2026.02.26 21:30 Ahoj poplacsek Olvasottság: <100x
0

Hajógeddon

Michael Bay három évvel az Armageddon után ismét hozta a formáját, másfél óra édes petting után beindult a pirotechnika és mészárszék, bár ez amúgy is benne volt a pakliban a cím alapján. A látványon komoly hangsúly volt, de közben elég sok sebből vérzett az egész alkotás, és nem csak konkrét, hanem főleg átvitt értelemben. Bár konkrét vérből is sok volt.

Hirdetés

Mindenki is szerepelt, a szereposztás kiemelkedően erős lett. A történetvezetésben néha meghökkentő ugrások voltak, a moziváltozatot minden bizonnyal egy 5-6 órás rendezői verzióból sikerült hentesbárddal a háromórás fájdalomküszöbig visszacsonkolni. Bay nagyon fel lehetett csesződve, hogy erre kényszerítették, mert mintha direkt otrombán lett volna széttagolva a film ritmusa: megy egy jelenet, snitt, aztán egy tök másik filmben találjuk magunkat. Mintha a mozigépész összecserélte volna két film tekercseit.

Hajógeddon

A másik gond az, hogy egészen klisés és közhelyes az eredmény. Húsz perce sem ment, amikor megtippeltem a feleségemnek, hogy fog felépülni a film és nagy részben sikerült is eltalálnom. Az első másfél órában tökös pilótákat látunk, akik uralják a gépeiket és hajtják a csajokat. Utóbbiak pont úgy néznek ki, mint ahogy az akkori idők pin-up lányai. Közülük is sokat szerepel a mindig szép Kate Beckinsale, akit még ezzel a rengeteg pomádéval se tudtak hazavágni. Ő életszerűtlen expressz-szerelembe esik a Ben Affleck alakította szipiszupi pilótával, aki elmegy hősnek Angliába, azt hiszik, hogy meghalt, de aztán mégsem, közben a legjobb barátja nagyon megvigasztalja az "özvegyet", akinek a halottnak hitt szerelme később mégis visszatér. Itt lemegy az összes olyan közhely, mint a korábbi barátok konfliktusa, részeg verekedése és kibékülése, közben Beckinsale gyakorolja a fő erősségét, a gyönyörű könnyezést.

A dialógusok sokszor banálisak, kínosak és/vagy nyálasak, gyakran mindez együtt. A japánok ábrázolása röhejesen leegyszerűsített, de legalább nem nettó csonthülyéknek vagy szörnyetegeknek vannak beállítva, mint oly gyakran. Másfél óra bemelegítés után lecsapnak a japánok, ami negyven zajos percig tart, hogy utána ismét teljesen indokolatlan dramaturgiai ugrást éljünk meg. Nem akarom az egészet elmesélni, de ez így megy végig: közhely, közhely, közhely egymás után. Hans Zimmer meg húzza mellé a nótát ezerrel.

A filmet érezhetően Oscarra optimalizálta Michael Bay, és a barátai nem is hagyták cserben, szánalomból adtak rá egy "legjobb hangvágásért" szobrocskát. Nem tudom, lehet, hogy a semminek jobban örült volna, mert hogy pont ezt emelte ki a zsűri, az kicsit megkérdőjelezi a film amúgy joggal megkérdőjelezhető többi tulajdonságát. Popcornmozinak azért eléggé rendben van, úgyhogy ha kellően laza elvárásokkal fogtok hozzá, akkor tulajdonképpen érdemes megnézni.

akció | dráma | háborús | romantikus | történelmi

A második viágháború fordulópontja 1941.december 7., amikor a japánok csapást mértek az Egyesült Államok Pearl Harborban állomásozó flottájára. Rengetegen meghaltak, a károk... több»

0