A történet úgy kezdődik, mint mostanság a legtöbb horrorfilm: semmi rejtély, semmi misztikum, csak egy családi dráma vagy nevezzük inkább szociokriminek.
A három főszereplő, az anya, Ramóna (Danielle Deadwyler), a fia, Taylor (Peyton Jackson) és a kislány, Annie (Estella Kahiha) folyamatos, rettentően unalmas vitája, az ordibálás, a villanyszámla meg az „R” betű hasa kezdett már az agyamra menni. (Már ekkor megfogalmazódott bennem, hogy nem érdemes végignézni.) Leginkább ezek maradtak meg bennem, meg pár repülő serpenyő. Nem igazán izgalmas és vérfagyasztó kezdés. Azt sem tudom, hogy hányszor hangozhatott el a” T” név, vagyis Taylor rövidítve, de nagyon sokszor. Igen karcsú szövegkönyv! (Forgatókönyvíró: Sam Stefanak).
Amikor feltűnik az ismeretlen fekete ruhás (Okwui Okpokwasili), még akkor sem rezeltünk be, viszont a kérdés, mely engem nyomasztott, percről percre kezdett körvonalazódni. Ki vitte oda azt a karosszéket az udvarra, amiben a titokzatos fekete ruhás ült? És honnan tudták, hogy nő? Ott motoszkált a fejemben ez a kérdés. Az, hogy ülve kerül mindig közelebb a házhoz, közel sem volt annyira félelmetes, mint ha állt volna egy helyben és csak annyit vettünk volna észre, hogy pár lépéssel megközelítette a „boldog” családi fészket. Így viszont a széket is mindig maga után kellett vonszolnia. Ha pedig Démon, miért kellett ülnie? Ezzel az erővel repkedhetett volna, vagy rátapadhatott volna az ablaküvegre. Valahogy rontott a feszültségen az ülő testhelyzet. Általában a támadó, akár ember, akár démon, inkább támadó pozíciót vesz fel, vagyis áll.
Nehéz volt megemészteni a filmet, mert számomra teljesen értelmetlen az egész. Sajnos a film bevétele meghaladta a költséget, ami szomorú, pedig azt hittem, hogy már nem rohannak az emberek a mozikba, csak a „horror” besorolás miatt. A színészek játéka hanyagolható, a rendező (Jaume Collet-Serra ) munkájával egyetemben. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az IMDb pontszámok. Manapság mindenki írhat forgatókönyvet, és ha van elég befektető, meg is filmesítik, az én nagy bánatomra. CGI-ből nincs hiány és ez elszomorító. Lorne Balfe zenéje nem teremtett atmoszférát, inkább észrevétlenül simult bele a film középszerű hangulatába. Gyenge, mint a film. Jó szívvel nem ajánlanám senkinek! Kitartást és sok sikert!
42 Nő az udvaron (2025)
SkyShowtime (2026.01.28.)
Egy titokzatos nő többször megjelenik egy család udvarán, és gyakran hideglelős figyelmeztetéseket vagy nyugtalanító üzeneteket közvetít, így a lakóknak kérdéseket kell... több»
Szereplők: Danielle Deadwyler, Russell Hornsby, Okwui Okpokwasili, Peyton Jackson, Estella Kahiha
