Csináljunk klisés filmet divatos témában!

2026.03.20 22:16 Ahoj poplacsek Olvasottság: <100x

0

Nehéz lehet ellenállni manapság annak, hogy hollywoodi filmmunkások a mesterséges intelligencia kockázatairól forgassanak. Timur és csapata (Timur Bekmambetov rendező, Marco van Belle forgatókönyvíró és a többiek) nem is állt ellen. A következmény egy közepes film.

A többnyire kétszemélyes kamaradisztópiában a kiváló dolgozó de alkoholbeteg rendőr a rögtönítélő mesterséges intelligencia előtt találja magát egy székhez bilincselve. Kezdődik a pár órája meghalt felesége gyilkossági ügyének tárgyalása a Mercy nevű AI bíróság előtt. Hogy kicsit jobban szoronghassunk, a római jog alapját képező ártatlanság vélelme helyett itt bűnösség vélelme van, a vádlottnak meg van másfél órája, hogy bizonyítsa az ártatlanságát. Idáig érdekes is az ötlet, aztán olyan nagyon sokat nem sikerül belőle kihozni. Ami az 1980-as években még látnoki és elgondolkodtató lett volna, az mostanra meghaladott és sekély lett.

A film vizualitását az határozza meg, hogy a játékidő 90%-ában Chris Prattet látjuk székbe bilincselve, Rebecca Fergusonnak pedig az arcát, utóbbi képviseli az AI humán interfészét. Őket egy modern ipari-irodaházi indusztriális minimálkörnyezet veszi körül, és látunk még egy halom windowsos / macOS-es hangulatú felhasználói menüt és dialógusboxot. Van még egy visszaszámoló másfél órás kijelző, talán nem spoiler, ha megemlítem, hogy természetesen az utolsó előtti másodpercig végig fog menni.

Megkapjuk az összes közhelyet és sugalmazást az AI-ról, de alapvetően semmiben nem tér el az egész a már jól ismert törvényszéki filmektől. A kivitelezés stílusában a netflixes tömeggyártmányokra hajaz - le is ellenőriztem, majdnem: az Amazonnak készült. Úgy látszik, hogy a streamingszolgáltatók mindegyike beáll ezekre a jobbára súlytalan popcornprodukciókra, remélem, azért marad még némi hely a szellemileg magasabb színvonalú alkotásoknak is, mert ha nem, akkor ennek rövid időn belül teljes társadalmi elhülyülés lesz a vége.