A Mátrix-trilógia záródarabja, A Mátrix: Forradalmak hatalmas vállalás: befejezni egy történetet, amely két filmen át egyre komplexebbé, filozofikusabbá és grandiózusabbá vált. A Wachowski-testvérek célja nem csupán az volt, hogy lezárják Neo útját, hanem hogy összekössék az emberi szabadságért vívott harcot a rendszerek, ciklusok és sorsok összefonódó hálójával. A végeredmény látványos, drámai, de nem mentes a hibáktól sem – ugyanakkor méltó, érzelmekkel átitatott finálé, amely megpróbálja visszaterelni a fókuszt az emberi tényezőre.
A történet közvetlenül az Újratöltve eseményei után indul: Zion ostrom alatt áll, Neo pedig a valóság és a Mátrix közötti limbo-szerű állapotba szorul. A film két fő cselekményszálat futtat párhuzamosan: a gépek elleni, kétségbeesett háborút a valóságban, és Neo végső összecsapását Smith-szel a Mátrixban. Ez a kettősség adja a film dinamikáját, miközben a tét minden eddiginél nagyobb: nem egyszerűen emberek vagy gépek győzelméről van szó, hanem az együttélés lehetőségéről.
Látvány tekintetében a Forradalmak messze a legnagyobb szabású rész: Zion védelmének óriási gépgyalogságai, az Exo-szkeletonokba bújt harcosok, a fúrógépekkel áttörő sereg és a végső, apokaliptikus ütközet vizuálisan lehengerlő. A film csúcsjelenetei – különösen a város ostroma – technikai mérföldkövek voltak 2003-ban, és még ma is megőrizték hatásukat. A másik csúcspont, Neo és Smith gigászi összecsapása a Mátrix esőáztatta városában szuperhősfilmes léptékkel operál: grandiózus, sötét, és érzelmileg is súlyos.
Mégis, a film legerősebb eleme nem a látvány, hanem a lezárás tematikája. A trilógia itt teljesedik ki: a folyamatosan ismétlődő ciklusok, az Építész és az Orákulum ellentétei, a választás és sors kérdése mind visszacsatolódik Neo végső döntéséhez. Neo útja tragikus hőstörténetként ér véget: feláldozza magát, hogy békét hozzon emberek és gépek között, és ezzel először töri meg a ciklust, amely addig a Mátrix rendszerének önjavító része volt. A béke törékeny, nem végleges – de lehetőség, és ez korábban elképzelhetetlen volt.
A film gyengeségei főként narratív és ritmusbeli problémákból erednek. Az Újratöltve túlburjánzó filozófiai szövege után a Forradalmak sokkal földhözragadtabb, és bizonyos karakterek – például Morpheus – a zárórészben jóval kevesebb hangsúlyt kapnak. A nézők egy része számára Neo és Trinity romantikus jelenetei talán túl hosszúak, míg mások szerint a filozófiai mélység visszafogása okoz hiányérzetet. Emellett a film sötét tónusa és komorsága miatt kevesebb hely jut a könnyedebb pillanatoknak, így a történet néhol túl komoran hömpölyög előre.
Ennek ellenére A Mátrix: Forradalmak méltó befejezése a trilógiának. Nem hibátlan, viszont őszinte, ambiciózus és tematikailag következetes. A nagy kérdéseket – mi a szabadság, mi a hit, mi a választás – végigviszi, és érzelmi csúcsponttal zárja le Neo történetét. A lezárás egyszerre melankolikus és reményteli: a napfelkelte a film végén nem pusztán vizuális szépség, hanem metafora egy olyan jövőre, amelyben talán tényleg van esély az együttélésre. A Mátrix-trilógia ezzel a résszel válik teljessé: három film, amely egyszerre forradalmasította az akciófilmeket, tágította a sci-fi filozófiai horizontját, és egy egész generáció kulturális meghatározójává vált. A Forradalmak pedig – minden komorsága ellenére – egy katartikus, méltóságteljes búcsú.
78 Mátrix - Forradalmak (2003)
A történet elérkezett a végső összecsapáshoz. A Mátrix-trilógia befejező része az emberek és gépek elkeseredett háborújának záróakkordja. Zion katonái az önkéntes... több»
Szereplők: Keanu Reeves, Laurence Fishburne, Monica Bellucci, Carrie-Anne Moss, Hugo Weaving
