Rá nem jövök, hogy mi a magyarázata, de a legtöbb koreai filmet képtelen vagyok elviselni. A világ legfurább országaiból származó filmeket láttam már, a legtöbbel igencsak tudok mit kezdeni, de Korea valami más, nem tudom, mi a titkuk, miért irritál a filmművészetük annyira. Már az összes környékbeli országnak végignéztem a lehető legkülönfélébb műfajú és minőségű produkcióit, a legtöbbel boldogultam, különösen a Koreából tiszta időben látótávolságra lévő Japánból származó alkotásokkal. De ez a túltekert debilitás és ripacsság, ami ebben van, kiüldöz a világból.
Húsz percig kínoztam magam ezúttal, aktívan, ezalatt olyannak találtam, mint az Amélie csodálatos életének egy különösen elcseszett koppintását. Húsz perc után simán kikészített, aztán csak hagytam menni a háttérben, hátha elkezdek ráérezni, de csak egyre romlott a helyzet. Határozottan kapott közben egy négyszögletű kerek erdő jelleget is, csak itt nem mondták folyton, hogy dömdödöm. De attól még nagyon durva volt. Ezek után mondanom se kell, hogy Lázár Ervin eszelősen népszerű klasszikusának színházi előadásán is majdnem felvágtam az ereimet, amikor a még egyjegyű életkorú gyerekeimet gyanútlanul elvittem rá a Vígszínházba: óriási baklövésnek bizonyult.
De titeket ne riasszon el az én megélésem, ti nézzétek meg nyugodtan, úgy látom, a legtöbb embernek tetszik, csak én vagyok ilyen elizélt. Biztos marhajó ez a Cyborg vagyok stb., csak nem nekem. Most pár évig megint át fogok görgetni minden koreai filmet, a közelükbe nem megyek.
dráma | romantikus | vígjáték
Elmegyógyintézetbe kerül egy magát harci kiborgnak képzelő lány, ahol a sok bogaras beteg közül beleszeret egy fiúba, aki képes az emberek tulajdonságait ellopni. több»
