Egy nagyon könnyen követhető és értelmezhető filmet rendezett Hanna Bergholm, és bár kicsit már túl könnyű is volt a feladvány (kevesebb jóindulattal úgy is fogalmazhatunk hogy a kelleténél talán szájbarálgósabb volt), jár érte a kiváló értékelés azt hiszem. Egyrészt a téma jelentősége, másrészt a színvonalas kivitelezés miatt. Komoly esélyt látok arra, hogy a leegyszerűsítések szándékosak voltak annak érdekében, hogy minél többen megértsék a mondanivalót.
Aki horrorra számít, az koppanni fog, ez egy sima pszichológiai szimbolizmus. Tinja egy tizenegykét éves lány, az önző anyjának a lelki fogságában, megfigyelhetjük ahogy felneveli azt az énjét, aki képes magáért kiállni ezzel az anyával szemben. Azt' ennyi. Ez nem egy túl bonyolult és nem egy újszerű helyzet és kihívás, sőt... De ahogy a film ezt elmeséli, az innovatív, ötletes és eredeti.
A premier idején mindössze 13 éves Siiri Solalinna nagyon ígéretes színésznő, aki csekély életkora és tapasztalata ellenére remekül formázta meg az önmagával viaskodó gyermeket. Sophia Heikkilä is jól hozta az anya mérgező karakterét, a többiek pedig nagyrészt csak asszisztáltak hozzájuk ebben a néhány szereplős alkotásban.
A pszichológiával kapcsolatos nyitottság megléte nagyban könnyíti a befogadást. Kicsit görgettem az IMDb értékeléseket és meglepett, hogy hányan nem értették, pedig Bergholm tényleg igen közérthetőre vette a figurát. Úgyhogy ha adhatok két tanácsot akkor egyrészt felejtsétek el a félrevezető horror meg fantasy besorolásokat másrészt keressétek a szimbolikát, ígérem, hogy nem lesz nehéz felfedezni.
62 A keltetés (2022)
Tinja, a 12 éves tornászlány mindent elkövet, hogy elnyerje édesanyja elismerését, aki mindent megtesz, hogy egy tökéletes és harmonikus család képét mutassa a közösségük... több»
Szereplők: Jani Volanen, Saija Lentonen, Stella Leppikorpi, Siiri Solalinna, Reino Nordin
