A Filmtekercs oldalán találtam ezt a bevezető mondatot: „A Páratlan páros egy hamisítatlan romkom, de szerencsére sokkal többet tartogat a nézői számára, mint amit a műfajtól várhat az ember.” Szerintem nem. Egyáltalán nem tartogat semmit. Ez egy film, nem az élet. Éppen ezért, amikor romantikus filmet nézek, szeretnék egy kicsit elszakadni a hétköznapoktól: bájos nőket, szívtipró férfiakat, látványos románcot és valamiféle romantikus fantáziát szeretnék látni. Talán ez is része annak, hogy a néző azonosulni tudjon valamelyik szereplővel – esetemben legalábbis ez lenne az egyik női főszereplő. Bevallom, először azt hittem, francia filmet nézek, de nem.
Hirdetés
És bár egy romantikus vígjátéknál nyilván nem a szereplők külseje kellene, hogy eldöntse, működik-e a történet, itt sajnos más kapaszkodóm nem nagyon maradt. Túl rövid a film ahhoz, hogy a férfi főszereplők belbecsét igazán megismerjük, így kénytelen voltam a külcsínre hagyatkozni. És innen jön az egyik legnagyobb problémám: teljesen abszurdnak éreztem, hogy Julie (Dakota Johnson, akinek ezúttal sem sikerült igazán levetkőznie A szürke ötven árnyalata örökségét) éppen Careyvel (Kyle Marvin, producer, színész, rendező és forgatókönyvíró, van még valami?) csalja meg a férjét. Hol van itt a nagy romantikus kísértés? Hol van az a bizonyos „hűha”-érzés, ami miatt a néző elhiszi, hogy ezért tényleg érdemes kockára tenni egy házasságot? Ha már meg akarnám csalni a csalfa férjemet, Pault (Michael Angelo Covino, producer, színész, forgatókönyvíró, van még valami?), legalább elmennék egy szórakozóhelyre, és választanék magamnak egy olyan pasit, aki hasonlít, mondjuk, a fiatal Alain Delonra. Na, az már valami lenne! A Páratlan párosból viszont hiányzik ez a fajta játékosság és romantikus fantázia.
Az sem lett vicces, amikor Paul és Carey verekedés közben egy csomó bútort szétvertek; inkább szánalmasnak és erőltetettnek éreztem. És ha egy romantikus vígjáték alatt egyszer sem nevetek, miközben a romantikát sem érzem igazán, akkor marad egy uncsi film. Számomra egy romantikus film akkor az igazi, amikor érzem azokat az apró pillangókat a hasamban, akik a szárnyukat meglebbentik. Amikor egy pillantás, egy érintés vagy egy félmosoly is elég ahhoz, hogy én is egy kicsit beleborzongjak és beleszeressek a történetbe. Ez az igazi mérce számomra. És ha már a vígjátékok is szóba kerültek, igaz, nem romantikus, de vígjáték és szórakoztató, össze sem lehet hasonlítani a Jákob rabbi kalandjai című filmmel, ahol Louis de Funès a főszereplő, nem kellett szétverni bútorokat ahhoz, hogy vicces legyen. A 37. perc 50. másodpercétől azt a két percet, amit a film nyújtott, semmi sem szárnyalja túl, pedig csak mimikai játék. Nos, a vígjáték itt kezdődik, és úgy látom, hogy itt is ért véget!
Ez a 104 perc egy cseppet sem volt sem vicces, sem romantikus! Sajnos nem látom a film költségvetését. A forgatókönyvírók, egyben a rendezők, producerek vagy csak színészek, nem végeztek jó munkát!
60 Páratlan párosok (2025)
Carey (Kyle Marvin) kedves, jóhiszemű férj. Váratlanul hagyja el felesége, Ashley (Adria Arjona), aki bejelenti, hogy válni szeretne, és megcsalta őt. Carey zavarodottan felkeresi... több»
Szereplők: Dakota Johnson, Adria Arjona, O. T. Fagbenle, Simon Webster, Nicholas Braun
