Halál a Níluson

Zseniális szereplőgárda, fantasztikus történelmi helyszín, de egy középszerű és vontatott történet. A felénél összeraktam, mi lesz a vége, pedig sem a könyvet, sem a régi feldolgozást nem ismerem. Ugyanakkor kedvet kaptam egy nílusi hajókiránduláshoz.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Kenneth Branagh azt csinálhatja, amihez kedve van. A filmjeit nem kizárólag a profit miatt készíti, az alkotás a hobbija is. Igazán irigylésre méltó! :) Viszont ez korántsem jelenti azt, hogy a nagyközönségnek is annyira tetszik a film, mint neki. Er... Teljes kritika

Branagh kiváló színész, de rendezőként legalább olyan jó. Másodszor is bizonyítja, Agatha Christie másik leghíresebb művébe is képes friss vért pumpálni, a háborús-bajszos mellékszál pedig egyszerűen zseniális. Nekem a színészek is tetszettek, az egyiptomi képekről már nem is beszélve. Talán az eddigi legjobb Poirot-feldolgozás lett.

Bár rá kellett döbbennem: a krimi nem éppen az én műfajom, ám ha mégis ilyesmit néznék, akkor Kenneth Branagh feldolgozása és Poirot-értelmezése tetszene a legjobban. Agatrha Christie regényeit ugyanis határozottan nehéz filmre vinni. Az 1890 és 1976... Teljes kritika

Ilyen ez is. Számtalan Poirot film született és az Ustinov, vagy Suhet-féle maga a tökéletes adaptáció. De erről ez nem mondható el. Már a Gyilkosság az Orient expresszen is csak egy látványban erős filmre sikeredett. Felesleges volt újra próbálkozni. Egy remek A.C. krimit sikerült egy unalmas masszává formálni. Amolyan egyszer nézősre. Kár érte. Egy Agatha Christie regény ennél sokkal többet érdemel. De, mint szoktam volt mondani, nézd meg és döntsd el magad! Szóval, filmre fel és jó szórakozást!

Nem láttam ennek az előző verzióját, de így is érződik rajta, mennyire kimaxolták. Nem láttam eddig igazán Poirot-filmet, így viszonylag újként hatott. Eddig még nem láttam sok krimit, de ez jó kezdetnek tűnik. Természetesen a látványtervezés ennél a... Többz, amit a legkevésbé kell méltatni. Szuperszép, eredetien korhű, a zene és a kulturális elemei mind a helyükön. Nem a legmegragadóbb témával bír ugyan a film, de így sem bírtam abbahagyni a nézését. Az egyre fokozódó feszültség, a sok bizonytalanság, a megtévesztések és a logikai kapcsolatok keresése a szokottnál is komplikáltabbá tették a sztorit. Le a kalappal a stáb előtt! Főleg Kenneth Branagh, a rendező, aki egyben a főszereplő detektívet remekül eljátszotta. 10/10

Magát az ilyen típusú filmeket nem igazán szeretem, mivel számomra vontatott, lassan folyó filmekről beszélünk. Viszont azt vettem észre mostanság, hogy Kenneth Branagh rendezéseit szeretem. Hercule Poirot-t már másodjára alakítja, és szerintem tökéletes Poirot lett. A szereplőgárda: az első film után újra a legjobbakat castingolták, mivel a kémia a szereplők közt igen jól működött. Igaz, a botrány ezt a filmet se tudta elkerülni Armie Hammer miatt, pedig a filmben neki kulcs szerep jutott, így megkerülhetetlen volt a karaktere a filmben, amit jól is alakított. A filmen egyáltalán nem látszott, hogy Kenneth-nek egyben a főszerepet is meg kellett formálnia és magát a produkció is rajta múlt, mint rendező. A film különben 65mm-es kopiára felvett IMAX minőségű film lett, ami a vágás után egyértelműen jól tükrözte vissza a széles látókört a filmben, imádni valók voltak az Egyiptom szépségeit megmutató képkockák. Ami mellett nem lehet elmenni, az az, hogy sajnos a film a mai világ elvárásait is alkalmazta a filmben LMBTQ, illetve kisebbségi oldalról is, amik ebben a korban azért nem működtek így, ez a film eredetiségét számomra kicsit megtépázta és nem tudtam elmenni mellette csak úgy. Ezért is értékeltem "csak" 10/8-ra az alkotást. Ajánlom megnézésre! Természetesen ez a film megint nem jön be mindenkinek, és nem fogyasztható mindenki számára.

Lehet egy 85 évvel ezelőtt íródott regényből jó filmet csinálni, amit nem más, mint Agatha Christie, a krimi koronázatlan királynője írt, és már korábban is megfilmesítettek? A kérdésre a választ mindenki döntse el maga. Aki ismeri a könyvet vagy magát a történetet, az kapaszkodhat a látványba, amely szemkápráztató lett. A misztikus Egyiptom, a gyönyörű hajó vagy lélegzetelállító ruhák magával ragadják a nézőt. A történet játékidőben hosszú, de cseppet sem unalmas. A korábbi Christie-megfilmesítés, a Gyilkosság az Orient expressen c. filmhez képest a Halál a Níluson nem hozott akkora sztárparádét, de ez különösebben senkit sem érdekel, főként, hogy ritkán látni ennyi gyönyörű nőt egy filmben. Sok szereplőt megmozgat a történet, és jól nyomon követhető már a legelejétől, hogy ki kinek a kije. A történetvezetés, hogy mindenki gyanús, már elcsépelt, és aki egy kicsit is figyelt, az még a végkifejlet előtt rájöhet, hogy mi és ki állhat a gyilkosság hátterében. Ettől a kis "bakitól" eltekintve egy kellemes film, ahol hamar eltelik a bő két óra.

Kenneth Branagh másodjára bújik Agatha Christie legendás detektívjének, Hercule Poirot-nak a bőrébe. A 2017-es, alapvetően jól sikerült Gyilkosság az Orient expresszen adaptációja után a Halál a Níluson direktori székét és főszerepét is elfoglalta, ... Teljes kritika

Szép háttérképeket lehet látni a filmben a Nílusról és Egyiptomról, de az egész kicsit kiszámítható, és nagy színészi teljesítményeket sem láthatunk. Aki mégis kiemelhető, az Gal Gadot, aki egyszerűen tündököl ebben a szerepben. Kenneth Branagh ráállt az Agatha Christie történetek megfilmesítésére, ám ezek sorában az 5 évvel korábban készült Gyilkosság az Orient expresszen a jobb. Kicsit mozgalmasabb, kevésbé kiszámítható, és kapunk pici akciót is. Plusz lenyűgöző az Expressz képi világa a baljós háttérben száguldó, majd rostokoló vonattal. A Halál a Níluson elejt egy csattanót is a végén, mely valahogy nem szól túl nagyot. Armie Hammer szexbotránya majdnem kivonta a magas színészt a filmből, mert ledöbbentő dolgok szivárogtak ki róla (és kannibalizmusáról). Ezen mondjuk mindenki kiakadt akkoriban. Ami az értékelésemet illeti: nálam inkább közepes a film, azaz három csillagos, százalékban úgy 50-60%. Ajánlani tudom viszont Agatha Christie rajongóknak, mert még így is (gyenge kivitellel) megidézi az 1976-ban elhunyt, kitűnő angol írónőt.

Megfeledkezünk a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb megoldásról! Örülök, hogy a forgatókönyvíró: Michael Green végre megfeledkezett a tojásméregetésről. A producerek között ott van a nagy kedvenc: Ridley Scott. (Lehet, hogy csak véletlen, de itt is a f... Teljes kritika

Élvezhetetlen.

Látványvilágban erős, színészi játékban közepes, sztoriban gyengécske krimi a Halál a Níluson. Gyönyörű nőkkel és egy mesés Poirot-bajusszal találkozunk, mely bennünk marad, bár ezúttal magyarázatot is kapunk eredetéről. Kenneth Branagh egyedi Poirot-figurát teremtett, melyet rendezőként és főszereplőként is megformált. Sok bírálatot kapott Poirot-újraértelmezése, melyben a legendás belga detektív talpraesett karakter, aki nem utálja a fegyvereket és szereti a szép nőket. Gyönyörködhetünk a Nílus látványában, a piramisokban és a szebbnél szebb estélyi ruhákban pompázó színésznőkben. Közben kibontakozik egy történet egy sor karakter bemutatásával. Gal Gadot szépségével és játékával is kitűnik a szereplők közül. Armie Hammer sem rossz, bár mindenki a szexbotránya miatt kíváncsi rá. A Halál a Níluson nem rossz film, bár az tény, hogy eltávolodik Agatha Christie eredeti elképzeléseitől, ami Poirot alakját és jellemzőit illeti. Túl sok izgalmat azért ne várjunk tőle, a sztori ízig-vérig krimi. Értékelésem: 55%.

Sok bírálatot kapott szegény Kenneth Branagh, aki nem csak megformálója, de rendezője is a Halál a Níluson című Agatha Christie-darabnak. Pedig igenis jól csinálja (a rendezést és a főszereplést is) annak dacára, hogy valóban nem egészen az eredeti, 1920-as Agatha Christie-féle Poirot felügyelőt hozza elénk. De miért is volna ez baj? Éppen itt az ideje a karakter újragondolásának. A Halál a Níluson című detektívsztori legújabb, 2022-es verziója látványosabb és szenvedélyesebb, mint bármelyik korábbi Christie-regény, egy sokoldalúbb és emberibb Poirot-val. Ez az új Poirot szereti a nőket, tud lőni, bunyózni, van humora, és képes a keménységre is. Emberibb figura, nem egy finnyás és előkelősködő sznob. Nekem bejött. Probléma azért, hogy kicsit kiszámítható a cselekmény (mondjuk erről csak részben tehet a rendezés), és hogy az Armie Hammer körüli szexbotrány több figyelmet kapott, mint maga a film. (De magának kereste a bajt a fickó.) Azért a Halál a Níluson egy jó kis detektívfilm, ami bár szűk réteg műfaja, ezúttal fiatalabbak számára is érdekes lehet. Értékelésem: 70%.