Egy „igaz” barátság sötét oldala

2025.12.27 12:33 Juki-onna Olvasottság: 104x

1

Az igaz barátnők között vannak íratlan szabályok. Nem nyomulunk rá a másik pasijára, nem adjuk meg a telefonszámunkat annak a férfinak, aki a barátnőnknek tetszik, megosztjuk egymással a jót és a rosszat – és még sorolhatnám. A film megnézése után óhatatlanul a saját barátnőim jutottak eszembe. Ezek a barátságok még gyerekkorunkban kötődtek, és azóta is működnek. Persze néha akad egy kis „ajtócsapkodás”, de az sosem férfi vagy irigység miatt történik.

Sajnos az első tíz percben óvatosan kezdtem becserkészni a gépemet, hogy leállítsam a filmet, annyira unalmas volt, de rájöttem, hogy olvastam a film tartalmát, ezért elvetettem ezt az ötletet. Mikor elkezdődött az igazi történet, meglepően hihetővé vált, és a feszültség egyre nyomasztóbb lett. A cselekmény két barátnő, Beth (Caitlin FitzGerald) és Anna (Mackenzie Davis) végzetes hétvégi kirándulására épül.

Beth a sikeres, földre szállt angyal: szép, visszahúzódó és csendes, ám a felszín alatt igazi gonoszság rejtőzik a lelkében. A film elején még én is elhittem ezt a tökéletes képet, miközben Annát a munkájában mellőzött, irigynek és rosszindulatúnak beállított, szókimondó lánynak mutatják. Eleinte egyértelműen Beth pártját fogjuk, és csak később derül ki, mennyi előre eltervezett aljasságot követett el Annával szemben.

A filmet kétszer is végignéztem – másodjára már az első tíz percet kihagyva –, és ekkor állt igazán össze a kép. A szende szűzike által véletlennek beállított események valójában tudatosan megtervezett, aljas húzások voltak. Lassan bontakozik ki a gonoszság bugyra, mely, ha sikerül átélni a történetet, igazán nyugtalanító, és senkit sem kímél. És bár több kritikában azt olvastam, hogy Anna szánalmas téveszméje az egész, de valójában, ha velünk történik, akkor szedni kell a sátorfánkat és otthagyni ezt a „barátnőt”, hogy magunkat megkíméljük egy veszekedéstől, vagy a legrosszabbtól. (Egészen furcsa érzések kerítettek hatalmukba, és sokáig velem maradtak.)

Igazán jól megírt történet (Lawrence Michael Levine által), persze lehetett volna egy kicsit még feszíteni a sztorin, de így is jó volt. Az aláfestő zene is nyomasztó, passzol a történethez. Úgy érzem, hogy remek színészi alakításokat láthattunk, és a film rendezőjének (Sophia Takal) munkája is kimagasló volt. Jó szórakozást!