Bár rá kellett döbbennem: a krimi nem éppen az én műfajom, ám ha mégis ilyesmit néznék, akkor Kenneth Branagh feldolgozása és Poirot-értelmezése tetszene a legjobban. Agatrha Christie regényeit ugyanis határozottan nehéz filmre vinni. Az 1890 és 1976 között élt angol írónő a karakter-ábrázolás, történetfűzés és rejtély-alkotás nagymestere, ám a helyzet az, hogy ezekről nem könnyű látványos és mozgalmas filmet készíteni. Kenneth Branaghnak mégis sikerült.
Ehhez ugyan el kellett kissé távolodnia Agatha Christie 100 éve megalkotott és avítt Poirot-karakterétől, de határozottan megérte. Branagh Poirot-figurája színesebb egyéniség lett, kicsit a maihoz közelebb álló jellemzőkkel. Érdeklik a nők, nyitottabb a világra és nem zárkózik el a tánc, a zene (jazz és blues) világától sem. A Halál a Níluson Poirot-karaktere nem fél pisztolyt rántani, ha szükséges, nem ijed meg egy kis bunyótól és keményen szemébe tud nézni a rosszfiúknak is.
A korábbi évtizedek Poirot-alakításai valljuk meg: egy kicsit teszetosza, előkelősködően finomkodó alakot rajzoltak meg nekünk. Ami a többi karaktert és szereplőt illeti: a legkiemelkedőbb, Linnet alakja, akit a gyönyörű Gal Gadot jelenít meg a filmben, tegyük hozzá: szenvedélyes tehetséggel. Kiemelhető még az idősödő Annette Benning és Tom Bateman, akik a legjobb alakítást nyújtják. A film bemutatója előtt robbant ki az egyik főszereplőnek, Armie Hammernek a botránya, aki szexuális erőszakkal és aberrációkkal vádoltak meg és aki emiatt örökre megbukott a filmvilágban. Ám ekkor már elkészültek a munkálatok a Halál a Níluson kapcsán, így a készítők nem tudtak mit tenni: Hammerrel együtt kellett premierre vinni az egészet. Ám Hammer egyáltalán nem rossz a filmben, sőt én őt emelném ki a szereplők közül negyedik helyen, Kenneth Branagh, Annette Benning és Tom Bateman után. Az egész filmet áthatja egy szenvedélyes, eleven, élénk és mozgalmas légkör, amelyet áthat a két világháború közti világ sajátos aromája és a Nílus menti Egyiptom egzotikus hangulata is. A végeredmény egy látványos, izgalmas és elvarázsoló hangulatú krimi, melyet Branagh igenis jó érzékkel rendezett meg. Gyönyörködhetünk az éjszakai Nílus szépségében, az estélyi ruhás nők, Gal Gadot és Emma Mackey eleganciájában és a piramisok, egyiptomi szobrok misztikumában. Ami a cselekményt illeti: Agatha Christie regényét megvalósítva Branagh mesterien fűzi a történet különböző szálait, egymás után bemutatva a karaktereket, előtárva az egyes konfliktusokat. A tettesek mozgatórugóira végül fény derül, Poirot diadalt arat, szokás szerint. A film elejéből még azt is megtudjuk, miért visel mesebeli bajuszt és hogyan lett belőle detektív. A Halál a Níluson egy érdekes krimi, ami inkább a 30-as, de még inkább 40-es korosztályok számára lehet film-élmény. Agatha Christie rajongók számára kötelező darab, ha nyitottak Branagh új típusú Poirot-értelmezésére. A film nálam erős 80%-ot ér, elsősorban a rendezés és a színészek miatt. Bár fiatalon olvastam Agatha Christi regényeket be tudtam fogadni ezt a kissé modernebb de egyáltalán nem karakter-idegen, új Poirot-figurát, akit a vásznon maga Branagh, a rendező jelenít meg.
64 Halál a Níluson (2021)
Hercule Poirot épp a szabadságát tölti a Níluson, amikor egy fiatal tehetős örökösnőt, az elbűvölő szépségű és intelligens Linnet Ridgewayt meggyilkolják a Karnak folyami... több»
Szereplők: Gal Gadot, Kenneth Branagh, Annette Bening, Armie Hammer, Rose Leslie
Nem gondolnám, hogy Kenneth Branagh blaszfémia lenne. A hideg kiráz attól, amikor azzal jönnek emberek, hogy "hűtlen a könyvhöz" és a könyv sokkal jobb. Minden adaptáció egyfajta értelmezés. Branagh is megadta saját magának és a nézőnek a lehetőséget, hogy egy állandóan ugyanúgy feldolgozott, dögunalmas, ezerszer vászonra vitt történetbe új életet leheljen.
Mellesleg Branagh akkor is korunk egyik legnagyobb Shakespeare-színésze lenne, ha már nem csinálna semmit, de láthatólag könnyedén mozog a műfajok között, legyen szó sci-firől, akciófilmről vagy egy klasszikus adaptációjáról. Az, hogy elvállal olyan szerepeket, mint a Tenetben, hasonlít számomra Laurence Olivier-hez, aki ilyen szerepeket csakis a pénzért vállalt el, és inkább a színház volt a terepe.
Végül, lehet, hogy Branagh megöregedett (1960-as), de legalább nem akar 60 évesen Jackie Chan nyomdokaiba lépni, mint Tom Cruise...