A félelem fészke

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Talán a több századik démonos-szellemes-élőhalottas-entitásos film, amit végigküzdöttem... Igen, szó szerint küzdöttem, mert olyan nagyon nagy élményeket és katarzis élményt (sem) adott, mint vártam, sőt semmiféle újdonságot sem... Samuel Bodin nem m... Teljes kritika

Ebben a filmben sokan felfedezhetik és átélhetik gyerekkori rémálmaikat. Mindenkié más. Én is megtaláltam az enyémet. Tartottam is attól, hogy a film után, miután lekapcsolom a villanyt, kezdődik nálam a cidri. Ilyenkor olyan éberen alszom, mint a ny... Teljes kritika

A Cobwebnek vannak erényei, egyrészt szépen lett felvéve, pár ijesztés egész kreatívra sikerült, de sajnos ezek mind egy teljesen tipikus és agyonhasznált horror sztorit támasztanak alá, mely olyannyira felszínes, hogy azt hittem, a rendező elaludt, és elfelejtette befejezni filmet. Nem viccelek, a filmnek olyan gyorsan van vége mindenféle lezárás vagy katartikus sztorielem nélkül, vissza kellett tekernem, hogy elhiggyem. Az igazat megvallva, szinte mindene eleme a filmnek már ismert lehet más hasonló filmekből, de ettől függetlenül sztorink szépen indul. Lizzy Caplan és Antony Starr remek színészek, és a horrorfilm érdekesen hozta a The Boysból ismert Homelander szintű kettősséget. Főszereplőnk egy kis srác, aki 1.) nem tud beilleszkedni az osztályba, 2.) fura dolgokat rajzol, 3.) kitalált barátjával beszélget, 4.) képtelen kommunikálni, és ezt senki sem veszi észre. A klisészámláló más pontokon is kiakadt. De ez mellékes, a valódi probléma az, hogy a film totál nem megy sehová, nincs üzenete, amit át akar adni, nincsenek karakterek, mert mindenki egyoldalú. A film második felében több különböző teória is eszembe jutott, hogy vajon mi lehet a történet misztikuma, de valószínűleg többet gondolkodtam ezen, mint a készítők, akik meg sem próbáltak érdekességet a filmbe tenni, és egy egyszerű és unalmas lezárást dobtak össze, melynek értelme is alig van.

A film első felében azt gondoltam, megint beültem egy dráma-horrorra, ami nagyon elterjedt az elmúlt években, pedig nem nagyon szeretem. Jellemző rá, hogy drámának gyenge, horrornak Scooby-Doo-s, egyik műfajban sem tud igazán elmerülni (néhány erős kivételtől persze!). Aztán ahogy bontakozik ki a történet, kezdenek megérkezni az ijesztő rémpofák, plot twistek, kapkodtam a fejem, hogy mi ez itt, öcskösöm. Sőt, volt egy jelenet, amin besz*rtam, bef*stam és beh*gyoztam. A végére érve már azt gondolom, ez egy egész decens, tisztes, ám egyszernézős horror. De a jobbik fajtából! 2023 eddig nem túl erős év horrorfilmek szempontjából. Voltak egész jó holmik (Evil dead, Talk to me jut eszembe), de olyan igazán emlékezetes még nem. Ebbe a sorba szépen beilleszkedik a Cobweb is. Simán megéri a pénzét, de nem hiszem, hogy sokat fogom emlegetni később. +1: Antony Starrtól rettegek a The Boys című sorozat óta. Kajak nem tudom elképzelni ezt a csávót rendes emberként, annyira jól adja a narcisztikus, megfélemlítő pszichopatát. Hatalmas figura.

Elég beteg film volt, de nem igazán tudta eldönteni, mi akar lenni, elindult ezen a furcsa szülők szálon, aztán átváltott kicsavart démonos-invasion horror mixbe, a vége meg wtf... De nem mondom, hogy nem élveztem, a rejtély része, hogy mi lehet a há... Többttérben, mi van a szülőkkel, ki van a fal mögött, ezek végig lefoglalták az agyacskám, ugyanakkor ha megkérdezik, utána milyen hosszú volt, simán rávágtam volna, hogy két óra, pedig 90 perc alatt lefutott. A képi világban viszont volt némi kreativitás, néhány beállítás kifejezetten tetszett, és ahogy legyőzték a gonoszt, azon eléggé nevettem. Kellemes trash horror a buta pillanataival, nem kell tőle sokat várni, de az ember nem érzi, hogy kidobta az ablakon egy mozijegy árát.