Világszerte, évszázadokkal ezelőtt rejtélyesen köddé vált hajók bolyonganak az óceánok felszínén a való világban az utasaikkal, amire azóta sincs ésszerű magyarázat. És mégis szem és fültanúk látni és hallani vélik az éj leple alatt a matrózok vég nélküli sóhaját vagy az egykor bulizós, gazdag vendégek énekét, akik itt élnek közöttünk. A ködből átszűrődő rideg fényekkel a szakadt vitorlájú, só és alga lepte fregattokkal feltűnnek a múltbéli bűnök, a rémülettől és a gyilkosságtól tágra nyílt szemű leprás halottak, ott lebegnek a tenger mélyén, de most, hogy újra leszállt A köd, visszatérnek, hogy visszavegyék, ami az övék.
A történet egy tábortűz meleg és barátságos fénye és egy pont éjfélt ütő, ketyegő zsebóra mellett kezd kibontakozni. Egy távoli ködkürt hangja az éjben figyelmeztet, miközben a sötét múltú városka, Antonio Bay lakói mit sem sejtenek a visszatérő szellemekről. A köd körülöleli a várost, elmosva a határokat múlt és jelen között. A ködből felsejlő sötét alakok mindenkin bosszút állnak, aki átlépi A köd határvonalát. Minden karakter, minden esemény a rettegésre épül, és a nézőt lassan, de biztosan a fotelhez szegezi.
A film atmoszférája a mai napig példaértékű: minden apró részlet, minden hang, minden fény fokozza az ismeretlentől való félelmet. A félelem a legerősebb, amikor az áldozat egyedül marad, és a film minden apró részletében, a macska nyávogásában, a tücskök ciripelésében, a tenger halk morajában ezt a magányt hangsúlyozza, lassan felépítve a teljes elszigeteltség érzését. Carpenter lüktető és mély filmzenéje, a visszatérő idegenek cuppanós, vizes, nehézkes lépéseinek hangja, a kopogtatásuk az ajtókon, tökéletesen kíséri a lassan vibráló rettegést és a komor hangulatot. És amikor A köd lassan eloszlik, a csendben még mindig ott kísért a múlt, bizonyítva, hogy a félelem soha nem tűnik el teljesen.
A szereplők játéka hiteles, átadták magukat a történetnek. Nagyon sok negatív kritikát olvastam a filmről, amikkel nem értek egyet. Carpenter és kortársai tették le az alapokat a mai horrorfilmekhez. Persze most végignézve egy 1980-ban készült filmet, talán mások az elvárásaink, de szerintem ennek a filmnek is ott van a helye a legjobb 100 horrorfilm között . Remek munkát végeztek a történet megálmodói: egyszerű alapötletből teremtettek időtálló, baljós legendát.Nagyon jó volt a John Carpenter és Debra Hill-páros! Egyáltalán nem véres a film, inkább az érzékszerveinkre hat, ezért azoknak is ajánlom, akik csak egy kis rettegésre vágynak! A legélvezetesebb, ha sötétedés után, fejhallgatóval nézzük meg! Jó szórakozást!
79 A köd (1980)
A nyugati part egy kisvárosában hat meggyilkolt tengerész reinkarnálódott szelleme jelenik meg, s baljóslatú, halálos ködöt hoznak magukkal, mely az egész várost beborítja.... több»
Szereplők: Jamie Lee Curtis, John Houseman, Janet Leigh, Hal Holbrook, Rob Bottin
