2026.05.27 00:47 Juki-onna Olvasottság: <100x
1

Miért gondolják a férfiak, hogy az egyedül töltött estéinken csipkés fehérneműben, combfix harisnyában és tűsarkú cipőben nézzük a tévét?

Sokunknak tették már fel ezt a kérdést férfiak. Ilyenkor a helyes válasz valami olyasmi lenne, hogy: „Semmi nincs rajtam, az ágyon fekszem, és rád gondolok.” Még akkor is ezt kell mondanunk, amikor éppen egy kinyúlt pólóban, portörlő ronggyal a kezünkben takarítunk.

A Sex and the City pontosan ebből az illúzióból építkezik. Abból a férfifantáziából, hogy a nő akkor is nő marad, amikor senki sem látja. Végignéztem mind a 94 részt, mini drámák, koktélok és orgazmusok végtelen váltakozását. A sorozat kétségtelenül fontos volt: nyíltan beszélt női vágyról, szexről, magányról és barátságról egy olyan időszakban, amikor ezt még mindig felszabadítónak érezték.

Miért gondolják a férfiak, hogy az egyedül töltött estéinken csipkés fehérneműben, combfix harisnyában és tűsarkú cipőben nézzük a tévét?

De közben nagyon furcsa képet fest a férfiakról. A férfiak ebben a világban ritkán valódi emberek. Inkább epizódonként cserélődő női szorongások öltönyben. Ők inkább problémák, mint karakterek: bibéről bibére szállnak, hogy beporozzanak mindenkit, mégis körülöttük forog az érzelmi gravitáció. Egy-egy neurotikus tulajdonság köré épülnek: elköteleződés-fóbia, nárcizmus, infantilizmus, intimitásfóbia.

Ezzel szemben a négy női főszereplő összetett karakter: élénkek, szexisek és ambiciózusak. A sorozat sokszor úgy működik, mintha a női főszereplők magasabb szinten lennének. És talán ezért olyan ismerős ez az egész: mert nem a másik nemet látjuk benne, hanem a saját feltételezéseinket róluk. Azon gondolkodtam, vajon tényleg csak négyféle női típus létezik-e, mint amilyeneket a sorozat mutat? Az egyik karakterben magamra ismertem. Más is érezhette ezt?

A sorozatban voltak vicces pillanatok, és ahogy az már lenni szokott, voltak unalmas részek. És bármennyire is Carrie Bradshaw (Sarah Jessica Parker) köré épül a történet, számomra mégis Samantha Jones (Kim Cattrall) volt a legszimpatikusabb. A lazasága és a zseniálisan megírt párbeszédei sokkal élőbbé tették a karakterét.

A sok rendező ellenére is egységes marad a sorozat hangulata. A zenei betétek néha kevésbé voltak emlékezetesek, mint maga a sorozat világa. És talán ezért marad ennyire ismerős: mert nem a másik nemet mutatja meg, hanem azt, amit róluk gondolunk.

dráma | romantikus | vígjáték

Carrie egy éles nyelvű újságíró, aki New York legolvasottabb lapjánál dolgozik, saját, pikáns rovatáért milliók rajonganak. Barátnője, Charlotte zátonyra futott házassága... több»

1