Annyira értelmetlen és unalmas, hogy néha Csubakka hangján sírtam fel! Valaki más is írhatna a filmről. Nem ez lett az év filmje, van egy olyan érzésem. Az unalom, mely eleinte hullámokban tört rám, egy idő után ott maradt velem a film végéig. Egy óvatlan pillanatban indítottam el a filmet. Nem gyanakodtam, miért is tettem volna, hiszen egy 2024-es thriller. Mekkora időpazarlás volt!
A téma nem volt új számomra, már láttam más helyszíneken, más szereplőkkel. (Azt is lehúztam.) Nem egy első randis film szerintem. Van benne egy jelenet, amit talán a kevesebb több elmélet szerint kellett volna bemutatni. (Mikor megláttam, tippeltem, hogy vagy a forgatókönyvíró, vagy a rendező nő. Jackpot! Az egyik forgatókönyvíró: Angela Gulner. [Az volt sokkoló, hogy bekerült a ... több»
Az egyik legszebb és legfurább sci-fi csajoknak Jeff VanderMeer író álmodta meg számunkra, nők számára ezt a lenyűgöző és különös történetet (úgy érzem). A film megtekintése után azonnal megrendeltem a Déli Végek-trilógiát – két hetet vártam rá, és bár ritka, most mégis azt kell mondanom: a film talán összetettebb, mint maga a regény. (Persze ennek ellenére a könyvet is nagyon élveztem.)
Nem csupán azért érzem úgy, hogy ez a történet csajoknak szól, mert öt női főszereplője van: Lena (Natalie Portman), Dr. Ventress (Jennifer Jason Leigh), Josie (Tessa Thompson), Anya (Gina Rodriguez) és Cass (Tuva Novotny, ő a legszimpatikusabb, csendes és békés), hanem mert valami mélyen emberit, a szívünkig hatolót rejteget számunkra. (Ha pityergünk eg... több»
Az ember mindig vágyott az idegen létforma felfedezésére és megismerésére és elpusztítására! I A film elején George Taylor ezredes (Charlton Heston) monológját hallgatva valószínű, hogy sokan ki is kapcsolják a filmet, mondván, hogy unalmas és régi. De mégis, ez az egyik legnyomasztóbb film, amit valaha láttam, és a zene néha megbénítja az embert, semmi jót nem sugall. Persze van benne néhány felesleges drámai hatást keltő, kaotikus hang, mint az üstdob püfölése és az idegtépő hegedűszólam, amit nem tudok egyeztetni a képsorokkal, de az biztos, hogy néha hangosabb, mint a párbeszédek.
Át kell élni ezt a futurisztikus szatírát, az ember és a majom szokásainak olykor nevetséges szembeállítását a filmben, hogy élvezhessük. (A 2001-es feldolgozás Mark Wahlberg főszereplésével számomra cs... több»
Lehet, hogy régi, lehet, hogy poros, de itt az ideje leporolni! Egy körömrágós este Robin Cook egyik legjobb történetéből írt lebilincselő forgatókönyvet Michael Crichton. Izgalmas, idegtépő, túl rideg, feszültséggel teli, látványos, és néha nagyon félelmetes. Itt nem ugrálunk térben és időben, és mégis elsőrangú thriller. (Mostanában nem igazán látok olyan filmeket, amik lekötnének. Nincsenek a mai filmekben elgondolkodtató jelenetek, történések, csavarok, valami történik, amit lehet, hogy nem értünk igazán, és csak nézzük bambán, és egyszer vége a filmnek, és kikapcsoljuk a tévét, és lefekszünk aludni. Sokan irtóznak a régi filmektől, pedig nagyon sok mostanában készült film egy régi filmnek a feldolgozása. Majdnem mindig jobb az eredeti, mint az új, persze ez ízlés kérdé... több»
„Hogyan kell egy férfiúnak tartania egy kétszersültet? Úgy, hogy abból a kétszersültből áradjon a férfiasság.” Hol vannak a nagy olasz és francia színészek, akik megnevettették az embert? A film címe alapján sosem néztem volna meg, ha az egyik rokonom, aki szociokrimikben utazik, nem erőlteti rám. Kivételesen nem bántam meg. Imádom, az egyik kedvencem lett a szellemes humorával, szívhez szóló pillanataival és a cselekmények komikus fordulataival.
Az eredeti történetet Jean Poiret-nek köszönhetjük. Ebből a színműből varázsoltak egy nagyszerű filmvígjátékot a forgatókönyvírók és a rendező: Édouard Molinaro. Két férfi, Renato Baldi (Ugo Tognazzi) és az élettársa, Albin Mougeotte/Zaza Napoli (Michel Serrault), akik már nem mai gyerekek, kicsit kopaszodnak, kicsit el vannak hízva, és egy hírhedt és botrá... több»
„Ha én azt képzelem, hogy teniszezek – labda nélkül –, és te látod kipattanni a labdát, a dolog megtörtént.” (Tiberio) Magam is meglepődtem, mennyire fárasztó egy unalmas filmet végignézni. Vitézül kellett küzdenem, hogy el ne aludjak. Aggasztó kétség fojtogatott: valóban jó választás volt ez a film elalvás előtt? Ezer kérdés merült fel bennem, de inkább megtartom magamnak.
Egy cikkben azt olvastam, hogy a mai napig vitatkoznak erről a filmről. (Csodálkozzak, vagy ne?) Ha hagyom, véresre tudta volna karmolni védtelen agyam ez a történet. Nem hagytam magam. (Hajnalban elmentem az uszodába, és jó pár hosszt leúszva már nem is érdekelt.)
A film elején és a végén olyan mellékszereplőket láttam, akik a frászt hozzák rám. Igen, a pantomimesek. Valahogy sosem értettem meg a művészetüket [nem vagyok egyedül ezzel a... több»
„Megdolgoztatlak, de rohadt keményen!” Mit tegyünk, ha a nagybetűs Élet elénk sodor egy olyan férfit, akivel nem értünk szót, és egymás agyára megyünk? Egyszerre taszítjuk és vonzzuk egymást, megy az adok-kapok. Ilyenkor jön a vita, veszekedés. Ez a kapcsolat hogy mikor csap át ellenségeskedésbe, esetleg gyűlöletbe, azt nehéz megjósolni, de biztosan ott kötünk ki, ha nem vigyázunk.
Viszont pont ez az érzés és egy álom az, ami a „gyűlölt” férfi karjaiba sodor minket. Egy álom, ahol mi fekszünk az ágyban, mint egy cica, és a férfi fölénk hajolva a fülünkbe súg, közben érezzük a nyakunkon forró ajkait, mellyel lágyan csókolgat, a kezét, ahogy a combunkat simogatja, és mi pedig forró vágytól hajtva, zihálva csak a párnát markolásszu... több»
Picim, a sikerhez nem elég a kigyúrt test! Éreztem, hogy valami történni fog, csak azt nem tudtam, hogy mi. Éreztem a közeledtét és a veszélyt, mert voltak jelek, szavak: jó, debütál, dráma, thriller, krimi. (Túl szép, hogy igaz legyen.) Végignéztem a filmet. A következő tizenöt perc során nem vagyok magamnál. Szinte beleszédülök. Állkapcsom megfeszült, majd elernyedt, megfeszült, elernyedt magától, izmaim merevek, idegeim lánggal égnek. Tehetetlen vagyok ellene.
Valahol zene szól, én azonban nem hallom. Minden erő elszállt belőlem. Ekkor hol a levegőt markolászva, hol a falba kapaszkodva kibotorkálok a fürdőbe, hogy hideg vízzel felfrissítsem magam. Egy frissítő zuhany, ez kell most! Mondogatom magamban, hogy szerencsére ez már a m... több»
Nyugalommal tölt el, hogy a film készítői legalább látták és tudják, hogy miről szól a film. A néző nem érdekes. Ki foglalkozik velük? „Nos, nagyon úgy tűnik, hogy velünk, a TV előtt ülőkkel vagy a mozivászon előtt ülőkkel senki sem foglalkozott. A nézők vegyék a jegyet, és ennyi. Nem kell túlbonyolítani. Itt egy újabb horrorfilm, tessék! Most megkapjátok!”
Kétszer is megnéztem ezt a művet, gondolván, hogy talán bealudtam rajta, azért maradt ki a lényeg, de nem. (Másodjára is csak sejtéseim vannak a történésről.) Az első húsz perc a szokásos: haverok, napszemüveg, alkohol, vonaglás. (Itt bemutatják a szereplőket.) Itt már az unalmat felváltotta az apátia, ezért fel kellett ocsúdnom, hogy az unalom vékony fátylát lerázzam magamról.
Újra megpróbáltam az érdeklődés halovány sugarával tekinteni a filmre, mely érdeklődés hol f... több»
Disztópikus jövőkép Amikor a robotok végleg elpusztították az emberiséget. A film egy nagyon sötét és gyilkos jövőt mutatnak be nekünk. Mi, emberek még mindig azt hisszük, hogy kísérletezgethetünk, játszadozhatunk, hogy a tudásunk és a szabadságunk végtelen. Hol és hogyan fog visszaütni ez a tudás? (Egy kígyó, mely a saját farkába harap, és felemészti önnönmagát.) Mi lennénk a Föld nevű bolygó urai? Leigázhatunk mindent és mindenkit? Tisztában vagyunk vele, hogy ez nem megy a végtelenségig, és mi leszünk saját magunk gyilkosai?
Eleinte a film hangulata még azt is mondhatnám, hogy kellemes és bájos, de egyre sötétebbé és veszélyesebbé válik. A főszereplő robot szerethető, gondoskodó Anya, aki tanít és óv, és ké... több»
„Ez egy homoerotikus pöcsharapó klub!” Még sosem láttam ennyire eleven filmet „halott”, divatmániás vámpírokról, és ha szeretjük a brit humort, bár a film új-zélandi, akkor nem fog csalódást okozni, csak rá kell hangolódni. (Nem horrorfilm.) Azoknak is ajánlom, akik nem bírják a vér látványát, igaz, nincs hiány belőle ebben a filmben sem (az is csak pár szerencsétlen balesetnek köszönhető), de valahogy más a tálalás.
Ez egy könnyed mockumentary, vagyis magyarul áldokumentumfilm, mely a filmvígjáték egyik műfaja, amelyet úgy készítenek és vesznek fel, mintha valódi dokumentumfilmet forgatnának. Azt olvastam, hogy a kész forgatókönyvet és szövegkönyveket sosem adták át a szereplőknek, csak nagy vonalakban mondták el a film készítő... több»
Egyenes út az őrületbe A halászok ópiuma a babona? A film atmoszférája nagyon erős, és sötét a hangulata. A forgatókönyvíró, Jamie Hannigan rendesen kezelésbe veszi a lelkiismeretünket, és bizton állíthatom, hogy gondolkodásra bír minden nézőt. A rendező, Thordur Palsson viszont kézen fogva vezet minket, és mi hagyjuk, hogy elérjük a téboly tetőfokát.
Ebben a filmben a természetfelettit, a drámát, a thrillert és horrorelemeket egyaránt felfedezhetjük. (Egy sötét szobában csak a filmre koncentrálva elragadja a lelkünket.) Főleg a babonáról és az átokról szól a film (persze akad benne más is, mivel a horror kategóriába sorolták, és az is), de akiknek gyenge a gyomruk, azoknak is ajánlom. (Nincsenek véres jelenetek,... több»
„Mostanra több lőfegyver-tulajdonos van Ausztráliában, mint 1996-ban volt.” (Shaun Grant) Shaun Grant forgatókönyvíró Martin Bryant, a tömeggyilkos életét tárja fel előttünk Kurzel rendezésében. 1996. április 28-án Ausztrália rossz napra virradt. Martin Bryant Port Arthurban harmincöt embert ölt meg, és huszonhármat megsebesített. A film megtörtént esemény alapján íródott. Martin szerepében a zseniális játékáról ismert Caleb Landry Jonest láthatjuk. (Kurzel munkásságát a 2011-es A snowtowni gyilkosságok, szintén megtörtént események alapján íródott filmjénél ismertem meg. Tetszett.)
A film elején láthatunk egy eredeti dokumentumfilm-részletet, ahol Martin egy kórházban van, miután egy gyújtogatás során megsérült. A rendező és forgatókönyvíró finoman, és hihetetlen mély érzéssel ... több»
A történet előrehaladtával eluralkodott rajtam a pánik, mert nincs itthon alkohol A film A. K. Tolsztoj 1839-ben kiadott, A Vourdalak családja című novellájának adaptációja, melyet a debütáló francia rendezőnek, Adrien Beau-nak köszönhetünk, vagy talán mégsem. A film szembeállítja a... Bla-bla-bla. Szavakat nem találtam, mire a végére értem a filmnek, melyet tátott szájjal néztem végig. (Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Kiszívott belőlem minden pozitív energiát, és ami maradt, azt most írom ki magamból.)
Amerikában mutatták be a kedves rajongóknak ezt a művet, és a bevétel 78 527 dollár volt. Ebből adódik a kérdés: mennyibe kerültek a mozijegyek? Ha tíz cent volt, akkor sokan látták a filmet, viszont ha ötven dollár volt, akkor igen csekély volt a nézők száma a lak... több»
Végzetesen unalmas Nagyon remélem, hogy kilógok azoknak a sorából, akiknek tetszett a film. Boldoggá tett az a tudat, hogy a belefektetett munkából egy szikrányit sem tekinthetek magaménak. (Nem mintha más filmek készítésénél bármilyen szerepet kaptam volna.) Végigszenvedtem, pedig nem akartam. (Nem ezt a filmet akartam megnézni. A 2024-es Jelenlét helyett ezt töltötte fel valaki. Vicces! De ha már elkezdtem, nincs visszaút.)
A film végére már fátyolos könnypára csillogott a szememben, és korhadt váza lettem egy valaha ember formájú lénynek az unalomtól. Mostanság gomba módra szaporodnak a semmitmondó forgatókönyvekből készült filmek, de nem tudom a miértjét. (Álljatok le! Ez egy semmitmondó téma semmitmondó v... több»
Több szempontból is botrányos! 18 éven felülieknek. (A film stílusában írok.) Mi a film üzenete? Mit tanulhatnak a fiatalok ebből a filmből? Azt, hogy keféljünk, mint a nyulak, és éljünk, mint hal a vízben? A diákok, akikről a film szól, olyanok, mint egy nagy, boldog baráti kör. Mindenüket megosztják egymással. Mindenki mindenkivel, mindenhol és mindenkor. Mindenki szeret mindenkit, és komolyan azt vártam, hogy a szülőket mikor vonják be egy csoportos szexbe, vagy hogy Yoshi mikor húzza meg Raquel anyját. Nem kell felháborodni, hiszen a történet elbírná.
Értem, hogy rohanó világban élünk, de nem hiszem, hogy tizenéves lányoknak kellene megerőszakolniuk a tizennyolc éves fiúkat egy sötét sikátorban azért, hogy beléjük sze... több»
„Vétkesek közt cinkos, aki néma” Meddig mehetünk el az iskolai zaklatásban? A film, amit kötelezővé kéne tenni minden iskolában, bár nem biztos, hogy célt érnénk vele. Ez a történet valószínűleg csak a jéghegy csúcsa. Hallottunk több olyan esetről, ahol az áldozatok öngyilkosok lettek, mert már nem bírták tovább a megaláztatásokat, egyesek viszont fegyvert ragadnak.
(Bár a történet elején valós eseményekre hivatkozik a film készítője [a rendező és egyben a forgatókönyvíró: Ilmar Raag], én semmi nyomát nem találtam annak, hogy Észtországban ilyen vagy ehhez hasonló iskolai lövöldözés történt volna. Úgy gondolom, hogy több megtörtént cselekményt sűrítettek bele ebbe a filmbe.)
Az ilyen iskolai bántalmazásnak sokan részesei ... több»
83 Depeche Mode: Devotional (1993)