Nem tudom, hányan jöttek ki a moziból csalódott arccal, de én biztosan. Pontosan azok az elemek hiányoznak a filmből, amelyek felejthetetlenné tették az első részt. (Azt hiszem.) Kicsit nyálasra sikeredett a film! Hol van az a munkahely, ahol rengeteg fogyókúrázó nő össze van zárva és mindenki szeret mindenkit! Ilyen hely nem létezik! Miranda Priestly (Meryl Streep), aki az első részben arról volt híres, hogy kíméletlen munkaadó itt olyan esendő, ellentétben Andy Sachs-szal (Anne Hathaway) aki mindent megold, mindenkit megvéd és mindenkit szeret. Még Emily Charltonnal is barátságot köt, pont azzal a kollégával, aki az első részben kinevette és megalázta.
Hirdetés
Ez már nekem túl szép, hogy igaz legyen. Ott még elhittem, hogy ez egy munkahely. Itt már inkább egy divatos tündérmese. Ez a jóságos tündér megmenti a lapot a főnökét és a kollégáit is.
Túl erőltetett. Brrrr! Nem életszagú! Az első rész inkább volt az. Egy új munkahely, beilleszkedés, mobbing stb. A karakterek elveszítették az egyéniségüket, csak az első részből csipegetünk. Unalmas Andy szaladgálása, telefonálgatása. Rengeteg felesleges, érdektelen jelenettel túl hosszúnak tűnt a film, ami kezdett átcsapni az unalomba. (Ha beszabadulhattam volna a vágószobába, kicsit más lett volna a végeredmény.) Az asszisztensek jeleneteit megnyírbáltam volna, vagyis landoltak volna a kukában. Petert (Patrick Brammall) alig ismerjük meg, máris eltűnik a vászonról. Felesleges szerelmi szál. Egyedül Nigel Kipling (Stanley Tucci ) örízte meg a pozitív karakterét, aki nem esett túlzásokban. Továbbá nem szeretem az olyan vígjátékokat, ahol meghal valaki és a temetésen sírdogálunk. Miért nem tudott egyszerűen visszavonulni Irv? Senkinek sem jutott az eszébe? A divatbemutató: miért nem látunk egyszerre divatbemutatót és egy híres énekest fellépni (Lady Gaga) csak itt a filmben? Azért, mert elvonja a figyelmünket vagy erről vagy arról! (Szerintem.) A látvány, a betétdalok nem voltak ütősek, többet vártam volna! Nem éreztem azt a bizsergést, amit először. Míg az első rész inspiráló volt, főleg egy álláskeresőnek, ez csak egy unalmas 119 perc. A 2006-os film Lauren Weisberger 2003-as azonos című regényének filmadaptációja. Mindkét résznek a forgatókönyvírója Aline Brosh McKenna, a rendezője pedig David Frankel, mégis érezni a két film közötti hatalmas különbséget. Kár érte, mert ugyanaz a világ, ugyanazok az ismerős arcok és ugyanaz a csillogás most sem hiányzik, mégis valahogy elveszett belőle az a lendület és varázs, ami miatt az első részt jó volt nézni. Egyszer nézhető darab! Jó szórakozást!
57 Az ördög Pradát visel 2. (2026)
dráma | romantikus | vígjáték
Miranda Priestly a hagyományos magazinkiadás hanyatlásának idején próbálj mederben tartani a karrierjét. Szembetalálja magát Emily Charltonnal, egykori asszisztensével, aki mára... több»
