A film műfaja kifejezetten nagyot változik az elejétől a végéig. Egy óra is eltelt, amikor azon tűnődtem, hogy melyik marha akasztotta erre a horror címkét, de utólag el tudom fogadni, amennyiben a hentelős trash horror (tudjátok, amit nem kell túl komolyan venni) is ide értendő. Nagyjából tíz perc esik ebbe a kategóriába és akkor is eléggé szatirikus körülmények között, szóval ez nem az az alkotás, amit végig fogsz rettegni.
A célközönség talán a marxista elnyomott irodai proletariátusnak a machiavellizmusra is hajlamos nem túl széles szegmense lehetett, de azért aki kíívül esik ezen a körön az is tehet egy próbát a megnézésével, bár garantáltan nem ez lesz senkinek se az élete filmje. A célközönségnek mindenesetre nyújthat némi enyhülést, ahogy a filmbeli köcsög főnöknek csúnyán visszanyal a fagyi és másfél órán át maguk is elfantáziálgathatnak azon, hogy mit tennének a saját mélyen utált főnökükkel. A kezdő felállás az, hogy van egy csúnyán kihasznált béna irodista csaj, és a gaz főni nem őt lépteti elő, hanem egy újonc férfi haverját. Na ők mind elrepülnek egy thai tárgyalásra, érkezés előtt lezuhan a kis magángépük, amit ketten élnek túl. A béna kolléganő persze szabadidejében szenvedélyesen érdeklődik a túlélősdi iránt, így a szigeten ahol partra vetődnek szerepcsere történik, mert a mocsok főnök ki van szolgáltatva a kolléganőnek. Hát ez eredeti, ilyen még nem volt a filmtörténelemben. Ja de, ezerszer.
Az erkölcsi üzenet némileg feminista, miközben ezzel egyidejűleg teljesen védhetetlen is (a főszereplőnő ugyanis kétségbevonhatatlanul több súlyos bűncselekményt követ el, és ezzel végül nem kell elszámolnia). Ezzel a kombinációval azért a rendező és a két forgatókönyvíró férfitriója elég rendesen alávág a feminizmus ügyének, amiről nem tudtam eldönteni, hogy mi motiválta, de talán addig jó, amíg nem tudom.
A szituációk gyakran voltak klisések és a cselekmény pár ponton rendkívül kiszámítható volt, ugyanakkor összességében mégis váratlan irányba kanyargott a történet. Dylan O'Brien játéka nem győzött meg, láttam őt már jobban teljesíteni. Rachel McAdams viszont nagyot alakított, leginkább miatta működött a film, ha kevésbé tehetséges színésznőre bízták volna a főszerepet, akkor három csillagnál egy darabbal se ért volna többet az egész. Akit a nem különösebben erős cselekmény nem köt le és a párja miatt kénytelen végignézni, az meg gyönyörködjön az amúgy nem csúnya thai szigetben, mely most kivételesen tényleg thai és nem a hollywoodiak számára kényelmesebb hawaii.
75 Segítség! (2026)
Egy repülőgép-baleset után egy távoli szigeten reked egy tehetséges női alkalmazott és az idegesítő főnöke. A nőnek a túlélési képességeire kell hagyatkoznia, hogy... több»
Szereplők: Rachel McAdams, Dylan O'Brien, Dennis Haysbert, Xavier Samuel, Chris Pang
