2024.09.05 19:15 Juki-onna Olvasottság: 183x
2

„A házasság egy vacsora, mely desszerttel kezdődik”

Már nem igazán értékelik a férfiak a főzés tudományát, pedig fáradságos, időt és figyelmet igénylő munka. Ezt a filmet nem szabad leegyszerűsíteni csak a „főzésre” koncentrálva. A főzés szerelem és művészet! Mikor gondosan kiválogatjuk a hozzávalókat (sajnos már nem a veteményeskertből válogatunk, hanem a boltok polcairól), a legszebb húst, amivel sokan tisztelettel bánnak, hiszen egy állat adta az életét ezért, lépésről lépésre láthatjuk, és szinte érezzük a készülő ételek illatát, az oly ínycsiklandó falatokat, melyek szinte dalra fakadnak a szánkban. (A 19.

század végén járunk, mikor még nem voltak ételfutárok!) Minden falatot ízlelgetnek, kielemeznek szereplőink, hiszen a szerelem gyümölcse minden egyes falat. A film főleg a ház lelkére, a konyhára koncentrál, melynek nyitott ajtaján beszűrődő nap sugara bearanyozza a bútorokat, a madarak csivitelése, a távoli templom harangjának hangja a pávák rikácsolása, és a csend visszarepíti a nézőket egy olyan helyre, melyből már igen kevés van. (Nekem volt benne részem, és sajnos mára csak egy gyönyörű emlék maradt. Érdemes fejhallgatóval hallgatni a filmet.

„A házasság egy vacsora, mely desszerttel kezdődik”

Ha nem szűrődik be a film nézése közben semmi külső zaj, egy percre átélhetjük a gyönyör perceit mi is.)

Érdekes, hogy egy dallam sem csendül fel a filmben, és így hallhatjuk a ropogó tüzet, a serpenyőben sülő hús hangját. Csodálatos! A szerelemi szál a két főszereplő között annyira tiszta, szenvedélyes és mégis visszafogott, de minden szerelmi történet szomorúsággal végződik. Eugénie (Juliette Binoche), a szakácsnő, aki főzés közben szinte ragyog, és egy gourmand, akinek dolgozik, Dodin Bouffant (Benoît Magimel). Történetük a finoman szőtt romantikus szál, az elengedés és a fájdalom keveréke. (Jobban örültem volna, ha senki sem hal meg a filmben!) A forgatókönyvíró és rendező, Tran Anh Hung remekül megragadta a lényeget, és két érzékszervünket tartja rabságban:a látást és a hallást, még ha sokan nem is érzik át. (Újra megnézem, és lejegyzem az ételek neveit, melyeket elkészítenek a filmben, és utána jöhet a főzés!) A két főszereplő játéka nagyon tetszett, lehet, hogy ez annak is köszönhető, hogy az életben is egy párt alkottak egy ideig. (Volt egy jelenet a filmben, ahol a szereplők letakarják a fejüket egy kendővel evés közben. Utánaolvastam, és nem szeretnék nyilatkozni róla! Felháborító!) Én úgy gondolom, hogy egy csodálatos filmet láthatunk a mai rohanó világban, és azoknak is ajánlom, akik nem tudnak főzni! 2024-ben a filmkészítők nem tették magasra a lécet! Jó szórakozást!

dráma | romantikus | történelmi

Eugénie, a kiváló szakácsnő 20 éve dolgozik a híres gasztronómus Dodinnak. Az évek során a gasztronómia iránti szenvedélyük és az egymás iránti kölcsönös csodálatuk... több»

2