Mi mennyire? Mit?

2026.09.12 17:07 Juki-onna Nézhetetlen Olvasottság: <100x

1

A századik percnél kezdődik a film, vagyis kezdődött volna, ha pár perc után nincs vége. Addig, amit látunk, már a nem mérhető unalomkategória. A science-fiction, a horror és a dráma műfajainak határai manapság elmosódtak, és minden filmre ráaggatják, ha éppen úgy tartja kedvük a filmkészítőknek. (Mi pedig rohanunk a moziba egy kis borzongásért, és nem tesszük zsebre, amit kapunk.)

A „horror” egyébként is nézőhívogató jelző. Inkább a látvány az, ami érdekli a nézőt, nem a monológok. (A sci-fi nem a monológok helye.) Ha eszembe jut A dolog című 1982-es film, akkor ehhez képest számomra ez a film nem evolúció, hanem devolúció. Miközben a technika rengeteget fejlődött, a sci-fi, a horror és a dráma határmezsgyéjén mozgó filmnyelv mintha visszalépett volna. Én csak egy jó sci-fit szerettem volna végignézni azok után, hogy átverekedtem magam a túlzsúfolt, nyüzsgő, forró belvároson. Szerettem volna látni egy idegen bolygóról a Tejutat, a Marsról a kék színű napfelkeltét és még befigyelhetett volna egy idegen lény is.

Ez több volt, mint amire számítottam! Rettentően értelmetlen, vontatott és műfajilag félrevezető élmény volt. (Szerintem.) Nem lesz attól egy film sci-fi, ha látjuk Robert Pattinsont szkafanderbe lógva himbálózni egy sötét szobában. És miért vesznek fel szkafandert, ha tudják, hogy a halálba indulnak? Egyáltalán miért kaptak szkafandert? Értelmetlen, kimenet nélküli zagyvaság! A fekete lyukat elérni és átmenni rajta, na, az lett volna valami! Ott kezdődött volna az igazi testhorror meg a sci-fi! Jó lett volna látni, hogy a filmkészítők miként gondolnak a fekete lyukakra, vagyis hogy mi is zajlik odabent.

Néha az volt az érzésem, hogy nem a fekete lyuk felé tartunk, hanem maga a film zuhant bele. Valószínű, hogy nem sikerült átélnem azt, amit a szereplők el akartak mondani. Robert Pattinson és Juliette Binoche színészi alakítását sem tudom megítélni, mert nem sikerül ráhangolódni a filmre és nem érdekel, hogy az emberiség a fekete lyukból kapja -e az energiát vagy sem!

A film zenéje (Stuart A. Staples) néhol idegtépő, és az ordibálások sem emelnek a színvonalon. Könnyen megugorható történet (a forgatókönyvírók: Claire Denis, Jean-Pol Fargeau), mert ilyet láttunk mostanában nem egyet és nem kettőt! Amerikai, brit, francia, lengyel és német koprodukcióban készült a film. Mi lett volna, ha csak …? Lehet, hogy jobb lett volna! Vannak filmek, amiket szívesen megnézünk többször is, de ez nem az a műfaj! A költségvetés és a bevétel adatai minden oldalon mások, így erről sem tudok „sajnos” nyilatkozni! A bátrabbaknak kitartást, jó szórakozást kívánok!