldözés történt volna. Úgy gondolom, hogy több megtörtént cselekményt sűrítettek bele ebbe a filmbe.)
Az ilyen iskolai bántalmazásnak sokan részesei ... több»
Ez nem sci-fi, ez dráma! Egy film nem feltétlenül attól lesz science fiction, hogy pár robotnak álcázott kartondoboz néha elimbolyog a kamera előtt. 1987-ben készítettek ehhez hasonló, és szerintem színvonalasabb robotfilmet, ahol nem kell ennyit rinyálni. Egyedül vagyok a véleményemmel, mert nekem nem tetszett a téma. Már a film elején, amikor a főszereplő azt mondja a robotnak, hogy menj vissza, mert megfázol. Egy ilyen mondat után az agyam kikapcsol, és csak a száraz tényekre és látottakra hagyatkozom. Nem tudtam átélni a történetet, igaz, voltak magvas gondolataim a film nézése közben, de elnyomtam őket. Rosszkor találkoztunk. A film utolsó három perce olyan csavart tartogat, amin én is meglepődtem, ettől függet... több»
Ugrás a nagy semmibe A romantikus komédiafilmek listáján találtam ezt a filmet. Gondoltam, miért ne ugorhatnánk a szerelembe. Mielőtt elkezdtem volna nézni, örömömben, hogy talán egy jó film, örömmel körbecsoszogtam a fotelomat, kezemben egy bögre forró hagymateával (mert még nem enged az influenza a karmai közül), és azon tűnődtem, hogy biztosan akkora poénok lesznek a filmben, hogy a térdemet fogom csapkodni a nevetéstől, és megfeledkezem a betegségről. Akkor ugorjunk!
Ha visszaforgathatnám az idő kerekét, mennyivel hasznosabban tölthettem volna el ezt a 84 percet! Az idő mintha megállt volna, és a másodpercmutató lassú vánszorgását hallottam végig a film alatt. Néha mintha nem is ugrott volna előre, inkább ... több»
Ki volt ez a félisten? Már nem tudom, hogy volt, csak elkezdtem nézni ezt a filmet. Öt perc után ki akartam kapcsolni, de túl fáradt voltam hozzá, és valahogy jólesett csak nézni ki a fejemből. Aztán jött Ő! Egy félisten! Széles vállak, kockahas, kicsi izmos fenék! Ki ez a pasi? Még nem láttam egy filmben sem, a nevét sem tudtam, csak azt, hogy bomba jól néz ki. Egy dolog érdekelt: a telefonszáma. Nos, ő Noah Flyn (Jacob Elordi). A film készítői tisztában voltak vele, mint ahogy én is, hogy nélküle a film senkit sem érdekelt volna. Egy tinifilm, ami a szokásos dolgokról szól, de Noah miatt érdemes volt végignézni. A női főszereplőről, Elle Evans (Joey King) sajnos nem tudok pozitívan nyilatkozni. (Az összes jó pa... több»
Ellen Hutter Ellen Hutter nevét kellene hogy viselje a film címe, nem pedig Nosferatuét, szerintem. Izgatottan vártam a filmet, mint mindenki, és azok közé tartozom, akik csalódottan jöttek ki a moziból. Kétszer néztem végig a filmet, és nem azért, mert annyira tetszett, inkább azért, mert valakit hiányoltam a filmből. (Persze ebben az is közrejátszhatott, hogy nem kötött le a téma, és a gondolataim néha elkalandoztak, főleg azután, hogy a két kislány a kamerába sikított. Ott már kezdtem a homlokomat ráncolni.) Újra megnéztem, és valóban, most sem láttam sokszor Nosferatut!
Hol hagytuk Nosferatut? Hova lett? Még alig láttuk, és már el is tűnt! Hiányzik a filmből! Annyit dolgozhattak rajta a sminkesek, ho... több»
Ha valakinek rossz napja volt, akkor az Roger Brown A forgatókönyvírók (Lars Gudmestad és Ulf Ryberg) a legvadabb rémálmainkat is túlszárnyalták! Zseniális a film! Keresgéltem a svéd filmek között, és erre a csemegére találtam rá.
A Fejvadászok cím egy kicsit megtévesztő lehet, és még a film elején valóban „fejvadászkodunk”, de utána kő kövön nem marad! Egy fejvadászról (hideg fej, hideg szív), 168 cm magas (ez számára fontos), aki mellékállásban piti műkincstolvaj, Roger Brownról (Aksel Hennie) szól a történet, aki csak a kutyáktól és a feleségétől fél. Bárhova képes betörni a nagy pénz reményében. Gyönyörű feleségének, Dianának (Synnøve Macody Lund) drága ajándékokkal kedveskedik, és a házát is fenn kell tartania. De ha egyszer elkezdünk su... több»
Egy nőotthon, ahol a „bajbajutott” fiatal lányokat átnevelték Nem tudom, hogy a férfiakat mennyire érinti meg ez a téma, nőként végignézve felháborító. Számtalan ilyen és ehhez hasonló kórházról, elmegyógyintézetről lehet olvasni, ahol embertelen körülmények között elzárva tartottak nőket, és az orvosok „gyógyítás” címszó alatt végeztek rajtuk kísérleteket. Az 1800-as, 1900-as években, több országban elég volt a férj szava, és máris elvitték a feleséget. Sok esetben egészséges nőket zárattak be, ha nem teljesítették házastársi kötelességüket. (Ez jól jöhetett olyan férfiaknak, akik gazdag családba nősültek.)
Sok filmnek van valóságalapja, mint ahogy ennek is. Nem is kellett sokáig nyomoznom a „gyógyintézet” után. Ezek a kórházak láthatatlan fegyvert ad... több»
Újra megmártózhatunk a semmitmondó, unalmas horrorfilmek mocsarában! Valahol azt olvastam, hogy a film újdonsága az, hogy a cselekményeket a gyilkos szemszögéből mutatják be. Felkeltette az érdeklődésemet, hogy mi ez a forradalmian új látásmód! Végignéztem. (Sajnos.) Nos, ha a gyilkos szemszögéből akarták bemutatni a történetet, akkor jelentem, ez nem sikerült. Az nem a gyilkos látásmódja, hogy a kameraman két méterre a gyilkos háta mögött gyalogol hegyen-völgyön át. (Ha így lett volna, akkor nem lett volna szereplő, mert a néző az „elkövető”. Szerintem.) Mikor kimászik az avar alól, akkor csak a leveleket kellett volna látnunk, nem pedig őt magát, ahogy kikecmereg alóla. (Az avar alá volt eltemetve, nem a földbe? Még jó, hogy nem járt arra egy medve család.)... több»
Ritkán lehet vagy lehetett látni ennyire szórakoztató műsort a Magyar Televízióban! (Szerintem.) Személy szerint nekem nagyon tetszik Puzsér Róbert habitusa. Engem nem zavar, ha valakit túl akar beszélni, mert van értelme a mondanivalójának. Végre egy ember, aki képes a folyamatos és értelmes beszédre! (Persze vannak még ilyen emberek.) A tévében annak idején minden egyes részt megnéztem, és sosem csalódtam! Nálam benne van a TOP 1-ben! Azért TOP 1, mert nincs második és harmadik! A kedvenceim: ahol Horváth Oszkárral szedik ízekre a zenei előadókat vagy a műsorvezetőket. Megnevetteti a nézőt. Én csak ajánlani tudom! Egy kis ízelítő Robitól: a celebekkel kapcsolatban: „Olyan, mint mi, és milyen sokra vitte, vagy, hogy milyen sok volt, és most már olyan, mint mi”. Ha ráhangolódunk, bizto... több»
Nem biztos, hogy nyugodt éjszakánk lesz a film után Nyugalom! Ha arra számítunk, hogy egy mesefigurát ábrázoló latexmaszkos őrült rohangál, késsel a kezében, és egy tízéves készül megmenti a világot, akkor csalódni fogunk. Ez nem az a film! Ez egy feszültségekkel teli és nagyon nehéz pszichológiai thriller. Nem azt mondom, hogy 2024 legjobb filmje, de a mostanában látottak közül, kicsit kiemelkedik. A film nyitó képkockái örömöt, szerelmet, gyengédséget és bujaságot árasztanak. (Arra gondoltam, hogy még egy 365 naphoz hasonló film lesz?
A film címe alapján akár az is lehetett volna, mert már a kategória-besorolásban sem bízhatunk, de szerencsénkre nem! [Mondjuk nem értetettem a mensesdolgot, mert enélkül is működött volna a történet!] ) De ut... több»
Kellene csinálni még vagy öt részt, utána pedig egy legalább ötvenrészes sorozatot! Láttam az első részt, és nem értem, miért kellett csinálni egy másodikat! Az első sem volt jó (halványan dereng a sztori), nem hagyott bennem mély nyomot, mint ahogy ez sem fog! (Valahol azt olvastam, hogy az első rész remekül működött a kasszáknál, de kérdem én, megkérdezték a nézőket, hogy tetszett-e nekik? Az értékelése 6,4 pont. Ezt nem nevezném jónak!) Persze, megveszik a mozijegyet a nézők, de attól még nem biztos, hogy mosolyogva jönnek ki és, hogy azt kapták, amire befizettek! (Kezdek azon gondolkodni, hogy én is csak azért néztem meg, mert nincs más. Persze valószínű, hogy van jobb is, csak még találtam rá!)
A film elején már tudtam, hogy valami nagyon gáz lesz ez a film. Az alapszt... több»
Roppant kínos! Kínos, hogy egy azon évben ugyanarról a témáról készül két film, közel hatvan napos eltéréssel! Túl sok a hasonlóság, ami már zavaró! (Még az egyik film a vágószobában hever, és lázasan dolgoznak rajta, addig a másikat már nézik a nézők a mozikban. Az jutott eszembe, hogy ez hasonló lehet, mint amikor két nő egy bulira egyforma ruhában érkezik.) Nem tudom, hogy ez a véletlen műve vagy egy verseny volt.
A rólad alkotott kép, mely 2024. május 2-án került bemutatásra, nekem jobban tetszett. (Ebben nem játszik szerepet az, hogy melyiket láttam először.) A rólad alkotott kép egy kicsit könnyedebb és lendületesebb volt, több szabadtéri jelenettel, és azért a férfi főszereplőről, Hayes Campbellről ... több»
Attól rettegek, hogy már írják a második rész forgatókönyvét! Szerintem nem kéne erőltetni ezt a vonalat. Szavakba sem tudom önteni, hogy mit éreztem a film nézése közben és utána! Megnéztük (bár ne tettük volna), túl vagyunk a nehezén. A szó, amit kerestem: botrányos! (Azt hiszem, enyhén fogalmaztam.) A rendező, operatőr és egyben vágó (Jamie Bailey) filmes karrierje nálam még be sem indult, de már véget is ért. Igaz ez az első film, amit láttam tőle, de ezzel az alkotással úgy érzem, hogy a többire nem is vagyok kíváncsi. Nem is olyan sokára a nézők, mint én is, megunják, hogy mindenféle unalmas filmet a horror műfajába sorolnak. Persze, most erre van kereslet (a kínálat egyre gyengébb), de nem mindenáron! Még egy darabig ellehet húzni a mézesmadzago... több»
„A gazdag emberek mindig boldogok!” (Jockey Ewing) Tudom, sokan látták, sokan unják, sokan utálják, de mégis azt kell mondanom, hogy jó sorozat. Jó pár napot töltöttem el az Ewing fiúkkal nagytakarítás közben, és nem bántam meg! A karácsony előtt mindig keresem az olyan filmeket, amik erőt adnak az ablaktisztításhoz és társaihoz. (Nem kis munka marad a nőkre.) Megtaláltam! Bár nem szappanoperaként kategorizálták, de valahogy mégis lendületet adott a téma, és ezt leginkább, II. John Ross Ewingnek (Larry Hagman) köszönhetem. A szarkazmusa, az iróniája zseniális! Ő az egyik legelvetemültebb és legnagyobb gazember, akit megismertem, de mégis szeretjük és mosolygunk, ha belendül. (A mosolya, amikor tudja, hogy több ember életét tette tönkre és ke... több»
81 Hétköznapi vámpírok (2014)
Még sosem láttam ennyire eleven filmet „halott”, divatmániás vámpírokról, és ha szeretjük a brit humort, bár a film új-zélandi, akkor nem fog csalódást okozni, csak rá kell hangolódni. (Nem horrorfilm.) Azoknak is ajánlom, akik nem bírják a vér látványát, igaz, nincs hiány belőle ebben a filmben sem (az is csak pár szerencsétlen balesetnek köszönhető), de valahogy más a tálalás. Ez egy könnyed mockumentary, vagyis magyarul áldokumentumfilm, mely a filmvígjáték egyik műfaja, amelyet úgy készítenek és vesznek fel, mintha valódi dokumentumfilmet forgatnának. Azt olvastam, hogy a kész forgatókönyvet és szövegkönyveket sosem adták át a szereplőknek, csak nagy vonalakban mondták el a film készítő... több»