Ebben a filmben sokan felfedezhetik és átélhetik gyerekkori rémálmaikat. Mindenkié más. Én is megtaláltam az enyémet. Tartottam is attól, hogy a film után, miután lekapcsolom a villanyt, kezdődik nálam a cidri.
Ilyenkor olyan éberen alszom, mint a nyuszik, vagy mozdulatlanul fekszem a takaró alatt, csukott szemmel, szapora szívveréssel. Talán azt hiszi a látogató, hogy alszom. (De mi van, ha tudja, hogy nem alszom?) Szerencsére a film vége annyira csapnivalóra sikeredett, hogy feledésbe merült a számomra félelmet keltő jelenet. A történet bővelkedik nyugtalanító részekkel, és amikor azt hisszük, hogy ilyen magas fokon fogunk rezegni, egyszer csak elengednek.
Mintha nem történt volna az előbb semmi. Nem tudták szinten tartani azt az érzést, amit a néző várt volna. A film készítőinek sikerült a helyszínt, a házat annyira nyomasztóvá varázsolniuk, hogy már bele is süllyedtem a fotelbe. Azok a sűrű mintás tapéták, a zöldre festett ajtók, a gyerekszobához vezető szűk, gyéren megvilágított hosszú folyosó. Beszűkül a tér. Az alapsztorit már láttuk pár tucat filmben. A kedves mama, Carol (Lizzy Caplan) és a kedves papa, Mark (Antony Starr) bizarr viselkedése eleinte csak zavart, de aztán elhangzik egy mondat a mamától, hogy: „azért zárunk a pincébe, mert szeretünk”. Tehát defektesek. A főszereplő kisfiúnak, Peternek (Woody Norman) egy hete nem volt egy nyugodt éjszakája sem, és még le is zárják a pincébe a szülei. Bájos. A „vonósok” által keltett, a hirtelen semmiből érkező magas hangokra már össze sem rezdülünk, de bizony, voltak olyan hangeffektek, amikre egy kicsit hevesebben vert a szívem. A kedves papa pislogása közben a kereplő hang, a futó hangok a sötétben, mankós kisfiú mankójának a hangja, és az alatta futó zene. Ezek ott voltak a szeren! A kicsavart végtagokkal mászkálást már láttuk valahol, így nem volt sokkoló. Közepesre sikeredett a film, eltekintve a hangeffektusoktól és néhány félelmetes jelenettől. A film végére vártam valami nagy durranást, de az elmaradt. Szerettem volna megtudni, hogy a szülőket valamiféle démoni erő szállta meg. Ennek eldöntését ránk bízta a forgatókönyvíró: Chris Thomas Devlin. A rendező, Samuel Bodin munkája tűrhető. Egyszer nézhető a film, szerintem. Jó szórakozást!
59 A félelem fészke (2023)
A nyolcéves Petert (Woody Norman) titokzatos, állandó kopogás gyötri a hálószobája falán – egy kopogás, amelyet szülei szerint csak képzel. Ahogy Peter szorongása egyre nő,... több»
Szereplők: Antony Starr, Lizzy Caplan, Woody Norman, Cleopatra Coleman, Ellen Dubin
