2026.02.26 21:30 Ahoj poplacsek Olvasottság: <100x
0

Hajógeddon

Michael Bay három évvel az Armageddon után ismét hozta a formáját, másfél óra édes petting után beindult a pirotechnika és mészárszék, bár ez amúgy is benne volt a pakliban a cím alapján. A látványon komoly hangsúly volt, de közben elég sok sebből vérzett az egész alkotás, és nem csak konkrét, hanem főleg átvitt értelemben. Bár konkrét vérből is sok volt.

Mindenki is szerepelt, a szereposztás kiemelkedően erős lett. A történetvezetésben néha meghökkentő ugrások voltak, a moziváltozatot minden bizonnyal egy 5-6 órás rendezői verzióból sikerült hentesbárddal a háromórás fájdalomküszöbig visszacsonkolni. Bay nagyon fel lehetett csesződve, hogy erre kényszerítették, mert mintha direkt otrombán lett volna széttagolva a film ritmusa: megy egy jelenet, snitt, aztán egy tök másik filmben találjuk magunkat. Mintha a mozigépész összecserélte volna két film tekercseit.

Hajógeddon

A másik gond az, hogy egészen klisés és közhelyes az eredmény. Húsz perce sem ment, amikor megtippeltem a feleségemnek, hogy fog felépülni a film és nagy részben sikerült is eltalálnom. Az első másfél órában tökös pilótákat látunk, akik uralják a gépeiket és hajtják a csajokat. Utóbbiak pont úgy néznek ki, mint ahogy az akkori idők pin-up lányai. Közülük is sokat szerepel a mindig szép Kate Beckinsale, akit még ezzel a rengeteg pomádéval se tudtak hazavágni. Ő életszerűtlen expressz-szerelembe esik a Ben Affleck alakította szipiszupi pilótával, aki elmegy hősnek Angliába, azt hiszik, hogy meghalt, de aztán mégsem, közben a legjobb barátja nagyon megvigasztalja az "özvegyet", akinek a halottnak hitt szerelme később mégis visszatér. Itt lemegy az összes olyan közhely, mint a korábbi barátok konfliktusa, részeg verekedése és kibékülése, közben Beckinsale gyakorolja a fő erősségét, a gyönyörű könnyezést.

A dialógusok sokszor banálisak, kínosak és/vagy nyálasak, gyakran mindez együtt. A japánok ábrázolása röhejesen leegyszerűsített, de legalább nem nettó csonthülyéknek vagy szörnyetegeknek vannak beállítva, mint oly gyakran. Másfél óra bemelegítés után lecsapnak a japánok, ami negyven zajos percig tart, hogy utána ismét teljesen indokolatlan dramaturgiai ugrást éljünk meg. Nem akarom az egészet elmesélni, de ez így megy végig: közhely, közhely, közhely egymás után. Hans Zimmer meg húzza mellé a nótát ezerrel.

A filmet érezhetően Oscarra optimalizálta Michael Bay, és a barátai nem is hagyták cserben, szánalomból adtak rá egy "legjobb hangvágásért" szobrocskát. Nem tudom, lehet, hogy a semminek jobban örült volna, mert hogy pont ezt emelte ki a zsűri, az kicsit megkérdőjelezi a film amúgy joggal megkérdőjelezhető többi tulajdonságát. Popcornmozinak azért eléggé rendben van, úgyhogy ha kellően laza elvárásokkal fogtok hozzá, akkor tulajdonképpen érdemes megnézni.

akció | dráma | háborús | romantikus | történelmi

A második viágháború fordulópontja 1941.december 7., amikor a japánok csapást mértek az Egyesült Államok Pearl Harborban állomásozó flottájára. Rengetegen meghaltak, a károk... több»

0