Az izraeli filmeknek mindig van egy különös hangulatuk, amolyan arab-mediterrán egyveleg. A Majomház is hozza ezt az érzést, és közben egy egészen érdekes, valóságon alapuló történet bontakozik ki előttünk. Egy igen kínos sztoriról van szó, és lehetett volna ezt komorabban is előadni, de szerencsére Avi Nesher vígjátéki keretek közé helyezte.
A helyszín Tel Aviv, 1989-ben. Van egy afféle alkotói holtponton vagy válságban lévő író, aki nagyobb elismerésre gyúr, és ennek hátterében egy nő remélt szerelme húzódik meg, naná. Van is neki egy terve, hogy hogyan lesz híresebb és felkapottabb, hogyan hozza vissza magát a közéletbe. Nem is hülyeség, amit kigondol, bár némi szélhámossággal is jár. A végrehajtáshoz keres egy bevállalós csajt, akit asszisztensként foglalkoztat és kiképzi arra, hogy felvegye egy Amerikában élő irodalomkutató személyiségét. A többit nem igazán részletezném, mert szét kellene spoilereznem, de elég kacifántos helyzet alakul ki. Csúcs, hogy ezt valaki tényleg kigondolta és megcsinálta, már a gondolat is rém szórakoztató.
Ahhoz képest, hogy a két főszereplő full szélhámos, nem érzünk ellenszenvet, teljesen jól lehet hozzájuk kapcsolódni, szerethetőek. A rendező egyrészt úgy éreztem, hogy tiszteleg az irodalom előtt, másrészt lelkesen boncolgatja az igazság, illetve a hazugság, tisztesség és tisztességtelenség közötti vékony határvonalat. Kapunk emellé egy némileg retro hangulatú betekintést abba, hogy milyenek lehettek a mindennapok Tel Avivban a mostanit megelőző magyar rendszerváltás idején, ilyen szempontból se utolsó ötlet megnézni ezt a nagyon egyedi és sajátos hangulatú alkotást. Egy helyen éreztem inkonzisztenciát, a vége feliratozásnak a képi és zenei világa teljesen más volt, mint az addigiak, de ez igazából bagatell részlet.
62 Majomház (2023)
Egy egykor sikeres regényíró egy rendkívül ötletes átveréssel próbálja újraéleszteni halványuló karrierjét. Felbérel egy vakmerő színésznőt, és betanítja, hogy vegye... több»
