Sose volt a világom Robbie Williams zenei repertoárja, másfajta zenék érdekeltek mindig, a Take That meg az abszolút mélypont volt, ha az jött a zenei csatornán, ami épp ment a háttérben annak idején, akkor mindig azt a pár percet használtam ki, hogy elmenjek mosdóba vagy kerítsek valami harapnivalót. Tény, hogy a szólókarrierje alatt már érezhető volt, hogy jó, amit csinál, csak engem pont nem hozott lázba. Ennek ellenére ez a film magával ragadott, és nagyon tisztelem az énekest azért, hogy ennyire elénk tárta a belső démonjait, amelyekkel küzdött eddigi élete során.
Ez egy önterápiának tekinthető mű amúgy, és a befejezés alapján van okunk feltételezni, hogy bevált a gyógymód. Érdekes megoldás volt, hogy egy csimpánz alakította az énekest, de ezt egyrészt teljesen meg lehetett szokni, másrészt ez egy csomó szimbolikára adott lehetőséget, amit a rendező jól használt fel.
Csóri Williamsnek elég komoly apasebe volt és még annál is komolyabb imposztor szindrómája, ezeket hordozta egészen a tizenéveskori felfedezésétől fogva. Tompításra alkoholt és drogokat használt, a szeretteit eltaszította. Elég nyomorult és elmagányosodó élet képe tárul elénk, és Williams nem fél ennek a legsötétebb bugyrait is megmutatni. Ritkán látunk művészt ennyire védtelenül és kiszolgáltatottan.
Bárkinek jó szívvel ajánlom, kicsit sem kell hozzá rajongónak lenni, hogy az élmény működjön. Sőt, az sem akadály, ha valakinek generációs okokból lövése sincs arról, hogy ki ez a fazon a csimpánzjelmez mögött, a fiammal néztük és neki is teljesen átjött az egész. 10/10
dráma | életrajzi | fantasy | musical | zenés
A film a brit popikon, Robbie Williams lenyűgöző, igaz történetét meséli el, bemutatva rendkívüli hírnevének növekedését, drámai kudarcait és figyelemre méltó... több»
Szereplők: Frank Sinatra, Robbie Williams, Damon Herriman, Ronnie Barker, Steve Pemberton
