Az egyik legszebb és legfurább sci-fi csajoknak

2025.06.23 20:03 Juki-onna Olvasottság: 4409x

5

Jeff VanderMeer író álmodta meg számunkra, nők számára ezt a lenyűgöző és különös történetet (úgy érzem). A film megtekintése után azonnal megrendeltem a Déli Végek-trilógiát – két hetet vártam rá, és bár ritka, most mégis azt kell mondanom: a film talán összetettebb, mint maga a regény. (Persze ennek ellenére a könyvet is nagyon élveztem.)

Nem csupán azért érzem úgy, hogy ez a történet csajoknak szól, mert öt női főszereplője van: Lena (Natalie Portman), Dr. Ventress (Jennifer Jason Leigh), Josie (Tessa Thompson), Anya (Gina Rodriguez) és Cass (Tuva Novotny, ő a legszimpatikusabb, csendes és békés), hanem mert valami mélyen emberit, a szívünkig hatolót rejteget számunkra. (Ha pityergünk egy kicsit, az sem baj. Keménynek mutatjuk magunkat mi, nők, és mégis ott sírunk, ahol senki sem lát.)

A történet mindenkire hatással lesz, vagy így, vagy úgy, de megérinti minden nő lelkét, abban biztos vagyok. (Ha el akarunk szakadni egy kis időre ettől a zajos és agresszív világtól, itt egy remek alkalom. [Ha a nők vezetnék a világot, talán nem lenne ennyi erőszak.] Azt nem tudom, hogy a férfiakra milyen hatással lesz.)

Egy MAFAB-os véleményíró megjegyezte, hogy öt nő indul az ismeretlenbe védőfelszerelés nélkül, és mindent megtapogatnak. Ez az öt nő elveszítette azt, akit a legjobban szeretett az életében, és menekülnek az emlékeik elől. (Ez egy öngyilkos Expedíció, és nem egy leánynevelde. És jusson eszünkbe az Alien: Romulus! Tizenévesek az Alienekkel szemben? És legyűrték őket? Na persze!)

Olyan földöntúli tájakra utazunk, amelyek sajnos nem részei a valóságnak, és mégis csodálatosak. (A film után sok gondolat fogalmazódott meg bennem: miért nem keverednek ennyire látványosan a DNS-ek az életben? [Nem a laborokban.] És vajon kik azok, akik visszatértek az Expedícióról?) A világ, ahová a történet vezet, egyszerre lenyűgöző és zavarba ejtő a gazdag flórájával és faunájával. (Mi nem lövünk le szarvasokat, csak azért, mert a látószögünkbe kerültek.)

A forgatókönyvíró és rendező, Alex Garland remek munkát végzett. Ez lett az egyik kedvenc filmem, ha egy másik világba repülnék egy kis időre. (Csodálom, hogy nem tudtak mit kezdeni ezzel a filmmel, sőt nálunk sem vetítették a mozikban. Nagy hiba volt. Csak az erőszak, az kell? Ha nem beszéljük jól az angol nyelvet, akkor is azt mondom, hogy az eredeti az igazi. Meg fogjuk érteni.)

A zene néha fájdalmasan szép, néha zavarba ejtő és fülbemászó, olyan, mintha befordulna saját magába. (Egy barátomat megkértem, hogy játssza visszafelé a dallamot, de az is pont annyira volt értelmetlen, mint az eredeti.) Nem szeretnék több érzelmet belevinni az írásomba. Ajánlom mindenkinek! Kellemes elrugaszkodást a valóságtól egy kis időre!