A Gyilkosság az Orient expresszen című filmnél kifejezetten zavart Kenneth Branagh burleszk-szerű megközelítése, de itt már számítottam rá. Továbbra sem tetszik, de igyekeztem elfogadó lenni. Az elején valóban unalmas egy kicsit, mert a szereplők nem életszerűek, így nem tudnak figyelmet és együttérzést generálni. Egyedül az énekesnőt játszó Sophie Okonedo hoz érdekes, élő figurát, mégsem lóg ki a kicsit felszínességet igénylő műfaji keretekből. A többi színész is követhette volna a példáját, akkor egészen jó film lenne. Ők sajnos mind unalmasak maradnak, hiteltelenek. Főleg a fiatalabb korosztály képviselői. A karakterek épp csak felvázolásra kerülnek, Branagh ripacskodik. Lehet, ez mind rendezői elképzelés, és a műfaji jellemzők része, de nem szerencsés. Amúgy, a látvány és a cselekménybonyolítás egy idő után lendületet vesz, és nem is veszíti el azt, szépen kimunkált. Nagy kár a színészi játékért.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Kenneth Branagh azt csinálhatja, amihez kedve van. A filmjeit nem kizárólag a profit miatt készíti, az alkotás a hobbija is. Igazán irigylésre méltó! :) Viszont ez korántsem jelenti azt, hogy a nagyközönségnek is annyira tetszik a film, mint neki. Er... teljes kritika»

Bár rá kellett döbbennem: a krimi nem éppen az én műfajom, ám ha mégis ilyesmit néznék, akkor Kenneth Branagh feldolgozása és Poirot-értelmezése tetszene a legjobban. Agatrha Christie regényeit ugyanis határozottan nehéz filmre vinni. Az 1890 és 1976... teljes kritika»

Látványvilágban erős, színészi játékban közepes, sztoriban gyengécske krimi a Halál a Níluson. Gyönyörű nőkkel és egy mesés Poirot-bajusszal találkozunk, mely bennünk marad, bár ezúttal magyarázatot is kapunk eredetéről. Kenneth Branagh egyedi Poirot-figurát teremtett, melyet rendezőként és főszereplőként is megformált. Sok bírálatot kapott Poirot-újraértelmezése, melyben a legendás belga detektív talpraesett karakter, aki nem utálja a fegyvereket és szereti a szép nőket. Gyönyörködhetünk a Nílus látványában, a piramisokban és a szebbnél szebb estélyi ruhákban pompázó színésznőkben. Közben kibontakozik egy történet egy sor karakter bemutatásával. Gal Gadot szépségével és játékával is kitűnik a szereplők közül. Armie Hammer sem rossz, bár mindenki a szexbotránya miatt kíváncsi rá. A Halál a Níluson nem rossz film, bár az tény, hogy eltávolodik Agatha Christie eredeti elképzeléseitől, ami Poirot alakját és jellemzőit illeti. Túl sok izgalmat azért ne várjunk tőle, a sztori ízig-vérig krimi. Értékelésem: 55%.

Ilyen ez is. Számtalan Poirot film született és az Ustinov, vagy Suhet-féle maga a tökéletes adaptáció. De erről ez nem mondható el. Már a Gyilkosság az Orient expresszen is csak egy látványban erős filmre sikeredett. Felesleges volt újra próbálkozni. Egy remek A.C. krimit sikerült egy unalmas masszává formálni. Amolyan egyszer nézősre. Kár érte. Egy Agatha Christie regény ennél sokkal többet érdemel. De, mint szoktam volt mondani, nézd meg és döntsd el magad! Szóval, filmre fel és jó szórakozást!

Sok bírálatot kapott szegény Kenneth Branagh, aki nem csak megformálója, de rendezője is a Halál a Níluson című Agatha Christie-darabnak. Pedig igenis jól csinálja (a rendezést és a főszereplést is) annak dacára, hogy valóban nem egészen az eredeti, 1920-as Agatha Christie-féle Poirot felügyelőt hozza elénk. De miért is volna ez baj? Éppen itt az ideje a karakter újragondolásának. A Halál a Níluson című detektívsztori legújabb, 2022-es verziója látványosabb és szenvedélyesebb, mint bármelyik korábbi Christie-regény, egy sokoldalúbb és emberibb Poirot-val. Ez az új Poirot szereti a nőket, tud lőni, bunyózni, van humora, és képes a keménységre is. Emberibb figura, nem egy finnyás és előkelősködő sznob. Nekem bejött. Probléma azért, hogy kicsit kiszámítható a cselekmény (mondjuk erről csak részben tehet a rendezés), és hogy az Armie Hammer körüli szexbotrány több figyelmet kapott, mint maga a film. (De magának kereste a bajt a fickó.) Azért a Halál a Níluson egy jó kis detektívfilm, ami bár szűk réteg műfaja, ezúttal fiatalabbak számára is érdekes lehet. Értékelésem: 70%.

Branagh kiváló színész, de rendezőként legalább olyan jó. Másodszor is bizonyítja, Agatha Christie másik leghíresebb művébe is képes friss vért pumpálni, a háborús-bajszos mellékszál pedig egyszerűen zseniális. Nekem a színészek is tetszettek, az egyiptomi képekről már nem is beszélve. Talán az eddigi legjobb Poirot-feldolgozás lett.