A Cobwebnek vannak erényei, egyrészt szépen lett felvéve, pár ijesztés egész kreatívra sikerült, de sajnos ezek mind egy teljesen tipikus és agyonhasznált horror sztorit támasztanak alá, mely olyannyira felszínes, hogy azt hittem, a rendező elaludt, és elfelejtette befejezni filmet. Nem viccelek, a filmnek olyan gyorsan van vége mindenféle lezárás vagy katartikus sztorielem nélkül, vissza kellett tekernem, hogy elhiggyem. Az igazat megvallva, szinte mindene eleme a filmnek már ismert lehet más hasonló filmekből, de ettől függetlenül sztorink szépen indul. Lizzy Caplan és Antony Starr remek színészek, és a horrorfilm érdekesen hozta a The Boysból ismert Homelander szintű kettősséget. Főszereplőnk egy kis srác, aki 1.) nem tud beilleszkedni az osztályba, 2.) fura dolgokat rajzol, 3.) kitalált barátjával beszélget, 4.) képtelen kommunikálni, és ezt senki sem veszi észre. A klisészámláló más pontokon is kiakadt. De ez mellékes, a valódi probléma az, hogy a film totál nem megy sehová, nincs üzenete, amit át akar adni, nincsenek karakterek, mert mindenki egyoldalú. A film második felében több különböző teória is eszembe jutott, hogy vajon mi lehet a történet misztikuma, de valószínűleg többet gondolkodtam ezen, mint a készítők, akik meg sem próbáltak érdekességet a filmbe tenni, és egy egyszerű és unalmas lezárást dobtak össze, melynek értelme is alig van.
A Cobwebnek vannak erényei, egyrészt szépen lett felvéve, pár ijesztés egész kreatívra sikerült, de sajnos ezek mind egy teljesen tipikus és agyonhasznált horror sztorit támasztanak alá, mely olyannyira felszínes, hogy azt hittem, a rendező elaludt, és elfelejtette befejezni filmet. Nem viccelek, a filmnek olyan gyorsan van vége mindenféle lezárás vagy katartikus sztorielem nélkül, vissza kellett tekernem, hogy elhiggyem. Az igazat megvallva, szinte mindene eleme a filmnek már ismert lehet más hasonló filmekből, de ettől függetlenül sztorink szépen indul. Lizzy Caplan és Antony Starr remek színészek, és a horrorfilm érdekesen hozta a The Boysból ismert Homelander szintű kettősséget. Főszereplőnk egy kis srác, aki 1.) nem tud beilleszkedni az osztályba, 2.) fura dolgokat rajzol, 3.) kitalált barátjával beszélget, 4.) képtelen kommunikálni, és ezt senki sem veszi észre. A klisészámláló más pontokon is kiakadt. De ez mellékes, a valódi probléma az, hogy a film totál nem megy sehová, nincs üzenete, amit át akar adni, nincsenek karakterek, mert mindenki egyoldalú. A film második felében több különböző teória is eszembe jutott, hogy vajon mi lehet a történet misztikuma, de valószínűleg többet gondolkodtam ezen, mint a készítők, akik meg sem próbáltak érdekességet a filmbe tenni, és egy egyszerű és unalmas lezárást dobtak össze, melynek értelme is alig van.