Macska-egér játék

2023.09.27 12:31 Juki-onna Olvasottság: 1560x

4

Az Index oldalán ezt a címet találtam: „Taccsra tette az idegeinket ez az új horrorfilm”. Megnéztem az előzetest, tetszett, gondoltam, „na, végre egy izgalmas film”! Már alig vártam az estét. Megvolt a szokásos délutáni edzés, utána egy frissítő zuhany, bevackolás az ágyba, film elindítása. Rá voltam tekeredve a tv-re, annyira vártam, hogy egy izgalmas filmet láthassak, minden idegszálam pattanásig volt feszülve.

A nyitójelenet olyan, mint egy tündérmese. Napsütötte, szép kis ház, gyönyörű, fákkal körülvett csodálatos kert, igazán kellemes és megnyugtató képek. (Tapasztaltam már, hogy az ilyen szép helyek, kertek, erdők, többszintes otthonok a gyönyörű napfényben barátságosak, de ha leszáll az éj, bizony, mindig félelmetesek.) A bájos főszereplőnk, Brynn (Kaitlyn Dever) a szép kis otthonában egyedül éldegél, zenét hallgat, táncol, és igazán boldognak tűnik, bár nem értettem, hogy miért van annyira befeszülve, mikor a városba készül bemenni. Az utcán mindenki elől bujkál, senki nem szól hozzá.

Gondoltam, talán megkapjuk a választ, de ebben sem lehet már bízni. Visszatérve a szép kis házába még egy kicsit táncikálunk, dalolgatunk, borozgatunk „széna rendben”. Aztán leszáll az éj, és a szép kis otthon egy félelmetes hellyé változik. Furcsa zajok, hátborzongató, torz árnyak, futó lábak dobogása, padló nyikorgás, sötét zugok, igazán félelmet keltő és idegtépő hangok és jelenetek. Aztán a konyhában összefutunk az idegennel, akinek a viselkedése nem igazán barátságos, de Brynn-nek meg se kottyan. Az idegen hangja, a kattogás, az öblös morgás tetszett nekem. Kicsit bujkálunk, de bátran küzdünk, megint egy találékony, bátor lány, aki megmenteni készül a világot a gonosztól. Brynn fürge, mint a nyuszi, és végez az idegennel. „És vége a filmnek.” Az első fél órában elérjük az izgalom tetőfokát, és onnan kicsit kezd ellaposodni a történet, és elcsüggedünk, hogy „ennyi volt”? (Lehetett volna egy kicsit félelmetesebb az idegenek arca, olyan tizenkettő egy tucat. Láttam már sokkal jobb grafikákat félelmetes arcú idegenekről.) Kicsit még szaladgálunk, de más nem nagyon történik a filmben. Brynn-nek nagyon jó a színészi játéka, valóban át lehet érezni az eltökéltségét, le lehet olvasni az arcáról a rémületet, a kétségbeesést. Ő az egyetlen főszereplő, és összesen két mondat hangzik el a filmben, tehát nem kellenek szinkronszínészek, mindenki érteni fogja azt a két mondatot. Az idegenek testbeszédét nem értjük, néha kapálóznak a hosszú karjaikkal, de hogy ez mit jelent náluk, azt nem tudjuk meg. Még örülhetünk, hogy a film végén egy zavaros magyarázatban megkapjuk a választ, hogy miért él elzárva a külvilágtól Brynn. Rengeteg lehetőséget hagytak ki a film készítői és az író/rendező (Brian Duffield), de csak egy túlélős filmet kapunk. A film végét, hogy mit is akar jelenteni, és mit akar átadni nekünk a rendező, mindenki döntse el maga!