Olvastam a filmmel kapcsolatban olyan kritikai jelzőt lejjebb, hogy hatásvadász. Egyezzünk ki egy "hatásos"-ban. Amenábar mint félig chilei, félig spanyol rendező természetesen latin temperamentummal rendelkezik, aminek nem az érzelmek elkenegetése vagy túlbonyolítása az erőssége. A rendezés letisztult és erőteljes, felesleges mellékszálak és körülmények nem viszik el a figyelmünket. Javier Bardem itt bebizonyította, hogy a legjobbak egyike, a színészi teljesítménye elsöprő. Csak tudnám megszokni, hogy Nicholas Cage megszokott magyar hangját kapta ezúttal, nem a szokásost. Külön poén, hogy Itt mint mozgáskorlátozott kopasz egészen sokban hasonlít a 2020-as évek Nicholas Cage figurájára, de ezt 2004-ben ki látta előre? Senki.
És akkor 22 év elteltével talán már szabad kicsit spoilerezni, de szólok előre, most még ellapozhatsz. Szóval amit látunk szerintem metaforikus:
A film az eutanázia kérdésével foglalkozik - elvileg. Ramón Sampedro spanyol hajógyári melós valós történetén alapul, de szerintem jóval mélyebbre megy annál, hogy csupán mint sztorit mesélje el. Aztán lehet, hogy én bonyolítom csak túl, de nekem ez nem szimplán eutanázia-film. Ha metaforikusan közelítem, akkor Ramón számára az eutanázia a szabad akarat gyakorlásának utolsó, még rendelkezésére álló eszköze. Maga a bénult ágyhoz kötöttség is inkább a megrekedt állapotnak és élethelyzetnek a szimbóluma a számomra. Aztán láthatjuk a szeretet számos formáját is felvonultatva, van köztük kisajátító és önző, van önfeláldozó és minden a kettő között. Ha mindent összeadok, ez a film az önrendelkezésről szól leginkább. Fájdalmas az az ellentétes ív, hogy míg Ramón cselekedetével megtalálta a szabadságát, Julia egyfajta emlékezetvesztéssel és leépüléssel elvesztette azt. Így amíg Ramón számára paradox módon a halál adta a szabadságot, Juliának az életben maradás lett a börtöne. A film végén Julia a tengert nézi, de már nem szabad ember, nem emlékszik, már nem tudja, mit gyászol, a tenger az ürességet jelképezi ebben a jelenetben. Ramónnak a tenger a szabadságot jelképezte végig, így itt is erős kontrasztot épít Amenábar. Gyerekek, ez a film nem a semmire nyert mindenféle díjakat, hanem teljesen megérdemelten, mert remek munka, szép alkotás.
91 A belső tenger (2004)
Csakis a halál reménye tartja életben a galíciai Ramón Sampedrót, aki 28 éven át harcolt azért, hogy meghalhasson: fejest ugrott a tengerbe, és nyaktól lefelé megbénult.... több»
Szereplők: Javier Bardem, Belén Rueda, Lola Dueñas, Josep Maria Pou, Mabel Rivera
